A Samsung Galaxy S III. magyarországi bemutatóján néhány evezőcsapásnyira megközelíthettük a zászlóshajót, végre tesztcsónakunkba is beemelhettük. Lassan hagyomány lesz itt a PDA Fan Clubnál, hogy többen is tesztelünk egy készüléket, most is így lesz ez. Először én kezdem egy könnyed külcsín teszttel, majd utánam jön a többi szerencsés tesztelő. Igyekszem végigjárni a készülék minden apró részletét, anyaghasználatát, térben megmutatni a készülékház formáit, minőségét, a kijelző rejtett mikroszkópos titkait is felfedem.
Bevezető:
A Samsung ebben az évben felért a csúcsra, sikerült a telefonos üzletágban megszereznie a vezető pozíciót, ami nem kis teljesítmény, ilyen kiélezett konkurenciaharc esetében. A Galaxy S sorozat jelentősen hozzájárult ehhez a sikerhez. Töretlen népszerűségnek örvendett már az első változat is, amelyből 24 millió darabot értékesítettek, a második (SGS2) pedig eladási csúcsot hozott számukra, a 13 hónap alatt eladott 28 milliójával. Erről a három készülékről valamiért Dumas három testőrére asszociáltam, ezért kapta ezt a címet a teszt. A mesterhármashoz ez a készülék hiányzott, melyre megjelenése előtt már kilenc millió előrendelést vettek fel. A Samsungnak sikerült titokban tartania az SGS3 legfőbb paramétereit az utolsó pillanatig, így nagy érdeklődéssel várta mindenki nemzetközi bemutatóját.
A készülékház:
A Samsung Galaxy S III-at az egér segítségével megforgathatjuk.
<OBJECT
style= codeBase=”http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0″ classid=clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000 width=400 height=500>
Itt jön a 3D-s készülékforgató, amelyhez nem kell más, mint egy zöld-vörös 3D szemüveg.
Vegyes érzéseim vannak a Galaxy S III készülékházával kapcsolatban. Angliai bemutatóját végignéztem, és amikor előkerült az új termék, csalódást éreztem. Azt reméltem, hogy meghallgatásra talál a Samsung rajongók imája, és egy különleges tervezésű, újszerű anyaghasználatot felvonultató készülék kerül ki az előadó zsebéből. Nem a kerekded formavilággal van a probléma, inkább a fényes, csili-vili készülékház ért csalódásként. Annak idején sok kritikát kapott a cég az SGS1 zongoralakk fekete megjelenéséért, akkor sem szerette a PDA rajongók tábora ezt a burkolatot. A kettes szériában egy mattabb, recés felületű hátlapot terveztek, ami pl. a Galaxy Note esetében egészen jól sikerült, ezt a következő kép is jól mutatja. A kisebb képek mikroszkóppal készültek, látható rajtuk a precíz kidolgozottság.
Akkor úgy éreztem, hogy ha ez a trend folytatódik, a következő zászlóshajó már eléri azt a szintet, amelyet könnyebben elfogad a szigorú vásárló közönség.
A műanyaggal nincs gond, az nem szinonimája a rossz minőségnek, képviselhet akár csúcstechnológiát is, pl. a kevlárt, vagy akár a polikarbonátot is ide sorolhatjuk. Ami igazán fontos az, hogy megfelelő textúrával tálalják ezeket az anyagokat. A Samsung SGS3 hátlapja polikarbonátból készült, három réteg HyperGlaze védőréteggel, mely arra hivatott, hogy megvédje a karcoktól, ám kissé olcsónak hat, kinézete hasonlít a közép kategóriás műanyagokra.
A nálam járt tesztkészüléken a hátlap alsó részén nagy mennyiségű hajszálkarcot vettem észre, nem vigyáztak rá eléggé. A képen különböző nagyításban láthatóak a az apró szépséghibák.
