Alapvetően nem nagy dolog összerakni egy gépet, ami gurul, szenzorokat használva kerülget mindent és közben söpröget, majd ha bejárta a területet, visszamászik egy megadott helyre. Főleg azért, mert ilyet 5 évvel ezelőtt csináltunk középiskolai gyakorlaton. Egészen más azonban egy hivatalosan is takarításra automatizált robotot tartani a lakásban. Alapvetően hasznos, de főleg kellemetlen. Hogy miért? Mindjárt elmesélem.

Az LG magyarországi képviseletének köszönhetően kétszer is használhattam az általuk tervezett söprögetőgépet, méghozzá néhány hét kihagyással. Az első turnusban pozitív a másodikban pedig negatív tapasztalatokat szereztem.

Az első

Nagy kíváncsisággal feltéptem a dobozt és gyakorlatilag az átvételtől számított 3 percen belül már üzemkészre pofozva be is indítottam a masinát. Az első ami szembetűnik, hogy hatalmas kerekei vannak és azok elég jól működő mechanikával lettek megáldva. Könnyedén átmászik a 3 centi magasságú küszöbökön is. Mielőtt nagyon belemélyülnék a mesélésbe, még megemlítem, hogy a dobozban megtalálható a gépen és a dokkolóján kívül: távirányító, pótkefék, tisztító kefék és két pengével ellátott fésű a gép takarításához. Alapvetően minden benne van ami kell, ezt nagyon jól átgondolták. A pengével ellátott fésű a készülék alján keresztülhúzódó kefe-hengeren lévő sínekbe bepattintható így néhány laza húzással érvágás nélkül le tudjuk vágni a rátekeredett haj vagy cérnaszálakat, majd a kefével pár perc alatt szinte teljesen le is tudjuk vakarni azokat.

A pengés-kefe

A hengeren látható fekete sávok “jelölik” a gyári söprő-sörtéket. Így készül a hajhenger. Tényleg hasznos az a penge. 😀

Tartozékok terén kihagytam még egy tényezőt. Ez nem más mint egy plusz keret, amire tépőzárral felhelyezzük a hozzá adott törlőkendőt, majd az egészet felpattintjuk a készülék aljára. Funkcója csupán annyi, hogy leér a földre és söprés után feltörli a földet. Ez mehet szárazon vagy vizesen, édes mindegy.

Most hogy ezeken túllőttük magunkat, folytatódhat a mese. A papírjai szerint a dokkoló hátulját fal kell hogy támassza, és előtte-mellette 1 méteres sugarú félkörben nem lehet semmi – ez teszi jól hozzáférhetővé a robot számára, mikor visszamászik tölteni. Természetesen én beraktam egy asztal alá, ahol jóformán a 10 centi távolság sem volt betartva. Ezt azért emelem ki, mert ellenszegültem az elősírásoknak – mint úgy általában -, ennek ellenére a masina mindenféle probléma nélkül visszatalált. Hogy a dokkolót a földön kell tartani az természetes, de hogy a távirányítónak a tetején kéne parkolnia, na azt nem hiszem. Ez az elektrosztatikus műanyag mágnesként vonzza a koszt.

A távirányító maga egyébként egy vicces dolog. Be lehet vele állítani az időt, hogy mikor takarítson, milyen módon és persze haza is lehet vele küldeni az épp takarító robotot. Ezek elvárhatóak, de a lényeg még csak most jön: mi magunk is irányíthatjuk vele a gépet. Ez olyannyira nem logikus az embereknek, hogy gyakorlatilag az összes vendégemet megkergettem vele, anélkül, hogy rájöttek volna – én csinálom. Nyilván hozzátettem, hogy “koszkövető van rajta”, ezért követi őket. Mivel felénk én vagyok a “tech őrült” el is hiszik amit mondok. Zseniális dolog ezzel visszaélni. 😀

A tárgyakat természetesen nem csak automata, hanem manuális távirányítás közben is kikerüli. Ez mondjuk a lábakra valamiért nem érvényes, és sípcsontig fel is gázol. Egyébként ha takarít érdemes cipőt felvenni, mert egy óvatlan pillanatban ha felmászik a lábamra és nem húzom be a lábujjaimat, simán feltépi a körmöt róla – a zokni nem érdekli, azzal együtt.

