Most tölti negyedik születésnapját a OnePlus első készüléke. Mivel magam is bibliaként használom a gyártó eme remekművét, gondoltam megemlítem, miért is csúcs még ma is ez a gép. (Vigyázz, rizsahegy)

Mióta megvettem ezt a szuper ketyerét anno, eldöntöttem, hogy nekem többet nem is kell más. Persze nem szó szerint, nyilván az 5T kivételével végigzongoráztam a palettát és egyéb gyártók készülékeit is adtam-vettem, méghozzá orrba-szájba. Az utóbbi időben azonban megállapodtam és bizony az Egyeske üzemel napi használatban. Az megint más kérdés, hogy a hármaska ott figyel a táskában betört kijelzővel, és amint kicseréltem újra üzembe lép, de a „baj” az, hogy egyáltalán nem sürgeti ezt az elődje.

Már az emléke is szép. A „Never Settle – 2014 Flagship Killer” mottóval indított gépezetet rettenetesen jól beharangozták. Nem költöttek semmire, amire nem volt feltétlenül muszáj, így például az eladások is jóideig korlátozottak voltak. A felhasználókkal reklámoztatták magukat, nyereményjátékokat indítottak még a kiadás előtt és vásárolni is csak akkor tudtál, ha volt meghívód. Nem volt egyszerű, én magam is agresszívan vadásztam meghívót és mindenhol játszottam, mindent megosztottam. (Tényleg. MINDENT! Azt is amit nem.) Cserébe egy olyan felső kategóriás telefont nyomtak a kezembe, amit 110.000 forintos áron kötelező volt bekebeleznem. Minden konkurens gyártó ilyen tudást 200-300.000 forintos áron kínált.

Hogy mit tartok a kezemben ma?

Egy OnePlus One-t. A számadatok alapján 152,9×75,9×8,9 cm méretben 165grammnyi erőt hordoz magában. Az android mezőnybe még a 4.4.2-es KitKat-tal lépett be, amit úgy neveztek el, hogy Cyanogenmod 11S. Bezonyám.

Ahogy az a hátlapon is fel van tüntetve

Az a tapasztalatom, hogy a friss rommerek azt sem tudják mi az a Cyanogenmod. Egy olyan fejlesztőcsapat, akik mindenféle telefonokra készítettek nem gyári, de megbízható stock androidokat. Ha a gyártó nem biztosította, hogy friss androidot kapj, ők megtették. Ők bomlottak fel egy balhét követően és így alakult meg a mai LineageOS – ma inkább ez a név ismert. Nos még az eredeti csapatot leszerződtette a OnePlus, hogy lássák el ők a Bacon névre keresztelt zászlóshajójukat rendszerrel. Ez nagyon nagy szó volt ám akkor! Ez olyan mintha egyszer csak jönne egy olyan vezetőgárda aki hallgat a nép szavára és mindenkit boldoggá tesz, modernizálja a kórházakat, ingyenessé tesz minden ellátást és eltörli az összes adót, satöbbi. Éles hasonlat de kb. fedi a valóságot. Mindenki aki értett hozzá, kézzel lábbal tapsolt ezért a húzásért.

Ahogy nézem, egészen 6.0.1-es Marshallow-ig kapott hivatalos frissítéseket (CyanogenOS, OxygenOS, HydrogenOS … micsoda nevek) Minden esetre ezek a rendszerek megbízhatóak voltak. Természetesen a hardcore userek ezt is legyalulták.

Nicsak.

Íme egy érv amellett, hogy miért is jó ez a készülék. Jelenleg 8.1-es droid hasít rajta, amit a DirtyUnicorns csapata fejleszt. Semmi hibája nincs. Néha előfordul, hogy megijed és újraindul, de ez havi 1-2 alkalom, és túlzás nélkül kb 3-5 másodperc. Csak egy laza kis soft reboot. Játékok nagy többsége lazán megy, hiszen a 3GB 1866MHz-s ramot remekül beosztja a rendszer. Nem érzem, hogy hiányozna belőle még néhány giga. A 4magos, magonként 2,5GHz-en daráló Qualcomm Snapdragon 801-re igazán nem lehet panasz, kérdezés nélkül végrehajt minden feladatot. Az Adreno 330 GPU már picit érezhető, hogy kevés, de a 3d játékok 80%-a ma is gond nélkül elmegy. Nagyon kevés az a game ami szaggat rajta. Példaként egy ma divatos játék, a PUBG medium beállításokkal vajsimán megy – gyakori a #1/100 chicken dinner 😉 – magas grafikai beállításokkal pedig még játszható, de 3-4 playerrel+füstgránáttal már akad.

