A gondolat szöget ütött fejembe, mi lehet azoknak a készülékeknek a sorsa, amelyeket eddig teszteltem. Általában új PDA kerül hozzám, így nem tudom meg mi vár rájuk öregedésük során. Régi tesztkészülékeimet már nem kaphatom vissza, ezért átvizsgáltam a környezetemben lévő telefonokat. Ebben a cikkben, jelenlegi állapotukról, sérüléseikről írok néhány sort, valamint mikroszkópos képekkel illusztrálom megpróbáltatásaik nyomait.

Régen sem volt a gyártók célja, hogy örök időkre megőrizzék termékeik minőségét, csak az utód megérkezéséig tervezték életútjukat. Abban az időben még három vagy akár öt évig is ki kellett tartania egy telefonnak. Akkor jött el a csere ideje, ha teljesen lelaktuk külsejét és működésképtelenné vált. Manapság inkább az új hardver, szebb kijelző, szuper segédprogramok (amelyeket egyszeri kipróbálás után a sutba dobunk), a menőbb dizájn csalja ki zsebünkből a pénzt.  Egyre erősebb burkolatok kerülnek ki a fejlesztőlaborokból, mégis egy-két év után váltunk másikra, pedig ekkor még gyönyörű állapotban vannak. Sok hirdetésben olvasható a mikrokarc mentes vagy tökéletes állapot kifejezés, ami nem költői túlzás. A fóliával védett felületek valóban úgy néznek ki, mint egynapos korukban. Nézzük meg néhány készülék állapotát a több hónapos használat után.

 

Samsung Galaxy Note:

 A sort a Samsung Galaxy Note-tal kezdeném, ami átlépte a másfél éves kort, s látott már egy-két rosszabb napot. Első sérülését egy hajnali reggelen szerezte, éppen elővettem táskámból, de sajnos kicsúszott a kezemből és az út bitumen felületén landolt. Üröm az örömben, hogy az üveg nem tört szilánkosra, viszont leeséskor a sarkára érkezett, és ahelyett, hogy eldőlt volna, körbe fordult mind a négy sarkán. Ennek aztán lettek látható jelei is a készülékházon. A következő merényletet akkor követtem el Note-om ellen, amikor hirtelen felkaptam az asztalról, kicsúszott kezemből és a monitorom oldalához csapódott. Az ütés erejét a kijelző körüli fekete műanyag keret kapta, el is kenődött bánatában. Még egy sérülést el kellett szenvednie, amikor megrendeltem első kínai dokkolómat. Ebbe becsúsztatva összekarcolódott a hátlapja. Ennyit a sorjás, minőségellenőrzés nélküli termékekről. A következő flash szürke köreire kattintva, nagyítva is megnézhetitek a rongálódások nyomait.

 

Samsung Galaxy S3:

Ennél a készüléknél jól bereklámozták a HyperGlaze védőréteget, amely képes megvédeni a hátlapot a hajszálkarcoktól. Nem is tudom mi lenne, ha védőréteg nélkül kapnánk a csili-vili hátlapot.  Ez a PDA egy éves, hátlapja mégis inkább pókhálóra emlékeztet a sok karcolás miatt, pedig tokban volt hordva. A nagyítóra kattintva közelebbről is megnézhetitek felületét.

 

A Gorilla Glass védőüveg sem maradt sérülés nélkül, amelyet a rengeteg hajszálkarc bizonyít. A képre kattintva előtűnnek a nagyítások.

Még egy kisebb sérülést találtam a hangerő gombon, ahol egy kicsit lepattant az ezüstszínű műanyag bevonat.

Egy másik SGS3 története következik képekben, a tulajdonos kezéből kicsúszott és a kövön landolt.  Az első kép a „bűnös” térkövet ábrázolja, amely letarolta a készülék felületét.

Az elszenvedett sérülések jelentősek, tört a Gorilla Glass üveg és karcosodott a műanyag burkolat.

Ezt a csatát nem nyerhette meg az SGS3, a térkő kiütéssel győzedelmeskedett felette.

 

HTC One:

Ez a néhány hónapos HTC One zenei fesztiválon járt, és a jó hangulatban fejest ugrott a kavicságyásba. Ennek meg is lett az eredménye: a kijelző és a hangszóró alatti alumínium rész is kapott a karcolásból. A nagyítóra kattintva közelebbről is megnézhetitek felületét.

