Ismét egy Samsung duót jellemzek. Mindkét példány 24 col átmérőjű kijelzővel felszerelt monitor, de az érdekesség ott kezdődik, hogy az egyikőjük a felsőkategóriába sorolt verzió és ráadásul érintés érzékeny. A meglepetés csak az, hogy mégsem az utóbbi sikerült jobbra. Lelőttem a poént. Mindegy, azért olvassátok el, hogy miért állítom amit állítok.

Samsung S24D590PL Monitor

Ez az a típus, amit bizony nagyon telibe talált a Samsung. Ezúttal csak használat után tekintettem rá, hogy vajon milyen árban mozog. Saccoltam volna alaphangon egy 80-at, a kamionról leesett verzióra. Hölgyeim és uraim, a szóban forgó monitort kiskereskedőknél 60 ezer forint körüli áron kaphatjuk meg, ami olyannyira alacsonynak mondható, hogy nálam a „Must have!” kategóriába került.

A szóban forgó monitor egy 23,6” átmérőjű, 1920×1080 pixel felbontású PLS panellal bélelt, keskeny keretbe foglalt LED monitor, 5ms válaszidővel (GTG). A betekintési szöge 178 fok ami tényleg így is van. Tényleg szépek a színek bármilyen irányból nézem.

Külön felhívom a figyelmet, hogy az 5ms válaszidő, itt nem az átlagos kategóriát képviseli. Több, 2/5ms válaszidejű monitorral összenéztük és mese nincs, mindet verte de nagyon határozottan. Az érzés ahhoz hasonlítható, amikor egy átlagos 60-70Hz-s kijelző után ránézünk egy 100-120Hz-esre. Minden mozgás sokkal simább. Habár nem érzem, hogy a szemem fáradna más monitoroknál, ennél viszont érzem, hogy pihen. A sok-sok specifikációt és egyebeket hiába emelném ki, egyik sem lenne olyan fontos mint ez, a valóság.

Erre az egészre még rátesz, hogy a monitor üzleti megjelenése kifejezetten kellemes. A kijelző által produkált élményt csak tovább fokozza a keskeny keret. A „T-talp”-nak nevezett láb pedig igencsak elegáns és nem utolsó sorban praktikus. Én például a telefonjaimat teszem mindig a monitor alá lenémítva, így nem üvölt, és nem rezeg ha hívnak, de látom. Általában rácsúszik a billentyűzetem, vagy a telefon csúszik le a monitorom talpáról. Ennél a készüléknél ez tökéletesen meg lett oldva és még egy kisméretű családi fotó is odafér.

Egy profi monitor, profi áron. Gratulálok a Samsungnak!
Ez is bizonyítja, hogy ha odafigyelnek, tudnak ők jót is gyártani.

Samsung LS24C770TS Monitor

A végére hagytam a legizgalmasabbnak hitt témát: Egy érintőképernyős monitor

Na azért annyira nem izgalmas, mint gondolnánk. Valamikor, még általános iskolás koromban, arról volt szó, hogy: „Startrek: Lapos kijelzők? Érintőképernyő? Peeersze. Hogyne…”

Nem is az zavart, hogy űrhajó, hipersebesség, meg teleportálás…. neeem. mi a filmbeli “okos eszközöket” röhögtük ki.

Néhány évvel később már bluetooth-on küldözgettük a puskát óra alatt egymásnak, még néhány évre rá pedig NFC-vel pillanatok alatt, csak már nem puskát. Ilyen szempontból érdekes a dolog, de ha belegondolok, ennyi. Már régóta megadja ezt a bizonyos taperolós élményt ezernyi telefon és táblagép (no és persze barátunk/barátnőnk is – bocsi nem hagyhattam ki). Aki pro volt, vásárolt rezisztív érintőfóliát és rávasalta a monitorjára/laptopjára. Egyéb gyártók is próbálkoztak már érintőkijelzős monitorokkal, ott vannak a bolti terminálok is sűrű példaként. Azonban most látok és van alkalmam kipróbálni először egy ilyet.

Egy részt gyorsan lezárnék. XP és Win7 nem barátkozik vele. Egy szabvány 24”-os 16:9-es képarányú, megdönthető monitorról beszélünk, amit még külön USB-n rá kell dugni a gépre. A Windows 7 felismeri és újraindulás után már látja is. Viszonylag használhatóan: ahova érintek, odaugrik az egér és kattint is. Nyomva tartós jobbgomb és multitouch (pl zoom) nincs. Miután feltelepítettem a drivert, annyi változott, hogy ahova böktem oda vitte az egeret. Nem kattintott, ha ütöttem se. (Persze nem ütöttem, hiszen nem a monitor hibája.) Magyarul használhatatlanná vált a dolog.

Windows 8 és későbbi verziók minden nélkül tökéletesen kezelték, mintha csak egy táblagépen lettek volna. Mondanom sem kell, hogy a win7-es tapasztalataim után, eszem ágában sem volt feltelepíteni a drivert.

Minden esetre a 37cm magas, 57cm széles, 5 és fél kilós monitor FullHD felbontása elfogadható, ha messziről nézzük. Nem mondom hogy gyönyörű, de szép és a betekintési szögei tűrhetőek. A beépített 2x3W-os hangszórók szólnak, de nem jobban mint egy drágább telefon.

Ha érintőképernyős monitorként használjuk, akkor közel kell ülnünk hozzá. Ha közel ülünk, kifejezetten nem szép a látvány, hiszen felbuknak a pixelek és a színek túl fakók. Ez utóbbit, pedig ha a beállításokban szépre konfiguráljuk, hamar megvakulunk. Összességében a samsung – véleményem szerint – ezzel a típussal nagyon mellélőtt. Egy egyértelműen közelről használt kijelzőnél minimum egy IPS/Samoled minőséget kéne produkálni. Érdekes, hogy ezt, a fentebb említett S24D590PL típusszámmal megáldott monitornál sokkal jobban megoldották, ráadásul olcsóbban.

Amit még ki tudok emelni – sajnos szintén negatívumként, – az bizony az érintőpanel érzékenysége, akarom mondani érzéketlensége. Igazából már meg sem lepődök az eddig tapasztaltak után, de azért fájó pont, hogy az ujjamat elhúzva több centit lemarad a kurzor illetve bármi amit csinálok. Ne fogjuk a gépemre, mert az egy – habár heti 3 órát van használva, tehát tök fölösleges – atomerőmű fogyasztású és teljesítményű nyáklapkupac.

Mindenesetre hasznos tanulság volt ez mindannyiunk számára. Nem az a legjobb ami annak tűni és bizony amire azt mondanánk, hogy „á még egy a sok közül” az bizony simán lehet, hogy magasan kilóg az átlag tömegből.

A forgalomban már nem kapható Chokito reklámjában is megmondták, hogy „Ne ítélj első látásra”. Csak a monitor nem finom akkor se ha ronda, és akkor se ha szép. Legalábbis gondolom. Nem kóstoltam.

Kellemes napot!