Mint ahogyan a teszt előzetesben már említettem, nagyon boldog voltam, amikor csörgött a telefonom, és közölték velem, hogy tesztelhetek egy Nokia N8 típusú készüléket. Dörzsöltem is a tenyerem, hogy letesztelhetem a finnek jelenlegi csúcs mobilját. Igaz, régen volt a kezemben Symbian-t futtató készülék (utoljára N95, ami még saját volt), de gondoltam, csak fejlődött azóta a rendszer, csak vannak újítások, és a többi és a többi. A szarvamat azonban hamar letörték, az illúziók szertefoszlottak és magával ragadott a rideg, szürke valóság. Rögtön az elején leszögezném azonban, hogy a teszt elején eldöntöttem, hogy megpróbálok átlag, laikus felhasználóként nézni rá, nem fogom szétmókolni. Meg is lett az eredménye.

Persze volt olyan része, ami jó volt a készüléknek, de szerintem az sokat elárul, hogy három órája volt a kezemben a készülék, és ez idő alatt háromszor fagyott le. Na de maradjunk a szép, megszokott sorrendnél, úgyhogy kezdjük is a kapcsolatunk elején.

A Nokia úgy látszik nem követi a mostani környezettudatos trendet, mivel a doboza egy termetes darab. Ahogyan a képeken is látszik, szép színes, a tetején a készülék fotójával. Miután kicsúsztatjuk a belsejét, felnyitjuk a fedelét, elénk tárul (oldalra kicsit elcsúsztatva) a készülék. A telefon alatt helyezkednek el a szokatlanul gazdag tartozékok. Név szerint egy agybadugós headset, melynek szerencsére van távirányító része, mely kiválóan használható, a töltő (mely sajnos nekem angol szabvány volt, de volt otthon átalakító), egy USB kábel, HDMI kábel, valamint ezekhez egy-egy merevszárú toldó, és természetesen a leírások. A töltő még nem a januártól érvényes szabvány micro-USB, hanem a Nokia saját, vékony csatlakozója, csak hogy ne legyen hozzá jó a másik három autós töltőm.

Szemből nézve a készülék nagy részét természetesen a 3,5 hüvelykes kijelző foglalja el. Tetején található a Nokia felirat. Tőle balra a típus megjelölése, jobbra pedig a fény- és távolságérzékelő, valamint az előlapi kamera, a felirat felett pedig a hangszóró helyezkedik el. Alul található a középponttól jobbra a mikrofon nyílása, balra lent pedig egy hardver gomb, mely a Home képernyő megjelenítését szolgálja, valamint hosszan nyomva tartva előhozza a háttérben futó alkalmazások, ablakok listáját. Ugyan ez a gomb szolgál visszajelzésként különböző eseményekkor, ugyanis kapott egy fehér háttérvilágítást. A készülék alja és teteje műanyag (többi része szerencsére fém). Éppen ezért amikor villogott nekem a kis gomb, néhány helyen a burkolatot is átvilágította, ami úgy gondolom, hogy egy ilyen árkategóriájú készüléknél nem megengedett.

Ha megfordítjuk a készüléket, alul találunk egy kis nyílást. Ennek egyetlen egy szerepe van, a különböző lógó dolgoknak a tartása. Számomra jelentéktelen. a tetején találjuk viszont a 12(!!) megapixeles Carl Zeiss optikát és a hozzá való Xenon vakut, valamint a kamera alatt a kihangosításkor használt hangszórót. Középen, kicsit felfelé csúsztatva szintén egy Nokia felirat. Ez esetben nem festve, hanem kicsit kidomborított kivitelben. Felülete érdes, bátrabb hölgyek körömreszelőnek tökéletesen használhatják.

Jobb oldalon található legfelül a hangerő szabályozó gombok, alatta a képernyőzár toló gombja, alul pedig a kamera elővarázslásához, valamint exponáláshoz használható gomb. Baloldalon az USB csatlakozó, és a kártyafoglalatok kaptak helyet. Utóbbi megoldása kicsit érdekes. Külön ajtót kapott a micro-SDHC és a SIM-kártya is, azonban, hogy a SIM-et be tudjuk tenni, először ki kell nyitnunk a micro-SD ajtaját, majd utána a másikat, ugyanis a kettő egymásra fekszik fel.

A nyílások és az USB csatlakozó között található egy kis fekete pötty, ám nem jöttem rá, hogy az mi célt szolgál. Reset biztos nem, mert nem benyomható.

A készülék tetején található középen a HDMI-csatlakozó, be- és kikapcsoló gomb, valamint egy 3,5 mm-es jack aljzat. Alján csupán a töltéshez szükséges nyílást, és gyártási adatokat találunk.

