Kissé megkésve, de végre megérkezett hozzánk a Samsung Galaxy S20-as csapata. Mindhárom tagját egyszerre kaptuk meg, ezért úgy gondoltam rendhagyó módon együtt tesztelem a családtagokat. A nosztalgia kedvéért melléjük csaptam az első Galaxy telefont, az S-et is egy kis összehasonlítás erejéig.

 

 

 

 

A Samsung 2010 márciusában mutatta be az első Galaxy telefont, az S-et, ami megjelenésekor óriási sikert aratott, év végére már hétmillió példány kelt el belőle. A Samsung Galaxy S 2010-2011-es év európai okostelefon díját is elhozta. Erre a telefonra már bátran használhatta a gyártó a zászlóshajó kifejezést, simán felvette a versenyt az akkor éppen csúcson lévő konkurenciával. Annak idején, 2010 végén teszteltem a Galaxy S telefont és a következő illusztráció abból a cikkből került elő.

A cikkben ezt írtam: „elhatároztam, hogy következő PDA-m megjelenítője csak Super AMOLED-es lehet.”, sikerült is betartanom ígéretem, sőt túl is teljesítettem, mivel az eltelt 10 év alatt csak OLED kijelzős telefonom volt. A Galaxy S, 1 GHz-es ARM Cortex A8 alapú processzort kapott, amely mellé egy PoweVR SGX 540 GPU társult, valamint 512 MB RAM és 8 vagy 16 GB tárhely került beépítésre. Az S20 sorozat tagjai már 7 nm-es Exynos 990 procit kaptak, két 2,5 GHz-es Cortex-A76 maggal és négy 2 GHz-es Cortex-A55 maggal, mindezek mellé pedig Mali-G77MP11 grafikus gyorsító került beépítésre. Az S20 Ultrából készült olyan változat is, amely 16 GB RAM-mal és 512 GB UFS 3.0-s tárhellyel rendelkezik. Vicces, hogy a Galaxy S-nek annyi tárhelye van, mint az Ultrának RAM-ja. Egyetlen kifogásom volt akkor a telefon ellen, mégpedig az anyaghasználat, egyetlen grammnyi fémet sem kapott a készülékház, ami már akkor is fájó pontnak számított. Abban az időben került piacra például a HTC HD2, amelyet kiváló anyagokból építettek, etalont teremtve ezzel a többi gyártónak.

 

Külcsín:

A telefon gyűjteményemben sajnos nincs Samsung Galaxy S, de annak tökéletes mása egy Galaxy S Plus azért akadt a készletemben, s mivel a két telefon csak a processzorukban különbözik, ezt tettem a 10 évvel később érkezett „unokák” mellé.

A következő néhány képen a Galaxy S20 Ultra és az S szerepel, jól látható mennyire más volt a nagyméretű telefon fogalma tíz évvel ezelőtt.

Az oldalnézeten látszik, hogy közel tízmilliméteres vastagságával lekörözi az Ultrát, ami 8,8 milliméteres. Az alulnézeti képen látszik, hogy az S alsó részét jócskán megvastagították a jobb fogás érdekében.

Feltűnhetett az oldalnézeti képen, hogy a Galaxy S műanyagra galvanizált fém rétege nem állta ki az idők próbáját, szinte csak nyomokban maradt meg a kereten. Érdemes még egy pillantást vetni a két telefon fotórendszerére, az évek folyamán sokat változott a fényképezés minősége.

Tíz éve még elég volt egy kamera is, ma már 4-5 a természetes. A Galaxy S kapott egy 5 megapixeles autofókuszos rendszert vaku nélkül, míg az Ultrába beépítettek 12 megapixeles ultraszéles látószögű, 108 megapixeles széles látószögű és 48 megapixeles telefotó kamerát is, de nem feledkezhetünk meg a mélységérzékelő kameráról sem, és szerencsére a vaku sem marad le a kínálatból. Készítettem egy rövidke videót, amelyben összehasonlítottam a Galaxy S-t és a sorozat legújabb tagjait.

