Mint a tesztelőzetesben olvashattátok, ismét egy teszttel jelentkezem. Egy középkategóriába szánt készülék érkezett egy aprócska dobozban. A készüléket a Samsung gyártja és ebben az évben került bemutatásra, így annyira új, hogy még alig találkozhattunk vele a hétköznapi életben. Nem másról beszélek, mint a középkategória ászáról a Galaxy Ace-ről. Az Ace a Galaxy család egyik legnépszerűbb tagja lehet, noha a Galaxy S nagy múltjával és sikertörténelmével lépéselőnyben van, mégiscsak elérhetőbb árkategóriát képvisel a kisebbik testvér.

Kezdjük rögtön a készülék dobozával: Én ilyen apró dobozzal még nem találkoztam, pedig járt már a házam táján egy-két okostelefon. A nem túl jó minőségű kartondoboz mérete megegyezik a készülék méretével (természetesen mélységre nagyobb). Az újdonság készüléktálcán kapott helyet, amely a doboz kinyitása után azonnal felveszi velünk a kontaktust. A tálca alatt találunk némi papíranyagot, egy MicroSD adaptert és egy 2 GB-os MicroSD kártyát! Továbbá a doboz tartalma egy töltő és egy microUSB kábel.

Véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha töltő helyett csak töltőfejet adnak és tovább növelik a doboz tartalmát egy headset-tel, de sajnos nem így történt. Az tény, hogy mindenki meg tudja oldani, hogy saját fülessel használja, de azért a doboz kinyitása után a hiányérzet nem túl szimpatikus dolog. (legalábbis nálam) A dobozon feltüntetett a gyártó egy két adatot is, mint például a készülék főbb paramétereit és színét, a “világító zöldessárga oldalt” itt is megtalálhatjuk a doboz tetején.

A doboz kibontása után azonnal kézbe vettük a telefont és bár alig akartuk elengedni, mégis el kellett a doboz tartalmának áttekintése érdekében, de most vegyük vissza a kezünkbe és nézzük a külcsínt. A készülék gyönyörűre sikeredett, az illesztések pontosak, sehol nem recseg, nem ropog, egy jól összeszerelt készülékről beszélhetünk. Méreteit tekintve alul marad a nagyobbik testvértől: 112.4 x 59.9 x 11.5 mm, melyhez 113g tömeg társul. A készülék határait egy króm/fém hatású keret jelzi, ez sajnos műanyagból készült, jobb lett volna fémből. Ezen a kis “hibán” kívül a külsőre nem lehet panasz, szép, letisztult vonalakat használtak, a készülék szögletes, de a sarkai le vannak kerekítve.

Középen terül el a 3,5 colos kapacitív technológiával rendelkező HVGA TFT kijelző, amely megfelelő méretekkel rendelkezik a kényelmes használathoz. Színmélységével abszolút meg voltam elégedve, egy TFT kijelzőhöz képest szerintem szép színeket ad, napsütésben viszont fakóvá válik, néha néha már a “tölcsért csinálok a kezemből…” lemez is felkerült a lejátszóra. 🙁 Ilyenkor a fényerőt felhúztam a maximumra, úgy teljesen jól használható volt, gyakorlatilag bármilyen környezetben, kérdés az akkumulátoridő!? A megjelenítő 320×480 képpont megjelenítésére képes, mindezt teszi 16 millió színben, ami a középkategóriában egész jó teljesítménynek mondható. Érdekesség, hogyha napsütésben a kezünkbe vesszük a készüléket (kikapcsolt kijelzővel), akkor egy bizonyos szögben látszanak a kijelző cellái.

A kijelző alatt a Samsung zászlóshajójában látott Home gomb kapott helyet, melyet egy króm vagy króm hatású műanyag ölel köbe. A két oldalán egy-egy érintőgomb pihen, menü és vissza funkciókkal. Ezen panelek inaktív állapotban egyáltalán nem látszanak, ugyanakkor jól használhatóak, a legkisebb érintésre is azonnal reagálnak, érintéskor világítanak is. A kijelző feletti részben kapott helyet a márkajelzés, amely a fekete előlapon igencsak hangsúlyos a króm hangszóróval együtt. Frontkameráról vagy fényérzékelőről sajnos nem tehetek említést, de valahol muszáj volt spórolni, szerintem ez a “bűn” megbocsátható.

