Nem akartam elkapkodni a 3D kijelzővel szerelt PDA-k tesztelését, mivel kíváncsi voltam mi lesz a jövőbeli sorsuk. Most, hogy már elmúlt az újdonság varázsa, kértem az XXL GSM-től egy HTC EVO 3D-t. Központi témám a kijelző lesz, de azért kitérek a készülékház minőségére is. A HTC csodamasinájáról már készült egy teszt a PDA Fan Clubon, itt elolvashatjátok, ha még többet szeretnétek megtudni a készülékről.

Bevezető:

Érdekes téma a térhatású kijelző, mivel rendszeresen felkapottá válik, majd el is tűnik a süllyesztőben. Valamikor a nyolcvanas évek elején Kijevben láttam először 3D-s mozit, azt még sztereoszkópnak hívták. El voltam ájulva, hogy mire képesek ezek az Oroszok, ültünk fehér szemüvegeinkben, és elhűlve bámultuk a filmet. A térhatású pók lábaitól megrettenő lányok, ijedten bújtak hozzánk, nem kis örömünkre.

Amerikában fegyverként alkalmazták ezt a látványosságot a TV elleni harcban, mégis a feledés homályába merült. A közelmúltban felbukkant a számítástechnikában is, de kérész életűnek bizonyult tündöklése. A videokártyák mellé adott 3D szemüvegben a hardcore játékos hamarabb szerzett fejfájást, mint díjat a hétvégi LAN partin.
A TV gyártók újra előrángatták az oly sokszor felhasznált technológiát. Érdekes módon még fenn tudják tartani az érdeklődést irányában, bár a tervezett mennyiség felét tudták csak eladni csodamasináikból. Ezt a mesterségesen gerjesztett igényt, és ingyen reklámot használták fel azok a PDA gyártó cégek, amelyek valami újdonsággal szerettek volna előrukkolni. A nagy gyártók közül eddig az LG (LG Optimus 3D) és a HTC jeleskedett térhatású kijelzők felhasználásában. A többi gyártó kivárásra játszik, minek költenének dollár milliókat feleslegesen, ha kereslet nem áll mögötte. Jelen pillanatban úgy tűnik jól döntöttek, mivel nem tolonganak a vásárlók, az új „szuper 3D teres" PDA készülékekért.

A készülékház:

A HTC elősegíti a fémipari beszállítók fejlődését, mivel acélvázra, vagy alumínium unibody házba építi készülékeit. Az EVO, erős acélkeretet kapott és műanyag hátlapot, amelynek vastagsága 1.078 mm, összehasonlításként a Samsung Galaxy S II-é 0,814 milliméteres.

A hátlapot borító gumírozott teflonos anyag kiváló minőségű, nagyon jól tapad a kézhez, és időtálló bevonatot képez.

A bordázott hátlap elősegíti a tapadást.

Az acélhasználat meg is látszik az EVO súlyán, majdnem eléri a Samsung Galaxy Note „testsúlyát", pedig az jóval emberesebb darab. A mérleg serpenyőjére tettem mindkét versenyzőt, leolvashatjátok a kijelzőkről melyik is bizonyult könnyebbnek a megmérettetésen.

Az EVO külső méretei sem túl kicsik, (126.1mm x 65.4mm x 11.3mm) szélességi és hosszúsági értéke még egész elfogadhatóak, viszont egy kissé vastagra sikeredett. A tesztkészülék mellé tettem egy Motorola Defy-t, Samsung Galaxy S I-et, és a Samsung Galaxy Note-ot, majd sztárfotó is készült róluk. Lehetőleg ne a Note-ot vegyétek etalonnak, mivel ahhoz mérten mindegyik készülék aprócskának tűnik.

A készülékház összeszerelési minősége kiváló, illesztési hézag sehol, hajlító erőre nem recseg-ropog. Minden apró részlet összeáll, még a fényképezőgép exponáló gombja is alumíniumból van, a GorillaGlass-t sem felejtették le a listáról. Az apró részletek kidolgozottságát, ezen a mikroszkópos flash animáción leellenőrizhetitek.

