20,3MP, WiFi, NFC, 3,7″-os érintést érzékelő kijelző 800×480-as felbontással, AutoShare funkció, CMOS képérzékelő szenzor, optikai képstabilizátor, 20-50mm F/3.5-3.6 EW előtétlencse és SEF-8A külsőleg csatlakoztatható vaku gyári tartozékként. Rengeteg adat és tulajdonság. De vajon elegendő-e a szabvány adatdobálózás, ha ezek tudatosodása után csalódunk használat közben.

A fentebb említett specifikációkat végigolvasva egy igen jó fényképezőgépet képzelhetünk magunk elé. Ám a képzeletünk tévedhet. Már több NX szériás fotómasinát taperoltam, volt amit csak pár percre, volt amit napokra, vagy hetekre. Azt kell mondanom, hogy az összes közül az egyetlen példány ami kell, az az NX300. A számozás ne tévesszen meg senkit: az NX300 mérföldekkel könyebben kezelhető, masszívabb, szebb és jobb gép az NX2000-nél, de az összes többi NX-nél is. Kicsit sem látszik rajta, hogy samsung és ár érték arányban is ott van.

Külső

Kezdeném az anyaghasználattal, ami (habár nem tökéletes, azért) elég jól sikerült. Szépen eltalálták a műanyag és az acél megfelelő kombinációját. Fogásra kényelmes, de méretéhez képest nehéz.

Ezen segíthetett volna például egy normális “markolat” kialakítása. A nyakba akasztó pántot a dobozból kivéve, a felhasználónak kell feloperálnia a gépre, de ez 10-15 másodpercnél nem vesz több időt igénybe.

Az előtétlencsét és a külső vakut is természetesen nekünk kell rápattintani. Ezek is gyorsan felhelyezhetők és masszívan rögzíthetők.

Működés

Az optikára csak annyit mondanék, hogy egynek elmegy, de a tudásához képes baromi nagy. Alig lehet vele nagyítani viszont 50 centinél közelebbre majdnem lehetetlen vele élesen fotózni akár auto- akár manuális fókusszal. Magyarul se közelre, se távolra nem használható úgy igazán. Egy 25 000 forintos kompakt gép is jobban zoomol.

Persze lehet támadni a különbségeket, de a valós tény, hogy ez az optika semmire nem jó. Épp csak arra, hogy kötelező legyen vásárolni a géphez további előtéteket. A vaku jó, de nem túl erős.

Én előszeretettel használom amatőr módon a “fehér papírt ragasztok a vaku elé” megoldást az ilyen gépeknél is, hogy annak fényét tükrözve egyenletes “matt fényt” biztosítson. Nos ilyen megoldással a SEF-8A túlzottan kékes, gyenge fénnyel árasztotta el a fotózni kívánt tárgyat/embert. Egy gagyinak mondható Sony DSH-H50 vakuja többszörös fényt biztosít.

Használat

Az éjszaka fotósainak egy semleges hír, hogy maximum 30 másodpercig lehet nyitva tartani a szemét. Lehetne több is. Fókusz terén van minden: autofokusz, tárgykövető autofókusz, manuális fókusz, touch fókusz. Az autofókusz maximum 21 különböző pontra tud fókuszálni. Az arcfelismerő 35 főig “lát”, de fókusszal követni csak 10-et tud, ami azért szép teljesítmény. A gyakorlatban nem kerestem kisiskolásokat, hogy ezt tesztelni tudjam, de 5-6arcot már próbáltam és valóban követi őket. Ez igaz arra is, ha csak úgy a zebrán állva a szemközti oldalra irányítom a lencse tekintetét. A közeledő arcokat valóban követi és akár a félig sállal eltakart arcokat is felismerte, ami egyébként fura is volt.

A manuális fókuszról sokat írni nem tudok. Van, jól működik és néha bizony kell is, mert az autofokusz nem mindig szeret éleket találni. Ha például nincs megfelelően megvilágítva a fotózni kívánt célpont, akkor jó ha 10 esetből 2-szer talál fókuszt. Elvárnám, hogy ezért cserébe, ha fényes nappal próbálok fotózni, akkor legalább azonnal rántson a motor éles képet. Hát ezt sem sikerült meglépni. Gyorsan fókuszál, de még mindig nem eléggé.

A kijelző is inkább egy amolyan “bár ne lenne” témakör. No az azért nem szó szerint, de tény, hogy csiszolhattak volna rajta. Szép nagy, panaszra nem lehet ok. A megjelenített kép minősége habár nem a legszebb, azért bőven elegendő. Az elé vasalt érintő kijelző azonban már határozottan negatív érzéseket, konkrétan gyűlöletet kelt. Egyrészt mert a hardveres kezelőfelülettel tökéletesen lehet kezelni a gépet, másrészt pedig, mert a szoftver késve reagál az érintésre és ha animációról van szó, akkor még szaggat is (például ha képek között lapozok). Nem tudom eldönteni, hogy a szoftver szaggat, vagy a kijelző érzékel csak centinként. Véleményem szerint kicsit mindkettő. Minden esetre a több másodperces késések NAGYON zavaróak.

Egy apróság még, hogy az én 6-7 centis hüvelykujjaimmal folyton belelógok a kijelzőbe és valamit elállítok rajta fényképezés közben. Nagyon idegesítő…

Összegzés

Mindentől függetlenül egyébként szép képeket lehet vele lőni, de az tény, hogy sokat kell vacakolni a beállításokkal. Aki szeret és tud is vacakolni annak ez egy nagyon jó gép lehet, ugyanis a második héten már pikk-pakk fotózgattam vele gondolkozás nélkül. Ezzel arra célzok, hogy a kezelőfelület elsőre nem tűnik bonyolultnak, de később rájön az ember, hogy 10-edjére sem fog annak tűnni. Csupán a beállításokat nehéz elérni, nagyrészt a lassú rendszer miatt. Könnyű betanulni a használatát, de tény, hogy némi alap ismeret szükséges a fényképezők működésével kapcsolatban. Azonban ha valaki inkább csak hobbi szinten kíván szórakozni a beállításokkal, többnyire pedig nemes egyszerűséggel, fotózni akar vele és az automatikára bízza a dolgot, annak nagyon nem ajánlom ezt a gépet.

Íme a Samsung NX2000-el lőtt (szezonális) képek:

A tesztkészüléket köszönjük szépen a Samsung Magyarország-nak.
Kellemes napot!