Az év végi nagy ünnepdömpinget, illetve a fejvesztett év eleji rohangálós pár hetet letudva sikerült nagy nehezen egy közös találkozót összehozni Zagor kollegámmal. Ennek keretében volt szerencsém kipróbálni újonnan szerzett HTC BH S600 bluetooth fülhallgatóját. Mivel jómagam egy öregebb, azonban szintén nagyon jóra sikerült Sony Ericsson MW600-at használok, hirtelen jött ötlettől vezérelve úgy döntöttünk végzünk egy kis összehasonlítást a régi motoros SE, és az aránylag új keletű HTC headset között.

Sony Ericsson MW600

Elsőként amit kiemelhetek a SE füles javára az a minőségi anyaghasználat. Műanyagnak műanyag természetesen, oldalt illetve két végén gumírozott borítással. Kezelése kényelmes, az elejét szinte teljes egészében egy OLED kijelző foglalja el, oldalán megtaláljuk a médiavezérlő gombokat, illetve a hangerő állító érintőpanelt. A készülék a multipoint technológiának köszönhetően, maximum 3 eszközt tudunk rá csatlakoztatni (habár adatlapját nézve elvileg csak 2-t lehetne), illetve magában képes FM rádióként funkcionálni. Ár/érték aránya kiváló (ráadásul változatlan, én anno 2 éve vettem 10.500 Ft-ért azóta, talán ha egy ezressel lett olcsóbb). Hangminősége nemhogy a BT fülesek között aprít, hanem jó pár vezetékes cimborát is nyakon vág.

Az OLED kijelző

A headset különlegessége, a hangerő állító érintőpanel

Kényelmes, ízléses kialakítás

És akkor jöjjenek a hátrányai ennek a csoda szettnek. Sajnos mivel az MW600 nem mai csirke, csak BT 2.0-ás technológiával érkezik. Emellett, ha a telefonunk kéktyúk adóvevője gyenge (pl. Samsung), akkor hajlamos ledobni a jelet, vagy szaggatottan művelni a zenelejátszást. Az üzemideje anno, mikor megvettem pazar volt. Egy, de volt, hogy két hetet is röhögve kibírt napi pár óra használat mellett egy töltéssel. Sajnos azonban az akkumulátor nem örökéletű, ismeretségi körömben nagyjából két-két és fél év után erőteljesen meggyengül (jelenleg az enyémmel is ez a helyzet). Elvileg, ha szeretünk/tudunk barkácsolni, utánrendelhetünk bele egy másik telepet és kis kókányolással újjá varázsolhatjuk. Ez azonban már messze nem az átlag júzer kategória.

Inkább érdekességként, mint hátrányként hozható föl, hogy nem minden OEM androidjával/zeneappjával hajlandó gubancmentesen együttműködni. Bizonyos gyártók esetén híváskor csak a számot jelzi ki, másoknál csak a nevet. Zenelejátszásnál pedig letöltött alkalmazás esetén kicsi az esély, hogy kiírja az éppen aktuálisan lejátszott szám címét (néhány gyártónál még a gyárival se teszi), főzött ROM-ok esetén pedig ne is álmodjunk ilyenről.

A hozzá való SE füles. Hangminősége az átlagnál jobb, de a Beats füles nyomába se ér

Összességében egy kipróbált, minőségi ketyerét kapunk ezért az árért. Tekintve, hogy az évek során minimálisan csökkent csak az ára, én azt mondanám, a dolog magáért beszél.

HTC S600

Hogy tartsuk a menetirányt, itt is elsőként az anyaghasználattal kezdem. Egyrészt, mert rettentően gagyi, másrészt mert logikátlan kialakítású. A gagyi jelzőt szó szerint értem, mert ennél kopogósabb és érzetre is olcsóbb műanyagot még a Samsung sem képes alkalmazni. Egyébként az összeszereléssel nincs gond, mert eléggé masszív, nem recseg-ropog, de az összhatása egy 500 forintos Soyla (a létező legolcsóbb Sony másolatok, szigorúan noname kínai boltokban) mp3 lejátszóra emlékeztet, ami egyébként sem szokott működni újonnan se. Emellé társul még, hogy az amúgy sem okos bumszli szögletes kialakításához csatolt “csiptető” nagyon nehezen használható tulajdonképpen bármire. Hiába erős a szorítása, könnyen lecsúszik pl. a pólóról vagy a nyakkendőről. Kihangsúlyozom, hogy NEM esik le soha. Viszont nem marad úgy, abban a szögben, ahogy felteszem. Plusz negatívum, mindenképpen megnyomódik legalább egy gomb felrakás közben.

Kialakítása és tulajdonságai egyszerűek, mint a faék. Négy gomb van rajta (power on/off, play/pause, hangerő fel, hangerő le), valamint egy microUSB csatlakozó töltésre, egy állapotjelző LED, illetve a jack dugó. A LED semmi információt nem ad, Kéken villog működés közben és pirosan, ha tölt. A jack dugó viszont négy pines, tehát a mikrofonos fülest is megeszi. Meg is kell neki, hisz a készüléken magán nincs mikrofon. A gyárilag hozzá adott fejhallgató megegyezik a HTC One-éval, ami tulajdonképpen Beats minőségű és ez hallatszik is rajta.

A hátoldali HTC logo, és a rettegett csiptető

A négy gomb

Egyéb fícsör, hogy a Bluetooth 3.0-nak köszönhetően támogatja az apt-x átviteli technológiát. Ez elméletileg stúdió minőségben képes a hangot továbbítani vezeték nélkül, amennyiben erre képes az adó es a vevő eszköz is.

Emellett a készülék egy nagyon durván idegesítő női hanggal beszél hozzánk. Ha bejövő hívás érkezik, megkérdezi tőlünk, hogy fogadjuk-e. Erre válaszolhatunk (yes/no), amit tulajdonképpen tízből kilencszer meg is ért. Én speciel hasznát vettem, de nem tartom lényegesnek. A másik helyzet, amikor magyaráz, az az akksi merülése. Ha folyamatosan használom, kb. fel órával a végelgyengülés előtt kezdi el percenként bemondogatni, hogy “battery low”. Idegesítő, és ha esetleg nem hallgatok rajta semmit lazán lemerül úgy, hogy nem láttam jelét. Nem szoktam kikapcsolni a zenét, csak kikapom a fülemből, aztán esetleg vissza. MW600-al ugyanez nem okozott problémát, a fentebb említett akár egy hetes használattal sem. Ha ez nem lenne elég, akkor meg rátesz az is egy lapáttal, hogy a napi kb. 10 óra bekapcsolt állapot alatt hallgatott kb. 2 óra zenével néhány perc telefonálással örülök, ha másfél-két napot bír.

A kimeneti jele egyébként brutálisan jó, es tiszta, elég nehéz bezavarni bármivel is.

Az S600-hoz gyárilag érkező Beats füles

Alapvetően azt kell mondanom, hogy a Beats fülest leszámítva az MW600 szinte mindenben lekörözi a HTC által gyártott változatot. Ha nem vagyunk feltétlenül maximalisták es úgymond “white” fülűek, akkor mindenképp jobban megéri egy MW600 beszerzése. Főleg, hogy az S600 átlagosan 5-8 ezer forinttal drágább.

A teszt megírásában, illetve az S600-ról szóló részben aktív szerepet játszott Zagor (pontosabban ő írta az egész második részét a cikknek, illetve a fényképeket is ő készítette), így azt szeretném neki ezúton is megköszönni.

Szerzők: Zagor, Rakast