LG E510 teszt – Optimus Hub, ismét olcsón jót

Szerző:

Mostanában egyre több olyan készüléket készítenek a gyártók, melyeket az alsóbb, olcsóbb kategóriákba szánnak. Szerencsére mindegyikük rájött arra, hogy az újabb technológiákra nem csak a prémium telefonoknál van szükség, hanem mindenhol. Ennek tudatában alkotta meg a kisebbik dél-koreai gyártó az E510 kódnevű készülékét, mely már nem az első olyan okostelefon tőlük, amit kifejezetten azoknak készítettek, akik nem szeretnének súlyos tízezreket kiadni egy-egy készülékért. Hogy ez mennyire sikerült nekik, rögtön kiderül.

 

 

 

A készülék egyenesen az LG főhadiszállásáról érkezett hozzánk (a magyar főhadiszállásról), és sajnos csak egy borítékban, így a dobozról, annak tartalmáról nem tudok mesélni. Csak egy töltőt kaptam a készülék mellé.

A legújabb optimista 113,4 x 60,8 x 11,9-es méretekkel rendelkezik, melyhez 120 grammos súly dukál. Ez nem a legkönnyebb a készülékek között, ám nem zavaróan nehéz. Én igazából nem is szeretem a nagyon könnyű készülékeket, szeretem érezni, hogy van valami a kezemben, ami nem csak egy tollpihe. Külsejét tekintve jó munkát végeztek a tervezők, ugyanis egészen elegáns lett a készülék. Különösebben nem látszik rajta az olcsóság, próbáltak inkább egy olyan formatervet találni, ami hajaz a prémium kategóriákra (szvsz).

Szemből nézve a készüléken a főszerepet a 3,5 colos kijelző kapta, melynek felbontása 320×480 pixel. Ez nem túl nagy, ám ebben a kategóriában ez átlagosnak mondható. A képi megjelenítő egy úgynevezett NOVA kijelző, melyről korábban már volt szó az LG Optimus Blacknél. Hogy megóvják a karcoktól, ezért mindezt megfejelték egy gorilla glass edzett üveggel. A képernyő alatt három érintés érzékeny gomb találhat, felül pedig a hangszóró és a gyártó logója. Sajna előlapi kamera vagy fényérzékelő nincsen a készüléken.

 

  

Hátlapja egy lakkozott műanyag, mely sajnos erősen gyűjti az ujjlenyomatokat. Itt csupán az 5 megapixeles kamerát találjuk. Tetején a Power gomb és egy 3,5 mm-es jack kimenet, alján pedig a microUSB csatlakozó található. A készülék jobb oldala csupasz, bal oldalán pedig a hangerőszabályzó gombok kaptak helyet.

 

 

Hardveres képességei kategóriájában nem számítanak rossznak, ám a komolyabb számítást igénylő feladatoknál már érezhető egy erős chipset hiánya, és meg lehet fektetni a gépet. Lelke egy Qualcomm MSM7227T SoC, ami tartalmaz egy 800 MHz-es ARMv6-os processzort és egy Andreno 200-as grafikus gyorsítót. Mindezek mellé kapunk 512 MB RAM-ot, és sajnos csak 150 MB belső memóriát, ám ez tovább bővíthető microSD segítségével. Ezeket ráadásul úgy cserélgethetjük a készülékben, hogy újra sem kell azt indítanunk, ami kifejezetten pozitív, hiszen sok esetben csak az akku kivételével cserélhető a memóriakártya.

Hogy mindezen adatok a teljesítményben hogyan mutatkoznak, az alábbi tesztekkel próbálom megmutatni. Lefuttattam a Quadrant és Antutu benchmarkot, valamint megnéztem, hány pontot kapna az Acid tesztjén. Az eredmények alapján megint csak azt tudom mondani, hogy a középmezőnyben kap helyet.

 

 

A készüléken egyébként az Android egyik viszonylag új verziója fut, egészen pontosan 2.3.4-es Gingerbread. Ám a koreai fiúk nem hagyták pucéran a rendszert, és ráhúzták egy saját UI-t, ami egészen pofás és használható lett. Aki már nyomkodott LG-t, az valószínűleg már ismerősen fog a felületre tekinteni. Kapunk egy saját képernyőzárat, melyet felfelé tolva oldhatjuk ki a zárat. Ekkor egy maximum 7 lapból álló kezdőképernyőt kapunk. Az alsó menüsorban négy fix gomb helyezkedik el (Telefonkönyv, kapcsolatok, üzenetek, alkalmazások). Amennyiben újabb widgeteket és miegymást szeretnénk kirakni a kezdőképernyők valamelyikére, a szokásos módon hozhatjuk elő azok listáját. Ez viszont szintén már át lett szabva, és egy alulról felugró ablakban jelennek meg listázva a lehetőségek. Kicsit hasonlít még az Eclair-ben megismert app drawer-re. Nekem tetszett.