A körbefutó króm részben találjuk felül a MicroUSB csatlakozót és a 3,5mm-es jack bemenetét. A bal oldalon csupán egy (dupla) gombot találunk, amely a hangerő szabályzására szolgál. Ezek a gombok/funkciók még a gomb mintázatában sincsenek elhatárolva, így teljesen minimál stílusban, egy gombként ücsörögnek a króm részben. Elhelyezésükkel volt némi problémám, lehet, csak nekem, de a készülék lezárásánál rendszerint megnyomtam a hangerő le gombot, persze ez megszokható idővel.

A készülék alján középen árválkodik a mikrofon, itt mást nem találunk, míg a jobb oldalon már több dolgot is szemügyre vehetünk. A tapasztalatokat olvasva nagyon kíváncsi voltam a MicroSD takaró ajtócskájára (többen arra panaszkodtak, hogy nagyon nehéz volt “bejutni”) ezt meg kell, hogy cáfoljam, nekem ilyen problémám nem volt, egyáltalán nem körülményes, a legtöbb készüléken ugyanezzel a technikával oldják meg a dolgokat. Ha kicsit haladunk még felfelé, a szokott helyen megtaláljuk a Lock gombot is.

A készülék hátlapja még említésre méltó. Lepattintós módszerrel szedhető szét ebben még nincs sok újdonság, viszont úgy tűnik a gyár megelégelte a fényes, kopogós, ujjlenyomatmágnesként szolgáló hátlapot, mert ez a készülék egy puhább tapintású, de műanyag hátlappal rendelkezik. A felület enyhén “dörzsis”, leginkább talán az autók műszerfalához tudnám hasonlítani.

A készüléket lefelé fordítva csupán 3 apró lyukat fedezhetünk fel, ebből az egyik az 5MP-es kamera figyelőnyílása, egy a hozzá tartozó LED villanóvaku, egy pedig a hangszóró nyílása. Ha már itt tartunk, elmondom róla, hogy az elhelyezést meglátva kicsit aggódtam, hogy ez bizony megint torzítani fog asztalra téve “és jaj…”, de nagyon nagyot csalódtam, a torzítás mértéke valahogy sokkal kisebbnek tűnt mint hasonló kialakítású társainál. Érdekes…

Az Ace használata során “megáll az ész”, őszinte leszek: én nem vártam ennyit tőle, hihetetlenül gyors, gördülékeny, azonnal csinálja, amit elvárunk tőle, természetesen a kategóriájának megfelelően. Erről a 800 MHz ARM 11 processzor és Adreno 200 grafikai gyorsító gondoskodik. Az Android 2.2.1-es operációs rendszert csak úgy röpíti összehangolt munkájuk, természetesen segítségükre van ebben még 512 MiB ROM is. (Ebből hozzáférhető: 158 MiB) A 278 elérhető ROM-ból 110 volt foglalt alapjáraton, de az általános programok futásával (push mail, twitter, facebook…) feltornázható ez a szám.

Mint korábban említettem a készüléken gyárilag Froyo fut, ami abszolút azt tükrözi, hogy a gyártó ad magára és kész haladni a technika fejlődésével, sajnos számos ellenpéldát lehetne hozni, de engedjétek meg, hogy ezt mindenkinek a fantáziájára bízzam… A mobil oprendszer mindenki számára ismerős felépítéssel rendelkezik, így erről sokat nem beszélnék, a Samsung a tőle megszokott TouchWiz 3.0-ás rendszert alkalmazta. A lock képernyő kétcsúszkás megoldása itt is megjelenik (feloldás, némítás). A home képernyő 7 oldalból állhat, melyre widgeteket, gyorsindítókat, névjegyeket helyezhetünk. Ezek között a váltás vízszintes scrollozással és “egy csípésre” előugró képrenyőn történő választással is lehetséges.

Az alsó menüsorban a gombok nem kaptak feliratot, ennek külön örültem, hiszen az ikonok beszédesek, balról jobbra haladva: tárcsázó, névjegyek, üzenetek, home képernyő. A menüben megjelenő programikonok viszont már rendelkeznek felirattal (itt ez nem gond), a háttér kicsit unalmas fekete, de nagyon jó és ötletes, hogy az oldalak körbelapozhatóak! 🙂 Így nem kell példálul jobbra lapozni 4-et 5-öt, ha az utolsó lapról kell valami. 🙂 Ha valaki telhetetlen, akkor a kétújjas módszerrel lekicsinyítheti a képernyőre az összes lapot és választhat közülük.

A programok sora az órával kezdődik, melynek okát nem nagyon értettem, próbáltam idegen nyelvre fordítani, de úgy sem találtam rá ennek okára. Igazság szerint nem olyan lényeges, hiszen az applikációk sorrendje tetszőlegesen állítható. Az óra menüpontban ehetőségünk van beállítani az ébresztőt, diavetítést, zenelejátszót.

