Sziasztok! Ezúttal egy nagyméretű dobozzal csengetett be a futárszolgálat egyik munkatársa. A doboz, egy nagyon régen várt és áhított készüléket rejtett, ez pedig nem más mint az Asus egyik legújabb táblagépe az eeePad Transformer. A készülék kategóriába történő besorolásán nagyon sokat gondolkodtam, mert nem egyszerű a helyzet, leginkább édesapámnak kellett valahogy körbeírnom, hogy mi is ez a “vágódeszka” már megint. 🙂 A tesztkészülékhez billentyűzetes dokkoló is járt, amellyel együtt használva gyakorlatilag egy netbook-ról beszélhetünk, szóval mindenki döntse el saját maga, hogy ez most egy táblagép billentyűzetes dokkolóval vagy egy érintőkijelzőt leválasztható netbook. Azt hiszem, a lényegen nem változtat, hogy hogyan hívjuk, ez nézőpont kérdése, az biztos, hogy egy jól átgondolt vas érkezett meg a piacra. Mielőtt elmélyülnénk a készülék izgalmas részeiben haladjunk szépen sorban és vegyük kézbe a dobozt.

A doboz viszonylag nagyméretű, jó minőségű kartonból készült, a felső rész belsejét valamilyen lyukacsos szövettel bélelték, nem volt rossz gondolat! A kartontömeg teteje büszkén hírdeti a készüléket, egyből szembetűnik, hogy ez a készülék más mint a többi, az illusztráció szétpattintva ábrázolja a készüléket, amely abszolút figyelemfelkeltő, sőt mi több fel is csigázott. A doboz 4 oldala közül 3 szinte csak a termékmegnevezést foglalja magában (sötét háttéren elegáns szürke betűkkel), a negyedik oldalon pedig a készüléket összehajtott állapotban tekinthetjük meg. A doboz kibontása nem a legegyszerűbb művelet, igazán örültem volna, ha a fedélen az ujjunknak “kapaszkodót” alakítanak ki. A már megszokott módon a dobozfedelet felemelve azonnal a készülékkel találjuk szembe magunkat, amely sokkal szebben pompázik, mint azt a fényképeken láttuk. A készülék dokkolóval együtt volt a dobozban, így erőre van szükség a tekintélyes súlyú készülék eltávolításához. A doboztálca alig rejt egyéb dolgot, találunk még szinkronkábelt, két részből álló töltőfejet, és némi papíranyagot két apró mélyedésben.

A tartozékok után nézzük azt, amire mindenki vágyik, gondol, érez, akar, a készüléket! 🙂 Nincs mit tenni, ebbe a készülékbe szerintem nem lehet nem beleszeretni, vállalom, hogy az én esetemben sem volt ez másképp, pedig szóltak előre, hogy vigyázzak. Az Asus újdonsága egyértelműen egy új piacot hozott létre, noha már vannak hasonló felépítésű készülékek is a piacon (pl.: Acer-től), ez a készülék jól átgondolt és kivitelezett “cucc”. Aki esetleg nincs tisztában a készülék paramétereivel, annak elárum, hogy a készülék tulajdonképpen két részből áll, egy felső részből, amely magába foglalja az érintőkijelzőt, gyakorlatilag egy tablet-ről beszélhetünk, és egy alsó részből, amely egy akkumulátorral ellátott billentyűzetes dokkoló. (azt hiszem ez a legjobb megfogalmazás erre)

A készülék tömege, mint már említettem relatíve sok, viszont a tömegeloszlás kellemes, így kézben, ölben tartva sem érzi az ember ennyinek. A száraz adatokat kedvelőket sem hagyom természetesen élmény nélkül, szóval az önsúly 664 gramm, míg dokkolva a készüléket, a digitális mérleg az 1307 grammot mutatta. A tekintélyes súly nem véletlen és később ezt senki nem fogja bánni, megsúgom a dokkoló hatalmas akkumulátort (is) rejt.

