A Lenovo mint márka sokak számára a megbízható üzleti szériát jelenti. Ez az utóbbi időben nemhogy nem így van, de egyenesen ennek az ellentétje. Az utóbbi években egyéb informatikai területen is aránytalanul sok hulladékot bocsájtottak ki magukból. Mikor az okostelefonok piacára léptek, több készülékük is zátonyra futott és nem azért mert olcsó kínai alkatrészeket használtak, hanem mert ezeket a lehető legrosszabb módon kombinálták. Ez most megváltozott.

Egészen a mai napig úgy gondoltam, hogy a Lenovo az okostelefonok piacán kicsit sem ér többet mint egy random nevű kínai cég. És a nagyobbik baj, hogy egy randomcég jobb készülékeket gyártott. Sok ismerősömnek ajánlom, hogy ha kicsit érdekesebb ízvilágra vágyik, akkor próbálkozzon kínai telefonokkal, sőt még segítek is a lehető legkisebbre szűkíteni a bukás esélyét. Ez 90%-ban sikerül is. Azt a 10%-ot pedig be kell vállalni – van aki alkoholra és drogokra, sőt ami mégrosszabb, van aki gyorskajára és édességekre költ sokkal többet. Mi meg erre – es még egyre az előbbiek közül. Vannak azonban azok az ismerősök akik elhordják az általuk sosem látott készülékeket mindenféle utolsó papírnehezéknek… és megrendelnek egy Lenovo készüléket, mert… mert az Lenovo. Aztán jönnek hozzám, hogy miert nem megy rajta ez, vagy az, és jönnek panaszkodni, hogy uristen de gagyi cucc ez a Lenovo. És mindig igazuk volt. A “név” nem garancia. Átvitt és szó szerinti értelemben is, ugyanis garanciát nem kapunk a külföldről rendelt ketyerékhez – ne mennyünk bele. Ennyit a bevezető rizsáról.

Ízléses csomagolás, fiókos kivitel – élvezet kicsomagolni

Nem tudom, hogy hogyan engedhette meg magának a Lenovo vezetősége ezt az irányelvet, de az biztos, hogy komoly átalakítások történhettek, ugyanis a most kezembe került készülékük szinte minden területen kielégítette az igényeimet.

Lássuk a nyers adatokat:

Mint az feltűnt, továbbra sem hagyták el a MediaTek SOC gyártót, de ezúttal már a felső szegmensből válogattak, amit nem csak itt de több, randomcég készülékében is láttam és mindenhol szuperül üzemelt. Az MTK6592 chipset még annak idején bőven hozott egy Qualcomm S600-asnak megfelelő teljesítményt, de két nagy különbséget mutatott: normál használattal sokkal kevesebbet, intenzívvel pedig sokkal többet fogyasztott az S600-nál. A mostani, úgynevezett True8Core (MTK6595) procinál szintén így van, habár itt már kaptunk LTE támogatást is, és a 8 magos kialakítást inkább 2×4 magra variálták, ahogy a többi processzorgyártó is.

Ráadásként a hangmodul is megbízhatóbbra sikeredett. Az X2-ben kétség kívül szinte tökéletes az összeválogatott hardver, de sajnos a fullhd kijelzőhöz és a 8maghoz nagyon figyelmetlenül választották meg azt az egyébként nem cserélhető, 2300mAh akkut.

Fogásra kényelmes, egy kézzel is biztonságosan lehet operálni rajta, így azt kell mondjam, hogy a helyükben halálsimán bevállaltam volna még 1-2 millimétert valamilyen irányban, hogy beleférjen egy 3500+mAh akku.

Szerintem baromi jól néz ki

Az 5,5″-os Oneplus One és az 5″-os Lenovo X2

Az említett akku problémát ha félretesszük, akkor viszont egy szinte tökéletes telefont kapunk. A kijelzője gyönyürű, akármilyen szögből is nézzük és napfényben is kiválóan teljesít. Ijesztően gyors a kamera, ami a fókuszt úgy rántja a helyes pozícióba, mintha az élete múlna rajta.

Az elkészült képek pedig szerintem kifejezetten jók egy nevenincs optikától.

Mindenféleséget lehet kérni a kamerától. Például vízszintmérőt is (középen látható) vagy fibonacci/arany spirált is

A hangzása mind külső hangszóró, mind pedig fülhallgató használatával bőven több mint kielégítő. Tiszta és erős hangja van, nem úgy mint jónéhány MTK chipsettel szerelt készülék esetében.

Egyetlen plusz észrevételem van, hogy bluetooth stereo headsettel nem mindig van barátságban. Lehet, hogy az én headsetem hibája, de időnként szaggatott a hangátvitel, 1 méter távolságból – más készülékkel nem csinálja a headset. Wifi jelerősség teljesen átlagos, de kielégítő, a natúr térerőt pedig úgy fogja mint egy szatelit. A vodafon hálózatát olyan helyen is befogja 40%-os jelerősséggel ahol a Oneplus One maximum akkor kap térerőt, ha telefonálás közben megyek be – lift.

Nem utolsó sorban szépen megoldották az energiatakarékos módot is. A legjobban az tetszett, hogy a végső lemerülés előtt 60 másodperccel feldob egy ablakot és visszaszámlál. Ugyan nem egyezett az “energiatakarékos mód” által írt hátralévő akksiidővel, de ettől függetlenül egyedi módon sikerült meglepniük.

A másik okos megoldás a közelségérzékelő kihasználása. Nem csak blokkolja a műveleteket, de szól is róla, ami ritka kincs. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez hülye megoldás, kiemelten említem meg: remekül működik, nem gátolja az eszköz szabad használatát, sőt.

Mindezeket figyelembe véve azt kell mondjam, hogy a Lenovo tényleg kitett magáért és végre egy jó készüléket adott ki. És ez nem az egyetlen, ami az új irányelvek megszületése óta a közönség elé került. Hatalmas taps nekik. Mostmár ideje lenne a Motorola márkanevű készülékeket is behozni az országba, kulturált szervizzel.

A tesztkészüléket köszönjük a Lenovo Magyarországi képviseletének – negatív hozzáállással kezdtem a tesztelést, de brutálisan kellemes élmény volt.

Egymilliárd bírságot kapott az auchan. Mit szóltok hozzá? Szerintem kihagyták, hogy egymilliárd “mit”. Darab bírságot, vagy egymilliárd kiskutyát?