A Sony Ericsson készített már nagyot, kicsit, vastagot, játékra kihegyezettet, zenehallgatásra valót, fotósat. Eléggé tapasztaltak már a mobilok gyártásának terén. Amit most mutattak, azon mégis elámultam. Az Xperia ray az a készülék, amelyik szembe megy az árral. Nem a nagy kijelző a lényege, nem az, hogy hány magos a processzor, de még csak nem is az, hogy hány GB RAM van benne. A Sony Ericsson egy érzést kívánt megteremteni, és ez tökéletesen sikerült is neki.

 

 

Az előzetesben már elkezdtem felvázolni, hogy mi ez az érzés, és a folytatásban is ez a célom.

 

 

A külső visszafogott,

 

mégis eltér a ma

 

megszokott trendtől

 

 

 

 

A mai készülékek nagy részét a hatalmas kijelző alkotja, melyet egy többnyire fekete vagy fehér keret vesz körül. Ezt az unalmasságot igyekezett megtörni a Sony Ericsson a gombok és a hangszóró dizájnjával. A kijelző alatt három gomb található, melyek közül kettő kapacitív érintő technológiát kapott, míg a középső gombnak meghagyták fizikailag is benyomható mivoltát. Ez a gomb, ami a készülékről alkotott első benyomást kialakítja a felhasználók többségénél. Nyomása nagyon kellemes, puha, halk, és nem az egész gomb nyomódik be, hanem csak az alsó része. Minőségérzet ötös! Említettem még a hangszóró dizájnját is, amelyet a Home gombhoz hasonlóan alakítottak ki a mérnökök.

 

 

 

A kijelző fölött található még az előlapi kamera, a fényérzékelő, és a közelségékelő szenzor. Utóbbi kettő olyan szinten lett elrejtve, hogy pár napig azt sem tudtam, hogy ott vannak.

 

 

A kijelző nem nőtt fel

a feladathoz

 

 

 

Az említett részek között foglal helyet a 3,3 hüvelyk méretű LCD kijelző, amely 480×854-es felbontással operál. Ezen a méreten ez a felbontás igen éles képet hoz létre. Konkrétan a képpontokat alig lehet látni. A mezei LCD technológia lévén azonban esélye sincs felvenni a harcot bármelyik más, jelenleg a piacon hasonló áron lévő egyéb technológiákkal. A színek sárgásak, a betekintési szög mondhatni kicsi. Pár évvel ezelőtt még jónak mondtuk volna, de ez ma ezen az áron kevés.

 

 

 

 

 

ZTE Blade – Samsung Galaxy Spica – Sony Ericsson Xperia ray

 

Betekintési szög és színek terén még az „ezer éves” Samsung Glalxy Spicám, és a ZTE Bladem is elkente a száját. A fekete szín már szinte szürke. Ebben a versenyben is bőven leverte a másik két páciens. Érdekes történet még a kijelző fényereje. Hozzászoktam az automatikus szabályozáshoz, így kb. a második dolog az volt, aminek nekiugrottam a menüben – azaz csak neki ugrottam volna, merthogy ilyen opció nincs. Döbb. Ezzel nagy hirtelen nem tudtam mit kezdeni, viszont kicsit később észrevettem, hogy a kijelző felett van fényérzékelő. Akkor mégis mi a titok nyitja? Rém egyszerű, nem is értem, hogy nem jöttem rá egyből…ha a fényerőt középre állítjuk, akkor bekapcsol az automatikus fényerőszabályzás. Én kérek elnézést!A ray-t felszerelték még az úgynevezett Bravia Mobile Engine-nel is, amelyet aztán kapcsolgathattam ki-be semmi érdemleges változást nem tapasztaltam. Nyilván más technológiájú kijelzőn jobban kijött volna a hatása.

 

 

Fém, üveg,

puha műanyag

 

A készülék alja és teteje érdekesen lapított, mintha egyszerre csapták volna fejbe és farba a készüléket. Kétség kívül tetszetős ez a megoldás, azonban a tetején elhelyezett kijelző záró/oldó gomb megnyomásánál számomra eleinte kicsit zavaró volt. A telefon tetején, mint már említettem található a képernyőzáró gomb, és itt csücsül még a jól megszokott 3,5-ös Jack csatlakozó is.

 

 

A készülék alja nem hordoz semmi különösen izgalmasabbat. A hátlap igazán Sony Ericsson-os: egyszerű, letisztult, ahogyan azt megszokhattuk a gyártótól már évek óta. Az egyöntetűségét csak a 8Megapixeles kamera, a hozzá tartozó LED vaku, a másodlagos mikrofon, a hangszóró, és egy Xperia felirat töri meg. A hátlap plasztikból készült, azonban abból a jobb fajtából. A tapintása puha, és abszolút kellemes a kézben tartása. Nyilván az érzet nem olyan mintha fémből lenne, de messze jobb mint a ma divatos csilli-villi plasztik ujjlenyomat-múzeum, ragyogó darabok. Apropó fém- az oldalsó széleken fém található, ami tovább javítja a kézben tartás érzetét.