Tegyük félre egy kicsit a Galaxy S-et és koncentráljunk az újoncokra. A három telefon külső méreteiben és kamerájuk felépítésében térnek el egymástól. A készülékházak anyaghasználata rendben van elöl-hátul Gorilla Glass 6 edzett üveg borítja, keretük pedig alumíniumból készült. Aki könnyen kézben tartható, jól kezelhető méretű telefont szeretne, annak jó ajánlat az S20, ami pont ideális egykezes telefon, könnyű zsebre csúsztatni és kézben tartani.  A következő képről leolvashatóak a három S20-as és a tavalyi Galaxy Note 10+ telefon külső méretei.

Látható, hogy a két kisebb S20-as és a Note közel azonos vastagságú, ám az Ultra majdnem 9 milliméter vastag, az 5000 mAh-ás akkumulátor miatt. Az Ultra hosszúságával még a Note-ot is lenyomja, több, mint 4 milliméterrel nagyobb annál. A Samsung mindig igyekezett csökkenteni telefonjai oldalsó káváit, most is sikerült vékonykára lehúzni ezt a méretet.

A következő táblázatban összehasonlítható a három telefon kávamérete a konkurensek méreteivel.

A fenti táblázat jól mutatja, hogy a Samsung telefonjai dominálják ezt a listát, az első tízben szinte nincs is ellenfelük, kivéve egyet, a Huawei Mate 30 Pro-t, ami elviszi a pálmát 1,612 milliméteres kávájával.

Az alsó és felső kávák csökkentése is fontos szerepet kap a nagyobb kijelző-képernyő arány elérésében. A következő ábrán látható, hogyan alakulnak ezek a méretek a három telefonnál.

Az alsó kávák mindig nagyobbak, mint a felsők és ez a három Galaxy-nál is így van. A Samsung e méretei kifejezetten jónak számítanak az iparágban. A kijelző-képernyő arány számításakor a notch és kamera lyukak területét kivonom az eredményből, így ezek nagysága is számít az értékeléskor. Az S20 sorozat tagjai a kijelző felső részére, aprócska kör alakú szelfi lyukat kaptak.

Az S20 és az S20 Plus közel azonos méretű nyílást kapott, az S20 Ultra néhány tized milliméterrel nagyobbat. A következő ábrán még néhány telefon szelfi nyílás mérete látható.

A tavalyi Samsung Galaxy Note 10+ több mint egy milliméterrel nagyobb átmérőjű lyukat kapott, az S10+ pedig kettős kivágásával jókora felületet vett el kijelző felületéből. A Notch-os telefonok vitték el a legtöbb helyet a megjelenítők területéből, reméljük, jövő évtől már a kijelző alá kerülnek a szelfi kamerák és pixelek fogják borítani lencséjüket. A kijelző-képernyő arány javításának minden lehetőségét átnéztük, a következő táblázatból megtudhatjuk, a fenti kávák és szelfi lyukak hová sorolták a három Galaxy S20-as telefont.

Az S20 család minden tagja a lista elején végzett, egyedül a Samsung Galaxy Note 10 Plus-t nem tudták megelőzni, de nem sokon múlott. A telefonok felületét körbejártam mikroszkóppal, egyetlen illesztési hibát találtam az S20-on, ott, ahol a hátlap és az alumínium keret találkozik. Nem befolyásolja a vízállóságot, inkább esztétikai hiba, de véleményem szerint kissé nagy a távolság a két alkatrész között.

Most pedig nézzük körbe a telefonokat, mit is találhatunk készülékházukon. Úgy tűnik, a telefonok előlapján nincs túl sok látnivaló, de elrejtve találunk azért néhány dolgot. Ide került a kijelző alá épített ultrahangos ujjlenyomat olvasó és a közelítés érzékelő, valamint a szelfi lyuk. Az ultrahangos ujjlenyomat olvasó gyors lett és felismerési rátája is kiváló. A közelítés érzékelőt a kijelző pixelei mögé rejtették, csak híváskor mutatkozik meg. A következő röntgenképen jól látható az aprócska alkatrész.

A Samsung kiválóan oldotta meg a beszédhangszóró elhelyezését. A kivezető nyílást a keret és az üveg közé építették be, olyan vékony, hogy szinte észre sem lehet venni. A nyílást nem a szokásos ráccsal zárták le, hanem valami szövetszerű anyaggal. A hangszóró nem fért volna a nyílás mögé, így kicsit lejjebb került és hangterelő csatornával küldik ki a hangokat. A sztereó hangzásba ez a hangkeltő segít be, mégpedig kiváló minőségben. A következő képen röntgen alatt látható a hangszóró, a hangnyílásról pedig mikroszkópos képet készítettem és szélességét is megmértem.

