Nálam járt a Sony, januári CES-en bemutatott csúcskészüléke az Xperia Z. Ez volt az első készülék a Globál piacon ami a FullHD felbontású okostelefon kijelzők világába kalauzolta használóit.

Tudtam évekkel ezelőtt, ismerve a Sony technológiáit, hogy az Ericsson tehetségével egyszer nagyot fognak alkotni. Látva, hogy az Xperia X10i-ből mit hoztak ki, biztos voltam benne, hogy a jövő profi készülékeit a Sony Ericsson fogja gyártani. Aztán jött a hír, hogy a jóslatom megvalósulni látszik. Ez volt az Xperia S. Papíron mindent tudott amit vártam. Úgy mentem el egy boltba, hogy megveszem. Aztán a kezembe került. És beláttam, hogy amióta a Sony lehagyta az Ericsson utótagot (nem számít, hogy megvette/kivásárolta, stb) azóta nem tudják, hogy kell jó telefont csinálni. Nem beszélve a szervizükről. Egy kedves barátom majd egy éve küzd velük egyértelmű hiba miatt. Ilyen előélettel kiindulva nagyon kíváncsian fogtam neki az egy hetes tesztelésnek, mindettől függetlenül pozitívan.

A dobozban a készülék mellett (alatt) találjuk az alaptartozékokat. MicroUSB kábel, a hálózati töltőfej és egy MH-EX300 típusú agybadugós füles (no meg persze a papírok). Itt gyorsan le is szögezem, hogy ez a füles, ahogy megszokhattuk a Sony minőséget erőteljesen hozza. Még akkor is tisztán szólaltatja meg a mély-közép-magas hangokat, ha teljes hangerőn hallgatunk zenének már nem mondható hanganyagokat. Tehát akár komolyzene kedvelők vagyunk, akár speedcore-osok, mindenképpen kiszolgálja az igényeinket.

Az Xperia Z fő jellemzője (ahogy már a Sonytól ezt is megszoktuk), hogy minden alkotóelemének adtak becenevet. Kezdve a kijelzővel, ami 1080×1920 pixel felbontással 441ppi pixelsűrűséget produkál. Technológiáját tekintve TFT – LCD, azonban a kiemelkedő képminőségért a Sony Bravia Engine 2 felel. Az tény hogy 95%-ban remek képet produkál, viszont az sajnálatos, hogy csak a gyári képnézegetőben/videólejátszóban működik. Tehát pl youtube videó, berakott háttérkép és maga a rendszer felhasználói felülete sem adja vissza a Bravia Engine képességét. (Lényegében egyébként egy nagyon jól optimalizált szín és élességjavító algoritmus). A betekintési szöge kifejezetten gyenge. Így azt kell mondjam, hogy a kijelző szép, de mivel ennyire reklámozzák ennél többet várok. A konkurensek készülékei (HTC One – Samsung Galaxy S4) messze lehagyják ezen a téren. Korábban is említettem, hogy éleményem szerint amióta a Sony Ericsson csak Sony lényegesen csökkent a színvonal. Egy Sony Ericsson Xperia X10i kijelzőjének fényereje minden körülmények között alázza a Z-t, de a színei sem rosszabbak. Pedig abban nincs bravia.

A másik két fő jellemzője az xLoud Experience hangzás és az Exmor RS technológiás kamera. A hangszóróról elég, ha annyit mondok, hogy a mély hang az átlaghoz képest is kevés. Ezen semmilyen beépített szoftver nem segít, de cserébe tiszta és hangos. Egyébként ha játszom rajta, pont befogom a hangszóróját ami szinte teljesen lenémítja. A 13 megapixeles kamera viszont már jól sikerült. Egyrészt villámgyorsan fókuszál és azonnal fotóz, másrészt minden körülményben jó képet csinál. Az ehhez társított ledes villanónak brutális ereje van. Azonban csalóka, mivel ha a képeket másik készüléken/gépen/tévén nézzük, már nem ugyan az a minőség köszön vissza (mert ugye nincs mindenhol bravia..).

