A ConCorde Elektronik KFT egy strapatelefont bízott rám tesztelésre, a nyúzópróba folyamán kíméletlen voltam a Raptorral. Került porba, vízbe, többször leesett betonra, majd megterheltem súlyzókkal, végül még autóval is keresztülhajtottam rajta. A készülékház körbevizslatása is megtörtént, elkészült a forgató és a mikroszkópos flash, valamint röntgensugárzás segítségével még a belsejébe is bepillantást nyerhetünk.
A ConCorde Raptor P50 nem az okostelefonok kedvelőinek készült, mivel apró kéthüvelykes kijelzője nem kedvez a multimédiás tartalmaknak. Egyedi operációs rendszere ismeri a magyar nyelvet, beépített FM rádióval és zseblámpával rendelkezik, bluetooth kommunikációra képes, és kb. 8 óra beszélgetési időt garantál. Ennyit a száraz tényekről, most lássuk milyen is a ragadozó valójában.
Csomagolás:
A csomagolás újrahasznosított papírból készült, mégis jól néz ki, csillagos ötös a ConCorde-nak környezettudatos gondolkodásáért. A dobozka hálózati töltőt, USB kábelt, akkumulátort, és egy iránytűvel megspékelt karabinert rejt magában.
Készülékház:
Járjuk körbe a készülékházat az egérmutató segítségével.
Kissé elszoktam a hagyományos telefonok formavilágától, ezért elég nehezen hangolódtam rá a jövevényre. A készülékház robosztus felépítésén elsőre látszik, itt valami egyedi célra készült telefonról van szó. Súlya 164 gramm, ami nem vészes egy strapatelefon esetében, vastagsága 23 milliméter, ez eltér a ma megszokott okostelefonokétól. Első olvasatra nem tűnik robosztusnak, de ha összehasonlítjuk egy Samsung Galaxy S Plus készülékházával, akkor már jól látható a különbség.
Külső méretei (125×57 milliméter) teljesen átlagosak, így készülékháza szépen kézbe illik. Nézzük meg közelebbről is az apró részleteket mikroszkóp segítségével.
A sárga belső házat körülöleli egy kemény műanyag keret, amelyet vékony gumiréteg borít. Ez a keret adja a Raptor erős páncélját, amely megvédi az elektronikát a külső behatásoktól. Egy kicsivel magasabbra nyúlik, mint a kijelző és a nyomógombok szintje, így eséskor nem sérülnek olyan könnyen.
A keret felső részén díszcsavar látható, amely nem valódi, csak bele van mintázva az anyagba.
Röntgen alatt sem került elő a csavar, valószínűleg a tervezők ezzel a kis optikai trükkel masszívabbnak szerették volna feltüntetni a felépítményt.
Kijelzőjét erős üveg védi, amelyet négy csavar rögzít a készülékházhoz, így biztosítván a megjelenítő épségét. Erősebb ütésnél betörhet az üveg, de a kijelző távol van a behatástól, így nem fog sérülni. Amint szerviz közelbe érünk, négy csavarral helyrére rögzíthetjük az újabb védőüveget.
Az előlapi gombok nyomáspontja tökéletes, masszív felépítésű kemény műanyagból készültek, s a rajtuk lévő feliratokat bemélyítették a felületbe így nehezebben kopnak le róla.
A Raptor oldalain található a fényképezőgép és a zseblámpa bekapcsoló gombja, valamint az USB csatlakozó fedele is. Alsó részén néhány bordázott minta biztosítja a csúszásmentes fogást. Hátlapján a fényképezőgép lencséje, a zseblámpa LED-je, valamint a hangszóró található. Egy kicsit lejjebb a két csavarral rögzített akkumulátorfedél masszív felülete található, valamint egy kis mintás táblán a ConCorde felirat díszeleg.
A kijelző:
A kijelző 320×240-es felbontású, hagyományos TFT paneles, a szokásos hibákkal. Laposabb betekintési szögből képernyője elszíneződik, külső napfénynél nem lehet valami jól látni. Az érdekesség kedvéért készítettünk róla egy mikroszkópos felvételt, a nagyítóra kattintva megszemlélhetjük közelebbről is.
Ennyiből áll össze a készülékház, minősége kiváló, nem recseg-ropog sehol, illesztési hibának nyoma sincs. A Raptor igazi lényege nem a külcsínben rejtőzik, inkább a célszerűség volt fontos a tervezésében, a nyúzópróba megmutatja mit is ér valójában ez a burkolat.