A készülék nagy része egy fémlapból lett kifaragva. Ez alól kivételt képez a készülék teteje és alja, amely műanyag (sajnos alul némileg fényáteresztő is, mint ahogyan azt korábban említettem). Az alsó részt oldalról egy-egy csavar rögzíti, melyet ha eltávolítunk, levehető a műanyag, és kicsúsztatható az akkumulátor. Ne felejtsük el, hogy ez viszont elvileg nem végezhető el házilag, az akku nem cserélhető, mindezen művelet garanciavesztéssel jár.

Bekapcsolás után a rendszer viszonylag gyorsan működésbe lép. A 3,5 hüvelykes kapacitív AM-OLED képernyő szép képet ad vissza, de kezelhetőségével akadtak gondok. Sokszor nem reagált az érintésre, kicsit nyögvenyelősen reagált mindenre, a gördítések is akadtak néha. Kezelőfelülete sem nyűgözött le. A képernyők száma alapesetben három, mely tovább bővíthető, viszont a kirakható widgetek igen le vannak korlátozva, és kizárólag téglalapok formájában jelenik meg, így elég kocka kinézetet adva az egésznek. Na mindegy, nyeljük le ezt is. De azt már semmiképpen nem tudtam, hogy miután beléptem a menübe, ugyan az a felület fogadott, mint a régi symbianos telefonoknál. Gyakorlatilag évek óta semmi változás. A finn óriásnál biztos nincsenek designerek, csak egyszer valamelyik ősember megrajzolt néhány ikon képét véletlenül az egyik barlangban, ezt a huszadik században megtalálták, és áldozva korai rokonunk emlékének, azóta is ezt használják. Gondolom én…

Na lépjünk tovább. Jómagam Androidos cuccokat használok, ezért a kártyámon semmit nem tárolok, Gmail fiókomon viszont annál többet. Gondoltam, beállítom itt is, hogy leszinkronizálja a kontaktokat, naptárbejegyzéseket stb. Be is léptem az e-mail hozzáadásába, ám ekkor csak exchange lehetőséget ajánlott fel. Na bumm… Annyi baj legyen. Szépen beállítottam mindent, de az istenért se akart felcsatlakozni, mindig visszadobott jelszó hibával. Töröltem. Gondoltam beállítom újra, de ekkor a semmiből előtűntek a különböző e-mail szolgáltatók ikonjai, köztük a gmail is. Felcsillant a szemem, hogy mostantól minden egyszerű lesz. Egyszerű is volt, azonosító-jelszó páros beír, szinkronizált is azonnal. Nade csak a leveleket volt hajlandó, másra esélyt sem adott. Nem volt lehetőség beállítani, hogy mit szinkronizáljon le, és mit ne, így se a kontaktok, se a naptár nem lett letöltve a Nokiára. A telefonkönyvem így üres maradt, névjegyeimet egyedül úgy tudtam kikeresni, hogy a névlistán belül volt mód a szerveren való keresésre, és ha beütöttem egy nevet, kidobta a hozzá tartozó számot. De ez nem megoldás. Ma már minden komolyabb készülék képes ezeket a dolgokat leszinkronizálni. De a Nokia nem…

 

Ha már az e-maileknél tartunk, maradjunk is ezen a vonalon.

A leveleket dátum szerint rendszerezi a készülék. Maga a design elég minimális. 10 évvel ezelőtt a legjobbak között lett volna, de ma már ez igencsak kevés szvsz. Megnyitott e-mailek sem tökéletesek. Nincs lehetőség nagyításra és kicsinyítésre benne, így elég kevés információ tud egyszerre megjeleni a képernyőn, ami amúgy is olyan, mintha oldalirányba megnyújtották volna.

Szinkronizációs képességeit tekintve sem fenékig tejfel sajnos, ugyanis van egy apró baki benne. Ez az apró baki nem más, minthogy ha törlök egy levelet, az nem törlődik a szerverről, nem lesz megjelölve ott olvasottként, olyan, mintha misem történt volna. Ugyan ez igaz visszafelé is. Ha akár egy androidos készüléken, vagy a webes felületen nézem meg az e-mailt, vagy hajtok végre rajta valamilyen műveletet, annak nem lesz nyoma az N8-on.

Billentyűzete csak virtuális van, ami nem baj számomra. Álló nézetben telefonos gombsort kapunk (tehát egy gombon három-négy betű), fekvő nézetben viszont van egy teljes QWERTY billentyűzet. Sajnos az utóbbinál a gombok elég kicsik és pontatlanok, így gyakori volt a félreütés, álló nézetben viszont tökéletesen használható, csak némileg lassabban lehet gépelni, mint teljes gombsoros társainál.

Naptár sem sokat változott az évek folyamán, de jól használható. Van heti, havi, illetve agenda nézet is, és viszonylag sok paramétert megadhatunk egy-egy eseményhez. Kinézetében itt sincsen semmi extra, vagy animáció. Sokaknak tetszik ez a letisztult formavilág, sokan pedig a letisztultat inkább egyszerűnek, elavultnak mondanák inkább. Döntsön ki-ki maga.