A kijelző:

A kijelző egy 960X540 pixel (qHD) felbontású hagyományos LCD, kapacitív multi-touch vezérléssel, 4.3 inches méretben, természetesen a térbeli megjelenítéshez szükséges kellékekkel is ellátták. Pixelsűrűsége 256 ppi, valahová a középmezőnybe sorolhatjuk ezzel az eredménnyel. A kijelző szemből nézve nagyon szép képet ad, kellemes meleg színek, szép fehér megjelenítés. Különböző nézőpontokból már nem ilyen jó az eredmény, lapos betekintési szögeknél „kifehérednek" a színek, feketéi pedig távol állnak az AMOLED technológiánál megszokottól. Az alábbi képernyő összehasonlító fotók is tanúskodnak erről (HTC EVO 3D-Samsung Galxy Note).

A 3D hatásról:

Térlátásunk lényege, hogy a bal és a jobb szemünkkel egy kicsit eltérő perspektívából látjuk a dolgokat. Ebből a minimális különbségből agyunk térbeli mélységinformációt számol, s a világ összeáll. Ezt a biológiai gépezetet kell lemásolni, és a két szemnek külön-külön fényinformációt küldeni a térérzet kialakításához.

A térhatás elérése szemünk becsapásával lehetséges, többféle megoldás is alkalmazható erre a feladatra, de hordozható eszközök esetében, inkább a szemüvegmentes autosztereoszkóp módszert választják. Valamivel drágább ez a technológia, viszont kényelmesebb a hétköznapi életben. Furcsa lenne, ha minden alkalommal, amikor térhatású élményre vágyunk, elő kellene kotornunk egy szemüveget a táskánkból.

A gyártók a könnyebben kezelhető parallax sztereogram-kijelző (látószög korlátozás) technológiát részesítik előnyben. A megjelenítőbe beépítenek egy extra LCD panelt, melynek a maszkolás a feladata. Olyan résmintázatot hoz létre, ami a jobb és bal szemhez jutó fény információt kettéválasztja. Így pl. a bal szem nem fogja látni a jobb szemnek küldött fényt, mivel annak irányából a pixel nem fog háttérvilágítást kapni. Ez kicsit bonyolultnak hangzik, az alábbi ábra viszont megvilágítja lényeget.

A kép forrása: Wikipedia

Előnyös tulajdonsága a technológiának kikapcsolhatósága, bármikor átállíthatjuk 2D üzemmódba, és újra láthatjuk az összes pixelt, vagyis a teljes felbontás megjelenik. Hordozható eszközöknél nincs szükség ennél bonyolultabb parallax szűrőre, mert elég ha egy nézőpontból látjuk térbelinek a kijelzőt. Azzal meg nem igazán törődünk, ha a mellettünk álló lemarad erről a vizuális különlegességről. A következő kép 203X nagyítással készült, a bal oldalin a fentebb említett lcd parallax barrier bekapcsolt állapotban van, így a két szemgolyónk szeparáltan kapja a képinformációt. A jobb oldali képen kikapcsoltam a térhatás funkciót, így megjelent a teljes felbontás.

A 2D-3D megjelenítőről készült egy flash is, amely a 17-203X nagyítás közben mutatja meg a különbséget. A 2D vagy 3D gomb megnyomásával elindul az animáció.

Zárszó:

A HTC EVO 3D egy különleges készülék, hardveres paraméterei tökéletesen megfelelnek a kor követelményeinek, emellé egy kis extrát is tud nyújtani a térbeli megjelenítés révén. Az induló 180 db ezrest kóstáló ára nem igazán felelt meg a vásárló közönségnek, ezért nem lett valami kapós termék belőle. Az ára rohamosan csökkent, míg végre elérte a reális 120 ezret, ezzel az árral már felveszi a versenyt konkurenseivel, sőt házon belül a Sensation sorozattal is. A térbeli megjelenítésben csak egyetlen komoly ellenfele akad, mégpedig az LG Optimus 3D (PDA Fan Club teszt itt), amely hasonló áron kínálja magát. Azoknak kifejezetten jó vétel, akik valami különleges csemegére vágynak a technológia világából, ha pedig meguntuk a 3D-t akkor sincs baj, használhatjuk hagyományos (2D) készülékként is.

A tesztkészüléket az biztosította számunkra. Köszönjük.