A OnePlus One gyártója háromnegyed éve alakult Kínában, azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy olcsó ám minőségi elit telefont. Nem a magas árral próbáltak beállni a telefongyártó mamutcégek közé, inkább a dizájn és a kivitelezés magas színvonalát tartották szem előtt. Tesztemben a tőlem megszokott formában szeretném megmutatni, mennyire is sikerült olcsón, prémium telefont létrehozni.

Marketinges trükköt is bevetettek eladásaik növelésére, a meghívásos vásárlást. Annak ellenére, hogy 300 dolláros nyitóára kedvezőnek számított, nehéz volt hozzájutni, s ilyen módon az elérhetetlenség érzetét keltették a vásárlókban, felfokozva ezzel vásárlási vágyukat. Ennek a reklámfogásnak nagy előnye, hogy a OnePlus One-ból csak annyit kell legyártaniuk amennyi a valós rendelés, nincs szükség raktárkészletre, így bent ragadó készlet sem képződik. A cég a szintén kínai OPPO gyártóval szoros kapcsolatot ápol, pénzügyileg összeforrva tevékenykednek, így hozzájuthat az ott felhalmozott tapasztalatokhoz és erőforrásokhoz. A rövidke bevezető után lássuk is, milyen a OnePlus első terméke.

Külcsín:

Készülékházának külalakja egész jól sikerült, a felső- és alsó részén kialakított ívek kellemesek a szemnek, és fogása is kényelmes. Forgassuk meg a készülékházat az egér segítségével.

Készítettem róla fényképet, amelyre kattintva tenyérbe tartva összehasonlíthatjuk a Samsung GalaxyNote 4-gyel.

A telefon felső oldalán található a fülhallgató bemenet és a három mikrofon közül az egyik.

A hátlapja levehető és belsejében ott díszeleg az NFC antenna.

A hátlap levétele kész tortúra, nincs kialakított vájat a felnyitáshoz, így a SIM tálca mellett próbálkozik a tulaj, ahol persze a kivágás miatt a legvékonyabb az anyag és könnyen kiszakad. A hátlap leválasztása előtt érdemes kivenni a SIM tálcát, mivel feszítéskor eltörhet.

Szerencsére nem kell gyakran levenni a hátsó borítót, mivel nincs microSD kártya foglalat a telefonban. Legfeljebb akkumulátor cserénél lenne szükség erre a műveletre, azt meg valószínűleg el fogjuk kerülni, mivel a telep ragasztással van rögzítve így problémás az eltávolítása. Nehezíti dolgunkat, hogy az elektronika műanyag borítóját is le kell szerelnünk, mert csak így férhetünk hozzá az akkumulátor csatlakozójához. Készítettem ennek bemutatására egy virtuális lyukat a borítóba, s így láthatóvá válik az eldugott csatlakozó.

Nem túl életszerű, hogy az utcán kicsavarjuk a hat csavart, óvatosan lefeszítjük a csatlakozót, majd mindent visszaszerelünk a helyére, és már sétálunk is tovább. A pirosra mázolt telep valószínűleg addig gubbaszt foglalatában, amíg el nem halálozik, és kénytelenek leszünk cserélni. A készülékház jobboldalán bekapcsoló gombot, bal oldalán pedig a hangerő állítókat találjuk, kisméretű mikrokapcsolóval szerelve.

A gombok különlegessége, hogy a levehető hátlapba építették a nyomómechanikát, ami elég sérülékenynek látszik. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy a gyártó honlapján fő helyen szerepel a pótalkatrész a kínálatban.

A OnePlus One alján két hangszóró és egy mikrofon található, a hangszóróból kettő van, de sajnos dual mono, aminek egyetlen előnye a kétszeres hangerő. Hangminőségük kiváló, hangerejükre sem lehet panasz, ez természetes is, hiszen a Yamaha gyártósoráról származnak.

Nem is értem, ha két ilyen nagyszerű minőségű hangszórót telepítenek a készülékházba, akkor miért nem tették az egyiket a készülék tetejére. Berakhattak volna egy sztereó erősítőt is, amivel különleges prémiumhangzást érhettek volna el, és még túlzott többletköltséggel sem járt volna.

A hátlap homokkőborítást (porított) kapott, tapintása leginkább a szövetéhez hasonlít. Nem csúszik, nem gyűjti az ujjlenyomatokat, a kisebb karcolások dörzsöléssel eltüntethetők felületéről, a nagyobbak sem látszanak rajta túlzottan. A következő képen kinagyítottam egy részletet, amelyen láthatóak az ásványi szemcsék az anyagszerkezetben.

Remek újítás a homokkő bevonat, remélem több gyártó is felhasználja ezt az anyagot készülékeihez. A fényképező védőüvegén találtam egy jelentős sérülést, a képre kattintva közelebbről is megszemlélhetjük.

A bal felső sarokban a telefont körbeölelő műanyag keret is őrzi egy esés nyomát. A következő képre kattintva nagyítva nézhetjük meg.

A készülékház felületéről készítettünk mikroszkópos képeket, a szürke körökre kattintva megnézhetitek a részleteket közelebbről is.

A OnePlusOne már a phablet kategóriába tartozik,nagy mérete miatt egy kézzel nemkönnyű kezelni. A készülékház méretei a következő képen összehasonlíthatóak néhány phablettel.

Külső méretei teljesen átlagosnak számítanak ebben a kategóriában, bár ezen a nagyméretű előlapon méretesebb kijelző is elfért volna.Vastagsága néhány tizedmilliméterrel nagyobb társaiénál, 162 grammos súlya pedig teljesen átlagosnak számít. Megmértem a OnePlus One káváját, a következő képen két vetélytárssal hasonlítható össze a mért érték.

