Kezembe kaptam a HTC legújabb csúcsmodelljét a HTC One-t, szokásomhoz híven körbejárom a készüléket, és minden apró részletét bemutatom. Az új HTC BoomSound hangzást még egy hangszintmérővel is méricskéltem. Sokan várták ennek a készüléknek a megjelenését, remélvén, hogy a HTC végre önmagára talál és megint régi fényében csilloghat. Remélem tesztem hozzájárul e csillogás mértékének meghatározásához.

 

 

A HTC-ről mostanában illik megírni, hogy rosszabbul megy sora, mint azt részvényeseik szeretnék, még nem veszteséges, bár egyre kisebb hasznot termel. Mégis látszik a fény az alagút végén, mivel legújabb zászlóshajójukból sikerült eladni 5 millió példányt. Ez a pozitív változás talán kihúzza őket a pácból, és sikerül a cégnek újra az őt megillető helyre kerülnie. A múltban rengeteg nagyszerű PDA került ki a gyárukból, de az utóbbi években nem találták el a vásárlók ízlésvilágát, a hardver és a szoftver terén sem. Reklám stratégiájuk is csődöt mondott, ezért kénytelenek voltak arculatot váltani. A Samsung kihasználta pillanatnyi gyengeségüket, és azonnal a felszabadult vásárló rétegre vetette magát. Néhány éve én is egy HTC HD2 boldog tulajdonosa voltam, de a cégtől hiába vártam méltó utódját, az nem érkezett meg, ezért kötöttem ki a Samsung Galaxy Note-nál. Nézzük meg egy kicsit közelebbről a HTC One készülékházát, ássuk bele magunkat rejtelmeibe.

 

A készülékház:

A minőségi készülékházról az embernek leggyakrabban a fémből készült alkatrészek jutnak eszébe. Vannak csúcsminőségű műanyagok, ennek ellenére megmaradt a hagyományos anyag tisztelete. A HTC mindig komolyan vette termékeinél a nívós megjelenést, a felső kategóriához méltó anyagválasztással soha nem voltak gondjai. Kedvenc matériájuk az alumínium, újra és újra terítékre kerül, most a HTC One is erre az anyagra épít. A hordozó test egyetlen alumínium tömbből készül, amelyet számítógép vezérelt marógépek formálnak méretre.

 

Nem ez a legolcsóbb, és leggyorsabb módja a prémium minőségű készülék előállításának, de az egyik leghatásosabb eredmény ezzel a gyártástechnológiával érhető el. Az alumínium könnyen forgácsolható, jól vezeti a hőt, és ilyen kis méret esetén az ára is kedvező. A marógépek precíz kidolgozottsággal törik le a hátsó lap széleit, vagy marják bele az anyagba a HTC nevét.

A következő képsorozaton megtekinthető, amint a gép a hátlapról lehántolja a felesleget.

Íme, a nyers és a kész hátlap közötti állapotok egymás mellett.

Most, hogy bepillantást nyerhettünk a gyártási folyamatba, nézzük meg mikroszkóppal a készterméket.

 

 

Hosszúkás alakja egy kicsit furcsa, de két végén a sztereó hangszórópárt csak így lehetett belepréselni ebbe a kompakt készülékházba. Ívelt hátlapjának köszönhetően vékonynak látszik, és  kellemesen tenyérbe is simul. A következő képen összehasonlíthatjuk külső méreteit néhány készülékkel.

Lefotóztam a HTC One-t egy Samsung Galaxy S és Sasmung Galaxy Note társaságában is.

Hosszúra sikeredett, viszont szélességét csökkentették, így a kisebb kezűek is átérik, legfeljebb ők nem tapicskolják a kijelző felső szélét. Ahhoz képest, hogy fémből készült a 143 gramm nem teszi kényelmetlenné zsebben hordását. Egyetlen ergonómiai hibát tudnék csak felróni neki, és ez nem más, mint a bekapcsoló gombja. Ennél rosszabb helyre nem is kerülhetett volna, olyan érzésem van, hogy a HTC-nél hosszú ujjú makikkal tesztelnék a készüléket, máskülönben nem tették volna a tetejére azt. Maga a gomb is alig áll ki a keret síkjából, így elég sokat kellett ügyeskednem a kapcsolgatásával.