 

 

Mindennapi használatra

bőven elég

 

Jó-jó, szépnek szép, de mit tud? – Merülhet fel a kérdés. Nem a hardveres képességeivel fog hódítani a telefon, hiszen egyetlen olyan komponens sem található benne, amely kiemelkedne a mezőnyből. A RAM mérete 512 MB, melyhez 1GB ROM-ot csomagoltak. A processzor egy 1GHz-en ketyeg, melyhez lévén, hogy MSM8255 SoC-ról beszélünk egy Adreno 205-ös GPU dukál. Ez az összeállítás nem ismeretlen azoknak akik követték a Sony Ericsson 2011-es termékpalettáját, hiszen ez található a többi készülékükben, ami rendszerfrissítési szempontból egyszerűsíti a képet. Mindennapi használatra ez a hardver bőven elég. Szaggatást nem nagyon tapasztaltam, pedig erőltettem a vasat rendesen. A hardver erejének köszönhetően a böngészőben is megtekinthetjük a Youtube videókat akár 720p méretben is, amely mintegy teljes web élményt ad. Ez természetesen nem újdonság, de ennek a készüléknek nem is a legfrissebb technológiát szomjazó réteg a fő célcsoportja, így nem is ebből a szempontból vizsgálom. A célnak tökéletesen megfelel.

 

 

 

 

 

 

A tesztekben is erős

 

A készülék a sebességtesztekben is kellemes produkciót mutatott. Körülbelül azt a szintet hozta, amire ez a hardver a többi hasonló készülékben is képes, ami annak a jele, hogy az optimalizációra nagy hangsúlyt fektettek a Sony Ericsson mérnökei. Nem volt hét hiábavaló változtatni a rendszeren, és kissé felületesebbé tenni a rendszert érintő módosításaikat.

 

 

A rendszer használata

 

kellemes

 

A Sony Ericsson igen szépen fogadta a 2010-es modellekkel kapcsolatos kritikákat, és sikerült is tanulnia a dologból. Az új XPERIA készülékeken már szerencsére nem erőlteti a minden apró porcikáig elérő módosításait, melyek lelassították a fejlesztést.

 

 

 

 

A rendszer használata számomra nagyon kellemesnek bizonyult, holott korábban gyári Android rajongó voltam, és el se tudtam képzelni, hogy egy ilyen szinten testreszabott rendszert használjak mint ez vagy például a Touchwiz. Ezzel viszont teljesen együtt tudtam élni, sőt a tesztkészülék Speedshophoz való visszaszolgáltatása után egyenest hiányzott a felület. Amikor megérkezett akkor volt egy fellángolásom, mikor is felpakoltam egy Go Launchert, de így elveszett az Xperia érzés, így ezt rövidesen töröltem is, hogy eredeti pompájában használhassam a rendszert.

 

 

 

 

Az egész UI a Sony Ericsson-tól megszokott kékes színekben pompázik, amely most már témákkal át is állítható, azonban a többi szín nekem annyira nem tetszett.

 

 

Facebook inside –

 

Egy remek funkció

 

Mint ahogy a gyártó idei trendje tartja, ez a modell is megkapta a Facebook inside Xperia „funkciót”. Azért az idézőjel, mert nem konkrétan egy funkció, hiszen több helyre is beépül. Lényegében hasznos dolog, azonban én nem nagyon vettem hasznát, mert a Facebookot igyekszem kihagyni az életemből. A teszt idejére azonban igyekeztem a Facebookot is használni, és meg kell valljam, hogy a Timescape nagyon sokat dobott az élményen.

 

 

 

 

Talán a Facebook események naptárba való beépülése volt a leghasznosabb számomra, mert így sosem maradtam le semmilyen eseményről. A Google Pluszt azonban rendszeresen használom, így ez tökéletes összehasonlítási alapot nyújtott a többi telefonhoz képest. A G+ klienst telepítve láttam meg igazán, hogy mekkora erőbeli különbség van ezen vas és egy MSM7227-es chip között. Hatalmas. Soha be nem szaggatott, és a betöltési idők is sokkal rövidebbek voltak ugyanarról a WIFI-ről.

 

 

A kamera meglepően

 

jól teljesít

 

Multimédia téren elméletileg a kamera kiemelkedően jó kell legyen, a többi részt annyira nem hirdeti a gyártó. A kamera egyértelműen meg is érdemli a dicséretet. A hátlapi kamera 8 Megapixeles, ami önmagában szinte semmitmondó. A minőség a lényeg, ami pedig az Exmor R érzékelőnek köszönhetően még rosszabb fényviszonyok közt is remek a mobilos piacon. Sokan ettől azt várnák, hogy éjszaka hiper-szuper felvételeket fogunk készíteni a masina segítségével, de el kell áruljam, hogy nem. A minőségbeli javulást körülbelül a beltéri-és kevésbé jól megvilágított fényviszonyok esetében kell keresni. Ilyenkor azt tapasztaltam, hogy nem szemcsésedtek a felvételek. Se a fotó, se a videó. Ennél többet meg ne is várjunk el egy kis mobilos optikától manapság.