Most nem avathatunk bajnokot, a középmezőnybe került négy milliméternél nagyobb kávájával.

A következő táblázatban a készülékház előlapjának, és kijelzőjének egymáshoz viszonyított százalékos arányát láthatjuk, vagyis megtudhatjuk, mennyire tölti ki a kijelző az előlap felületét.

Itt is a középmezőnybe végzett, 70,9 százalékos előlap-kijelző arányával, érdemes lett volna még kicsit csökkenteni a készülékház méretét. Példaként említhetném az LG G3-at, ami elérte a 75,39 százalékos értéket kisebb külső méretekkel, ugyanekkora kijelző mellett. A következő képsorozaton a OnePlus One mellé tettem a Samsung Galaxy Note 4-et.

Váza magnézim-aluminíum ötvözetből készült, így a csavaró, hajlító igénybevételt jól bírja. Recsegést ropogást még erős hajlító erőnél sem tapasztaltam, a műanyag borítás igényesen lett összeválogatva, a polikarbonátot sem sajnálták ki belőle. Véleményem szerint a OnePlus One készülékháza felveszi a versenyt a nagyok által alkotott műanyag telefonokkal. A Samsung régebbi modelljeit, de még az LG G3-at is maga mögé utasítja minőségével.

A kijelző:

A OnePlus One kijelzőjét a Japan Display gyártotta, 5,5 hüvelykes Full HD (1920×1080) felbontású LTPS LCD. Az LTPS LCD (alacsony-hőmérsékletű Poliszilícium) elterjedt kijelző technológia, mivel alapanyaga sok tekintetben felülmúlja hagyományos versenytársáét. A különböző méretű amorf-szilíciumkristályokat lézerrel felhevítik, ennek hatására átalakulnak Poliszilíciummá, melynek kristályszerkezete egységes és nagyobb méretű, mint az Amorf-szilíciumé.

A létrejött Poliszilíciumnak jelentős előnyei vannak a kiinduló anyaghoz képest,az elektronok áramlásának sebessége százszorosára nő benne, javítva ezzel a kijelző válaszidejét. A vezérlő áramköröket a panel üvegfelületébe integrálják, így olcsóbb, megbízhatóbb valamint vékonyabb kijelző hozható létre. A vezérlő elektronika mérete is csökken, így jóval nagyobb képpont sűrűség érhető el, ami a felbontás növelési „háborúban” erős fegyvertényt jelent. A következő képen két másik telefonnal hasonlíthatjuk össze pixeleinek elrendezését.

A One kijelzője a hagyományos RGB kiosztást követi, alpixelei kissé ferdén állnak, de nem annyira mint az IPS kijelzőé. A következő képre kattintva folyamatos nagyítás mellett tekinthető meg a kijelző egy aprócska területe.

A megjelenítő pixelsűrűsége eléri a 401 pixel/inch-es értéket, ami kielégítő lehet bármely éles szemű vásárló számára. Táblázatba szedtem néhány készülék felbontását, képernyőméretét, kijelző-technológiáját, végre bekerült a OnePlus One is a listába.

Itt az ötödik helyet tudta megcsípni, az iPhone 6 Plus kijelzőjével azonos képpont sűrűséget mondhat magáénak. Készítettem kijelző összehasonlító videót is, amelyben a Samsung Galaxy Note 4-gyel szerepel.

Az LTPS LCD szemből nézve közel hasonló színvilágot mutat, mint a Samsung Galaxy Note 4 SuperAMOLED-je. A tulipán színei teljesen megegyeznek, lapos betekintési szögből viszont egy kicsit ciklámenes árnyalatot kapnak a szirmok, és a háttérvilágítás kissé fehéríti a képet, a koreai versenyző kijelzője pedig narancsos árnyalatot mutatott.

Az IPS paneleknél tapasztaltam, hogy átlós nézetnél fehér fátyol borítja, ezt a Japan Display kijelzőjén is megfigyelhetjük.

A OnePlus One képe kissé kékes árnyalatú.

Egyetlen furcsasága az enyhe sárga elszíneződés, amely a képernyő alján húzódik, a következő képen a kék keretben látható.

Feketéi sem tökéletesek, ami ennek a technológiának sajátossága, de legalább nincs kóbor fényszivárgás, mint azt a Huawei Ascend Mate7 esetében tapasztaltam. Összességében a kijelző minősége nem rossz, fényereje jó, különböző betekintési szögekből nézve is minimális torzítást produkál, viszont kár azért a sárga elszíneződésért.

Összegzés:

A OnePlus One jól kitalált koncepcióra épül, erős hardver, prémium minőségű készülékház, és mindez olcsón. Egy kis gyártótól szép teljesítmény, bár az OPPO hátszele azért érződik az eredmény mögött. Tavalyi megjelenésekor 300 dolláros árával, verhetetlen ajánlatnak minősült, jelenleg sajnos 379 dollárt kérnek érte, s ezért a pénzért bizony kaphatunk hasonló paraméterekkel ismertebb gyártótól is telefont. Külföldi szaklapok már beharangozták a OnePlus 2 megjelenésének közeledtét, s ha a gyártó továbbra is tartja a minőséget, javítja a kijelző hibáját,árat sem emel túlzottan, van esélye a túltelített mobilpiacon az életben maradásra.

Szeretnék köszönetet mondani Zagor fórumtársunknak, aki nélkülözte készülékét a teszt idejére.