 

Sok hír terjengett arról, hogy a készülékház sorjás, illesztési hibákat is rebesgettek, ám ennél a példánynál ilyet nem tapasztaltam. Viszont a fekete anyag, amellyel felületét bevonják, sajnos sérülékeny, találtam a hátlapján tizedmilliméteres apró fényes pöttyöket, ahol kilátszik a nyers alumínium.

Nem árt tokban hordozni, esetleg fóliázni a hátlapot a sérülések elkerülése végett. Sajnos, egy hét használat után már az objektív lencséjét védő üvegen is látható egy-két karc, ami árthat a fotózási minőségnek.

Szerencsére ez a karcolás, csak az üveg szélét érte, így nem okoz gondot. A gyártóknak érdemes lenne megfontolni, hogy az optika védelmére zafír üveget alkalmazzanak. Ilyen kis méretben nem növelné jelentősen a költségeket. A vevők is díjaznák az igyekezetet, mivel mostanság egyre kevesebben vásárolnak alsó kategóriás fényképezőgépet, inkább telefonnal fotóznak. A hátlapi bevonó anyag sajnos az ujjlenyomatokhoz rettentően ragaszkodik, ezért gyakran kell törölgetni, ha nem bírjuk látványát.

A kijelző:

A pletykák szerint a HTC már azért nem próbálkozik az AMOLED panelek beszerelésével, mert a HTC Desire esetében a Samsung erősen hátráltatta forgalmazását a lassú kijelző beszállításokkal. Inkább áttért az IPS kijelzőkre, amelyeket SuperLCD-nek keresztelt. A HTC One X-be rakott kettes széria hihetetlenül jól sikerült, simán lekörözte minőségben összes TFT-s vetélytársát, még a LED-es kijelzőkkel is versenybe szállhatott. Most a HTC ennek a szériának harmadik (Super LCD3) változatát készítette el, amely 4, 7 hüvelykes és Full HD felbontású. Ezek az óriási méretű megjelenítők lassan beterítik a teljes előlapot. A következő táblázatban szeretném megmutatni néhány készülék esetében a készülékház előlapjának, és kijelzőjének egymáshoz viszonyított, százalékos arányát.

A hosszúra nyújtott készülékház miatt sajnos a HTC One csak sereghajtó lehet ebben a versenyben.

A kijelző melletti káva szélességét rendszeresen megmérem tesztalanyaimnál, ez most is így történt, íme az eredmény.

A szélességi méretet (68.2 mm) ügyesen lefaragták a HTC mérnökei, így a káva elég keskenyre sikeredett.

A Full HD felbontás miatt ilyen méretű kijelzőnél már egekbe ugrik az egységnyi területre jutó pixelek száma, hol van már a retina display korszaka? A következő táblázatban összehasonlíthatjuk néhány készülékkel a felbontását, képernyő méretét, kijelző-technológiáját és a ppi értékeket.

Ezen a téren már kiérdemli az első helyet, mivel a 468 pixel/inch felbontást egyik gyártónak sem sikerült megugrania. Valójában ilyen felbontásnál már az egyes pixelek elvesztik jelentőségüket, mivel azok külön-külön már csak nagyítóval láthatóak.

A kijelző teljes RGB kiosztást kapott, így nem érheti szó a ház elejét. A Full HD felbontásnál, már az sem számít igazán, ha Pen Tile mátrix technológiát alkalmaznának, mivel ilyen kis képpontoknál észre sem lehet venni a különbséget. Mikroszkóp segítségével egy kicsit közelebbről is összehasonlíthatjuk a különböző kijelzőket, 203X-os nagyításnál.

