A Huawei P sorozatának legújabb tagja a P40 pro futott be hozzánk tesztelésre. A telefon minőségi készülékházát megvizsgáltam, 90 Hz-es kijelzőjéről készítettem lassított felvételt és mellé tettem egy 60 Hz-es telefont is, így láthatóvá vált a két képernyőfrissítés közötti különbség. A harmadik generációs ujjlenyomat olvasó sebességét is összehasonlítottam az előddel, hogy valóban gyorsabb-e annál.

 

 

A Huawei idén útjára indította a Google szolgáltatások nélküli telefonjait, kezdve a sort a Mate 30 Pro-val, majd a P40 Lite következett és most befutott a P40, a P40 Pro és júniusban érkezik a P40 Pro + is. Az idei év megmutatja, hogyan is fogadják a vásárlók az új telefonokat a Google programok nélkül, vagy éppen a kissé körülményesebb programbeszerzést mennyire díjazzák.  A Huawei láthatóan erős tempót diktál a HMS-re való átköltözésben, igyekeznek minden programozót meggyőzni, hogy írják át az új keretrendszerre appjaikat. Sokan túlzónak tartják a telefonok árát, és úgy gondolják a GMS hiányát egy jelentősebb árkedvezménnyel lehetne orvosolni. Azt viszont nem veszik számításba, hogy a Huawei rengeteget költ fejlesztésre, a telefonokba a drága csúcs hardvert teszi, és a HMS bevezetése is rengeteg anyagi erőforrást igényel.

 

Külcsín:

A P40 Pro követi elődjeit az üveg szendvics kialakításban, előlapja és hátlapja edzett üvegből készült, keretét alumíniumból marták ki. A telefon fantasztikusan néz ki, üveg előlapja már nem csak a két hosszanti oldalon „folyik” le, a rövidebbek lehajlítása is megtörtént. Így nagyon különleges lett, igazán jól eltalálták kinézetét. Az előlapi üveg viszont védtelen, a keret sarkon lévő kiemelkedései nem nyúlnak túl az üveg magasságán, ezért a védőtok kötelező tartozék ehhez a telefonhoz.

 

A P40 Pro kényelmesen kézben tartható, mivel szélességi méretét nem túlozták el.

A telefon kisebb előlapi felületet kapott, mint elődje, szélességét pedig egy milliméterrel csökkentették.

Az előlap alsó részére a kijelző alá került az optikai ujjlenyomat olvasó. Ez már a Huawei harmadik generációja, a korábbi modellekhez képest jelentősen javult gyorsasága és hatékonysága. Harminc százalékkal nőtt az érzékelő felülete, és a felismerés sebessége is jelentősen javult. Kíváncsi voltam, hogy valóban gyorsabb lett-e, mint első generációs elődje, ezért mellé tettem a Mate 20 Pro-t és lassított felvétel segítségével összehasonlítottam a két telefon ujjlenyomat felismerési sebességét.

A P30 Pro 6,47 hüvelykes megjelenítőjénél is nagyobb, 6,58 hüvelykes kijelzőt építettek az újoncba, ami az alsó és felső kávák jelentős csökkentésével vált lehetővé. Az alsó káva még mindig nagyobb, mint a felső, ennek csökkentése jóval nehezebb feladat a gyártók számára.

A telefon előlapjára, most nem betüremkedés (notch) került, inkább a szelfi sziget mellett döntöttek.

Tervezői a kivágást nem tudták megfelelő mértékben közel tolni a felső kávához, így orbitális nagy állapotsor került a kijelzőre. Nem ajánlott eltünteti a szelfi lyukat, mivel rettenetes megjelenést kölcsönöz a telefonnak a felső virtuális káva bekapcsolása.

A szelfi sziget alá beépítettek két kamerát, fénymérőt, közelítésérzékelőt, mélység érzékelőt (ToF), az utóbbi néhányból áll össze az arcfelismerő rendszer. A ToF érzékelő, képes gesztus-felismerésre is, így kézlegyintéssel tudjuk görgetni a tartalmakat vagy ökölbe szorított kéz esetén képernyőmentést is készíthetünk segítségével.

A ToF kamera némileg besegít az arcfelismerő rendszerbe is.

