A Speedshop jóvoltából egy rövid időre megkaptam a HTC One X-et, így alaposan átnéztem a készülékházat, és a felhasznált anyagok minőségét. Az új super LCD2 kijelzőt is górcső alá vettem, és összehasonlítottam, néhány ma használatos kijelző technológiával. Méret-összehasonlítás, mikroszkópos képek, és néhány flash animáció is került a tesztbe. Egy kis meglepetéssel is készültünk, hogy más szemszögből is láthassátok a HTC új üdvöskéjét.
Tavaly december óta sokat cikkeznek a HTC anyagi helyzetének romlásáról, ennek okát mindenki máshol keresi. Egyvalamiben azért megegyeznek a vélemények, hiányzik a HTC fejlesztései közül az a plusz, ami különlegessé tenné a piacon. Régi sikeres korszakában mindig az élen járt az új technológiák, különleges minőségű készülékházak tervezésében. Az innováció mindennapos jelenség volt a cégnél, a tavalyi évben viszont ontották az átlagos, egy kaptafára készült termékeket. Bevételük csökkenése rábírta a cég vezetését a megújulásra, idén kevesebb termékkel rukkolnak elő, amit kiadnak a kezükből, azt viszont igyekeznek a „technológiai tápláléklánc” csúcsára helyezni. A februári World Congress 2012 kiállításon bemutatott három testőrük a HTC One X, One S, – és V, már ezt a vonalat próbálja erősíteni. Termékpalettájuk most kevés készülékből áll, de ezekkel igyekeznek lefedni a közép- és felső kategóriát minőségi kompromisszumok nélkül. Lássuk az új koncepció legerősebb darabját a HTC One X-et.
A készülékház:
A HTC One X-et az egér segítségével megforgathatjuk, vagy a lejátszó gomb fölött tartva az egérkurzort automatikus forgást indíthatunk el.
A bevezetőben beígért meglepetés egy 3D-s készülékforgató, amelyhez nem kell más, csak egy zöld-vörös 3D szemüveg.
Profi eszközök elkészítéséhez nem álltak rendelkezésünkre, így túl sokat ne várjatok, inkább érdekességnek szántuk.
A HTC tavalyi készülékeit fém burkolattal látta el, most úgy döntött, egy kicsit változtat ezen a gyakorlaton. A One X-et polikarbonátból, egy hőre lágyuló polimerből készítette el.
Jó tulajdonságai:
– az elektromos szigetelőképesség,
– szilárdság
– ütésállósága kiváló
– nedves környezetben nem változtatja tulajdonságait
– kopásálló
– mérettartó
– széles hőmérsékleti tartományban használható
– rádiójeleket nem árnyékolja
– anyagában színezett, így az apró sérülések, karcok nem feltűnőek rajta
Ebből a hosszú listából látható, hogy nem akármilyen műanyagról van szó. A polikarbonát az építőipar kedvence, de az elektronikai cégek sem utasítják el használatát. Kis súlya, és viszonylag olcsó előállítási költségei előre jelzik, hogy egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel az anyaggal. Egyedül a karcállósága kevésbé jó, de ezt különféle külső bevonatokkal ellensúlyozzák. Nagyon kellemes a tapintása, a Tegra3 procitól átvett meleggel szinte életre kel az ember kezében. Ívesre kiképzett formái ergonómiailag tökéletesre sikeredtek. Külső méreteinek megítélésére nem én vagyok a legalkalmasabb, mivel értékítéletem sokat torzult amióta Samsung Galaxy Note tulajdonos lettem. Ennek fényében elmondhatom, hogy könnyedén kézben tartható a One X, sikerült 10 köbcentivel kisebbre elkészíteni, mint a HTC Sensation XL-t, pedig az is 4,7 inches kijelzővel rendelkezik. Szélességét lejjebb faragták, mert ráéreztek a szélesség még elviselhető értékére. A HTC megpróbálta követni versenytársait, ezért a One X kifejezetten vékonyra 8.9 milliméteresre sikeredett. Készítettem egy táblázatot, amelyben összehasonlíthatjuk külső méreteit, és térfogatát néhány társával.