A naptár nagyon jó, áttekinthető, rendelkezik napi, heti, havi nézettel is, de agenda funkciót is választhatunk. Feljegyzéseinket az Android alapértelmezett jegyzet programjában tehetjük meg. (parafatábla -> színes cetlik)

A zenelejátszót is a minimál stílus jellemzi, a zeneszámokat előadók, albumok, számok és lejátszási listák szerint rendezhetjük. A hangszóró szépen szó, még maximum hangerőnél is minimális a torzítás, nagyon dícséretes. Akkor vesszük észre mennyire jól sikerült, ha a konkurencia hasonló kategóriás készülékeinek tudását vizsgáljuk. A beállításokban be tudjuk állítani a hangszínt és választhatunk 5.1-es hangzást is. (csodákat azért ettől ne várjunk) Valamint a repertoár része még a “partiválogatás” funkció is, gyakorlatilag random lejátszásról van szó. A készülék egyébként képes MP4/H.264/H.263 és MP3/WAV/eAAC+ fájlok lejátszására is.

A galériát nem kell bemutatni, a 800MHz-es processzor szinte azonnal megjeleníti az összes miniatűrt, pedig jelenleg közel 700 fénykép van a készüléken. A fényképeket kategorizálva és időrendben is megtekinthetjük.

A készülék beépített számológéppel is rendelkezik, sajnos a tudományos nézet itt sem jön elő egy képernyőn a többi gombbal, hanem külön képernyőt készít neki, ez nekem még mindig fájó pont, noha a kijelző nem túl nagy, így lehet, hogy kényelmesebb a használata.

A névjegyzék áttekinthető, jól használható, a görgetés egyáltalán nem akad, nem szaggat, folyamatos. A gesztusokra ez is reagál így ha egy kontakton balról jobbra húzom el a kezem akkor hívást indítok, ha jobbról balra akkor üzenetet küldök az adott személynek! A névjegyek szinkronizálására van lehetőség, így a Gmail fiókunk megadása utána azonnal leszinkronizálja a kontaktokat. Ehhez társíthatunk még Facebook, Twitter és MySpace profilokat is, melyet a Samsung már a dobozon is hangoztat “Social Hub” néven. Az applikáció összefogja a facebook-unkat, csiripünket, a myspace oldalunkat és a készülékre érkező üzeneteinket is. Okos ötlet volt, amely jól működik, kár, hogy böngészőt nyit az app, nem pedig kliens programot.

Természetesen itt is rendelkezünk “News & Weather” funkcióval, amit elöször nem is nagyon nyitottam meg, gondoltam a szokásos dolog, de nem (!!!) magyar nyelven kaptuk meg a programot, amely magyar híreket és időjárást hoz automatikusan! 🙂 Őrült jó, mindenkinek ajánlom, mivel kategóriákra lehet bontani a híreket, sport eseményeket… nagyon jól használható felület!

Kedvenc rádiónkat csak füles csatlakoztatásával hallgathatjuk, mivel ezt használja a készülék antennaként. A program megnyitása után egy számomra új felület jelent meg, egy hatalmas, hifitorony hangerőszabályzójára emlékeztető tekerővel, ez szolgál a frekvencia beállítására. Alul 4 kedvenc gyorselérésére van lehetőség, míg felül a hallgatott csatorna neve és az éppen sugárzott zeneszám előadója – címe látható. A hangminőséggel itt sincsen probléma, nagyon szépen, tisztán szól a külső hangszóró is és a headset is. A teszt során egy Technics RP-DH1200-as és egy Sennheiser HD515-öt használtam, előbbivel nyilván jobban szólt a kicsike, utóbbinál kevesebb mély hangot kaptunk. Ezek a fejhallgatók azonban nem alkalmasak telefonálásra, mivel a mikrofon hiányzik róluk, így be kell szerezni hozzá egy Samsungos fülest. A telefon rendelkezik hangrögzítővel is, amely alkalmassá teszi környezeti hangok rögzítésére.