 

Samsung Google Nexus:

 Sokan esküsznek a fehér színre, külön ilyen telefont keresnek, a következő Nexus is szép fehér lenne, ha nem bőrtokban lakott volna. A tok belső borítása színezte el felületét, és barna dekorcsíkot kapott tőle, amely annyira beléivódott, hogy eltávolítani is alig lehetett. Egy órás alkoholos tisztítás tudta csak elhalványítani a foltokat, de tökéletes már soha nem lesz. A szkenner rudat bal egérgomb lenyomásával balra mozgatva előtűnik az elszíneződött hátlap.

 

Samsung Galaxy Advance:

 Ez a PDA csak 13 hónapos, mégis megsínylette a napi használatot, felületén a legtöbb sérülés zsebkopásból ered, bár néhány esésben is volt része. Kifejezetten ronda lett a fémet utánzó műanyag keret, ahol kilátszik alóla a fekete felület. A szürke körökre kattintva, nagyítva is megnézhetitek a sérült részeket.

 

A hátlapját sem kímélte a súrlódás, úgy néz ki, mint csatatéren lövészárkok szövevénye.

 

Sony Xperia Mini Pro:

 Ez a telefon erős kihívással nézett szembe, rárepült egy kemény betonfelületre, és ettől több helyen is megrepedt. A nagyítóra kattintva közelebbről is megnézhetitek ezt a szép kis krátert.

 

Motorola Defy:

Következő tesztalanyom a három éves Motorola Defy, amelyet gazdája nem kímélt túlzottan, gondolván egy strapatelefonnak mindent ki kell bírnia. Rengeteg esés, és koccanás fémjelezte életútját. Kezdjük hátul az állapotleírását: a gumírozott hátlap kapott rendesen ütést, viharvert állapotát jól szemlélteti a következő kép.

A hátlap nem túl gyakran került le a készülékről, ezért az idők folyamán nagy mennyiségű kosz gyűlt alá. Szerencsére a szigetelő gumi jól vizsgázott, így a készülék belsejébe nem került szennyeződés. A szürke négyzetekre kattintva, nagyíthattok.

Végére hagytam legszebb sérülését, amit egy „óvatlanul” betonon felejtett kavics okozott. A Defy képernyővel lefelé esett rá és a hirtelen fellépett feszültség hatására elpattant. Gorilla Glass üvegén megjelent a rettegett pókhálós minta, nem valami szívderítő látvány. A képre kattintva közelebbről is láthatóvá válik a repedés kiindulási pontja.

Ennek ellenére továbbra is működik az alsó gombsor, és a kijelző felületének nagy része. A bejövő hívás felvétele viszont macerás lett, mert a felvevő csúszkánál kevésbé érzékeny a kapacitív mező. Többször is csúsztatgatni kell ujjunkat ahhoz, hogy felvehessük a telefont.

 

Garmin-Asus M10:

Kedvenc történetem, amikor a barátom egy baleset megelőzéséhez használta telefonját. Hatalmas kuvasz kutyája van, és amikor vendégek jártak nála, egy srác elkezdett szaladni a kutya előtt, az rögtön zsákmánynak tekintette és utána vetette magát. A barátom hiába kiabált az állatra, az nem hallgatott rá, utolérni esélye sem volt, így hirtelen ötlettől vezérelve a kezében lévő készüléket teljes erőből a kutya fejéhez dobta (kb. 10méter), pedig az már csak néhány tizedmásodpercre volt áldozatától. A bevitt találat olyan tökéletesre sikeredett, hogy a kutya megtorpant a meglepetéstől, így a srác megmenekült jó pár harapástól. Az M10-es néhány mélyebb karcot leszámítva megúszta, az életmentői szerepet. A bal oldali kép néhány napos korában készült, a jobb oldali pedig a jelenlegi három éves állapotában mutatja. Ugye mennyire látszik a különbség?

Még egy sérülés van az alján, és egy repedés a keretén, amiről nem tudni, hogy a kutyakoponya vagy esetleg anyaghiba okozta.

Látható, hogy a telefonok használói nagyon találékonyak, amikor arról van szó, hogy kihívások elé állítsák készülékeiket. A legerősebb burkolatot is képesek vagyunk tönkre tenni, és mindezt elég változatos módon tesszük. Beleejtjük telefonunkat vízbe, kimossuk nadrággal együtt, átmegyünk rajta kocsival, mikrohullámú sütőbe tesszük. Mivel egyre nagyobb igény van rá, a cégek gyakrabban készítenek vízálló, porálló vagy éppen ütésálló készüléket, ám mi tulajdonosok ezeket is simán tönkre fogjuk tenni. Remélhetőleg egyszer a gyártók győzedelmeskednek, és elkészítik a tönkretehetetlen okostelefont.

 

Köszönet mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a cikk létrejöttéhez.