A hagyományos készülékek “körbejárása” egyszerű művelet, itt viszont szinte nem is tudom hol kezdjem, a legáttekinthetőbb talán, ha dokkolás nélkül nézzük meg a készülék oldalait. A felső részt természetesen a kijelző határozza meg, amely egy 10.1″ képátlójú, LED- háttérvilágítású, WXGA (1280×800) felbontású IPS panelből álló kijelző. Érdekessége lehet a 178 fokos betekintési szög, melyet a gyakorlati síkra is áthelyeztek, még a színek sem fordulnak át, így a kijelzőt csak dícsérni lehet. (a vonaton utazva a szomszéd bátran belenézhet filmünkbe. :D) A Gorilla Glass strapabíró üveggel védett kijelző felett találhatunk egy 1,2 megapixeles frontkamerát, külső fényviszonyokat figyelő szenzort, valamint a klasszikus ASUS feliratot.

A készülék alapértelmezett tájolása fektetett, így a jövőben ehhez igazítva írom le a készülék külsejét, működését. Az alsó részen találjuk a töltőcsatlakozásra szolgáltó nyílást a dokkoláshoz szükséges rögzítőkkel. Nem kell kiálló, éktelenkedő részekre gondolni, két nyílásról van szó amibe a dokkolónak két “foga” becsúszik.

A töltőcsatlakozóra visszatérve, az első negatív élmény itt ért: eszméletlenül rövid (nekem) a töltőkábel. a csatlakozóvégekkel együtt is csak 96 cm-re rúg.A tablet részen töltést visszajelző LED-et nem kapunk, a dokkolón viszont igen, amit egyébként megértek, mert dokkolón keresztül logikusabb dolog tölteni a készüléket. Ha már a töltésnél járunk megosztom veletek, hogy a készülék a dupla aksinak köszönhetően igazi hibridnek számít , Csatlakozás után a dokkolóról azonnal elkezdi a töltést, ha viszont csatlakoztatva használjuk a dokkoló energiáját használja fel, ha az már nem áll rendelkezésre, akkor egy narancsságra fény villogni kezd a csatlakozónál és automatikusan átáll a sötét oldalra, akarom mondani a tablet aksihasználatra. Az üzemidő még titok.

Az alsó rész és némi kitérő után nézzük az oldalakat. Jobb oldalon a sztereó hangszórópár egyik elemét találjuk, amely felett MicroSD kártyaolvasó foglal helyet. Felfelé haladva találunk még itt egy MiniHDMI csatlakozót, így akár HD tévénken is élvezhetjük filmjeinket. A nyilvános helyen történő szórakozást a 3,5mm-es „2-in-1″ jackcsatlakozó is támogatja, így nem zavarhatjuk társunkat pl.: filmnézéssel. A 2 in 1 kifejezés pedig a fejhallgató és mikrofonbemenetre utal. Az utóbbi két port között bújik meg egy tűhegy nagyságú nyílás, amely a külső hangokért felelős. Ez nem más, mint a mikrofon. A készülék felső része teljesen üres. A bal oldalon pedig csak 3 gombot találunk, fentről lefelé haladva rendre a Power gomb, és a közös krómfedél alá bújtatott hangerőszabályzó.

Az eeePad fedlapjáról eddig még nem ejtettem szót. Nos, egy érdekes dombornyomott felületről van szó, amelyet apró virágszerű minta jellemez, egy bronz barna színben. Igazán elegáns és szép, de azért hozzáteszem, hogy számomra picit nőies a készülék. A minőséggel sincs baj, bár attól tartok, hogy az idő múlásával és a készülék fogásával, hordozásával elő fog jönni az a féle kopás, amely ezeket a dombornyomott felületeket jellmezi. Biztos tudja mindenki mire gondolok, amikor a felület ilyen fényesre kopik és eltünik a 3D-s minta. Persze azt kívánom, hogy ne legyen igazam és cáfoljon rá a véleményemre a készülék. A fedlapon, avagy a tablet hátlapján (nézőpont kérdése) kapott helyet az 5 megapixeles kamera is, melyet krómkerettel hangsúlyoz a gyártó. Érdekesség, hogy a készüléknek egészen a szélén kapott helyet, talán még nem is láttam ennyire szélen kamerát. Középen a klasszikus ASUS felirat olvasható.

