Akármennyire is nem egy kategóriát képvisel a két készülék, mégis a tapasztaltak alapján azt kell mondjam, hogy érdemes őket ezt nem figyelve vizsgálni, ugyanis nem feltétlenül az a jobb amelyikre elsőre rámutatnánk.

Mivel közel két héten át nyúzhattam az LG egyik csúcskészülékét és annak kistestvérét, bőven volt alkalmam összehasonlítani, hogy mi az amiben jobb az egyik és mi az amiben a másik.

Bocsesz, most nézem, hogy csupa zsír volt a kicsi..

Kezdjük egy gyors összehasonlító táblázattal

Külalak

Az a képek alapján is egyértelmű, hogy a két készülék a méretkülönbségtől és a kameraledek számától eltekintve teljesen egyezik. Ami valamelyest feltűnik számomra az az, hogy a nagyobbik változatnál a szürke árnyalatok minimálisan sötétebbek és az LG logó fényesebb.

A tetején és az alján a mikrofonok néhány centiméter eltéréssel helyezkednek el, de ez tulajdonképpen lényegtelen.

G3 VS G3S

Kezdésnek induljunk ki a kamerából, ami alapvetően hasonló képességekkel és a teljesen azonos szoftverrel lett felszerelve mégis a gyengébb, 8MP teljesítményű változatnál működik megbízhatóbban. Nem is annyira a kép minősége, vagy a képek elkészülésének sebessége különbözik, inkább a fókusz, amivel a 13MP-es optika gyakran felsül. Próbáltam külső kamera appal – mivel az nem kezeli a lézeres fókuszsegédet – de az sem segített. Valami oknál fogva 10 makró fotózásból 8 alkalommal távolra fókuszál még akkor is, ha előzőleg ujjal rábökök hogy „ide fókuszálj ne oda baze”. Sz*rik rá, oda fókuszál ahova ő akar. És ez leginkább távolt jelent. Szoftveres oldalról teljesen azonos a két készülék kamerakezelése, így egységesen tudom mondani rá, hogy amennyire lehetett, az LG elkefélte ezt a fícsört, annak ellenére, hogy a marketing maszlagok 70%-a a profi kameráról szólt. Se ISO beállítási lehetőség,  se manuális fókusz nincs benne, de még a záridővel se játszhatunk. Félreértés ne essék, én imádom a letisztult kezelőfelületet egy telefonon – ezzel arra célzok, hogy amit a samsung tesz a kamera alkalmazásaiba, az közel egyenlő a hányással -, de ennyire lecsapni egy kamera funkcióit már túlzás. Egyébként ha sikerül jó képet lőni, akkor az tényleg szép, de a G3 képei számomra túl elmosottak – gondolom három csillióra lövi be az ISO értéket alapból. Csupán megjegyzem, hogy még a G1-ben is volt lehetőség minden említett funkció manuális beállítására.

A hangszórónak rövid fejezetet szánok. Mind a kettőnél hangos és tiszta hullámok jönnek, azzal a különbséggel, hogy a G3 több mélyet ad, köszönhetően a QuadBeat néven emlegetett EQ rendszernek – nem módosítható, vagy kikapcsolható, van és kész. Mindkét készülék teljesítménye, ezen a téren kielégítő.

A kijelző tekintetében viszont már bőven van mit mondanom. Najó, azért annyira sokat nem lehet regélni. A G3S kijelzője, a maga HD felbontását képviselve 5”-on tökéletesen elegendő pixelsűrűséget produkál. A színei rendben vannak és a betekintési szögek is teljesen jók. Azonban a G3, mint azt már tudjuk, qHD felbontást képvisel, ami 5,5” méretű kijelzőn gyakorlatilag a világelsők között táncizik. Tényleg szép és tükörsima éleket mutat, de valahogy szoftveresen annyira feltúrták az élességállítást, hogy olvasni gyakorlatilag fájdalmas rajta. Próbáltam lefotózni, de nem sikerül. Egyébként az érdekes, hogy például képi anyagoknál – fotó, videó, játék, stb. – ez nem jelentkezik.

