Használjuk ezt a remek operációs rendszert, elválaszthatatlan része lett mindennapjainknak, és magunk sem értjük, miért. Hogyan lehet az, hogy egy egyszerű eszköz, amit 5 éve még csak telefonálásra használtunk, mára függővé tett, és sokszor tudatosan kell elszakítani magunkat tőle, hogy ne csak a virtuális térben mozogjunk, hanem jusson idő a mindennapokra is. Az SXSW konferencián az Android megteremtésében aktív szerepet játszó két Google alkalmazott mesélt a háttérmunkálatokról és a koncepcióról.

A tech világ két nagy táborra szakadt, az almások és a robotosok csapatára, és a neten olvasgatva mindenki láthatja, hogy ez nem egy egyszerű szembenállás, gyakran igen mély érzelmek jutnak kifejezésre a vitákban, azaz a felhasználók érzelmileg is kötődnek az általuk használt rendszerhez. Ez a jelenség egyáltalán nem véletlen, komoly kutatás előzte meg a fejlesztést, ennek filozófiai hátteréről Helena Roeber (aki az Android UX kutatói részlegét vezette 2007-2012 között) és Rachel Garb (aki az Android alkalmazások interakciós tervezői részlegét vezeti) mesélt az idei SXSW konferencia “Android alapelvek a jövő megtervezéséhez” című előadásán.

Korábban gyakran érte az a vád az Android rendszert, hogy alkalmazásai és felülete nem olyan szépek, mint az iOS-é, persze napjainkban ez már jóval kevésbé igaz. Hogy ez miért alakult így a kezdetekben, arról a két prominens mesélt.

Az Android kialakításában három alapelvet fogalmaztak meg: Varázsoljon el, Egyszerűsítse az életem, Tegyen különlegessé. Mindent ennek rendeltek alá, azaz a Google bármely döntése meg kell, hogy feleljen a fenti elveknek, az emberekből érzelmeket kell, hogy kiváltsanak. az elsődleges cél eleinte nem a külcsín volt, hanem a funkcionalitás.

A kezdetekben indították az “Android Baseline Study” kutatást, amelyben amerikai otthonokba látogattak, hogy felmérjék, az emberek hogyan viszonyulnak a technológia újdonságaihoz, hogyan használják azokat. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az eszközök, szolgáltatások alapjaiban forgatták fel az emberek életét, és sokszor kénytelenek tudatosan “offline időszakokat” beépíteni a napi életbe, hogy a családjukra, a barátaikra is jusson elég idő. Tanulságként leszűrhető volt tehát, hogy a technológia annyira túlfejlődött, és uralja az életünket, hogy nem engedi az embert szabadulni. Ezért az egyik legfontosabb építőelem az Androidban az lett, hogy ne másszon állandóan ember arcába az értesítéseivel, figyelmeztetéseivel, hanem azokat az egyén saját igényeinek megfelelően tudja kezelni, azaz a legrészletesebben testre tudja szabni. Ennek megvalósításával (amelyben szerepet kap a figyelmeztetések rendszerének egyszerűsége és a gombok/menük egyszerű kezelése) sikerült elérni, hogy összességében sokkal több pozitív, mintsem negatív érzelmet vált ki a rendszer használata bennünk.

Egy egyszerű példával világították ezt meg: amikor az indítóképernyők lapozásával az oldalak végére érünk, egyszer csak nem megy tovább. Ez azt a téves érzetet keltheti, hogy valamit rosszul csinálunk, hiszen megakadt a folyamat. Azonban ha kihelyezünk egy indikátort, ami mutatja, hogy épp melyik oldalon vagyunk, egyszerűen konstatáljuk, hogy a végére értünk, így nem lesz kétely, nem lesznek negatív érzelmek, csak a pozitív élmény, hogy teljes mértékben kontrolláljuk az eseményeket.

Ennek megfelelően a rendszer működése közben érkező üzeneteknél is kerülték a túl bizalmaskodó, zavarosnak ható, vagy túl rövid kifejezéseket, mivel a felhasználók nagy része semmit nem tud kezdeni például azzal az információval, hogy “A Google épp megpróbálja elérni a szervereit, hogy kapcsolatba lépjen a fiókjával“. Sokkal kifejezőbb és értelmezhetőbb ehelyett a “Kapcsolódás a Google szolgáltatásokhoz” kifejezés, így a szükségtelen részletek kikerülnek a képből, marad a hasznos információ, ami szintén pozitív érzelmeket hordoz, mert megértjük. Másik példa erre, amikor nem a felhasználót tesszük felelőssé egy hibaüzenetben, hanem egyszerűen a megoldást kínáljuk fel. “Nem helyezett be SIM kártyát!” – mondhatná az Android simán lehülyézve minket, de nem teszi, ehelyett inkább ezt mondja, “Helyezzen be SIM kártyát!“, és máris semmi negatív töltet nincs a mondatban. Ugyanilyen megfontolásból lett száműzve a “Biztos vagy benne?” kifejezés is a rendszerből.

A fenti alapelvek elő megtestesülése a Google Most a legújabb Android verziókban, mivel már nem pusztán a hasznos információ eljuttatását végzi a felhasználóhoz, hanem mindezt a megfelelő időben is teszi, ahogyan azt a munkábajárási, utazási és egyéb szolgáltatásaival megjeleníti. Roeber szerint a Google Most maga az android alapelvek megtestesülése, ahol az egyszerű és informatív felület találkozik az egyéni igények maximális kiszolgálásával.

Hogy a Google jó úton jár a fejlesztés megközelítésében, azt jól mutatják a legutóbbi piackutatások is. Az ABI Research becslései alapján 2013-ban az Android alkalmazások fogják uralni az appletöltéseket 58%-kal, megelőzve az iOS 33%-át és a Windows Phone 4%-át. A Strategy Analytics kutatásai szerint az elmúlt évben a piacot 68,4%-kal uralja az Android, és szépen lemaradva követi az Apple a maga 19,4%-ával. Messzemenő következtetéseket azonban korántsem érdemes ilyen adatokból levonni, hiszen a technológia területén azt már megtanulhattuk, hogy hirtelen események gyorsan akár teljes átrendeződést is okozhatnak az erőviszonyokban, elég csak, ha a BlackBerry vagy a Nokia nemrég történt elhasalásaira gondolunk. Amennyiben azonban a Google továbbra is a felhasználói élményre és a szolgáltatásokra helyezi a hangsúlyt, valószínűleg még sokáig az élvonalban fog versenyezni.

Forrás: Slashdot