A telefonok kijelzője szépen kitölti a rendelkezésére álló felületet, az alsó káva kissé nagyobb mérete sem rontja le a megjelenés egyensúlyát.

A telefonok tetejének felépítése teljesen egyforma, itt található rajtuk egy mikrofon nyílás és a SIM tálca.

Mindhárom telefon IP68-as minősítést kapott, így képesek fél órát fél méter mély vízben beázás nélkül eltölteni, valamint porállóságban a maximális biztonságot nyújtják. A következő képen látható, hogy a SIM tálcát gumiszigeteléssel védik a beázástól. A SIM tálca képes fogadni két SIM kártyát vagy egy SIM-et és egy MicroSD kártyát, de egy extra programozható eSIM is jutott a belsejébe.

A telefonok alsó részén található a hangszóró és a mikrofon, valamint az USB-C 3.2 Gen 1 csatlakozó.

A Galaxy S20 széria bal oldala üresen maradt, egyetlen funkció gomb sem került erre a felületre.

Jobb oldalra építették a bekapcsoló és hangerő gombokat. A következő táblázatban a telefonok aljától a bekapcsoló gombig mért távolságokat foglaltam össze.

A Samsung láthatóan tanult az előző év hibájából, amikor telefonjain túl magasra tette a bekapcsoló gombot, s így nagyon nehéz volt hüvelykujjal elérni azt. Idén már lejjebb kerültek, így pl. az Ultra bekapcsoló gombja még éppen kényelmes pozícióban van, de a hangerő gombok már túl magasan vannak. A három telefon hátlapjának dizájnja csak a kamera kialakításban tér el egymástól.

A kamerák jócskán kiemelkednek a hátlapi felületből, ára van a kiváló minőségű fotózásnak. A következő táblázatban összeszedtem néhány telefon kamera púpjának magassági méretét.

Különösen a Galaxy S20 Ultra, szuper zoom kamerával ellátott kiemelkedése lett magas, több mint kétmilliméteres. Nincs mit csodálkozni, rengeteg alkatrész került ide. A kamera „zoom” lencséit, csak vízszintes pozícióba lehetett berakni a 8,8 milliméter vastag S20 Ultrába. Egy aprócska fémdobozba kerültek az alkatrészek, kapott egy prizmát, ami 90 fokkal eltéríti a fényt, ezután következik a négyszeres nagyításra képes lencse csoport, majd a rendszer végén ott az érzékelő, amely a bejutott fényt értelmezi. A stabilizálást is megoldották, a prizma két oldalára és aljára mágnes lapokat rögzítettek, majd melléjük a doboz falába tekercsek kerültek, amelyekre áramot küldve magához húzza a megfelelő mágnes lapot. A lencse csoport is képes minimálisan elmozogni, ezzel segítve elő a tökéletes stabil kép létrejöttét. A következő képen belenézhetünk a periszkópos kamera belsejébe.

Az akkumulátorral sem spórolt a gyártó, az S20, 4000 mAh, az S20 Plus, 4500 és az Ultra 5000 mA-ás akkumulátort kapott. Ha nem kapcsoljuk be a 120 Hz-es képernyőfrissítést, akkor az Ultra ezzel az akkumulátorral szépen eldolgozik 1 napot is, gyengébb használat mellett a másfél nap is reális. Az S20 és S20 Plus nagyjából egyformán fogyaszt, kb. két napot kibírtak, de a megnövelt képernyőfrissítés itt is könnyen lecsap egy napnyi üzemidőt. Az Ultra 45 Wattal tölthető, már ha vásárolunk hozzá ilyen töltőt, mivel gyári csomagolásba csak 25 Wattos jutott, ami lássuk be, nem jó trend a Samsung részéről. Az S20 és az S20 Plus 25 Wattal küldhető meg és ehhez jár a 25 Wattos töltő is. Vezetéknélküli töltőből mindhárom telefon 15 Wattnyi energiát tud felvenni. A fordított töltés sem maradt ki a szolgáltatások közül, mindhárom telefon 9 Wattal tudja pumpálni külső eszközeinket.

