Már közel fél éve létezik az LG hordozható mini fotónyomtatója, mégsem kavart akkora port mint amekkorát kavarhatott volna. Egy gyors teszt erejéig nálam is megfordolt az LG PocketPhoto.

Majdnem fél éve, a Telenor Okostelefon Akadémián (2013. szeptember 18.) láttam először élőben ezt a kis okosságot. Nem problémáztam már akkor sem sokat, kegyetlenül átvágtam az amatőr vendégek és újságírók hegyén, Rakasttal mögöttem. A nagyjából 3-4 méteres tömeg áttaposása után (mert ugye, mint tudjuk a pogo az nem egy tánc, így durván 4-5 másodperc volt) beálltam az LG pult mögé, és ahogy azt kell azonnal megkérdeztem, hogy “Azt ott. Ki lehet próbálni?”. Nagy boldogsággal válaszolt a “pultos” (igen) és már nyomtam is a szelfit LG háttérrel, hogy “na majd ezt”.

Sajnos csak nemrég sikerült hozzájutnom egy teszt példányhoz. Hogy őszinte legyek sokat mondani róla nem lehet. A készülék maga akkor használható ha az LG PocketPhoto-hoz tartozó alkalmazást feltelepítjük. Ez egy csúnyácska galéria, amiből indítható a nyomtatás. Lehet vele effektezni, de fölösleges. Minősíthetetlen minőséggel dolgozik. Ha ez megvan, a kiválasztott képet NFC-n vagy Bluetooth-on keresztül tudjuk nyomtatni. Habár alapvetően a nyomtató multiplatform, NFC-n keresztül csak Android rendszerű készülékek tudnak kommunikálni vele. A többi maradhat a bluetooth-nál (szerintem bőven jó az is). A Li-Polymer(7,4V, 500mA) akkut nálam közel 5 óráig tartott feltölteni, amivel maximum 20 képet képes kinyomtatni. Ezek felbontása 640×1224 pixel. Laponként körülbelül 1 percig tart a nyomtatás, ami kizárólag JPEG formátumból indulhat. Képek minősége egyébként teljesen rendben van. Ha kötekedni akarok, akkor a színek lehetnének élénkebbek, de a nyomtatott képek élesek mint a borotva. A masina méretei: 72,4 x 120,9 x 24 mm, és súlya 212 g.

A legérdekesebb tulajdonsága gyakran elkerüli az emberek figyelmét, pedig logikus lenne a kérdés: Mennyit tud nyomtatni egy patronnal?

A válasz egyszerűbb nem is lehetne: Nincs benne patron! A nyomtató csupán hőkezeli a hozzá adott fotópapírt, ami így hőmérséklettől függően a kívánt színt veszi fel. Ez lenne a Zink™ 2.0 fényképpapír technológia. Hasonlít egyes blokk, vagy például a vonatjegy nyomtatóra (ezeknél is a papír, hő hatására feketedik be. Ezért lehet egy felmelegített fémdarabbal, vagy ízzó cigaretta csikkel vonatjegyre rajzolni).

Őszintén megmondom, hogy értelmét eme készülék létezésének nem látom. Menő (gondolom), és jó vele poénkodni, de komoly értelmét nem látom. Sem jegyet, sem bérletet nem lehet vele nyomtatni, ha jön a kaller. Kicsi a papír és amúgy is fotó minőségű, feltűnik. Nem látom értelmét az üzleti életben sem. Talán, majd egy másik verzió.

A kütyü jelenlegi bolti ára 30.000, a hozzá vásárolható, 30 lapot tartalmazó Zink fotópapír-pakk pedig 5.000 forint körül mozog.
Jó buli, de ennyi pénzből már normál nyomtatót veszek, amire neten keresztül bárhonnan küldhetek képet és a tinta+papír össz költsége is jobban kijön. (A minőségről már nem is beszélve.)

A masinériát köszönöm szépen az LG-nek.

A viszont válltáska!