Böngészés terén viszonylag jól mozog szerencsére a finnek csúcsmobilja. Igaz a kicsi képernyő miatt nem annyira élvezetes rajta az oldalak böngészése, mert igen sokat kell görgetni, de a weblapokat egészen gyorsan betölti. Sebessége elmarad ugyan néhány másodperccel az android gyári böngészőjétől, de a Windows Mobile-os operát legyűrte szintén néhány kósza szekundummal. Így a kettő között fél úton helyezkedik el. Amin meglepődtem, hogy gyárilag támogatja a Flash tartalmak megjelenítését, viszont teljesen feleslegesnek éreztem ezt benne, mivel nem lett ehhez megfelelően optimalizálva. videókat nagyon lassan tölti be (pl. videa.hu), és lejátszás közben is nagyon akadozik.

Támogatja a multitouchot, de elég minimálisra szabták benne ezt a lehetőséget (böngészőn kívül egyedül még a képnézegetőben van multitouch), nem sokat nagyít, vagy éppen kicsinyít.

Adatkapcsolatok terén jól szerepelt viszont. Wi-Fi vevője igen erősre sikerült. Szobámból látott olyan hálózatokat is, amit az Acer és a Galaxy Tab, de eddig egyik tesztkészülékem sem. Jelet erősen is tartotta, gyorsan felcsatlakozott a kívánt hálózatra. Bluetooth is jól működött. azonnal tudott kommunikálni azokkal a készülékekkel, amikkel kipróbáltam. Nem hagyott semmilyen kívánnivalót maga után. Hívásoknál azonnal kapcsol, nem nagyon kell várakozni. Sem az én részemről, sem a hívott fél részéről nem volt panasz akadozásra, érthetetlenségre, semmire. Telefonálni jó vele.

 

GPS része vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Ami pozitív, az az ingyenes navigáció. Gyárilag az OVI Maps található meg rajta, ami gyakorlatilag úgy működik, hogy az internetről letöltjük a kívánt térképrészleteket akár PC-s kliens segítségével, akár wifin keresztül közvetlenül a készülékre, hozzá a hallani kívánt beszédhangokat, értesítéseket, és az megmarad a nokián, majd vígan lehet vele offline módban navigálni. Az OVI Maps elindítását követően azonnal van GPS jel, néhány másodperc kell csupán neki, hogy befogja a megfelelő mennyiségű műholdat. Ez is nagyon pozitív. De itt sajnos véget is ér a dicséret, ugyanis navigálásra, amire szánná az ember, csak akkor alkalmas, ha nem marad más lehetőségünk. Pontatlan, és olyan utakat talál a leggyorsabb útvonalnak, ami valójában hatalmas kerülő, és csak hátráltatná a megérkezést. Esetemben ez úgy nézett ki, hogy elindítottam hazafelé a navigációt. Ahhoz, hogy hazaérjek, gyakorlatilag nyíl egyenesen kellett mennem, majd ballra befordulni az utcánkba, és kb. 50 méter menni még a célig. Hozzáteszem, kertvárosban lakom, tehát épületek nem nagyon árnyékolnak. Erre ő mindenképpen azt szerette volna, hogy mennyek el jobbra úgy 800-900 métert, majd onnan tovább egyenesen, eztán vissza arra az útra, amiről elnavigált. Ez kb. egy 5-10 perces kerülő lett volna. nem foglalkoztam vele, mentem tovább egyenesen. Újratervezésnél megakadt, és azt érzékelte, hogy arra megyek, amerre ő mutatta. újraindítottam, kiléptem a főmenüjébe, majd vissza, de tervezés helyett lefagyott. Na ekkor újraindítottam a programot, mire végre megcsinálta amit szerettem volna. Már majdnem otthon voltam (kb 300 méter egyenes út és az 50 méteres balos), amikor mutatja, h megint menjek el jobbra egy utcával lejjebb, majd ott a jobbkezes utcákon vissza balra. Na itt kikapcsoltam…

 

Multimédia része viszont a 10-ből 11 pontos. Gyakorlatilag ez az egyetlen rész, amiben megközelíti, utoléri, és kicsit kiemelkedik a mostani csúcskategóriás készülékek közül. A Nokia készülékek optikája már évek óta Carl Zeiss, ami kiváló minőségű képeket kreál. Hát még akkor, ha ezt egy 12 megapixeles xenon vakus (ami mobilhoz képest igen jól derít) Carl Zeiss optikával tesszük. Gyönyörű képek, tökéletes alapbeállítások, szaggatásmentes videók. Nem lehet panaszunk a kamerára. Beállításaiban is egész sok lehetőséget kínál mind a videó, mind pedig a fénykép módnál. Videó felvételeit természetesen HD minőségben készíti, de ha kicsit átírná a gyártó szoftveresen, simán boldogulna szerintem a full HD-ben történő felvételekkel is. A fényképek pedig egytől egyig kiválóak, mindegy neki, hogy az zoomal, sötétben vakuval, vagy makróval történik.

