Végre megérkezett hozzám az LG és a Google legújabb üdvöskéje, mely után a megjelenése óta sóvárogtam. Ezt a készüléket nekem készítette a Google. Minden benne van, amit a Nexus 4-ből hiányoltam. Nálam egy okostelefon, legyen akármilyen okos is, nem rúghat labdába, míg nincs minimum 32GB tárhelye, és natív USB-OTG támogatása, valamint elfogadható üzemideje.

Ez utóbbi miatt bevallom izgultam kicsit, mert sem az akku mérete, sem az első tesztek nem kecsegtettek sok jóval. Nem tud annyit, mint az LG G2, vagy a Galaxy Note 3, de kényelmesen bírja kora reggeltől estig, bő 3 óra képernyőidővel. Ráadásul még be sem állt rendesen az aksi. Nekem ennyi megfelel. Az előző telefonom egy HTC One X volt, az fele ennyit nem tudott, még új korában sem. A készüléknek hosszú jövőt jósolok a kezeim között, és remélem az írás végére támponttal is szolgálhatok mindazoknak, akik gondolkoznak egy ilyen készülék vásárlásán. Ez az első ilyen fajta irományom amit valaha csináltam, sokszor az egyéni véleményem hangzik el, ne profi tesztkén olvassátok, nehogy a végén csalódnotok kelljen. A készülék mindössze három napja van meg, a leírtak az első élmények, és vélemények csupán. Komoly következtetéseket egy hónapos használat után lehetne majd levonni. Ha nyers adatokra vagytok kíváncsiak, akkor előre közlöm, hogy kevéssel fogtok találkozni, úgyhogy ne is nagyon keressétek.

 

Egy ropogós csokiszelet története

 

A Google 2013 szeptember 3-án a Nestlé and Hershey közreműködésével bejelentette a legújabb Android verziót, a 4.4 KitKat-ot. A megjelenés puszta ténye nem volt meglepő, hiszen az új Androidról már több hónapja szivárogtak az információk, azonban az mindenkit meglepett, hogy 5.0 és “Key Lime Pie” helyett végül 4.4 és KitKat lett.

 

 

A Nexus 5, mely mindenféle felkonferálás vagy világra szóló sajtóesemény nélkül 2013 október 31-én egy egyszerű Google sajtóközleményben került bemutatásra, az első készülék, melyen e legújabb rendszer fut. A frissített és letisztultabb kezelőfelület mellet számos újdonságot is hozott, azonban több csak a Nexus 5 készüléken érhető el. Ilyenek pl. a Google Now hangindítás, vagy az áttetsző navigációs sáv és gombsor. Hangouts lett az alapértelmezett üzenetkezelő, mely SMS és MMS integrációval próbálja kényelmesebbé tenni mindennapjainkat. Az új HDR+ funkció jobb minőségű és színvilágú HDR képeket hivatott készíteni, amiket az új nyomtatási funkcióval akár rögtön papírformában fotóalbumunkba is rakhatunk.

 

Hogy milyen egyéb újdonságok várnak ránk? Lentebb összefoglaltam. Geekek előnyben, vigyázat száraz információk jönnek!

 

– Frissített kezelőfelület: a főképernyőn átlátszó állapot- és navigációs sáv, továbbá fehér állapotjelző ikonok és szövegek (az alkalmazások megváltoztathatják az átlátszóságot az olvashatóság érdekében)

– Teljesítményoptimalizálás, alacsonyabb rendszerkövetelmények (kevesebb RAM szükséges a rendszer futtatásához)

– Nyomtatási keretrendszer

– NFC Host Card Emuláció a smart cardok emulálásához

– Chromium-on alapuló WebViews (a funkció a Chrome 30-al egyenlő)

– Kiterjesztett funkcionalitás az értesítési szolgáltatásokhoz

– Publikus API a szöveges üzenetek fejlesztéséhez és kezeléséhez, lehetőség van meghatározni az alapértelmezett SMS-alkalmazást

– Új keretrendszer a felhasználói felületek áttűnéseihez

– Tároló hozzáférés keretrendszer: más forrásokból is vissza lehet keresni tartalmakat és dokumentumokat

– Teljes képernyős mód: az állapot- és navigációsávot a kijelző szélén végighúzott mozdulattal lehet előhozni

– DSP audió csatorna, audió monitorozás, hangerő növelés

– Beépített kijelzőfelvétel

– Natív infravörös blaster API

– Kiterjesztett elérhetőségű API-k, rendszerszintű closed captioning beállítások

– Új kísérleti runtime virtuális gép, ART

– Bluetooth MAP támogatás

 

Én szóltam!

