Az itt-ott az iOS-re erősen hajazó TouchWiz miatt egy időben hideget-meleget kapó Samsung most nem aprózta el; gondolt egy nagyot és megalkotta az androidos iPhone-t. Olvassátok Laskó barátunk mindenre kiterjedő Alpha tesztjét.

A prémium anyaghasználatról, a 4,7 collos kijelzőről és az ujjlenyomat-olvasóról legalábbis többeknek valószínűleg előbb ugrik be egy bizonyos cupertinói vállalat terméke, mint a dél-koreaiak üdvöskéje, a Galaxy Alpha szerepe azonban korántsem elhanyagolható; az újdonsággal a Samsung az eddigiektől eltérő filozófiával célozza meg a csúcskategóriát, a sikerhez pedig mindene megvan a készüléknek. Majdnem mindene…

A Galaxy Alphát kézbe véve kapásból két dolog tűnik fel. Az első, hogy kézbe tudjuk venni. A használhatóság és az élvezhetőség közti arany középutat képviselő 4,7 collos kijelzőnek és a vékonyka kávának köszönhetően nem kell két marokra fognunk a telefont, és kaszkadőrködnünk sem szükséges a sarkok eléréséhez. A másik pozitív sokkot a Samsung okostelefonjaira mindeddig nemigen jellemző, hűvös, masszív fém keret adja, mely első pillantásra egyértelművé teszi: Dél-Koreában valami elindult, és immáron nem csak a processzormagok, gigahertzek számában kívánnak a konkurencia fejére nőni.

A mutatvány azonban nem ér véget a keretnél, az Alpha ugyanis megörökölte az S5 finom, puha tapintású, csúszásmentes hátlapját, ezzel a párossal pedig végre egy olyan illusztris társaságba lépett a Samsung 2014-ben, melynek példának okáért a Motorola Milestone 2009 óta oszlopos tagja.

A készülék összességében nagyon masszív, minőségi benyomást kelt, bár tüzetesebben vizsgálva találni egy-két apróbb gikszert. Ilyen a hátlap nyöszörgésre való hajlama többszöri levétel után, vagy hogy a 2.1 megapixeles előlapi kamera lencséje nem pont középen ül a számára kialakított lyukban. Előbbi persze visszavezethető a tesztkészülék ismeretlen előéletére is, utóbbi miatt pedig nem valószínű, hogy bárki is kiábrándulna a telefonból, a fizikai home billentyűnek azonban valószínűleg végképp nem szabadna kétállású exponálógomb módjára minimális lenyomást követően egy határozott pattanással megtorpanni, majd erősebb lenyomás hatására végrehajtani a parancsot. A keményebb nyomásponttal rendelkező fizikai home gomb alkalmazása egyébként sem feltétlenül a legjobb megoldás egy ennyire reszponzív kijelző alatt, azért viszont még mindig óriási piros pontot érdemel a Samsung, hogy ennek, illetve a vissza és alkalmazásválasztó gomboknak (melyek szokás szerint érintésérzékenyre sikeredtek) nem a kijelzőből csippentettek le értékes pixeleket.

Öröm az ürömben, hogy a hosszan kritizált home gomb ujjlenyomat-olvasó funkciót is betölt, lehetőséget adva a készülék ujjlehúzással történő feloldására, vagy akár internetes fizetésre is. A metódus némi megszokást igényel, de határozottan működőképes, és ha nem bolond módjára rángatjuk az ujjunkat a szenzoron, akkor az esetek túlnyomó részében elsőre azonosít minket.

A külsőségeket érintő apróságok sorából nem hagyhatjuk ki a kamera kiálló, króm hatású keretét, mely sajnos elhelyezéséből adódóan erősen hajlamos kopásra.

A 12 megapixeles hátlapi kamerával kapcsolatos negatívumok azonban itt ki is merültek, a szoftver ugyanis rendkívül széleskörű finomhangolási lehetőségeket biztosít, a képméret beállításán túl lehetőségünk van sorozatfelvételt, képstabilizálást, arcészlelést, érintésre történő exponálást, vakut, időzítőt (2,5,10 másodperc) kapcsolni, variálhatjuk az ISO-t, a fénymérést, a fehéregyensúlyt és a fényértéket, a szelektív fókusszal pedig utólag is módosíthatjuk az élességet az elkészült fotókon. Természetesen HDR mód és különböző effektek is alkalmazhatóak, a képpel együtt menthetjük az aktuális GPS koordinátákat, igénybe vehetünk vezeték nélküli távoli keresőt, kapcsolhatunk rácsvonalakat, beállíthatjuk a visszanézés időtartamát, a hangerőgombnak fényképezés, videó és zoom funkciókat adhatunk, illetve lehetőség van hangvezérlésre is, a Dual Camera móddal pedig párhuzamosan rögzíthetjük az előlapi és a hátlapi kamera képét.