A dokkolás mechanizmusa nyilván kétoldalú, szétszedés-összerakás. A szétszedés abszolút egyszerű és semilyen bonyolult műveletet nem igényel. A dokkolón található reteszt balra el kell húzni és már le is emelhetjük a tabletet. Az összerakás már egy picit talán macerásabb, de nem nevezném bonyolultnak. A tabletet be kell helyezni a dokkolónyílásba, majd egy picit lefelé kell nyomni úgy, hogy a retesz jobbra csússzon. Ha ez megtörtént, akkor dokkoltuk és már el is kezdte tölteni a készüléket.

A dokkoló is számos meglepetéssel készült számunkra, ugyanis 2 USB foglalattal is rendelkezünk, amely nagyon hasznos lehet, hiszen a teszt során az 1 terrás háttértárolót is minden gond nélkül kezelte. Ráadásul itt is találunk egy kártyaolvasót, amely ezúttal MMC, SD, SDHC, SDXC kártyák befogadására alkalmas. Egyszóval dokkolva a készüléket igazi ágyút találunk, amely gyakorlatilag mindennel megbírkózik. Az összeszerelés minősége majdnem hibátlan, hézagok és illesztési pontatlanságok abszolút nincsennek sem a tabletnél, sem a dokkolónál. A “majdnem tökéletes” jelzőt pedig a tablet rész miatt adtam, mert a kijelzőt körbeölelő fekete rész és a barna keret illesztésénél (bal oldalon) egy picit recseg, jobb oldalon érdekes módon nem.

A készülék természetesen Android-ot futtat, abból is az egyik legújabb tabletre tervezett verziót, a 3.2-est (a B80-nal kezdődő szériaszámmal rendelkező készülékek rootolása még nem lehetséges). A rendszer majdnem megegyezik a többi tablet rendszerével, azt leszámítva, hogy némi változtatást azért eszközöltek rajta, szem előtt tartva a dokkolás mikéntjét. Az eszköz olyan beépített “fícsörökkel” rendelkezik, amelyek az átgondolt tervezésre és felhasználói élmény szem előtt tartására engednek következtetni. Ha például a készülék dokkolva van, akkor nincs lockképernyő, kinyitjuk a készüléket és azonnal a “Home”-on találjuk magunkat, míg tabletként használva van képernyőzár is. Hozzáteszem, ha a dokkolón elalszik a készülék és felébresztjük, akkor már van lock is, csak akkor nincs, amikor összezárjuk.

Okos gondolat az is, hogy a dokkolás ellenére működik az érintőkijelző is, így eldönthetjük hogyan kívánjuk vezérelni a készüléket. Én általában úgy használtam, hogy dokkolva is az érintőképernyőt használtam, gépelésnél pedig a fizikai billentyűzetet, ugyanis dokkolva (feleslegesen) nem ugrik fel a virtuális billentyűzet, hiszen rendelekezésre áll a fizikai. Mindkét billentyűzetnél beszélhetünk magyar nyelvről, de némi pontosítást igényel a dolog. A virtuális billentyűzeten a hagyományos módon érhetjük el az ékezeteket (picit talán tovább kell “nyomva tartani” egy gombot a megszokottnál), míg a fizikai QWERTY esetében a billentyűzet angol, de rendelkezik magyar kiosztással. (pontosvesszővel remek “é” betűket lehet írni, informatikusok előnyben)

A billentyűzet egyébként rendelkezik CapsLock-kal melynek állapotáról egy apró LED ad nekünk számot. Az ESC gomb helyén pedig egy visszanyilat találunk.

