Az LG G Flex 2 egy szabvány csúcskészülék, csúcs hardverrel, csúcs minőségben, de mégis más mint a többi. Kapott lézeres fókusz-segítőt a kamerához, meghajlították a készülékházat és erős ütemben frissítik a szoftvert. A gyártó így szemlélteti, hogy igen is kilehet tűnni a tömegből. De megéri ez a marketing?

Adott ugyebár az alap, Flex szériára jellemző ívelt kialakítás. Ez önmagában egy remek dolog, hiszen zsebre téve, nem kelti azt az érzetet, hogy egy tálcát hordunk a combunkhoz szorítva, és persze telefonálás közben is kényelmesen simul az arcunkhoz. A telefonálás… itt bizony a hátlapi gombok határozottan útban vannak, ugyanis, ha a fejem és a vállam közé szorítom a telefont, egészen biztos, hogy vagy a kijelzőt kapcsolom be – és nyomkodom össze-vissza az arcommal – vagy a hangerőt állítgatom. Egyik sem jó és sajnos nem találtam olyan vállhoz szorítós taktikát, amivel ez ne jönne elő.

Rendszer

A rendszerre tényleg teljesen fölösleges kitérnem. Ugyan olyan mint az összes többi LG G széria. Nagyon fontos azonban, hogy a készüléken 5.1.1-es rendszer fut. Igazán kellemes érzés, hogy ennyire hamar kiadták rá a frissítást, követhetné ezt a tempót más gyártó is. Egykbként azon kívül, hogy az a bizonyos érték változott gyakorlatilag semmiben nem mutatkozik meg rendszer szinten. Mindent 100% LG dizájnra szabtak és ezt 4.4.4 óta tartják is, mindegy mit tesznek alá.

A kemény hardver ellenére tesztekben nem kap hűde nagy pontszámokat. Oneplus One egy DirtyUnicorns 5.1.1 rommal, de egyébként a gyári 5.0.2-vel is simán otthagyja. Használati szinten amúgy ködülbelül azonos sebességről beszélünk mindenhol, hiába, hogy az egyik csak 4 a másik meg 8mag, ugyanarra a felbontásra.

Ha már a felbontásnál tartunk, kifejezetten pozitívumnak tartom mind parasztvakítás, mind pedig akksikímélés szempontjából, hogy nem lépték túl az 1080×1920-as felbontást. Bizonyára ennek lehetnek technikai akadályai is, de végső soron a lényeg, hogy jelen pillanatban ez a felbontás tökéletesen elég egy 5,5 colos kijelzőre. A színei szerintem túl élénkek, ez amolyan *OLED tulajdonság. A menüben lejjebb tudjuk venni a színek erősségét, így kevésbé zavaró. Betekintési szögei, élessége viszont teljesen hibátlanok. Ez a kijelző gyönyörű.

A rendszer egy megszokható, könnyen kezelhető megoldást kapott. Működik a duplakoppra ébredés és alvás is, tudjuk a kijelzőt két részre osztani és egyszerre használni két különböző alkalmazást. Kikapcsolt kijelző mellett, ha fentről lefele húzzuk az ujjunkat, akkor pedig előjön egy lebutított notif sáv is, ami azonnal eltűnik, amint a kijelzőt elhagyta az ujjunk.

Kamera

Nos a kamera egy olyan terület, amire én kifejezetten allergiás vagyok. Jobban szeretem az egyszerű, sallangoktól mentes változatot, ha cserébe én mondhatom meg, mi milyen értékekkel dolgozzon. Na itt ezt elfelejthetjük. Egyszerű kinézet és jóformán semmi beállítási lehetőség.

Amit fenti képen látsz, az az összes opció. Nem túl sok mi? Ha mást nem is, de legalább egy ISO érték állítást berakhattak volna. Mivel ez a lehetőség kimaradt, a készülék automatikusan maximumra állít mindent, így gyakorlatilag az elkészült képek csak addig néznek ki jól, amíg bele nem nagyítunk. Van hogy anélkül is rondák. A színeket nem mindig találja el, sötétben képtelenség vele jó képet csinálni, és gyenge fényviszonyok között a fókuszálás is pont olyan tetülassú, mintha az a bizonyos lézeres fókusz segéd ott se lenne. Az egy dolog, hogy vaku nélkül fotózva ronda képet csinál, de az már túlzás, hogy ilyenkor 3-4 másodpercig áll a dolog, nem enged újabb képet lőni. Nem tartja nyitva a lencsét, csak ellövi a képet és valamit még gondolkodik rajta. Nappal alapvetően jól használható, de egyáltalán nem méltó csúcskészülékhez.