Külön szót érdemel, hogy a Sony IP 57-es szabvánnyal gyártotta le a készüléket ami azt jelenti, hogy ez az első csúcskészülék idén, ami teljes mértékben por és vízálló.

Kialakítás tekintetében vegyesek az érzelmek. A készülék megjelenése a szögletes formaterv ellenére is kellemes, elegáns. A víz-porállóság biztosítása érdekében minden csatlakozót egy műanyag elem takar, amik kialakításuknak köszönhetően rendkívül jól beleolvadnak a környezetükbe, ugyanakkor pofon egyszerű és könnyű kinyitni őket, nem úgy mint elődeinél.

A telefon elején a kijelző, hangszóró, a két megapixeles előlepi kamera és a szenzorok vannak. Hardveres gomb helyett a rendszerbe integrált kezelőgombokat kell használnunk. Ez némi gyakorlást igényel, de sok különbség használati szempontból nincs.

A hátlapon (ami nem levehető) a kamera díszeleg ledes vakuval. Emellett látható egy xperia felirat és alap esetben az akkumulátor alatt szereplő adatok.

„Természetesen” elől hátul karcálló üveg, ami egyrészt baromi csúszós másrészt akkor is gyűjti az újlenyomatot, ha csak nézem. Harmadrészt pedig nem karcálló, ahogy a fenti képen is látszik. A készülék élei túl élesek így egy hosszabb telefonálás után könnyen lehet, hogy a nyomát érezni fogjuk a fülünkön még egy darabig. Mondhatni Z(orro) nyomot hagy.

Szoftveres irányból nézve a Z természetesen a Sony által személyre szabott Android 4.1.2-es rendszert futtat, ami a jövőben még frissülni fog 4.2-re. Ráadásként pedig az Xperia Z elérhető nexus kivitelben is (hazánkban még nem), ami annyit tesz, hogy a készülék érintetlen android rendszert futtat és bármilyen frissítés jön ki, azt az elsők között kapja meg, akár egy Nexus. Ezt az üvegtéglát is, egy négymagos, magonként 1,5GHz-s Qualcomm Krait CPU és egy Adreno 320 grafikus gyorsító működteti. Erre az erőforrásra szükség is van ekkora felbontásnál és habár a rendszer néha meg-megakad, gyakorlatilag mindent simán visz. Az alaplapi memória 2GB, a beépített média tárhely pedig 16GB, amiből 12-t tudunk megtölteni az adatainkkal. Természetesen microsd-vel bővíthető.

Teszteken a konkurensekhez képest gyengén szerepel, de a gyakorlatban ez a különbség nem látszik:

Zenehallgatás terén amit csak lehet biztosít a Sony.

Az Walkman néven emlegetett zenelejátszó kezel ID3 tageket, letölti az albumhoz tartozó borítóképeket és egyéb infókat. Új fícsörként megfűszerezték néhány Vizualizációval is, amik szépek, de semmi közük nincs az éppen játszott zene ritmusához. A hangszínszabályzás a szokásos módon, virtuális potméterekkel szabható személyre, továbbá lehetőség van a ClearAudio+ és xLoud funkciók ki-be kapcsolására. A ClearAudio+ fülhallgatón történő zenehallgatás közben a profi minőségű zene hangzását olyannyira gyönyörűvé varázsolja, hogy kikapcsolva, úgy tűnik mintha az alap minőség egy zajos koncertfelvétel lenne. Nagyon profin optimalizálták a funkciót. Az xLoud nálam nem produkált nagy változást. A külső hangszóró csak torzít tőle, fülesen pedig semmi lényegeset nem módosít.

A főkamera 13MP és a már említett Sony Exmor RS technológiával készült.