Ezek igazán apró, de annál fontosabb dolgok. A dokkoló rendelkezik egy touchpad-dal is, amely alatt jobb és bal egérfunkciót megtestesítő gomb is van, habár előbbinek sok használt itt nem vesszük. Élmény volt, hogy a touch gesztusokat is kezel, így kétújjas nagyítás, lapozás is megtalálható, mely műveletek apró köröcskékkel vannak jelölve a kijelzőn. A felhasználói élményt továbbá megkoronázták egy élő háttérrel, amely az ASUS MyWater névre hallgat és méltán teszi fel arra a bizonyos i-re a pontot. Víz lötyög a kijelzőn, melynek tetején jégkocka úszik, engedelmeskedik a giroszkónak is, érintésre bugyborékol a víz, ráadásul az akkumulátor töltöttségi szintjét mutatja. Azt hiszem, az ilyen apró kis dolgokkal lehet megvenni igazán egy felhasználót és nem biztos, hogy mindig az agyonbonyolított dolgok a legjobbak.

A rendszer zökkenőmentes futásáért egy kétmagos, 1,0 GHz-es NVIDIA® Tegra^TM 2 CPU a felelős, melyhez 1 GB memóriát társítottak az ASUS szakemberei. A rendszer már gyárilag is elég okos, hála a relatíve gazdag alkalmazáskínálatnak. Egy picit mindenre gondoltak, amire egy készülék használatának megkezdésekor szükségünk lehet, így előre telepítve kapunk Android Flash 10.2-t is, amely most már frissíthető is 10.3-ra, Filmstúdiót, MyLibrary-t, valamint Office csomagot is. Különlegesség lehet a MyCloud alkalmazás ikon is, amely minden kedves vásárlónak biztosít korlátlan méretű, 1 éves ASUS WebStorage hozzáférést. Ide gyakorlatilag bármilyen, számunkra szükséges dokumentumot, adatot, zenét és egyéb dolgokat feltölthetünk, így nem a készülékünk háttértárolóját használjuk erre a célra, ami a tesztkészülék esetében 16 GB volt. (elérhető 32 GB-os verzió is)

A Transformer netbook, egyik, számomra talán legnagyobb hiányossága az adatkommunikációban van, ugyanis 3G hálózat létezését nem akarja, nem tudja elismerni. 🙁 Ez bizony sajnálatos dolog, viszont a Wi-Fi (802.11 b/g/n@2.4GHz) modul minden probléma és fennakadás nélkül használható. Gyakorlatilag bármilyen védettséget is élvezett a router tudtam használni a készüléket. (Egyetemi hálózatokon ez külön tortúra szokott lenni) A repertoár része természetesen a Bluetooth V2.1+EDR is, amely tökéletesen kezelte Bluetooth headsetemet. (explorer 390)

Az applikációkon utólagos engedelmetekkel most nem mennék egyesével végig, minden jól használható és paraméterezhető. Aki esetleg eddig abban reménykedett, hogy a készülék telefonálásra is alkalmas azt el kell szomorítanom, hogy arra sajnos nem, de névjegyzékkel így is rendelkezünk. Csakúgy mint naptárral, számológéppel és email kliensekkel. Az emailezés egyébként igazi élmény a készülékről, természetesen osztottképernyős klienst kapott.

Az alkalmazások listájából említést érdemel még az előre telepített: MyLibrary applikáció, amely számos könyv és folyóirat olvasását teszi lehetővé. A fekete leves csak ebben a mondatban következik: sajnos angol nyelven. Az irodai csomagot is telepítve találjuk a Polaris Office személyében, amely gyakorlatilag a legfontosabb dokumentumkiterjesztésekkel boldogult.

A készüléken természetesen teljes értékű Android Market érhető el, ahonnan számos alkalmazás letölthető és futtatható. Azt hiszem, most már a tabletek támogatása is eljutott arra a szintre, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő alkalmazásokat.

A teszt során természetesen megpróbáltuk kihozni a maximumot a készülékből, így nagyon sok programot, játékot kipróbáltam. A közösségi site-ok klienseivel semmilyen problémám nem volt, mind gond nélkül futtatható rajta. A játékok többsége már optimalizálva van tabletekre, így a szórakozásban sem gátolt meg semmi: Angry Birds, Asphalt 5-6, BT Gangsta, Fruit Ninja, Lane Splitter, MX Mayhem, Race Pilot, Need for Speed és még nagyon sok más játék is gond nélkül ment. Hozzáteszem, hogy a Asphalt esetében csak kisképernyőn tudtam játszani. Az erős hardveres alap lehetővé tette persze a Tegra játékok futását is, így például a Sprinkle nevű locsolós játék szaggatás nélkül futott.

A készülékben található GPS modul is, amely lehetővé teszi, hogy bárhol bármikor tudjuk, hogy merre járunk. Teljes értékű navigálás is lehetséges a GoogleMaps-nek köszönhetően, de az ismert “kéklogós navigációval” is megbírkózik a készülék.

Csak érdekesség képpen, hogy a GPS tesztprogramot egyidőben Galaxy S-en is futtattam és mindössze 3-4 holdat látott. A 9 holdat a készülék épületben, de ablak közelében érte el! Abszolút stabil rendszer.

A készülék játék mellett egyértelműen filmnézésre termedt. A gyári lejátszótól nem voltam azért elájulva, de motoplayer-t telepítve nem volt semmi akadály. 🙂 Gond nélkül viszi az .avi .mkv kiterjesztésű filmeket. Többfélét kipróbáltam, így egész változóak voltak a filmrészletek (Adatsebesség, képkockasebesség, bitsűrűség). A feliratokat is szépen hozta, de (!!!) rootolás, így chainfire tuning nélkül a 720p-s .mkv videó már akadozott, de ami ennél is rosszabb, hogy nem volt hang. (8 GB méret körüli file esetében)

A fényképezés egyszerű és nagyszerű dolog, a kamera app jól használható, de csak a legfontosabb beállításokat használhatjuk. A legizgalmasabb történéseket is megörökíthetjük az utókor számára, nem is rossz, 720p-s HD felbontásban. A minőséggel azért vannak gondok, de arra tökéletes, hogy egy-egy képet csináljunk vele ha éppen nincs nálunk semmilyen más eszköz. Nagyon vicces és mókás dolog, hogyha valamit beállítok a fényképezésnél (pl.: fehéregyensúly) akkor az hatással van a videókészítésre is, ebbe a hibába bele is estem, úgyhogy kétszer sétáltam ki a “műveleti területre”. A kamera nagyon igényeli, hogy ezeket a beállításokat elvégezzük, automatikusan nem a legoptimálisabb a kép minősége.

Ugyanezek a képek Samsung Galaxy S-sel is elkészítettem az összehasonlíthatóságért.

A készülékkel készítettem videófelvételt is:

{youtube}jpfq0zHuG2U{/youtube}

A zenelejátszó a tableteken megszokott szintet hozza, picit minimal a design, de nekem pont így tetszik. Egyszerű és nincs tűlbonyolítva, zsúfolva. A zeneszámokat rendezhetjük: előadó, album, zeneszám, lejátszási lista szerint. A zenelejátszó indításánál automatikusan az albumok borítói jelennek meg, melyet előrefelé lapozhatunk. A hangzással meg voltam elégedve, egy erős közepest simán adok rá, de a nemrégiben nálam járt Xoom eddig a király hangzásban.

A készülék tudását természetesen számadatokkal is alá szeretném támasztani, így egy két teljesítménymérő programot is futtattam azok számára, akik ezeket az adatokat szeretik böngészni. Az első a mindenki számára ismerős QUADRANT, míg a második a Chainfire szoftvercsomag egyik tagja. A Quadrant-tal 1815-ös értéket sikerült elérnem, amellyel magamögé utasította a Nexus One 2.2+, Motorola Droid X-et és a Samsung Galaxy S gyári ROM-okat. A teszt során 45 fps-t láttam, sőt volt ahol 40 fps-sel ment a frissítés, pedig az i9000 esetében csak 25-30 fps szokott lenni ott lenni!

A másik program is minden probléma nélkül lefutott, így az eredménye az alábbi képeken tekinthető meg:

A böngészés sebességéről pedig felesleges beszélni. Egyszerűen gyors. Az oldalak megjelenési sebessége abszolút laptop sebességgel vetekszik, noha egy-két kocka görgetésnél a másodperc tört részére megjelenik, de azonnal el is tűnik. Másik böngészővel (opera) ilyet már nem tapasztaltam. Nyilván jobb a cache értéke. 🙂 A kétújjas zoom szaggatásmentes, dupla klikk is rendelkezésre áll a nagyításhoz, és mint korábban említettem a flash tartalom sem jelent akadályt. Gratulálok érte, egy táblagépnél meghatározó a böngésző tudása.