Nyúzópróba:
Végre rátérhetünk arra a területre, ahol jó szereplést várunk a Raptortól, s ez nem más, mint a strapabíróság. Az IP67-es minősítés megszerzése nem kis tervezői befektetést igényel. A szabvány első száma a hatos, maximális ellenállást jelent a porral szemben. Fontosnak tartottam ezt a tulajdonságot, ezért ráborítottam, egy doboznyi finom port, jól megforgattam benne, íme az eredmény.
Minden nyílásába betüremkedett a finom por, mégsem tudta befolyásolni a P50 működését. Erős sugarú csapvíz, és egy kiszuperált fogkefe segítségével pillanatok alatt eltüntettem róla a hófehér készülékgyilkost. Ezután vizes medencében kellett bizonyítania rátermettségét (az IP jelölésben a hetes szám annyit jelent, egy méteres vízben, fél órát ki kell bírnia beázás nélkül.) Nos, ezt a próbát is csont nélkül teljesítette, még rá is csörgettem miközben lubickolt, és készségesen fogadta a hívásom.
Az ejtési teszt sem zökkentette ki nyugalmából, vagyis készülékházából a Raptort. Először valamivel több, mint egy méteres magasságból ejtettem le kőkemény betonra, és mindezt háromszor megismételtem. Miután láttam, szinte nyoma sem maradt a zuhanásoknak, tovább folytattam a dobálást, s pattogott a betonon, mint a gumilabda. Még így sem sikerült látványosan kárt tennem a masszív készülékházban.
A legutolsó próbához csak a Raptor bemelegítése után mertem belefogni, és ez nem más, mint a terheléses teszt. Az eddigi sikeres tesztek alapján fejembe vettem, ki kell bírnia azt is, ha átgördülök rajta autóval, így a fő attrakció előtt kézi súlyzóval kellett tréningeznie.
Felraktam rá hét és fél kilónyi súlyt, s miután meggyőződtem róla, e feladat sem jelent számára túl nagy megterhelést, könnyebben szántam rá magam a valódi megmérettetésére. Elképzeltem azt a szituációt, amelyben felteszem a Raptort a kocsi tetejére és induláskor ottfelejtem, majd leesvén a hátsó kerék alá kerül.
A következő videóból megtudhatjátok mi is lett további sorsa a 17” kerekek alatt. A felvételen a többi teszt eseményét is megörökítettem, így érdemes végignézni.
A végére hagytam egy „könnyed kis” megpróbáltatást, amelynél Marcipán kutyám segített. Örömmel jelentkezett, mivel Motorola Defy tesztemnél már gyakorlatot szerzett. A Raptort eldobtam kb. húsz méterre, és Marcipán kitörő lelkesedéssel vetette magát utána, levadászta, majd vissza is hozta. Sajnos megtetszett neki, így nem tudtam visszavenni tőle, még a mancsát is rátette jelezvén, hogy az övé. Végül egy darabka sajtért cserébe átengedte, a visszakapott készülék sérülésmentes volt még ezt a repülést is kibírta.
Egy rövidke videót is készítettem a telefonapportírozásról.
Az összes teszt elvégzése után még egyszer mikroszkóp alá tettem a Raptort, hogy közelebbről is megvizsgálhassam sérüléseinek jellegét. A tetején és a hátlapján mindössze néhány horzsolást találtam, ennél nagyobb elváltozás nem volt. Érdekességképpen lefotóztam a mikroUSB gumifedelének oldalsó élét, amely megakadályozta a por csatlakozóig jutását.
Összegzés:
A Raptor P50 nagyszerű készülék azok számára, akik nem multimédiában, internetezésben, közösségi szolgáltatásokban gondolkodnak és szükségük van egy igazán olcsó, és strapabíró két SIM-es telefonra, ők bátran kifizethetik érte a közel 25 lepedőt. Poros, vizes, vagy esetleg ipari környezetben is megállja helyét, így nem kell állandóan vigyázni rá és ez igazán nagy előny.
A tesztkészüléket a biztosította számunkra. Köszönjük.
Sziasztok, egy hónapja vettem egy p50-est.
Valamelyik nap a hazaérkezés után, beérve, kiraktam a telót az asztalra szokás szerint, majd egy fél perc után pattanás, a kijelző lap két csavarjánál megpattant az üveg.
Szokasos jo cikk szeszotol:)
Ha mar lisztbe forgattad a telefont akkor adhattal volna hozza egy kis piros paprikat es kisuthetted volna serpenyoben. Az lett volna az igazi teszt:DDD
Nem lisztet szórtam rá, mert akkor folyó víz alatt inkább csiriz lett volna belőle, majd jöhetett volna a dagasztás, és a kenyérsütés. 🙂
Áhháháállllatok vagytok. 😀