Most hogy túl vagyunk a körítésen néhány mondatban  elmondom, hogy teljesíti azt a feladatot amire kitalálták. Először is kiemelem hogy a gép pofázik. Nem beszél, hanem pofázik. Amikor bekapcsol, kikapcsol, elindul, megáll, elakad, merül, tölt, módot vált… Ráadásul női és azon belül is az idegesítőbb hangon. Értem én, hogy ha már takarít, legyen női hangja, de akkor legalább valami lazább, ne ilyen “én vagyok a főnök” hangsúllyal. Ennyi erővel tényleg lehetne R2D2 hangja is az legalább vicces lenne. A tetején lévő kijelző és érintőgombok segítségével a távirányítást kivéve mindent be tudunk állítani rajta. Három külön mód van rajta: Körkörös, szögletes és cik-cak. Ha van olyan bútor a lakásban aminek lábai vannak akkor az első kettő az elvérzik elég hamar, ugyanis tengernyi könnyen hozzáférhető felületet kihagy. Az utóbbi viszont minden körülmények között jól teljesített. Van rajta továbbá egy Turbó mód ami annyit tesz, hogy gyorsabban pörögnek a kefék, a beépített porszívó – merthogy szívja is a koszt, nem csak söpröget – és persze a gép is belendül, méghozzá elég jól!

Gond nélkül araszolgat a sűrűn rakott kampós talpú székek és asztalok között-alatt is. Olyannyira erős a gép, hogy ha nem érzi, hogy széknek ütközik, akkor lazán arrébb is tolja azt. Időnként átrendezi a lakást gyakorlatilag.

Ő oda bement, kitakarított és kifele jövet eltolta ami útban volt.

Ezt meg csak úgy itt hagyta. Idetolta, majd kikerülte és ment tovább.

Kukát, széket, gurulós széket, étkezőasztalt és dobozokat-táskákat simán eltol, van benne erő. Persze észreveszi, hogy valami van előtte így visszahátrál és újratervez. Természetesen a nagyobb felületeket, mint pl bótor, fal már észreveszi távolról, kb 5centi távolságra tőle belassít, és szépen óvatosan koccanásig megy, majd úgy fordul – a sarkokat is szépen kipucolja.

Beállítottam, hogy minden nap délelőtt 11-kor takarítson ki. Mondjuk úgy, hogy az esetek 80%-ban tényleg gyönyörűen felsöpört mindenhol és mire hazaértem, a dokkolójában töltött. Egy takarítási ciklus 2 nagyszobát és a konyhát belevéve össz kb 60 négyzetméter minusz a bútorok úgy egy óra alatt letud. Minden alá bemegy ahova befér és fel is szed mindent amit ott talál. Ebbe beletartozik a hosszabbító kábel is. A KÁBEL! A kábeleket el kell pakolni ugyanis egy sarokba beállított, kb másfél méter magas állólámpa mazzagjába beleakadt valamelyik nap, kihúzta a konnektorból, felborította a lámpát és a hálószoba ajtajáig el is húzta az ágy alatt, majd mivel az ajtóba beakadt a cucc, így a robotgép már le tudott gurulni a kábelről. Arra jöttem haza, hogy a háló ajtajában keresztben fekszik a lámpa.

Egy másik esetben egy kisebb lámpát ideiglenesen leraktam a dohányzóasztalra, azt meg a kábelénél fogva lerántotta onnan. Az egészben az a legszebb, hogy ez utóbbi egy üveg lámpa volt, amit ripityára tört, de hibátlanul fel is takarított. Ez ám a nemsemmi kérem szépen. Rendkívüli pusztítást végez a gép, de koszt nem hagy maga után. Ha még a lámpát betolta volna egy bútor alá, soha nem jöttem volna rá, hogy hova lett. A takarítást olyannyira jól végzi, hogy felszedi az elhagyott zoknikat is. Ha kicsi akkor be is söpri a tartályba, ha nagy akkor meg csak félig feltekeri a hengerre és megy tovább gond nélkül. Konyharongy dettó, lásd a képeket.