Az arcfelismerő rendszer kiválóan teszi a dolgát, gyorsan és hibamentesen ismeri fel arcunkat még teljes sötétségben is. Nem érzékeny, a telefon és az arcunk közötti távolságra és a fényviszonyok változására sem. Arcfelismerésnél letakartam az infra adót, a kamera gond nélkül felismert, amikor sötétben is ezt tettem akkor már nem sikerült a művelet. Úgy gondolom, hogy ez egy hibrid rendszer, ami nem igazán dolgozik 3D információval, inkább a kamerára hagyatkozik a felismerés, az infra csak megvilágítást ad és némi információt a főbb arcvonásainkról. Ez a módszer nem éri el biztonságban, a Mate sorozat mélységérzékelős 3D arcfelismerő rendszerét, de az átlagos kamerás arcfelismerésnél hatékonyabb. A telefon bal oldala üres, egyetlen nyomógomb sem került erre az oldalra.

Jobb oldalára építették a hangerő és bekapcsoló gombokat, amelyek ideális távolságra helyeztek el, így könnyen elérhetőek, a Power gomb 94,5 milliméterre került a telefon végétől. A gombok szélei egy kicsit élesek, így kényelmetlen rajtuk ujjunkat mozgatni.

A telefon tetejére került az infra adó, a Huawei megtartotta ezt a jól bevált gyakorlatot, így vezérlehetjük vele otthoni technikáinkat. Az IR mellé került egy mikrofon nyílás is.

Ennél a telefonnál halmozták a mikrofonok számát, mivel több is került rá.

A P40 Pro három mikrofonnal rendelkezik, az alján és tetején is található egy-egy, valamint a hátsó kamera lencsék mellé is jutott belőle. Ennek feladata az audio zoom szolgáltatás támogatása, amely növeli a hangerőt, ha a videón közelítünk a témához. A telefon aljára került a SIM tálca, egy mikrofon, az USB-C (3.1 Gen 1) aljzat és a hangszóró.

A SIM tálca befogad egy SIM kártyát és egy Nano Memory kártyát, valamint programozható eSIM lehetőséget is kapunk. Szerencsére a P40 Pro már rendelkezik 5G modemmel, így naprakészek leszünk, amikor az új hálózat elterjed hazánkban. A SIM kártya fiókon látható gumiszigetelés mutatja, hogy a telefon képes ellenállni a víznek és pornak, és ezt az IP68-as védettségi besorolásnak megfelelően teszi.

A NanoMemory kártyáról és annak sebességéről videót is készítettem.

A telefon hátlapját borító üveg matt hatású, ami optikailag jól elfedi a rákerült ujjlenyomatokat, ám igazából ott van az, csak bizonyos fényviszonyok között válik láthatóvá. Tapintása nagyon kellemes, nem érződik annyira csúszósnak, mint simább változatai.

Erre az üveg hátlapra került a jókora téglalap alakú Leica kamera rendszer, amelyet a jól ismert kameratesztelő oldal a DXOmark az első helyre sorolt, kiváló tulajdonságai okán.

A telefon kamerapúpja majdnem két milliméter magas, és mivel nem középen van elég billegős a telefon.

Szükség van a sok helyre ebben a púpban, mivel rendesen zsúfoltak bele kamera technikát.

Van itt 50 MP-es Ultra Vision Kamera (Széles látószögű, f/1.9 rekesznyílás, OIS), 40 MP-es Cine Kamera (Ultraszéles látószög, f/1.8 rekesznyílás), 12 MP-es SuperSensing Telefotó Kamera (f/3.4 rekesznyílás, OIS) és 3D Mélységérzékelő Kamera is, meg persze a ledes villanó és még egy mikrofont is besuvasztottak ide. A periszkópos kamera képes képes 5X-ös optikai és 10X-es hibrid zoomra.

A kamera egyik különlegessége a nagy sebességű felvétel készítése 7680 fps sebességgel, amit 1280×720 felbontásban tud prezentálni. A kamera slow motion funkcióját könnyű használni, mivel a gyors mozgást érzékelve automatikusan bekapcsolódik a felvétel. Készítettem néhány felvételt, kihasználva a kamera gyorsaságát.

Próbára tettem a P40 fotózási képességét, és erről is készültek videók, amelyben összehasonlítottam egy Panasonic Lumix  G9 fényképezőgéppel, egy Huawei P30-al és egy Mate 20 Pro-val is.

A telefon 40 Wattos vezetékes és 27 Wattos vezeték nélküli töltéssel büszkélkedhet, sőt ezt az eredményt a P40 Pro+ még túl is szárnyalja 40 Wattjával. Ezzel a teljesítménnyel a P40 Pro a 4200 mAh-ás akkumulátorát kb. egy óra alatt tudja feltölteni.