 

“Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel ki belőle.”

 

 

Szerencsére a Google dobozában tudtam, hogy mi lapul, de azon én is meglepődtem, hogy mennyire kis kompakt csomagról van szó. Nem vitte túlzásba a Google a kérdést. Kaptam egy adatkábelt, egy USB-s átalakítót a konnektorhoz, egy SIM kiszedő tűt, és a telefont. Az, hogy nem volt mellécsomagolva headset, nem zavart, főleg annak tükrében, hogy általában milyen borzalmas, Szokol rádióként szólókat szoktak osztogatni a telefonokhoz (tisztelet a kivételnek). Viszont tetszett, hogy felesleges csomagolóanyagot nem használt a cég. A kis kék doboz nem nagyobb, mint egy kis adag kínai, elvitelre kérve.

 

 

20 négyzetméternyi leszedett fólia után (a feketén kevesebb van, mert nem kell védeni a matt széleket) az első bekapcsolás is megtörtént. Be se engedett jelentkezni, rögtön netért kiáltott, hogy letölthessen egy bő 150 megás frissítést! Még jó hogy otthon voltam és ráuszíthattam a 80 megabites netre. Ezt jobb észben tartani, mobilnetről nem lett volna jó móka. A frissítés gyorsabb fókuszálást (rossz fényviszonyok között volt nagyon lassú állítólag), gyorsabb fehéregyensúly számolást hozott, valamint javítottak a HDR+ használhatóságán is. Minden flottul ment, 5 perccel később már boldogan nyomogattam a 4.4.1-et futtató készülékemet. A Google felhőből seperc alatt szinkronizált mindent, 10 perc sem kellett, hogy 90%-ban belakjam. Sebessége és válaszideje meglepett. Androidos telefontól ilyet még nem tapasztaltam. A villám hozzá képest vánszorog.

 

 

A rohamosztagos külső

 

 

Feketét akartam, panda lett. Hosszú történet, de röviden annyi a lényeg, hogy a fekete 32 GB-os teljesen kifogyott a német Play áruházból, és csak a fekete-fehér változat ért volna időben a rokonhoz, aki hazahozta nekem, mert fix repülőjegye volt már december elejére. Sok választásom nem lévén rábólintottam a (részben) fehérre. Most hogy itt van a kezemben, rájöttem nem is sült el rosszul a dolog. Kifejezetten tetszetős a fekete-fehér kombináció, bár tudom, hogy ez erősen szubjektív. Érdekes, hogy soha nem olyan színű a telefonom, mint amilyet eredetileg akartam volna, de a végére mindig örülök, hogy végül a másikat választottam. Így volt ez a HTC One X esetében is. Fehéret akartam, fekete lett.

 

 

Beszéljünk tehát kicsit a dizájnról! Vagy annak hiányáról – a jó értelemben…

 

Nagy, világmegváltó ötletek, agyament különcségek nincsenek, de ezt a végtelenül semleges valamit szépen, aprólékosan megtervezték, jó anyagokból megcsinálták, és tisztességesen összerakták. A készülék külseje funkcionális és egyszerű, mint egy faék. Igen hasonlít a nyáron bemutatott új Nexus 7-re, elődje a Nexus 4 vonásaiból csak párat lehet felfedezni rajta, többek között a középen alul elhelyezkedő rejtett RGB LED értesítőt. A készülék gyakorlatilag egy hasáb három gombbal, valamint az előlap tetemes részét kitevő kijelzővel.

Hátlapját fekete példány esetében puha tapintású műanyag fedi, és bár a Nexus 4 elegánsabb üveg hátlapjával nem veheti fel a versenyt, minőségi műanyagról beszélhetünk, mely meglepően jól ellenáll a szennyeződéseknek és a karcoknak. Fehér hátlap esetén egy kopogós matt polikarbonát hátlap kerül a kezünk alá, ami megszólalásig hasonlít a HTC One X-ben is használthoz. Megjegyzendő még, hogy míg a fekete készüléknek a szélein is végigfut a puha tapintású matt fekete borítás, addig a fehér változat egy újlenyomatmágnes csillogó, lakozott fekete keretet kapott, egy fehér előlapi hangszóró társaságában, ami szinte világít a telefon előlapján. (Szerintem nagyon ötletes lett volna a hangszóróba szerelni a LED-et. Majd esetleg a következő Nexuson.) Ezeket érdemes lehet észben tartani. Engem nem zavar. A hátlapon a fektetett gravírozott ‘nexus’ felirat felett baloldalt helyezkedik el a meglepően nagy (és fekete) kamera lencse, ami mögött egy 8 mpx-es optikailag stabilizált fényképező húzódik meg.