A szoftveres kánaán persze mit sem ér, ha a végeredmény más képet mutat, most azonban szerencsére kijelenthetjük, hogy telefonos berkekben a képminőség is határozottan jónak mondható:

HDR nélkül

HDR-rel

Ha videózni szottyan kedvünk, választhatunk 30 fps-es 4K, 30 és 60 fps-es FullHD, vagy akár 120 fps-es 720p videók közt, a lassítás mellett akár gyorsítást is kapcsolhatunk, igénybe vehetjük az állókép-készítésnél rendelkezésünkre álló lehetőségek többségét, illetve kapcsolhatunk videó stabilizálást és hangközelítést is, utóbbi esetben a fókuszált tárgy hangját igyekszik erősíteni a készülék. Az erre szolgáló mikrofon kellően érzékeny, zajszűrővel megtámogatott, korrekt minőségű hangot rögzít, melynek visszahallgatására a készülék alsó élén elhelyezett hangszóró szolgál, ez maximális hangerőn némi dobozhanggal vegyített torzítást produkál, de mono hangszóróhoz képest tisztességes hangzást biztosít, mely elhelyezésének köszönhetően asztalra téve sem torzul.

A fotók és videók visszanézésének élményét a 4,7 collos átmérőjű, 1280×720 pixeles Super AMOLED kijelző sem kívánja csorbítani. A betekintési szögek hibátlanok, a felbontás ekkora képátlón több mint elegendő, a legkevésbé sem hiányzik a FullHD megjelenítés, mely a teljesítmény mellett az üzemidőt is visszavetné. Az AMOLED-ek színvilágát, enyhe túlszaturáltságát persze ugyanúgy lehetni szeretni, mint ahogyan nem, az ellentábor megenyhítésére azonban a különböző színprofilok közti válogatást is lehetővé teszi a telefon.

Ha már ennyit magyaráztunk a videóról, íme, egy kellemes kis kültéri HDR próbálkozás:

A sötétben történő felvételkészítést egy szem kellően erős fényű LED vaku hivatott segíteni, közvetlenül alatta pedig pulzusmérő szenzort találunk, melynek a Samsung saját, S Health névre keresztelt, amolyan virtuális személyi edző szerepében tetszelgő alkalmazásával vehetjük hasznát.

A gyári Samsung menüről egyébként is elmondható, hogy tele van extra alkalmazásokkal, a beállítások kellően sokrétű finomhangolási lehetőségeket adnak, bár a Samsung erősen átvariálta a dolgokat, így aki kevésbé berhelt Androidról vált, attól némi megszokást igényel majd a koreaiak logikája. Ami viszont határozott pozitívum, hogy a rendszer alapvetően nem erőltet ránk semmit, a legtöbb sallang teljesen kikapcsolható.

Az extrák közül a privát mód többeknek érdekes lehet, segítségével a telefonmemória bizonyos részei abszolút láthatatlanná tehetők.

A szoftver olyan apró figyelmességekkel is igyekszik a kedvünkben járni, mint a kijelző ébren tartása az arcunk pásztázásával egészen addig, amíg a szemünket rajta tartjuk, vagy épp a nagyobb előnézeti kép megjelenítése a galériában vagy videólejátszáskor a kijelző felett néhány milliméterrel tartott ujjunk érzékelésével.

Mindezeken felül gyárilag kapunk kismillió alkalmazást, köztük alapszintű fotó- és videószerkesztőt is. Elsőre érthetetlennek tűnik egy ilyen árazású és szolgáltatáskínálatú készülék esetében, hogy a Polaris Office-ból miért csak olvasásra használható verzió került telepítésre, szerencsére azonban a gyártó a megszállott mobilpötyögőkre is gondolt, a szerkesztésre alkalmas változat ugyanis a Samsung saját alkalmazásboltjából, a Galaxy Apps-ből ingyenesen letölthető.