A HyperGlaze technológia sem fogja megváltani a világot, de azért képes elfedni a karcokat csillogó felületével. A vékony készülékházért folytatott csatában, a hátlap vastagsága szokás szerint egy milliméter (0,825mm) alá kúszott. A Galaxy S II-nél 0,814-et, a HTC Evo-nál pedig 1,078 millimétert mértem. A levehető hátlap, és a cserélhető akkumulátor érdekében mindenféleképpen megéri elfogadni ezen méret csökkenését. Úgyis alátámasztja a készülék hátsó traktusa a vékony műanyagot, ezért recsegés, ropogás nem tapasztalható még erősebb igénybevételkor sem.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ez a készülékház nem tökéletes minőségű, sőt kimondottan erősre sikeredett, de a tech-rajongók ízlésvilága más, mint azt a Samsung tervezési osztályán elképzelték.
Szerencsére az ergonómiával nincs baj, a bekapcsoló gomb pont jó helyre, a készülék oldalára került. Egy kis ügyeskedéssel a kijelző közel teljes felületét beértem, ami nem rossz eredmény egy ekkora készülék esetében.
Sikerült beszereznem egy képet, amely az SGS3 tervezési folyamatából mutat néhány vázlatot.
Láthatóan nem kavicsról, inkább egy számítógépes egérről másolták a kinézetét. J A jó öreg rágcsáló formája évtizedek óta megfelel minden szempontból a tenyér kényeztetésére. Magam is igazolhatom, hogy öröm kézbe venni a készüléket, azonnal belesimul, mintha mindig is a tenyerünkön hordoztuk volna.
Néhány milliméterrel lett csak szélesebb, mint elődje az SGS2, de annál 11, 3 milliméterrel hosszabbra sikeredett. Vastagsága 8,6 mm, ami egész érdekes, mivel a HTC unibody készülékházával sem tudta 8,9 milliméter alá csökkenteni ezt a méretet. Pedig sokkal könnyebb az egybeszerelt készülékház esetében vékonyabbat alkotni.
Olvastam arról, hogy az SGS3 kijelző kerete sokkal keskenyebb, mint elődjéé. Utánajártam ennek az állításnak, megmértem a készülékház és a kijelző szélének távolságát, mert ez a érték adja meg a valós keret méretet. Összehasonlításra az SGS2-őt, és az SGS Note-ot használtam.
A legvékonyabb keretet az SGS2 kapta, ezután jön a GS3 néhány tizedmilliméterrel lemaradva, és a sor végén ott kullog a Note a maga 5,933-as értékével.
A készüléktest nagy mérete ellenére a kerekített, kézre álló forma, valamint a kis súly (133 gramm) képes becsapni az ember érzékelését, optikailag kisebbnek érezzük, mint amekkora valójában.
Készült egy táblázat is, amely segítségével összehasonlíthatjuk a külső méreteit, és térfogatát néhány vetélytársáéval.
Technikai bravúrnak tartom, hogy az SGS3 térfogata kisebb lett, mint a HTC One X unibody készülékházáé.
A HTC One X-et tettük kettős forgatóba tesztünk alanya mellé, az egér segítségével egyszerre forgathatjuk mindkettőt.
<OBJECT
style= codeBase=”http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0″ classid=clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000 width=550 height=400>
Lefotóztam a GS3-at különböző nézőpontokból egy Galaxy S Plus, és a Note társaságában.
Mikroszkóp alatt megtekinthetjük a készülékház felületének a tizedmilliméteres világát.
A kijelző:
A kijelző 4,8 inches lett, ami jókora méretnek számít még a rohamosan növekvő megjelenítők között is. A trend ma azt diktálja a gyártóknak, hogy minél nagyobb kijelzővel lepjék meg vásárlóikat. Nem is lenne ezzel gond, de sajnos az emberi kezet nem tudják áttervezni, így vannak azért méretbeli korlátok. Ez egy olyan csapda, amely arra ösztönzi a gyártókat, hogy egyre jobban kihasználják az előlapi felületet, és megpróbálják teljesen kitölteni azt.
Ebben a táblázatban szeretném megmutatni néhány készülék esetében a készülékház előlapjának, és kijelzőjének egymáshoz viszonyított, százalékos arányát.
A lista harmadik helyére került a Samsung Galaxy S III, mivel szépen kihasználták a rendelkezésre álló felületet, 66,09 %-ban tölti ki megjelenítője az előlapot. Egy kicsit összelapították a Home gombot, így lefelé is tudták növelni a kijelző által elfoglalható területet. Furcsa módon a Galaxy Note-nak sikerült az új jövevényt legyűrnie néhány tized százalékkal.