 

 

A telefon mérete szokványosnak mondható az egyre nagyobb készülékek világában, tömegét átlagosnak nevezném 130 grammos súlyával. Egy kézzel is könnyen használható, legalább is én könnyen tudom használni, bár nekem nagyok a kezeim. Az összeszerelés minőségével nincs problémám, bár a gombok oldalirányban kicsit lötyögnek, nem olyan stabilak, mint amit a korábbi HTC-mtől megszoktam az elmúlt másfél évben.

Az előlapon a már említett hangszóró mellett bújik meg az előlapi kamera, a közelség és a fényérzékelő. A 4,95 hüvelykes képátlónak köszönhetően a készülék nagyszerű vizuális élményt nyújt, legyen szó bármilyen multimédiás tartalomról. Legalul középen található az RGB LED állapotjelző, melyen sokat okosíthatunk a Google Play Store-ból ingyenesen letölthető LightManager programmal, aminek segítségével minden értesítési eseményt, típustól függően más-más színnel jelölhetünk.

 

 

Minekután a hátlapot nem lehet egyszerűen leszedni, a microSIM-foglalat (sok helyen nanoSIM-et írnak hibásan) a készülék oldalán kapott helyet, melyek foglalatát a mostanában már a legtöbb készüléknél alkalmazott kis tűvel lehet kipöccinteni. Ugyanide került a ki- és bekapcsoló gomb. A 3.5 milliméteres kimenet a telefon tetejének bal szélen helyezkedik el. A hangerőt a bal oldalon szabályozhatjuk. A SlimPort-támogatással is rendelkező (az MHL-t nem támogatja) 2.0-s microUSB-aljzat a készülék alján található.

Több helyen említik, mint gyenge pontot, a microUSB-aljzat baloldalán (jobboldalt a mikrofon van) elhelyezett hangszórót, aminél valóban hallottunk már jobbat (a HTC One előrenéző BoomSound™ sztereó hangszóróin kívül is), de ennek ellenére korrekt hangminőséget biztosít, meglepően nagy maximális hangerőn. Beszélgetések kihangosításához ideális, az alacsony dinamikatartománya miatt azonban elsöprő zenei élményt ne várjunk tőle. Egyetlen valóban nagyobb gondja inkább az elhelyezése, mivel ha elfektetve két kézbe fogjuk a telefont (pl. filmnézésnél, vagy játék közben), akkor könnyen eltakarhatjuk a tenyerünk belsejével a nyílását, és ezzel demonstrálhatjuk a készülékház hangszigetelő képességét, mivel gyakorlatilag elnémul a telefon.

 

Mindennapi mókuskerék

 

Egy készülék használhatóságát leginkább az befolyásolja, miként boldogulunk vele a mindennapokban. Ez nálam pár igen egyszerű feladat teljesítését jelenti, azonban elvárom, hogy azok mind kifogástalanul működjenek.  És hogy hogyan néz ki nálam a mindennapos telefonhasználati rutin? Egy-másfél óra netezés, Facebook, Hangouts, fórum böngészés, stb., főként WiFi-n, szintén egy-másfél óra zenehallgatás, 20-30 perc telefonálás, néha egy-egy fotó, ritkásan videó készítése, esténként néha egy sorozatrész megnézése. A HTC-t már egyetemről hazajövet sokszor töltöttem, a Nexus annyira jól áll még akkuval sokszor, hogy a sorozat alatt sem kell még feldugni töltőre. Mivel ma leginkább e teszt írásával foglalkoztam, sokat fotóztam, videóztam panorámákat rendereltettem vele, valamint zenét hallgattam, mindezeket teljes fényerő mellett. Igen intenzív használatnak volt kitéve a telefon. Ráadásul majd egy GB-nyi adatot kellett feltöltenie Dropboxba egy igen gyenge WiFi jelen, mert a szobám messze van a routertől. Mindezek ellenére tűrhetően teljesített. Valamiért a LightManager 15%-ot fogyasztott, így azt törölnöm kellett sajnos. Előreláthatólag nem lesz gondom az aksival, ráadásul most rendeltem is egy vezeték nélküli QI töltőt hozzá, amit egyébként alapból is támogat a készülék. Azaz nem kell extra hátlap, mint más készülékek esetében, úgyhogy a töltés is megoldva az íróasztalon, ha esetleg kevésnek bizonyulna a 2300mAh a nap végére. A gyári töltő 1,2 Ah-ja meglepő sebességgel képes tölteni a készüléket. A teljesen lemerült Nexus 5-öt kevesebb, mint 2 óra alatt feltölti.