 

 

Az alkalmazáslistát megnyitva szintén újult felület fogad. Külön kezeli ugyanis a gyárilag előre telepített alkalmazásokat, és külön az utólag letöltötteket. Először természetesen a gyáriak listáját kapjuk, alulra görgetve pedig a saját alkalmazásokét. Ám ezeket le tudjuk tenni picibe, illetve a csoport nevét át is tudjuk nevezni, vagy akár újabbakat is létre tudunk hozni.

 

 

Szoftverek tekintetében igazából nem lehet panaszunk. Kapunk rádiót, automatikus állomáskereséssel, zenelejátszót, mely viszont már kissé sivár, igazából az alapfunkciókon kívül semmi pluszt nem ad. Ezzel ellenben a videólejátszó szépen teszi a dolgát. Megeszi a DivX, Xvid és a H.264 kiterjesztésű fájlokat, ám a gyenge belső miatt azért a HD és Full HD videókat elfelejthetjük. Kapunk még gyári alkalmazáskezelőt, mellyel könnyedén kilőhetjük az esetlegesen háttérben futó, felesleges appokat. A Polaris Viewer segítségével office dokumentumokat nézegethetünk, ám sajnos belenyúlni, vagy újat kreállni már nem tudunk vele. Smartshare egy DLNA alkalmazás, tehát Wifi hálózaton keresztül a készüléken lévő multimédia tartalmakat kedvünk szerint jeleníthetjük meg hasonló képességekkel bíró készüléken. Amennyiben az interneten szeretnénk megosztani ugyanezeket, akkor erre a WiFi Cast programot használhatjuk. Ami különösen tetszett, az az úgynevezett RemoteCall program, melynek segítségével az LG szakemberei távolról javíthatják meg a készülékünket, persze csak akkor, ha szoftveres gondjaink vannak. Ezen felül pedig még egy saját alkalmazás bolttal is készült a gyártó.

 

 

Böngésző terén egészen szerethető a kis Hub. Habár a flash támogatás hiányzik belőle, viszont könnyedén kezeli a könyvjelzőket, egyszerre több ablakot is megnyithatunk vele, ráadásul egy kis minimális dizájn itt is észrevehető. Nagyítani viszont sajnos akadozva nagyít, így egyszerűbb inkább a multitouch helyett a koppintásos módszert használni.

 

 

Multimédia terén sok újat nem nyújt. Mint korábban leírtam, a rádió egészen jó, a zenehallgatás rész viszont kissé gyatra, és a hangzása sem csodaszép, ám ezekkel szemben a beépített codecnek köszönhetően szinte bármilyen videót megeszik, amennyiben az nem túl erőforrás igényes. Kapott egy 5 megapixeles autófókuszos kamerát is, melynek felbontása maximum 2592×1944 pixeles. Sok beállítási lehetőséggel sajnos ez sem kecsegtet. Mindössze a fehéregyensúlyt, fényerőt, képminőséget, hatásokat és az ISO-t állítgathatjuk. Ezek mellé néhány jelenetet és effektet, időzítőt, és természetesen a ma már alapnak számító geotagginget kapunk. Sajnos a fotók szintén nem túl tökéletesek. A zajszűrés erős, ezért kissé elmosódik a kép, világos részek elnyomják a sötétebbeket (gyenge dinamikatartomány) és még néhány bakit fel lehetne sorolni. Videót maximum 640×480-as felbontásban tudunk rögzíteni vele.

 

 

Adatkommunikáció terén nem kell kétségbe esni. Habár nem a legmodernebb űrtechnológia van benne, de azért helyet kapott egy négysávos GSM modul, valamint egy kétsávos UMTS chip is. A mobilnetes letöltési sebesség max 3,6 Mbps lehet. Ezeken felül természetesen van benne egy 802.11b/g/n-es Wifi, 3.0-ás Bluetooth A2DP-vel megfejelve, és természetesen egy a-GPS is. Mint feljebb már említettem, képes DLNA megosztásra WiFi Direct támogatással, valamint saját mobilnetünket is megoszthatjuk, hiszen hotspottá avanzsálhat bármikor készülékünk. Telefonálás terén is jól szuperál, egyik oldalon sem volt panasz a hangminőségre, akadozásra.

 

 

Tápellátását egy 1500 mAh-es lítium-ion akkumulátor biztosítja. Normál használat mellett elmegy két napig is, adatkapcsolat nélkül pedig még ennél is tovább.

Szumma szummárum nem rossz ez a készülék, igazából méltó ellenfele lehet a hasonló kategóriában szereplő egyéb készülékeknek.

 

1-ar-ertek4

2-multimedia3

3-kezdofelh4

4-uzletifelh3

5-techorult2

 

PDA Fan Club

 

Vélemény, hozzászólás?