Engem kifejezetten szíven szúrt, hogy a legfontosabb képességét kihagyták. Ez nem más mint a két különböző nyomáspontot érzékelő kameragomb. Szoftveresen sok beállítási lehetőséget kapunk, mint például: HDR, ISO, mosolyfelismerő, panoráma, sorozatfelvétel, és hasonlók. Videót 1080p felbontásban rögzít 30fps-el, folyamatos autófókusszal és sztereó hanggal. Azt nem mondanám, hogy kiemelkedően rögzít mozgóképet, de tény, hogy a rendelkezésre álló optikából kihozták a legtöbbet. Az előlapi kameráról csak annyit tudok mondani, hogy a minőség amit képvisel valahol a 40 ezer forintos telefonokéval vetekszik.

Az Exmor RS tehetsége képekben és videóban:

A Home gombot nyomva tartva nem csak a szokásos futó alkalmazások listáját kapjuk. Megjelenik még egy személyre szabható gyorsindító felület, amivel bárhol is járunk a rendszerben bármikor előhozva indíthatjuk az épp szükséges programot. Például jegyzetelő, hangfelvevő, számológép, stb

Kommunikálni a legtöbb ismert módon képes. (Wi-Fi, Wi-Fi direct, DLNA, MHL, OTG, Bluetooth 4.0, NFC)

A működést egy 2330 mAh-os akkumulátor biztosítja, ami nem cseréhető. Átlagos használattal a készülék képes kihúzni 2 napig, de aktív nyomkodás esetén jó ha talpon marad estig.

Úgy vettem észre, hogy használat esetén szinte szemmel láthatóan merül, viszont ha csak a zsebemben van, néha veszem csak elő akkor alig. A legtöbbet a kijelző zabálja és az sem segíti meg a dolgunkat, hogy egy natúr levélírás közben képest bemelegedni a hátlapi kamera alatti terület. Játék vagy hosszabb használat esetén akár tűz forróra is melegedhet. Az akksi kímélését hivatott segíteni az úgynevezett Stamina mód. Lényegében, ha kikapcsolom a kijelzőt, csak telefonhívást és sms-t jelez a telefon. Minden más program és funkció (beleértve a zenelejátszást) megáll. Nagyon tetszik, ugyanis a gyakorlatban ezt észre sem vesszük. Ugyan olyan gyorsan ébred fel, azonnal folytat minden folyamatot és a netre is pikk-pakk csatlakozik.

Az viszont ismételten negatív tulajdonság, hogy egyedülállóan a FullHD felbontású telefonok között (tehát erre nem lehet fogni) a Z minden probléma nélkül felzabált 2GB mobilnetet 5 nap alatt. Én nem szeretek várni míg lesz wifi a közelben, tehát mindent ott töltök le és telepítek ahol eszembe jut. Ez eddig soha nem okozott ekkora adatforgalmat. Ellenőriztem is. A saját készülékem rendszere 1 hónap alatt 22 megát eszik meg a háttérben. Ez a példány viszont 4 nap alatt fél gigát. 🙂 Ami pedig a ráadás, hogy ez nem egyedi eset. Egy ismerősöm Xperia Z-je egy hónap alatt mindennel együtt eleszik 10GB-t. Nagyjából hasonló felhasználó mint én. A különbség, hogy én Wifi-vel együtt használok el ennyit egy hónapban. Ebből kiindulva a Sony egy kicsit eltúlozta a háttérben folytatott statisztikaközlést és egyebeket. (Igen háttérben. Olyannyira, hogy sehol nem láttam egy ablakot ahol megkérdezné, akarom-e.)

Összegezve, a Sony most tényleg letett valamit az asztalra, ami talán meg is állja a helyét.  Egyrészt ez a csúcskészülék por- és vízálló, másrészt pedig jelenleg a legolcsóbb, a csúcskészülékek között.

A tesztkészüléket a Vodafone Smart Store biztosítja. Köszönjük!