 

 

Mint említettem a zenehallgatás nálam kiemelt prioritású. A fülhallgatót bedugva a HTC One X-et és Beats Audiót megszorongató hangzással találkozhatunk. Zenehallgatásra a Play Music alkalmazás van telepítve gyárilag, mely meglepően sok funkcióval rendelkezik. Kezeli a lejátszási listákat, beépül a képernyőzárba, az All Access korlátlan zeneszolgáltatás pedig már bő két hónapja Magyarországon is elérhető, ezt még nem próbáltam, mert 300MB mobilnet kevés ehhez, mint mákostekercsben az indukció. Sajnos nem található benne értelmes EQ, és a kedvenc zenelejátszóm, a PowerAMP EQ-jával meg valami gikszer lehet 4.4.1 alatt, mert nem működik megfelelően egyelőre. Remélhetőleg hamarosan javítják.

 

 

Egy hiányosságot mindenképp meg kell említenem, nincs FM rádió. Igaz, hogy soha nem használtam egyetlen telefonomon se, de azért jó, ha meg van rá a lehetőségem. A telefon akadásmentesen viszi az 1080p felbontású videókat, ami nem számít már nagy kunsztnak vagy két éve.

 

A GPS gyors és pontos, a WiFi stabil, jelerőssége átlagos, az LTE-t nem tudtam kipróbálni, mert nincs olyan csomagom. A telefonhívások hangminősége kiváló, hangereje picit lehetne magasabb, főleg zajosabb belvárosi szituációkban, de így is megfelelő. Érdekes, de most használtam életemben először NFC-t úgy, hogy valóban kellett a tudása. Képeket sugároztam át az Android Beam segítségével a HTC-ről a Nexusra és fordítva, a képernyő tesztekhez.

 

A csirkeoptika

 

 

 

A hátlapba ágyazott OIS-sel felvértezett autófókuszos kamera maximális felbontása 8 megapixel, ami 3264x2448x24b pixelt és színmélységet jelent. A 4K-s videofelvétel kimaradt a paksamétából, bár a CMOS és a processzor is bírná. Helyette be kell érnünk 1920×1080 képponttal. A videó minőségére nem lehet panasz, a fókusz gyors, a képstabilizátor remek munkát végez, valamint az audió is meglepően tiszta és magas dinamika tartományú.

 

 

A kameraszoftver felhasználói felülete gyakorlatilag semmit nem változott a 4.0-s android óta. Minimalista célszoftver, a HTC vagy a Samsung kamerája tudásának csak töredékét tudja. Igaz, hogy annak a tudásnak a legnagyobb részét soha nem is használtam. A Nexus 5-tel lőtt fotók kifejezetten jó minőségűek mobilos viszonylatba. Még gyenge fényviszonyok között is. A fókusz is gyors. Semmi olyan problémám nincs, ami a legtöbb tesztben elhangzik. Valószínűleg a 4.4.1-es update megoldotta ezeket a dolgokat. Azért azt ne feledjük, hogy egy mobilról van szó, tehát a mobilos optikákra egyébként is jellemző problémák itt is fellelhetőek: szétmosott, zajszűrt, túlélesített képekkel itt is találkozhatunk.

 

 

A HTC One X-nél mérföldekkel jobb képet csinál, pedig annak a kameráját minden teszten csak dicsérték. Igaz két éves készülékről van szó. Található a beállítások között egy HDR+ módnak keresztelt opció, mely a dinamikatartományt növeli olyan módon, hogy egy expoziciósorozatot fűz össze a fényességértékük alapján, így elkerülhetők a kiégő részletek.