A hátlap alá került a 27 W-os vezeték nélküli töltő tekercse, ami képes a visszatöltésre is, jobbra fent pedig egy NFC tekercs is beépítésre került.

A következő néhány képen a P40 Pro mellé tettem a Huawei Mate 20 Pro-t, így összehasonlítható a két telefon megjelenése.

A lenti képen látható, hogy a Mate 20-hoz képest, a keret csak annyit változott, hogy a pirossal jelölt területre lefuttatták az előlapi üveget.

A telefon USB OTG funkcióit is teszteltem, szinte minden perifériát képes volt felismerni.

 

Kijelző:

A Huawei P40 Pro 2640×1200 pixel felbontású, 6,58 hüvelykes átlójú OLED kijelzőt kapott, amely kb. 441 ppi képpont sűrűséggel rendelkezik. A Huawei kijelző beszerzés terén elég változatos beszállítói listával rendelkezik. A P40 Pro+ csak Samsung kijelzőket kap, a P40 Pro kaphat Samsung, BOE vagy éppen LG megjelenítőt is, a P40-be pedig csak BOE gyártmány kerülhet. A nálam járt tesztpéldány diamond alpixel elrendezésű kijelzővel rendelkezik, ezért arra tippelnék, hogy ez egy Samsung által gyártott kijelző lehet.

A mostanság kiadott kijelzőknél fontossá vált a képfrissítési érték, a gyártók elkezdték növelni 60 Hz-ről 90 Hz-re, de már előfordul 120 Hz-es kijelző is. A Huawei P40 Pro 90 Hz-es megjelenítőt kapott, ami elősegíti a folyamatosabb grafikai megjelenítést, persze ezzel fogyasztása is megnő. Szerencsére, beállítható, hogy mely képernyő frekvencián szeretnénk használni a telefont. Készítettem egy videót, amelyben lassított felvétel segítségével hasonlítottam össze a 60 és 90 Hz közötti különbséget.

Ezután kijelző tesztelő program segítségével összehasonlítottam a Huawei Mate 20 Pro BOE által gyártott megjelenítőjét a P40 Pro-éval.

A P40 Pro kijelzője három színmódot kapott, a normál beállításnál sRGB, az élénknél pedig a DCI-P3 „mozis” színtartományban dolgozik, de magunk is állíthatunk be saját színteret ízlés szerint. A szemvédelem is alapszolgáltatás a kijelzőnél, bekapcsolhatjuk időzítve a kékfény szűrőt és szabadon állíthatjuk a szűrés szintjét is.

 

Összegzés:

A Huawei P40 Pro méltó lett elődjeihez, kiváló készülékháza, minőségi OLED kijelzője a legjobbak között van. A készülék hosszanti végén is lehajló előlapi üvege igazi tervezési bravúr, bár sérülékenységét is növeli a mindennapokban. Az alumínium keret kényelmesen kézbe simul, bár az oldalán elhelyezett gombok egy kicsit lehettek volna kellemesebb tapintásúak. A kijelző minden paramétere a csúcskategóriás megjelenítőkhöz sorolja, többféle színtartományt ismer, sőt a 90 Hz-es képfrissítést is használja. A fényképezési minősége prémium, a jelenleg piacra került vetélytársait mind maga mögé utasította. Hab a tortán, hogy periszkópos kamerája 5X-ös optikai és 10X-es hibrid zoomra is képes. Hardvere is egészen friss, processzora HiSilicon Kirin 990 5G (7 nm+), amelyben már ott az 5G modem, de van itt 8GB RAM és még 256 GB tárhely is, bővíthetjük NanoMemory kártyával is, ha kevesellnénk a gyárilag kapott mennyiséget. Sajnos a Huawei P40 Pro nem tartalmazza Google szoftveres környezetét (GMS), így a programok beszerzése valamivel körülményesebb, sok esetben alternatívákat kell keresnünk a megszokott programjaink helyett, vagy böngészőből kell elérnünk az eddig alapból feltelepített applikációinkat. A Huawei viszont gőzerővel dolgozik a rugalmas átálláson, rengeteg magyar program és egyre több banki app kerül át saját keret rendszerük (HMS) alá. Ha a Huaweinek sikerül új szoftveres környezetével felvenni a versenyt az IOS és Android rendszerrel, azzal mi vevők csak nyerhetünk, a konkurencia harc erősebb lesz és mi több alternatíva közül is választhatunk.