Gyakran ilyen bénán fókuszál első kattintásra. 🙂

A kedvenc italom!

A következő képek pedig sötétben/alacsony fényviszonyok mellett készültek vakuval és anélkül. Egyik változat sem elfogadható, ennyire azért nem volt sötét.

Külalak

Említettem már, hogy hajlított a gép? 😀 Viccet félretéve, ahogy látni a képeket is, az öszes gomb, a kamera és a hangszóró, az egyébként levehető hátlapra került. A kameráról már volt szó, a gombok nyomáspontja kellemes, de nekem kissé túl merev, a hangszóró pedig gyönyörűen és nagyon hangosan szól. Szépen kiadja a mélyeket, a hajlított kijeltzővel karöltve nagyon király érzés játszani, vagy filmezni. Jó kombó. A microusb és a fülhallgató csatlakozók a készülék alján kaptak helyet.

Az anyaghasználat, hogy úgy mondjam samsungosra sikeredett. Nem kényelmetlen fogni, de az tény, hogy érezhetően olcsó műanyag az egész. Persze, hiszen hajlik össze-vissza, ha kell, ha nem. Összességében szerintem ócska érzete van, de nem ócskább mint a legtöbbé, szóval elégségesnek mondható. A hozzá tartozó LG agybadugós fülesről csak annyit mondanék, hogy szól, de kényelmetlen a gumiharang – az én fülemet irritálja – és kissé doboz hangja van. Próbáltam bekoptatni, küldtem rajta burn in hullámokat is, de csak minimálisan lett tisztább a hangja. Az is lehet, hogy csak pacebo. A gyári füles tehát hangosan szól, de cserébe a környezetünk is hallja amit mi. Kellemetlen a hangzása és kevés a mély.

Összegzés

Lényegében ez egy nagyon jól átgondolt készülék kevésbé átgondolt második kiadása. 🙂 A Flex első szériájánál nekem abszolút leesett az állam, pont jó volt a méret, az ív, a minden. Nekem ezen az 5,5 colos telefonon, pont amiatt hogy ilyen “kicsi” – persze csak nekem – mégis kisebbre hajlították, már összeér a két hüvelyk ujjam gépeléskor, ráadásul folyton félreütök. A 6 colos kistestvérénél ilyen gondom nem volt, és ott a hatalmas méret ellenére, a hajlítás miatt kényelmesen átértem minden pontját. A kamerát nem sikerült jóra csinálni, és ezzel nagyon elrontották az élményt. Nekem azóta vannak az LG csúcsgépeinek kameráival negatív tapasztalataim, amióta ezt az idióta lézeres micsodát belerakták. Ha valóban mérné azt az istenverte távolságot, akkor nem fókuszálgatna oda-vissza az optika. Szerintem bullshit. Lehet támadni, de én ha egy lézeres távolságmérőt belövök, azt sem kell 20percig tartanom, mire megmondja mi-merre-mennyi. Apró technológiáról beszélünk? Oké! Oldják meg, vagy ne hazudják, hogy megy, ha nem megy. Varázslat és marketing ide vagy oda, semmivel se gyorsabb a fókuszálás vagy a kép elkészítési ideje mint a többi, hasonló kategóriás készüléknél. Nem rossz, de kicsit sem jobb az átlagnál, pedig azt mondják rá. Tudom, megszokhattam volna hogy mindenki hazudik, de akkor is. A nyolc mag, az nyolc mag, ha tetszik ha nem dolgozik és bizony megtermeli a 45 fokos alaphőmérsékletet videólejátszás közben. Játszani már szinte életveszélyes annyira forrósodik és abban biztos vagyok, hogy ez a hardvernek sem tesz jót.

Mindezek ellenére egy aktív napnyi használatot könnyedén kibír, ha óvatoskodunk akár kettőt is és ha nincsenek komoly elvárásaink a kamerától, akkor lényegében ez egy nagyon jó, kényelmes és gyors telefon, egyedi megjelenéssel. Mindentől függetlenül, mielőtt valaki ilyet venne, próbálja ki az első változatot.