 

 

Csattogósárkány 800 FullHD felbontásban

 

 

High-End hardver:

• Processzor: Qualcomm® Snapdragon™ 800 processzor 2,26 GHz-es, négymagos Krait CPU-val
• Operációs rendszer: Android™ 4.4, KitKat®
• Kijelző: 5 hüvelykes (válós képátló “csak” 4,95 hüvelykes), Full HD felbontású IPS (1920 × 1080 pixel)
• Hálózat: CDMA/1xRTT/EVDO, GSM/GPRS/EDGE, WCDMA/HSPA+, LTE
• Memória: 32 GB / 16 GB
• RAM: 2 GB
• Kamera: Hátlapi: 8,0 megapixeles, optikai képstabilizációval (OIS) / előlapi: 1,3 megapixeles HD
• Akkumulátor: 2300 mAh lítium-polimer (beépített)
• Méret: 137,84 × 69,17 × 8,59 mm
• Tömeg:130 g
• Egyéb: Vezeték nélküli töltés, NFC

 

 

A készülék a jelenleg elérhető legerősebb vassal van szerelve. A Qualcomm legújabb processzora köré épített Nexus 5, mely a Snapdragon 800 erejének tökéletes demonstrálója, gyakorlatilag mindent lesöpör az útjából. Csak pár szintetikus teszt van, amiben más készülékek tűnnek erősebbnek. Persze szintetikus tesztekben hinni manapság, mikor minden gyártó manipulálja őket nem túl célravezető. A Nexus 5 viszont soha semmi alatt nem röccen meg, legyen általános ténykedés, böngészés vagy a leg hardverigényesebb mobilra fejlesztett játékok. Ez nem mondható el az ugyanezen csipkészletet használó Samsung Galaxy Note 3-ról, amely viszont meg-meg röccenései ellenére messze több pontot szerez minden tesztben. Az alkalmazások gyorsan megnyílnak, a köztük történő váltás villámgyors, szinte mindent meg tud tartani a memóriában, multitaskingban tökéletes.

 

 

Az Android 4.4 egyik újítása az ART futtatókörnyezet és az AOT ütemező (AheadOfTime) bevezetése, melyre lehetőségünk adódik átváltani a Dalvikról a fejlesztői beállítások alatt. Az új runtime sokat gyorsíthat készülékünkön, hiszen nincs szükség JIT-re (JustInTime), mert ART alatt a Dalvikkal ellentétben nem egy program futtatásakor kell átalakítani a fájlt futtatható állománnyá, hanem már a telepítéskor executable lesz belőle. Kicsit több helyet foglalnak így a programok, de sokkal gyorsabban indulnak, meg töltődnek be. Ez váltja a Dalvikot és a JIT-et a következő (vélhetően 5.0-s) Android rendszerben.

 

A 28 nanométeres csíkszélességű lapka egy négymagos, ARMv7 utasításkészletű, magonként legfeljebb 2,26 GHz órajelen pörgő Krait 400 processzort és egy Adreno 330 grafikus gyorsítót tartalmaz, mint ahogy az a fenti ábrán is látható. A RAM mérete 2 GB, a belső tárhely kapacitása kiviteltől függően 16 vagy 32 GB lehet.

 

 

A kijelző 4,95 hüvelykes nettó képátlójával, a 1080×1920 képpontos felbontásával, és a feleslegesen nagy pixelsűrűségével (445 ppi) az élmezőnybe tartozik. Recés éleket felesleges keresni rajta. Aki ki tudja venni az individuális pixeleket azt beutalom a szemészetre, mert a hiba nem a készülékben van.

 

 

A kijelző igen szép. Élénk, természetes színek, tű éles kép. Fényereje, színei, kontrasztja igen korrekt, bár kissé veszít kontrasztjából az IPS panel, ha 30 foknál jobban megdöntjük valamelyik irányba. Ez nem hiba, hanem technológiai sajátosság. Minden LCD panel csinálja, azonban a mértéke változó lehet. A HTC One X-hez képest láthatóan rosszabb, de azt ne feledjük, hogy annak a SuperLCD kijelzője a mai napig a legjobbak között van, a kisebb 720p-s felbontása ellenére. Összevetve a Nexust egy iPhone 5-el, merem állítani, hogy ugyan olyan a betekintési szögük és fakulásuk mértéke, azonban a Nexus színei sokkal élethűbbek. A fehéregyensúly egy kicsit el van tolódva a sárgás felé, ami kicsit furcsa a HTC tökéletes fehérje után, de nem zavaró vagy csúnya. Fényereje kitűnő, talán csak egy hangyányit kevesebb a HTC-nél. Az automatikus fényerő viszont lehetne jobb, sokszor jóval több fényt ad a kijelzőnek, mint amennyi szükséges volna, és ezzel jobban terheli az aksit. Át is raktam manuálra.

 

Baloldalt, avagy lent Nexus 5, jobboldalt, avagy fent HTC One X.

 

 

Mért adatok: