Szerkesztőségünk szombaton kivonult a Veletech telekommunikációs és informatikai kiállításra. Sok érdekes dolgot láttunk, rengeteg telefont vehettünk kézbe, nyomulhattunk az ASUS Gamer laptopjain Lara Croft társaságában, és kiváló PC modding kápráztatott el bennünket.

Kedvenceim közé tartozott a folyékony nitrogénnel hűtött számítógép, és a rengeteg moddolt PC, amelyeket autógumiba, faládába vagy éppen acél robottestbe rejtettek. Régi számítógépekkel is játszottunk, volt ott Commodore 64 és Sony PS1 játékkonzol is. Készítettem egy húszperces összefoglalót a kiállítás érdekesebb részleteiből.

.

.

WhpGab beugrott a VR világba, a következő néhány sor az Ő rövidke élménybeszámolója:

Tegnapi napon volt a Veletech kiállítása, és már javában folytattam a nézelődést, amikor is az egyik standnál szembetűnt a Split VR felirat. Mivel nem élek egy kő alatt, már halottam pár dolgot a Virtuális Valóságról, de eddig még nem volt hozzá szerencsém, hogy személyesen is kipróbáljam. A hosszú kígyózó sor, most se nagyon hozta meg a kedvem, de szerencsére a stand másik oldalán is volt egy bejárat, amit még nem fedeztek fel teljesen a vendégek, így csak pár embert kellett kivárnom. A technológiai részről nem faggattam ki a készítőket, így csak laikusként írom le a tapasztalatomat. Sorrakerülésem után beléptem a kezdő X-re. Itt feltették a fejemre a Virtuális szemüveget, aminek a tetején egy pinpong labda világított. A labdát és engem három kamera figyelt. Ismertették a játékszabályokat, ami elég egyszerű volt. Bármerre lehetett menni, és ha fal közeledett, akkor a belső táj kockás hálóvá változott. Ilyenkor érdemes volt irányt változtatni. Adtak egy kontrollert is a kezembe, aminek szintén egy pinpong labda világított a tetején. Egy gomb megnyomásával lehetett lelassítani a belső világot. És persze nem hiányozhatott egy fülhallgató sem a kellemes zenéhez. Először nagyon furcsa volt, mintha az ember egy sötét szobában lenne és úgy kéne botorkálnia. Egyébként egy japánkertet lehetett megnézni. A grafika részletességén még lehetett volna fejleszteni, illetve a szemüvegnek a felbontása is hagy némi kívánni valót. Ezeket leszámítva elég életszerűen követte az egész a mozgásomat. Szerettem volna a középen álló világítást megkerülni vagy akár a Buddha szobrot, de sajnos a hely mérete nem tette lehetővé és a rendelkezésre álló 2 perc  sem. Pár év még és elég sok mindent ki lehet majd hozni a virtuális valóságból. 🙂