 

Mellékesen megjegyzem, hogy a sokak által ismert Kali – ugye a néhai backtrack – linux hivatalosan is támogatja a Oneplus One-t. Azaz stabil androidba épített hacker operációs rendszert kapunk a készülékünkre, amivel biztonsági réseket babrálhatunk, feltörhetünk wifit és hasonlók. Ezt a rendszert NetHunter-nek hívják. (egyébként ha máshonnan nem a Mr. Robot c. sorozatban láthattatok hasonló rendszert – tipikus hacker tool) És remekül működik is. Ám csak hozzáértőknek érdemes nekikezdenie, mert ez a rendszer CAFATOKRA formázza és partícionálja a telefon minden szegletét más típusú partíciókat hoz létre más leosztásban. Ennek ellenére én tudtam használni multiboottal a nethunter és a normál androidos rendszert is. Egy újraindítás és egyikből a másikba lépek. Ellenben itt tényleg könnyű elkefélni. Habár az igaz, hogy többször volt halott hetekig a teló az évek alatt, de mégis még mindig megy. Ez a gép egy állat. Ide kapcsolódik, hogy helyre sem lehet panaszunk 64giga belső tár még ma is elég legtöbbünknek.

 

A kamera nálam már érezhetően öreg. Lassú a fókusz. Még megy! És elég jó képet csinál ahhoz, hogy ma odaverjen a legtöbb gépnek. Üvöltő fényben még mindig gyors mint a szél, de ha nincs elegendő fény akkor erőlködik a fókusszal és nagyon zajos az elkészült kép. Ennek ellenére a 30másodperces lencse nyitva tartásra még mindig képes. Gyárilag azt hiszem 8 másodperc volt a max.

 

A kijelző egy 5,5 colos fullhd LTPS LCD. Jól látod. Nem IPS, de látnád a képét élőben. Ez egy speckó Japánok által gyártott kijelző, nem ám valami random LCD… A betekintési szögek jók még ma is, képes elég sötét maradni ahhoz, hogy éjjel sötétben ne szúrja a szemem és hajlandó túlragyogni a napot, így alig kell csak fókuszálnom hogy verőfényes napsütésben lássam amit akarok.

A hangszóró azért már ma gyengécskének minősül, nincs telenyomva mélyekkel, de cserébe gyönyörű hangot ad az a yamaha által gyártott hangágyú páros (bizony, kettő van belőle az alján, az nem csak díszrács).

Az akkura azt mondom, hogy amint megérkezik az új, becsapom és röhögve ki fog szolgálni egy napon át. Most csak nagyon odafigyelve teljesíti ezt, de akkukímélő módban, gazdálkodó felhasználással ma is kivisz 40-50órát egy töltéssel – ha nem nyúlok hozzá mint másodlagos telefon és csak wifin szinkronizálgat, úgy 4-5 nap. A hátlapot is pár hete cseréltem le rajta újra, csak úgy mint a kamera takaró lencsét. Kap egy új akkut és forrasztok bele (belülre) vezeték nélküli töltőt Már egyszer belepróbáltam, elfér, csak nem volt elég precíz forrasztópákám a művelet elvégzéséhez. Már van.

Ez a példány hozzám nőtt. Legalább annyira életrevaló, mint én magam. Esett már le tucatszor mindenféle magasságokból mindenféle talajtípusra, esett bele korsónyi KV-ba, fesztiválon a habpartiban kiesett a zsebemből, totál betömte minden rését a sár, túlélt esőt, vihart és persze rengeteg romolást, de végül mindig életre kelt. A könnyű szerelhetősége miatt könnyedén atomjaira tudtam szedni bármikor egy svájci bicskával, és a világ szeretetét élvezve mindig kapott valamilyen megoldást, hogy a halálból is visszatérjen a rendszer. A térerővel sincs baj, wifit biztosabban fogja mint a mostanában tesztelt legtöbb készülék. A rezgőmotor csodálatosan szabályozható, így ha akarom csak duruzsol, de ha akarom letépi a combom. A jack hangkimenet brutál erős és tiszta. Ha nem tudnám, hogy ez egy régi készülék, most is azt mondanám rá, hogy igazán jó vétel.

Remek alapanyag hétköznapi felhasználóknak és hc deveknek is.

Ha a kamera kapna optikai képstabilizátort, bővítenék 4GB-ra a ramot és type-c csatlakozót hegesztenének bele, ez még akár egy újra kiadható készülék is lehetne uzsipénzért. 🙂 Tényleg semmi máshoz nem kéne nyúlniuk. Mindenben naprakész. Természetesen ebbe beleszól a módosított rendszer is, de a lényeg, hogy bőven van még benne erő. Nem egy elmúló emlékről, hanem egy még ma is kiválóan üzemelő készülékről van szó, amiért igazán hálásak lehetünk mi OnePlus Fanok.

Korábban kölcsönadtam Szeszonak a ketyerét egy teszt erejéig, illetve még én is írtam egy cikket róla mikor kijött rá a CM12.

Kellemes kis gép ez és örülök, hogy velem tölti a negyedik születésnapját is. Néha megfordult a fejemben, de soha nem gondoltam komolyan hogy végleg megváljak tőle. Jól tettem!

Legyen szép napotok, és sose feledjétek… Never Settle