Hosszúsága eléggé megugrott, a HTC Sensation XL-hez képest több mint két milliméterrel lett nagyobb. Ergonómiai hibának tartom, ilyen hosszú készülék esetében a bekapcsoló gombot, a tetejére építeni. A be-ki kapcsolásnak egykezesnek kell lenni, mivel elég gyakran használt gombról van szól.Jelentős méretéhez képest súlya elenyésző -130 gramm-, kézbe véve szinte meglepődtem milyen könnyű. Ezzel a kétkészülékes forgatóval szeretnénk megmutatni, mennyivel kisebb a Note-nál. Az egér segítségével egyszerre forgathatjuk mindkettőt.
Lefotóztam a One X-et különböző nézőpontokból: egy Galaxy S Plus, – és Note társaságában.
Fotózás közben a HTC One X íves alakja több ízben is megtréfált, a tetejére helyezett Galaxy Plus állandóan útnak indult, és amint visszatoltam, újra lecsúszott. Így maradt a „fotózás mozgó célpontra”, bevártam amíg a kívánt helyre ér, és akkor kattintottam el az exponáló gombot. Mikroszkóp alá is betoltam a készüléket, így az apró részletek is láthatóvá váltak.
Tetszik, hogy nem használnak hangszóró rácsot a kijelző felett, helyette készítettek egy rakás apró furatot. Az állapotjelző LED is az egyik furat mögül kukucskál ki, töltéskor, üzenet érkezésekor szépen világít.
A polikarbonát burkolat egyetlen darabból készült, sajnos nem lehet felnyitni a hátoldalát, így az akkumulátor cseréje sem lehetséges. A microSIM kártyát apró kihúzható fiókba kell betenni, amelynek kinyitásához célszerszámot is kapunk.
Szerettem volna belenézni a belsejébe, ezért röntgenes átvilágítása is megtörtén, a szkennerrúd balra tolásával virtuálisan is “kibelezhetjük” a készüléket.
Sajnálom, hogy nem került microSD foglalat a One X-be. Azt megértem, hogy sokan nem használják ki a nagyobb mennyiségű memóriát, de ha lehetőségünk sincs kibővítésére, ezt nagy hibának tartom. A reklámok szerint 32 GB-os a készülék, de adattárolásra csak 25 GB-t marad, a többit lefoglalja magának az Android. Ha a maradékra felteszünk néhány HD mozifilmet, esetleg 8 megapixeles képeink garmadáját, rengeteg zenét, és elkezdünk egy családi eseményt full HD-ban kamerázni, megnézhetjük mire lesz elég.
A gyártók elfelejtik, hogy ők maguk terelgetnek bennünket a nagyobb memória mennyiség felhasználása felé. A kamerával HD minőségben vehetünk fel, 8 megapixeles képeket készíthetünk, a hardver megengedi bármely nagyfelbontású film lejátszását, a komolyabb játékok pedig simán lenyelnek 1.5 GB-ot a tárhelyből. Így könnyen kicsúszhatunk a memória keretből, és akkor nem lesz ott a microSD mint mentőöv. Ha mindenáron ki akarták hagyni belőle a külső bővítési lehetőséget, akkor legalább 64 GB-os memória chipet tehettek volna bele. Az USB Host funkció lehet részmegoldás, ha nem zavar bennünket a készülék oldalán lelógó pendrive, ami használat közben még akkuüzemidőnket is rövidíti.
A kijelző:
A kijelzője 4,7 inches Gorilla Glass üveggel borított 1280X720-as felbontású Super LCD2. Az új kijelző-technológia óriási meglepetéssel szolgált számomra. Személy szerint már lemondtam az LCD technológiáról, az eddig nálam járt LCD-s tesztkészülékek minősége nem győzött meg. Szeretem az erős színeket, elvárom a nagy betekintési szögeket is egy mai modern kijelzőtől. Ezt eddig csak AMOLED-es megjelenítőktől kaptam meg, hangsúlyozom eddig, mert most itt van a Super LCD2, ami döbbenetesen jól sikerült. Színei élénkek, szinte életre kel a kijelző, a különböző betekintési szögekben is jól szerepel, nincs torzulás. A következő néhány kép különböző nézőpontokból készült, a színek torzítás mentesek maradtak még lapos szögben is. Ilyet eddig csak AMOLED kijelzőnél láttam.