Az USB OTG funkciót is kipróbáltam és erről videó is készült.

 

 

Kijelző:

A három Galaxy azonos kijelzőt kapott, csak átlójuk (6.2, 6.7 és 6.9 hüvelyk) különbözik egymástól. Mindhárom telefon 20:9 oldalarányú, 1440×3200 pixel felbontású AMOLED panelt kapott, csak pixel sűrűségük különbözik.

AMOLED kijelzőjük a tíz évvel ezelőtti Galaxy S-hez képest óriási fejlődést mutat.

A fenti képen látszik, ma sem teljes RGB kiosztású alpixeleket kapunk, viszont megváltoztak a dolgok, néhány éve már nem az S-nél látott RGBG pentile mátrixot használja a gyártó, inkább átállt a gyémánt alpixel elrendezésre, amely kiváló minőséget hozott az OLED-es megjelenítők világába.

A Galaxy S óriási alpixelekkel rendelkezik, és 233 ppi sűrűségű képpontjai jócskán elmaradnak az Ultra 511 ppi-étől vagy éppen az S20 563 ppi-étől. Az évek folyamán javult az AMOLED panelek fényereje, színhűsége, a képfrissítés frekvenciája 60 Hz-ről 120 Hz-re nőtt.  Készítettem videót, ahol látható a kétféle képfrissítés közötti különbség.

Sajnos a 120 Hz-et csak FHD+(2400×1080) felbontásban tudják kiadni magukból, WQHD+ (3200×1440) esetében marad a 60 Hz. Jó lett volna egy köztes 90 Hz-es képfrissítés a WHQD+ felbontás mellé, ez így egy kicsit csalódás.

Tíz évvel ezelőtt még rengeteg kritika érte a Samsung OLED paneljeit, kis fényereje, túlszaturált színei miatt, szinte másodrendűnek bélyegezték. A jelenleg kapható OLED és IPS kijelzők közül, a Samsung paneljének minősége a legjobb a piacon. A DisplayMate, kijelző teszteléssel foglalkozó oldal mérései szerint az S20 Ultra megjelenítőjének fényereje 14 százalékkal erősebb, mint az S10 sorozaté, színhelyessége a jelenleg kapható legjobb, sokoldalú, mert ismeri a DCI-P3, asz sRGB/Rec.709 iparági szabványokat, de a HDR+ sem maradt ki a szolgáltatás készletből. Készítettem a három telefonról egy kijelző összehasonlító videót is.

Szokás szerint kapunk kékfény szűrőt, amit időzíthetünk is, valamint három színmódot beállíthatunk, amelyből az egyiket saját ízlésünkre szabhatjuk.

A három telefon képminősége kiváló, ha valakinek a megjelenítés minősége a fontos, akkor a Samsung kijelzőkben nem fog csalódni.

 

Összegzés:

A Samsung S20 család ügyesen lett összeállítva, végre nem kell túl nagy kompromisszumot kötni a telefonok kiválasztásakor. A három telefon felépítése teljesen megegyezik, üveg elő- és hátlap, hozzá alumínium keret. A kijelzők minősége mindhárom esetében kiváló, jelentős fényerő és színhűség jellemzi a Samsung paneleket. A megjelenítő egyetlen hiányosságának tartom, hogy csak FHD+ felbontásnál képes 120 Hz-en működni, valamint jó lett volna a 90 Hz-es köztes képernyőfrissítés frekvenciát is alkalmazni. Reméljük, a néhány hónap múlva bemutatásra kerülő Note család kiküszöböli ezt a hiányosságot.  A kiválasztásban az akkumulátor mérete és a fényképezés fontossága lehet döntő a telefonok között. A Galaxy család sokat fejlődött tíz éves történelme során, fokozatosan fejlesztették a készülékházat és a kijelzőt, míg végül elérték ezt a kiváló minőséget. Kíváncsian várom a jövőt, mivel a Samsung palettáján megjelentek a hajlítható telefonok és ezek áruk csökkenésével, minőségük és használhatóságuk fejlődésével kiszoríthatják a jó öreg Galaxy családot.