Azok közül az emberek közül, akikkel a teszt során találkoztam és érdeklődtek a téma iránt, szinte az esetek 80%-ában készítettek vele egy képet! A dolog nem meglepő, az utóbbi időben okostelefonjaink számos egyéb elektroinkai készülék helyettesítésére lettek alkalmasak. Nos, ez a Galaxy Ace-ről kamera terén nem teljesen mondható el. Részletezném is:

Magával a fényképező felülettel, szoftverrel meg voltam elégedve, külön öröm számomra, hogy a Samsung meghagyta a tőle megszokottat és nem tért át az androidos felületre. Véleményem szerint ez jobban áttekinthető, több beállítási lehetőséget integráltak és tetszetősebb, hogy a menü elbújik, ha nem használjuk. A legfontosabb beállítási lehetőségekkel felvértezték a vasat. (fehéregyensúly, élesség, telítettség, kontraszt, iso, makro mód, mosoly érzékelés…)

A fényképeket legnagyobb felbontásban 2560×1920, míg legkisebben 640×480 készíthetjük el az 5 megapixeles autofókuszos kamerának köszönhetően. A kamera nagyon törődésigényes szerintem, fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő beállításokat, mert akkor sokkal szebb képeket készíthetünk, mintha automatikus beállításokkal dolgoznánk. Az alábbi linken megtekinthetitek az általam készített tesztfotókat. (A Debreceni Egyetem főépületéről készült fényképeknél játszottam a beállításokkal, az utolsó 3 kép pedig vaksötétben készült, azt se láttam, hogy mit fényképezek.)

Ugyanezeket a képeket megcsináltam Galaxy S-sel is, az összehasonlítás kedvéért: “kattanj ide”. 🙂

Ezek a beállítások főleg a fehéregyensúlyt, az iso-t, a fényerőt, a fókuszpontot és a telítettséget érintették. Természetesen a fényképek minősége alapértelmezett beállításokkal sem mondható rossznak, sőt szerintem kategórián felüli. A LED villanóvakunak köszönhetően az éjszakai képekre sem lehet panasz, így a Samsung szakemberei mindenképpen vállveregetést érdemelnek.

A vállveregetés erősebbre változhat, akár verekedésig is fajulhat… 😀 ha videót készítünk vele, sajnos a minőség nincs a helyezet magaslatán. Biztos vagyok benne, hogy a készülék leggyengébb pontja, értetlenül állok a dolog előtt. Egy 5 megapixeles kamerának nem szabad maximális 320×240-es felbontáson és 15 fps-sel felvenni. Halkan jegyzem meg, hogy Galaxy S kamerája mindezt HD felbontáson teszi, nyilván kétszer annyiba is kerül, de őszintének kell lenni és az Ace ezen téren gyenge teljesítményt nyújt. Ha valaki évente két videót készít vele és kompromisszumképesnek érzi magát, akkor egy remek választás lehet, aki viszont a Niagara vízesés zuhatagát szeretné megörökíteni, az ne ezt a készüléket válassza!

Az adatkommunikációnál viszont a készülék hozza a tőle elvárt szintet. Négy zónás GSM modullal rendelkezik (GSM 850 / 900 / 1800 / 1900) és 3G hálózaton is otthonosan mozog a HSDPA 900 / 2100 köszönhetően. Utóbbi 7,2Mbit/s letöltési sebességre képes, de a DLNA is a repertoár része. Ha mobil internet előfizetésünk nincs, akkor sem kell szomorkodnunk, bár egy kicsit félkarú óriás lesz a készülékből, de a Wi-Fi modul is rendelkezésünkre áll, amely 802.11 b/g/n szabványt is támogat. A teszt során ezzel nem volt problémám, sőt volt, hogy az SGS hamarabb vesztett a jelerősségből.

A Wi-Fi mellett persze a “jó öreg” Bluetooth is a készülék háza alatt lapul, méghozzá a 2.1-es verziót kapta meg. A készülék topicjában panaszkodtak kifagyásokra, illetve kapcsolatbontásokra, én semmi ilyet nem tapasztalatam. Egy délután használtam a készüléket egy Plantronics Explorer 390-es bluetooth-os headsettel, hívásokat indítottam, fogadtam, még a dupla gombos utolsó hívott tárcsázása is gond nélkül működött.

A hívások minősége kiválónak értékelhető, semmilyen recsegést, hálózatvesztést, búgást nem tapasztaltam. A készüléket természetesen giroszkóppal és gyorsulásérzékelővel is ellátták, így a fülünkhöz emelve a telefont, annak kijelzője elsötétedik.

A készülék csak úgy lesz teljes, ha helyettesíthetünk vele még egy elektromos készüléket, igen a GPS-re gondolok! Helymeghatározásból mindenképpen jelest érdemel a kicsike, azonnal tudta, hogy hol vagyok, pedig egy 6 emeletes épületben voltam, így azt hiszem nem mondható rossznak a kb 4-5 méteres tévedése. Mint minden droidos készüléken, itt is előre telepítve van a Google Maps. Egy ilyen készülék birtokosa akár GPS-en keresztül is tudomást szerezhet hol vannak barátai, ezt a célt a Latitude szolgáltatás teszi lehetővé.