Tesztképek és tesztvideó alább tekinthető meg.

Zenelejátszás terén szintén mindig jól szerepel a Nokia, nincs ez másképpen most sem. Kapunk előre beállított hangzásokat, de nem is nagyon kellett ez, ugyanis kihangosítva, és fülessel is nagyon jól szól. Gyári fülhallgatója agyba dugós kivitelezésű, távirányítóval felvértezve. Kicsit félve vettem használatba, mert általában a gyári cuccok nem szoktak olyan jók lenni. Ez akkorát szólt, hogy csak lestem. Első fülhallgató, ami lenyomta az itthoni Sennheiser fejhallgatómat!!! Nagyon el lett találva. A médialejátszó kezelőfelülete lehetne kicsit kevésbé kocka, és modernebb, de a hangzás ezt az apró bibit elfelejteti velünk.

Videózás – ha az icipici képernyőt leszámítjuk – szintén egész jó vele. gond nélkül megbirkózott a HD felbontású DivX-es videókkal. Nem kellett konvertálni, segédprogramot beszerezni.

Természetesen, mint minden komolyabb OS-nél, itt is megtalálható a gyártó saját alkalmazásboltja, az OVI Store. Itt egyaránt elérhető fizetős és ingyenes tartalom. Az árak szerencsére forintban vannak megadva, így nem kell átváltogatnunk az árakat. Felépítése áttekinthető, keresés egyszerű, és még a kinézete is kellemes, végre itt nem találkozunk azzal a minimalista megjelenítéssel, mint a legtöbb helyen. Ja, és a Need for Speed Shift szerencsére ingyen elérhető, így azt rögtön ki is próbáltam, tesztelve ezzel a játékélményt. Gond nélkül futott, nem, vagy csak nagyon ritkán volt akadozás, viszont a játék betöltése lényegesen hosszabb időt vett igénybe, mint a Galaxy Tab-on. De mint mondottam, használat közben nem volt vele különösebb gond, minden ment simán. Megbirkózott vele. Persze egy komolyabb HD minőségű játék már lehet nagyobb falat neki, de ezek fizetős mivoltuk miatt most nem lettek ebben a szűk néhány napban kipróbálva.

 

Mint mostanában már minden készüléken, itt is helyet kapott a különböző szociális hálók kliensei, de itt nem külön-külön programok vannak, hanem az egész egy kliensen, az úgy nevezett Közösségi Hálózaton belül mozog, ami nem is baj. A Twitter, Facebook, MySpace mellett még több más regisztrációnkat is beállíthatjuk, amit aztán könnyedén nyomon tudunk követni. Egyedül az Iwiw az, ami külön kis programot kapott. Ezek mind gyárilag telepített alkalmazások.

Akkumulátor terén is igen jól szerepelt a Nokia. Átlag használat mellett kibírt két napot, de ha bekapcsoljuk rajta az energiatakarékos módot, akkor jóval többet kibír. Igaz, így ha lezárjuk a készüléket, bontja az adatkapcsolatokat, és utána manuálisan kell például a wifire ismételten rácsatlakozni. Viszont napokig bírja. Jómagam reggel vettem le a töltőről a készüléket, bekapcsoltam az energiatakarékos módot, és másnap délben is még 90 %-on volt az akku. Ez elég szép teljesítmény.

 

Összegezve, a készülék maga remek vas lenne, ha nem a Symbian állna a képernyő mögött röhögve rajtunk, ahogyan meglátja a csalódottságot az arcunkon. Egyedül, ami örömet okoz ebben a mobilban az a multimédia része, ami viszont kiváló. Minden más fényévekre elmarad a mostani, hasonló kategóriás készülékektől. Hogy kiknek ajánlanám, hát igazából senkinek, csak azoknak az elkötelezett Nokia híveknek, akik képesek kompromisszumokra a márkáért, és persze a korábban említett egyetlen pozitív dologért cserébe. Ennyi pénzért inkább vegyen az ember egy androidos Samsung Galaxy S-t (ami ráadásul 10.000 Ft-tal olcsóbb), vagy valami hasonló, jól működő, fagyás és akadásmentes, jól optimalizált készüléket.

 

A Nokia N8-at a Speedshop biztosította számomra, melyet ezúton is ismételten köszönök. Amennyiben valaki mégis késztetést érez arra, hogy megvegye, itt megteheti ezt a gyorsboltban.

PDA Fan Club