A második

Elvitték a gépet 2 hétre, majd újra visszakaptam. Ez egy hasznos trükk volt, ugyanis gondolom máshol is aktívan tesztelték, ezáltal kijöttek a bugok. Egyrészt az eredeti állapothoz mérve a gép borzasztóan hangos volt. Amolyan olajozatlan fogaskerék hang. Nem mondom hogy üvöltött, de határozottan hangosabb lett. A másik pedig, hogy a két első kefe amik körkörösen az alsó henger felé terelték a koszt, erősen meghajlottak.

Igaz, hogy kapunk két pótkefét, amire le tudjuk cserélni, de alapvetően 1 hónap össz használat mellett nem gondolom hogy már most be kéne törnie a sörtéknek. Én minden alkalommal tisztára pucoltam minden elérhető helyen, ezt természetesen a második tesztkörben is többször elkövettem, mégsem segített rajta. Itt ott már nem ment olyan simán a tárgyak kerülgetése és gyakran kihagyott olyan helyeket amiket előzőleg simán megtalált. Lehetséges, hogy belül koszolódtak a szenzorok.

A lényeg azonban az egészben az, hogy amennyi pozitív tapasztalatom volt az első alkalommal, azok most visszájára fordultak. Természetesen ettől függetlenül ahol végigment ott ezúttal is gyönyörű tisztaság keletkezett, de ezúttal már hajlandó volt beleakadni a teregető lábába is, olyannyira, hogy míg korábban addig addig forgolódott míg lemászott a vascsőről, ezúttal már nem sikerült neki és a próbálkozás után elordította magát hogy gond van. Talán gyengült volna a motor? Vagy a burkolat alatti tengelyekre is feltekeredhetett egy kilométer haj, amitől nehezebb a forgatás, nem tudom.

Nyilván itt azt is figyelembe kell venni, hogy nem napi 1-szer futott egy egészséges kört. Ahogy én is naponta többször küldtem körbe és közben még trollkodtam is vele, nyilván más tesztelő is aktívabban nyúzta, mint amire tervezték, de úgy gondolom, hogy ettől nem kéne ennyire megromlania az állapotának. Főleg, hogy ez a ketyere 160ezer forintba fáj. Lényeg a lényeg, az első körben még azt mondtam, hogy kicsit kevesebbért megvenném, mert tényleg jó munkát végez, plusz még mulatságos is. Az fix, hogy a hangszórót kikötném. A második turnus után viszont rájöttem, hogy ahhoz hogy ezért pénzt adjak, ez túl hamar elhasználódik.

Minden esetre egy élmény volt kipróbálni. Érezhető a különbség, ha ez a cucc minden nap felsöpröget. Felszedi a rég széttört borospohár üvegmaradványait a kanapé alól, a popcornt az asztal alól, de még a zoknit is az ágy alól. Jól végzi a dolgát, nem porol és új korában egyáltalán nem hangos. Több szobát egy körben le tud rendezni, a lépcsőket figyeli ugyanis megáll ha szakadékot lát maga előtt. Jól átgondolt a dobozolás és a tartozékok is, de az időállósággal még vannak bajok.

Kérdeztem a ház úrnőjét, mikor elkezdtem írni a cikket, hogy mégis neki mint szakembernek mi a véleménye róla, hátha olyan meglátásba helyezi a dolgot, amire magamtól nem lennék képes, mire azt mondta: hangos, idegesítő és drága. Azonnal bevillant egy frappáns válasz: Akár csak te! 😀
Sajnos nem minden poénomat veszi poénnak és mivel hosszútávú terveim vannak, így csak azt mondtam, hogy “Ennyit magamtól is tudok, köszi!”. 

Íme a maradék képek, legyen szép napotok!