A kijelző 1280X720-as felbontású, ami megfelel egy felsőkategóriás PDA-tól elvárható értéknek. Ennél a kijelző méretnél ez 306 pixel/inch-et jelent, bár a valódi érték csak 204 ppi, mivel a Pen Tile mátrix miatt kevesebb a szubpixel. A következő táblázatban összehasonlíthatjuk néhány készülékkel a felbontását, képernyő méretét, a kijelző-technológiáját és a ppi értékeket.
A Samsung a Super AMOLED kijelző mellett döntött, így a Pen Tile mátrix elrendezéssel veszítünk kb. 60%-nyi szubpixelt, viszont nyerünk a fogyasztáson, és a kijelző élettartamán is. Sok kritika éri a Pen Tile mátrix technológiát, de ennél a felbontásnál a legkisebb mértékben sem látható ennek hátránya.
Összehasonlítva a Galaxy Note nagyobb méretű kijelzőjével, kisméretű pixelei miatt annál sokkal élesebb képet mutat. Mikroszkóp segítségével egy kicsit közelebbről is összehasonlíthatjuk a pixelméretüket.
A képernyő-összehasonlító flash segítségével szemügyre vehetjük más gyártók megoldásait is. A kiválasztott készülékre kattintva, összehasonlíthatjuk a kijelzőjét az SGS3-éval, 17X-203X nagyítási tartományig.
Kijelző-tesztelő programot telepítettem mindkét készülékre, és összehasonlításukról videó is készült.
Az egyik érdekesség a videón, hogy az SGS3 képernyőjét a kamerám vibrálónak mutatta, mint amikor egy alacsony képfrissítési rátával rendelkező LCD-t filmezünk le. Ilyet eddig még egy PDA-nál sem tapasztaltam. Ennek semmi hátrányát nem láttam a valódi képernyőn.
A fekete telítettségi tesztnél, nagyon lemaradt a GS3, a 23-as értékig nem lehetett látni a tesztábrát, a Note viszont már a négyestől kijelezte.
Az előző tesztemben szereplő HTC One X képes volt tökéletesen megjeleníteni ezt a tesztábrát, pedig Super LCD 2 technológiát alkalmaz, amelynek a fekete megjelenítése nehezebben megy.
Kivittem napfényre is az SGS3-at és összehasonlítottam a Note-tal, nem igazán vettem észre különbséget a két készülék fényereje, és láthatósága között.
A néhány furcsaságot leszámítva, nagyszerű megjelenítőt hozott össze a gyártó. Ha valaki nem szereti a LED-es technológia túlszaturált színeit, már négy fokozatban állíthatjuk azt. A fényképeket úgy jeleníti meg, mintha igazi papírképek lennének, amit vékony üveglap alá tettünk. Apropó, a vékony üveglap nem más, mint Gorilla Glass 2, amely jelentősen vékonyabb elődjénél, és sokkal rugalmasabb is annál. Ezt igyekszik bemutatni a Corning cég egy kis teszt videóban. A kettes gorillára acélgolyót dobnak, karcolják, szúrják, mindent elkövetnek vele, amit csak lehetséges.
Utószó:
A Samsung Galaxy S III jól sikerült készülék, a felhasznált anyagok minősége kiváló, bár textúrájuk nem az igazi. Kijelzője jól sikerült, panasz nem lehet rá, jelenleg az egyik legjobb a piacon. Abban az esetben, ha a Note nem jelenik meg, valószínűleg én is ennél a PDA-nál kötök ki, bár az első adandó alkalommal lecseréltem volna a hátlapját, vagy megvártam volna egy Gigorgo Armani változatot belőle. Szép munkát végeztek a hardveres mérnökök is, mert erős vasat hegesztettek a belsejébe, és ezzel könnyű eladni.
Ezzel a készülékkel megérkezett Dumas harmadik testőre is, Aramis. Személy szerint abban reménykedem, hogy a negyediket D’Artagnant előnyösebben öltöztetik majd fel.
A tesztkészüléket a 
biztosította számunkra. Köszönjük.
Legutóbbi hozzászólások