 

 

A képek kattintásra nagyíthatóak

 

A kamera kezelőfelülete egyszerű, átlátható. Nem azt mondom, hogy minden fotós álma, de szerintem nem lehet többet kihozni a történetből egy érintőkijelzővel. A menüben keresgélve megtalálhatunk minden ma már szokásosnak tekinthető funkciót, például: Érintőfókusz, arcfelismerés. Ezek sok esetben lehetnek hasznosak, azonban sokszor az arcfelismerő csak felbosszantott, amikor egy nejlonszatyron lévő (egyébként jó, legyen) mosolyra emlékeztető vonalra rávágta hogy arc, és arra is állította a fókuszt, nem arra a tárgyra amire én szerettem volna. A szoftver rendelkezik még automatikus fókuszmóddal is, ami olyan szinten automatikus, hogy egyfolytában fókuszál, hogy amikor fotóznánk már ne kelljen ezzel foglalkoznunk. Kedves gesztus, köszönjük!

 

 

 

 

 

A videó felvétele 720p felbontásban történhet. A felvételek minősége szuper. Szerintem legalábbis sokkal jobb mint például az anno általam tesztelt HTC Titan-nak. A felvevőszoftver legnagyobb érdekessége a képstabilizátor, amely a szokásos kivágásos technikával dolgozik, és még érezhetően van mit javítani rajta, de például olyan felvételek készítésére teljes mértékben alkalmas, amikor egy tájat pásztázunk végig, vagy csak stabilan egyhelyben szeretnénk tartani a telefont, mert maga a céltárgy mozog. A kamera tehát abszolút jól teljesített.

 

 

 

 

 

A hangminőség

 

erős közepes

 

 

 

 

Zene-audió fronton már egy picit más a helyzet. A gyári szoftvert csak kipróbálás szintjén használtam, mert nem adott annyit, hogy feladhattam volna a Google Music által nyújtott plusz fél órámat amit így nem kellett a zenéim felmásolgatásával töltenem, hiszen a felhőből szólt a muzsika. Ennek következtében inkább nem mondanék róla se rosszat, se jót. A hangminőséget viszont rengeteg alkalmam volt tesztelni, és az igazat megvallva nem voltam elájulva egy cseppet sem. Egyáltalán nem rossz, de a fantasztikus zenés múlt(Walkman, Mega Bass) után többet vártam volna. Körülbelül a tuningolt ZTE Blade-em szintjén muzsikált, sőt, volt hogy az szebb mélyet nyomott. Essék egy pár szó a hangszóróról is: gyenge. Halk is, és csak cinceg. Körülbelül arra való, hogy halljam, hogyha cseng a telefon. A gyári fülhallgató nekem nem volt kényelmes a fülemben, hangzásra egy erős közepesnek mondanám. A Sony fülesemet használva viszont már fair lehetett az összehasonlító teszt a többi modellel.

 

 

Adatkapcsolatok és

 

böngészés – ötös!

 

Adatkapcsolati szinten majdnem teljes a repertoár. Ahogy megszokott van b/g/n-es WIFI, van HSDPA, Bluetooth és DLNA is. A készüléken minden feltétel megvan ahhoz, hogy egy remek élmény legyen a böngészés: megfelelő processzor, gyors adatkapcsolatok, optimalizált rendszer. Ezeknek hála az oldalak betöltődése gyors, a görgetés és a kétujjas nagyítás könnyed. A kijelző felbontása megengedné, hogy akár nagyítás nélkül olvassuk az asztali böngészőkre tervezett oldalakat is, de sajnos a kijelző mérete miatt ezt maximum nagyítóval ajánlom.

 

 

Az akkumulátor mérsékelt

 

használat mellett akár

 

másfél napot is bír

 

Az 1500mAh-s akkumulátor az én igénybevételi szintem mellett ( folytonos fotózás, videózás internetezés, YouTube nézés, zenehallgatás és játszás) volt, hogy egy napot bírt csak ki. Ha viszont nem használtam sokat akkor akár másfél napot is elketyegett. Ez a mai mezőnyben teljesen átlagosnak számít.

 

 

Kinek ajánlanám?

 

Mindenkinek akinek egy stílusos, de viszonylag kis méretű telefonra van szüksége, ami gyors, okos és sosem hagyja cserben.

 

 

 

A készüléket a Speedshop biztosította, melyet ezúton is köszönünk!