Könyörgöm, végre valaki oldja meg, hogy a youtube kliens tudjon futni a háttérben! Sajnos, ez a probléma még itt is valós.

Végül, de nem utolsó sorban mit gondolok az akkumulátorról. Nos, mivel a készülékcsomag két akkumulátort is tartalmaz ezért rosszat abszolút nem tudok mondani. Még erős használat mellett is 1 napig simán bírta. A dokkoló erőforrás egy 24,4 Wh egység, amely a megszokott paramétermegadási formában 3388 mAh (~3400 mAh-es) kapacitást takar. Ha ez nem lenne elég, akkor képzeljük el ezt a bődületes akkumulátorméretet kétszer (!), igen, jól gondjátok, magában a készülékben is egy ugyanekkora kapacitású aksi kapott helyet.

A papírra vetett üzemidő 16 óra, jómagam maximális fényerő mellett, aktív Wi-Fi-vel és jóminőségű filmnézéssel, dokkolva ~12 órát tudtam kipréselni belőle. Persze, a merülési adat nem a legpontosabb, hiszen volt, hogy szünetet hagytam benne, így 1-2 órát stand by-ban is pihent.

Az eeePad Transformer nemcsak egy új kategóriát képviselő készülék, melyet az ASUS piacra dobott, megfelelő támogatás és tartozékkínálat is dukál az újdonsághoz. Kiemelendő talán a képernyővédő fólia, amely tabletek esetén abszolút jó döntés lehet, itt nem tudom mennyire logikus lépés, hiszen ha rendelkezünk dokkolóval akkor általában úgy használjuk, ekkor pedig a kijelző védett, ha nem rendelkezünk dokkolóval és kételkedünk a Gorilla Glass-ban, akkor kötelező darab a fólia. A másik meghatározó tartozék a tok. Nem elég az erős vas, annak esztétikusnak is kell lenni, melyet nemcsak a készülékház, hanem a rárakott tok is meghatározhat. Az ASUS is kínál egy tokot hozzá, amely igazán vékony kivitelnek tűnik. Hátracsapható tok, amely “támlának” is használható, viszont dokkolni szinte biztos, hogy nem lehet benne, így lehet, hogy ezen kiegészítők használat kicsit körülményes.

Az viszont biztos, hogy egy álom a készülék, erre nincsennek jobb szavak. Aksira, kijelzőre, az ötletre, hogy az embernek legyen egy netbook-ja, vagy ha akarja egy táblaPC-je egyszerűen nem lehet panasz, úgy jó ahogy van és ahogy kitalálták. Én legtöbbször egyébként dokkolva használtam, hiszen kényelmesebb volt még filmet nézni is. Például utazás közben ölben a készülék, így még tartani sem kell mint egy tabletet. Csodálatos, nyilván csak ajánlani tudom, szerintem nagyot nem lehet benne csalódni! A készülék ár/érték arányát tekintve sincs elszállva magától, mivel a (nem tudom szebben megfogalmazni: gyengébb) készülékről beszélünk jelen esetben (only Wi-Fi, 16 GB)+dokkoló, az ára is valahol 120 db Mátyás királlyal ellátott bankónál kezdődik, ami relatíve nem sok érte. Ennyi pénzért egy netbook-ot is kap az ember, akkor pedig én azt mondom inkább egy ilyet. El kell gondolkodni rajta, hogy kinek mi a fontos. A legnagyobb veszteség számomra a 3G hiánya. 🙁

A készüléket Thebiker biztosította, ezúton is hálás köszönet neki! 🙂 Remélem tesztemmel, ismertetőmmel könnyebbé tettem a döntést egy jó készülék mellett. Mindemellett nagyon nehéz volt írni a készülékről hiszen elég összetett és ritka “vasról” van szó.

PDA Fan Club – Poc-OK