Ezen a képen látszik csak igazán, milyen óriási munkát jelenthetett az 1280X720-as felbontásról Full HD-ra miniatürizálni a pixeleket. Ez a feladat még TV méretben is fantasztikus precizitást, és kidolgozott technológiát igényel, hát még egy telefon apró kijelzője esetében. Kinagyítottam a HTC One és a Galaxy Note GooglePlay ikonját, és elég releváns különbséget mutat a két részlet (persze, csak mikroszkóp alatt ).

Kijelző-tesztelő programot telepítettem mindkét készülékre, és összehasonlításukról néhány fénykép is készült. A kijelző kiválóan jeleníti meg a színeket, felülnézetben hozza az AMOLED-ek színvilágát, de annál jóval realisztikusabban adja vissza a valóságot.  A Galaxy S Plus és a Galaxy Note közé tettem a HTC One-t.

Full HD-s kijelzőjénél sajnos a HTC mégsem tudta hozni azt a minőséget, amit az előző változatnál (Super LCD2) elért. Annak színei élénkebbek, és különböző betekintési szögekből nézve kevésbé csökken a fényereje.

Szerencsére a napi használatnál nem tűnik fel ez a kis probléma, de azért érdekes lenne megtudni, mitől lett ez a jellemzője gyengébb elődjénél. A fekete telítettségi teszten viszont jól szerepelt, a hetes értéktől már meg tudta jeleníteni a tesztábrát. Ez szép eredmény a Samsung Galaxy S3-hoz képest, ami csak a 23-as értéktől vált láthatóvá.

Kellemes színvilágával, jó fényerejével és nagy felbontásával, amely alkalmas részlet gazdag megjelenítésre és a néhány apró hibát leszámítva, jól sikerült kijelző került a HTC One üveglapja alá.

A hang:

A HTC egyik büszkesége a BoomSound, amely nagyszerű sztereóhangzást, és kiváló hangminőséget ígér vásárlóinak. Amikor először meghallottam a One hangját, eltátottam a számat, végre valami, ami nem úgy szól, mint a hetvenes évek Sokol rádiói. Kellemesen tolta magából a magas hangokat, és még valami mélyhang is kiszüremlett belőle. Telefonos mértékben az egymástól távol elhelyezett hangszórók,  térélményt is tudtak produkálni.

Különböző frekvenciájú teszthangokat küldtem rá, és a kiadott hangot bemértem hangszintmérővel.

 

A kísérlethez viszonyítási alapnak befogtam a Samsung Galaxy Note-ot is. Normál használati állapotban hátlapjukra tettem a telefonokat (annak ellenére, hogy a Note a hátlapján hordozza hangszóróit, de mindennapjaink során is így használjuk). Kétféle frekvenciával, és egy zenével zörgettem meg a vasakat. Azt tapasztaltam, hogy a HTC csak egy hajszállal tudta hangerővel megelőzni a Note-ot, viszont az átvitel, és térhangzás terén magasan jobban teljesített. Az 1KHz-es jelet mindkét PDA szépen visszaadta, ám amikor a 125 Hz került terítékre akkor a Note már elvérzett. Csak nagyon erőtlen, alig hallható módon tudta megjeleníteni, míg a HTC One szépen kitolta azt magából.

Jól hallható a videó felvételen is, mennyire másképp szól a tajvani PDA versenytársához képest. Úgy gondolom a HTC jogosan lehet büszke a BoomSound-ra, végre sikerült a Beats hangzást a készülékbe tenni már nemcsak a szoftver dominál, (mint elődjeinél) hanem az igényesen megépített hangszórók és külön erősítőik is.

 

Utószó:

Úgy érzem a HTC végre magára talált, olyan készüléket tudott letenni az asztalra, amely minden tekintetben megfelel a tőle elvárható minőségnek. Készülékházának prémium megvalósítása, kompakt felépítése is kiemeli a többi gyártó közül. Remélhetőleg ezen az úton haladnak tovább, és lesz egy kis beleszólásuk a Samsung-Apple kétpólusú piac kialakulásának lelassításába.

 

Köszönet Nervy fórumtársunknak, aki a teszt kedvéért egy kis időre nélkülözte a HTC One-t.