Ha a gyári alkalmazáskínálat nem lenne elég, a 25,6 GB-nyi, memóriakártyával tovább nem bővíthető tárhelyre a kamera által rögzített nagyméretű videófájlokon kívül valószínűleg férni fog még ez-az, túl sokat gondolkodnunk ráadásul akkor sem kell majd, ha játszani támad kedvünk, a Samsung új fejlesztésű, big.LITTLE architektúrájú Exynos 5 Octa 5430 chipsetje ugyanis nem fog gátat szabni a szórakozásnak. Jelenleg bármi elfut a készüléken, a megjelenítést is nyugodtan maximumra tolhatjuk, akkor se nagyon fog betenni a GTA San Andreas vagy a Real Racing 3 a négy-négy, 1.8 GHz-en pörgő Cortex A15-ös és 1.3 GHz-en működő A7-es processzormagnak, a Mali-T628MP6 GPU-nak és a 2 GB RAM-nak.

Hab a tortán, hogy mindezt 20 nanométeres gyártástechnológiával sikerült tálalni, ennek jótékony hatása a hátlapon is érezhető – illetve épp ellenkezőleg, a készülék tartós terhelés alatt is alig-alig hajlandó melegedni.

A teljesen új chipsetre persze szükség is van, egyedül ő és az energiatakarékos AMOLED kijelző adhatnak némi reményt arra, hogy a Galaxy Alpha meglepően alacsony kapacitású, 1860 mAh-s akkumulátorával is kihúzza a nap végéig. Nálam 23 és negyed óra ébrenlét, ebből 4 óra 25 perc kijelzőhasználat után 4%-os töltöttséggel került konnektorra, igaz, előtte közel 7 órát ultra energiatakarékos módban vegetált a készülék. Becsületére legyen mondva, hogy itt szürkeárnyalatos megjelenítéssel 11%-on még több mint egy napot jósolt magának, az viszont már nem annyira biztató, hogy ennek kikapcsolása után 20 perc alatt ugrott le a fent említett 4%-os szintre, miközben néhány alkalmazás automatikus frissítésén kívül túl sok dolga nem volt. Bár ez az eredmény abszolút felülmúlja a várakozásokat, alapjában véve mégis karcsú egy 2014-es csúcskészüléktől – ahogyan karcsú maga a telefon is, bár mivel 6,7 mm-es vékonysága legfeljebb esztétikai célokat szolgál, feltehetőleg sokan örömmel beérnék egy csöppet húsosabb, ám nagyobb kapacitású akkumulátort rejtő készülékházzal.

A fenti üzemidő ráadásul SIM kártya hiányában, így 3G-s adatforgalom nélkül értendő, az Alphával ugyanis a Samsung is beállt a nanoSIM-es táborba, ami sokaknak megint csak felesleges nyűgöt fog jelenteni – köztük nekem is, akinek csak microSIM-je van itthon.

A telefonhívások hangminőségéről nyilatkozni így nem is tudok, annyi biztos, hogy bár előre félek a következő szókapcsolattól, alapvetően kijelenthetjük, hogy a vibramotor egészen finoman rezeg; ennek átka lehet, hogy zsebben nehezebben érezzük meg, asztalra letéve azonban nem fogjuk azt hinni, hogy dől a ház, ha megindul a telefon.

Az akkumulátorhoz néhány szó erejéig visszatérve: van persze jó hír is, a töltő a maga 1.55 amperes áramerősségével a bikábbik fajtából való, az alacsony kapacitású akkuba így meglehetősen gyorsan képes újabb egy napra elegendő életet lehelni.

Fájhat tehát a nanoSIM foglalat, a bővíthetetlen memória, vagy akár a legtöbb fanyalgásra okot adó üzemidő, kétség sem fér hozzá: ami az Alphát azzá teszi, ami – elegáns megjelenésű, prémium kategóriás, kellemesen használható csúcskészülékké –, annak megvalósításába nem sok hiba csúszott. Akinek pedig mindez fontosabb, mint az apróságok, annak már csak a 200 ezer forint környékén mozgó kártyafüggetlen árral kell megbarátkoznia – ennyiért viheti haza az eszközt, mely hosszú idő után végre a meghódítani kívánt csúcskategóriához méltó köntösben viseli a Samsung feliratot.