Készítettem egy “holdmérést” és egy “Tracklog”-ot is az adatok prezentálásához. A képeken is jól látszik, hogy alig alig tévedett valamit is, a vonatútnál példálul halál pontos végig. Úgy láttam, hogy amikor sebességcsökkenés és irányváltoztatás is volt akkor kavarodott meg egy kicsit. Érdekes, hogy a vasútállomás aluljárójában is volt sejtése, hogy merre vagyunk.

Végül, de talán nem utolsó sorban lássuk az világhálóval kapcsolatos tudást. “Mivel több a 2.2 mint a 2.1?”, “Miért frissítsek?” – szegezik nekem a kérdést szinte nap mint nap… A válasz egyszerű, ha megvan a készülék hardveres háttere, akkor a 2.2 gyorsabb, szebb, több beállítási lehetősége van, live wallpaper, tud flash-t, programok mehetnek SD-re… dióhéjban a lényeg ennyi.

A készülék ezeknek szépen eleget is tesz, köszönhetően a Froyo-nak, egy apró részletben viszont csorbát szenved a dolog, ez pedig a gyári böngésző, ami nem képes Flash tartalom megjelenítésére. Szomorkodni azonban nem kell, hiszen bárki bármilyen böngészőt letölthet a marketből, ami boldogulni tud a flash-sel is. Én erre a célra a Dolphin Browser-t használtam, mert szerintem ez a legjobb választás a böngészők világából. A készülék meg is jelenítette a flash tartalmat, de azért érezhető volt, hogy egy picit gondolkodnia kellett rajta, hogy mi tévő legyen. Természetesen beállítás kérdése, hogy hogyan használjuk ezt a funkciót én az “intelligens” funkciót szeretem, ha rákattintok, csak akkor jelenjen meg a flash.

A gyári böngésző egyébként gyors és jó, a szöveges tartalmat automatikusan a kijelző méretéhez tördeli, de csak a kijelző elfordításánál. (Nálam nagyítás után nem tördelt!)

A netezés mellett a szórakozásunkat szolgálhatja a Youtube kliens is, amely a szokásos fekete felülettel rendelkezik és képes az 1080p-s videók zökkenőmentes lejátszására is. A gyári videólejátszó gyakorlatilag csak a kamerával készített videókkal boldogult, pedig próbálkoztam .mkv .avi és .mp4 kiterjesztésekkel is. A megoldást a problémára a Rockplayer jelentette, amely lejátszotta az .avi fájlokat, de sajnos szaggatott. :S Volt fent MPlayer is, de az sem vitt közelebb a dologhoz, így itt egy kicsit csalódott voltam, sajnos a rövid határidő miatt nem volt lehetőségem jobban elmerülni a témában.

A kikapcsolódás terén is jól szolgál a készülék, számos játékot próbáltam ki, köztük a legújabb “Angry Birds Rio”-t is, ami igazán szórakoztató játék, de jóval nehezebb is mint az elődei! (szvsz) A játéklistámon szerepelt még a “Cut The Rope” és a “Fruit Ninja” is, utóbbinál pici szaggatás volt megfigyelhető.

A szaggatást nyilván a 3D-s terhelés okozza ezért készítettem is egy tesztet, hogy lássuk a számszerűsített adatokat is. Erre az “An3dbenchmark XL” nevű programot használtam.

Egyetlen egy Force Close-ról számolhatok be, ez pedig pont a Quadrant indításánál volt, így ilyen mérést nem tudtam készíteni.

Összességében a készülékkel meg voltam elégedve, abszolút felhasználóbarát és egyszerű, de mégis komoly készülékről beszélünk. Kategóriáját tekintve szerintem a legjobb választás lehet. Tudásra körülbelül az iPhone 3G és 3Gs közé pozícionálnám, ezek közül is inkább az utóbbi felé hajlanék, de sajnos a videólejátszás és a videófelvétel elgondolkodtat ebben. Az üzemidőről is “megemlékeznék” 🙂 sajnos nem volt sokat nálam a készülék, így az akkumulátor sem érte el maximális teljesítőképességét, de reggeltől estig szinte folyamatos használat mellett is bírta. Szerintem 1,5-2 nap lehet a reális üzemidő.

Az biztos, hogyha valaki tőlem megkérdezi, hogy 60 Mátyás király körüli áron mit vegyen, akkor ez az okostelefon az ajánlott listám dobogós helyeinek egyikén fog díszelegni. Remélem tesztemmel segítettem a készülék megismerését és hozzájárultam egy jó döntés meghozatalához. Köszönöm a figyelmet! 🙂

A tesztkészüléket az biztosította! Köszönjük!

PDA Fan Club