A hardveres különbségeket kicsit inkább a szoftverre terelném át. Mindkét készüléken játszottam, fotóztam, néztem filmet és olvastam szájtokat. A kistestvér haladék nélkül lealázta a górét. Valljuk be, hogy ez váratlan.

A teljesítménybeli különbségek hatalmasak és esetünkben a gyengébb a jobb, hiába a töredéke kéne, hogy legyen. A G3 úgy néz ki, hogy a frissen portolt 5.0-ás nyalókadroidot nem megfelelően optimalizálva kapta meg. Nyilván az meg a másik fele, hogy egy Snap801-es HW nem éppen qhd felbontás renderelésére lett kitalálva, de én határozottan a szoftverre fogom. Az is lehet, hogy ez egy egyedi eset a tesztkészüléknél. De ugye én csak arról tudok írni, amit tapasztalok.

Tulajdonképpen az egyszerű műveletekről beszélek. Mappa megnyitás, vagy „alt+tab” a G3-on néha eltart 2-3 másodpercig. Brutális mire képes a helytelenül megírt rendszer. Próbáltam frissíteni, többször is nulláztam, mégis minden alkalommal előjöttek ezek a hibák. Nem mondom, hogy a G3s mindenben penge volt, vagy hogy átlagon felül teljesített, mert egyáltalán nem – egy ace 4 lazán elverné a seggét -, de a G3 simán alulmúlta jelen szituációban.  Megjegyzem, hogy mikor ezt olvasod, addigra már az összes G3 kapott frissítést, és moddolt romokkal úgy hallottam, hogy gyönyörűen muzsikál.

Egyéb szempontból szoftveresen gyakorlatilag 95%-ban megegyeznek, hiába hogy két külön verziószámú droidról beszélünk. Egyetlen komoly hiba amit észrevettem, hogy míg a G3 tudta infrával kezelni az AKAI erősítőm majdnem minden funkcióját, addig a G3S szoftverében ilyen lehetőség már nem volt. Egy tetves APK az amire időt szántak, hogy butább legyen – a G3 féle távirányító szoftver előbb volt mint a G3s. Igazi trógerek. Az érintőpanel és ezzel együtt az úgynevezett knockon (dt2w) elég gyatrán működik mind a kettőn. Ezt azért mondom, mert pl a G Flexnél tökéletes volt, én ott szerettem meg. De a OnePlus One készülékemnél is hibátlan. Lényeges infó, hogy ezt a “dupla-kopp és hopp” találmányt nagy ipari hátszéllel pont az LG hozta be a világba. Annak idején hibátlanul működött.

Egy kis OFF

Úgy néz ki, hogy az LG nagysága is kezd eljutni abba a völgybe, ahol minden készülékgyártó időnként betérdel. Samsung is régen az elsők között volt. Lehagyta a HTC-t még kora hajnalban, meg nem is igazán volt konkurencia a nagy piacon. Aztán elkezdtek szart csinálni, majd mikor erre rájöttek, csinálták ugyan azt rommá marketingelve és gondolkodás nélkül ontották magukból a készülékeket, egy kategóriát sem kímélve a szeméttől. Mostanában próbálkoznak a vastelefonokkal, de ettől még a szoftver gyér marad. És most lassan ők is a saját zárt rendszerek felé úszkálnak, ami egyenlő lesz azzal, hogy “Köszcsá!”. Nekem pl eleve csak a szűz droid felel meg, így engem ezek a sallangok, és a rám erőltetett idegen szoftverek nem hatnak meg. Úgy néz ki az LG is szépen lassan megindul ezen az úton. Nem úgy mint a Sony. Ugyan azt adják ki újra meg újra. Kicsit sem érzik égőnek, hogy egy kétszáz ezres telefonban tft virít, és egyébként 10 perc kamerázás után kidob a szoftver. Persze persze, update megoldja. De akkor sem korrekt így.
Egyszóval:

Minden gyártó SWAG-geli a saját BlingBling-jét, de mire. Igaz, a juzerek többsege úgyis megveszi, mert “hatvannégy magos processzor van benne”.

Vagy vegyetek ájfónt.
Mit szóltok a hétvégi meccshez? Én nem néztem. Még soha, egyet sem.