Készítettem képernyő-összehasonlító videót is, amelyben versenytársa a Samsung Galaxy Note lett. Körbejártam kamerával a két készüléket, majd feltoltam mindkettőre egy LCD tesztet, ami megmutatta a két technológia közötti eltérést. A Super LCD2 egyedül fekete megjelenítésben nem tudott versenyre kelni LED-es vetélytársával, mivel háttérvilágításának fénye átszivárgott a folyadékkristályok között.
Mikroszkóp segítségével egy kicsit közelebbről is vegyük szemügyre az új kijelző-technológiát.
Pixeleinek mérete kisebb, mint AMOLED-es társaié, nagyon szorosan, és picit döntve helyezkednek el egymás mellett. Csak néhány ezred milliméter eltérés van a Samsung Galaxy Note és a HTC One X pixelei között.
Tesztalanyom valódi felbontása jóval magasabb, mint a Note-é, hiszen az nem RGB pixel kiosztást használ, hanem pentile mátrixot.A következő táblázat világosan mutatja, hol áll pixel/inch versenyben a HTC új üdvöskéje.
Az etalonnak tekintett iPhone4 pixel/inch értékétől, csak kétpixelnyivel tud kevesebbet, ami nem semmi egy ilyen hatalmas 4,7 inches kijelzőnél.
Következzék a mikroszkópos kijelző-összehasonlító flash, a különböző technológiák demonstrálására. A kiválasztott készülékre kattintva, összehasonlíthatjuk kijelzőjét a HTC One X-szel 17X-203X nagyítási tartományig.
Napfényes időben is fényképeztem a Note és a One X kijelzőjét, a láthatósági versenyt orrhosszal a HTC zászlóshajója nyerte.
A GSMArena mérései szerint, a Super LCD2 fényerőssége 550 cd/m2, ez nagyon erősnek számít a mai megjelenítők mezőnyében (pl. az Xperia S nem éri el az 500-at, a Galaxy Note is csak 430-at tud). Ez mutatkozik meg a „napfényes” teszt eredményében is. Kontraszt értékben (1410) is nagyon jól teljesít, de itt csak LCD-s ellenfeleit tudja megelőzni, mivel AMOLED-es társai végtelen kontraszttal rendelkeznek. Az eddigiekből kitűnik, hogy nagyon jól sikerült a Super LCD2, végre komoly vetélytársat kaptak a LED-es kijelzők. Az LCD technológia egyenletes fogyasztást produkál attól függetlenül, hogy mit jelenít meg a képernyőn. Az AMOLED jelentősen többet fogyaszt akkor, ha a fehér szín van többségben (pl. netezés közben általában fehér a háttér). Az LCD másik előnye a valósághű színmegjelenítés, ezért dominál még mindig kiadványszerkesztésben ez a technológia. A HTC One X kijelzője nálam csillagos ötösre vizsgázott, amin magam is meglepődtem.
A HTC mindent megtett, hogy újra élvonalba kerülhessen a PDA piacon. Jól sikerült a készülék polikarbonát burkolata, nagyszerű lett a kijelzője, készülékháza még éppen kényelmes egykezes használatra. Minőségére panaszunk nem lehet, a tajvani mérnökök megtettek mindent a sikerért. Sajnos a cserélhető akkumulátor, és a microSD kártyaolvasó hiánya számomra problémát jelent, viszont akiben ez nem kelt hiányérzetet, annak különösen ajánlott vételnek számít.
A tesztkészüléket a 
biztosította számunkra. Köszönjük.
Legutóbbi hozzászólások