Annyi, de annyi teszt jelenik meg manapság a telefonokról, hogy nem győzzük elolvasni őket, de ha figyelmesebben átnézzük őket, valójában nem sokban térnek el egymástól. Vannak jobb és részletesebb tesztek és vannak rosszabbak is. Sajnos a mai rohanó világban egyre kevesebb nap jut egy-egy tesztelésre, így a valódi használhatósága a telefonoknak gyakran kimarad a tesztből. Kapunk egy rakat adatot, ami megmagyarázza, hogy mit hagytak ki az éppen csúcskategóriás telefonból vagy éppen miért verhetetlen ajánlat. Pár napig volt szerencsém nyomogatni az S5 csúcskategóriás telefont és a Galaxy Gear Fit okosórát a hazai Samsung jóvoltából. A rövid idő alatt igyekeztem minél jobban beilleszteni a telefon a mindennapos életembe.

Első találkozásunk még anno csak videó közvetítés formájában történt meg, mikor is a Samsung rendezett egy kis bemutató rendezvényt. Már akkor meglepő volt, hogy igazából nem a hardver bemutatására fektettek nagy hangsúly, hanem a tartalomra és használatra. A legtöbb átlag felhasználót valóban nem az érdekli, hogy mekkora a processzor sebessége vagy mennyi RAM van a gépben, ezek maximum csak nekünk, kockafejeknek fontosak. Az átlag felhasználót jobban érdekli, hogy néz ki a készülék és mennyire használható. A külcsínről már korábban olvashattátok Szeszo remek tesztjét. Most foglalkozzunk a többivel!

Picit visszakanyarodva a múltba, mikor is nagy láz volt még az S3 megjelenése, akkoriban vettem a második körben az első S3-amat elég magas áron. Igen sokat kell fizetni annak, aki az elsők között szeretne hozzájutni a csúcs készülékekhez. Sajnos nagy csalódás volt, mert nem hozta azt a felhasználói élményt, amit elvártam tőle. Fél évre rá, az ára feléért tudtam csak eladni és egy kis ráfizetéssel megvenni mostani S3 LTE telefonomat. Ő se volt tökéletes, de idővel azért összecsiszolódtunk. Másfél év alatt sikerült kiismernem szinte minden hibáját így némileg kritikusan fogadtam az utána következő S4-et, ami annyival nem nyújtott nagyobb felhasználói élményt, mint amennyibe került. A kijelzője persze már akkor is brutális volt. Nem cseréltem, mert reménykedtem lesz jobb is. Jött a Note 3. Jobb volt, többe került és nagyobb is lett. Ez persze várható volt. Maga nemében egy zseniális telefon, persze vannak apróbb hibái is. Én, aki nap, mint nap utazok a BKV járművein rá kellett jönnöm, hogy nem minden esetben előnyős egy nagy készülék. Nehéz úgy egy kézben tartani, hogy használom és ne is essen ki a tenyeremből. Az S3-at is sikerült egy-kétszer leejtenem, mert hirtelen nem találtam fogást rajta. Megjegyezném, hogy elég nagy tenyerem van. Szóval vártuk az S5-öt, mint a messiást, aztán megláttuk, megnéztük a készülék specifikációkat és azt mondtuk, hogy ez kevés. A pletykák szóltak 2K felbontású kijelzőről, 3-4 GB RAM-ról, gyorsabb CPU-ról és fém hátlapról. Nem sokat kaptunk meg belőle. Amit kaptunk egy pulzusmérő, jobb és gyorsabb kamera, gyorsabb processzor, víz és porállóság.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit az érkezéséig. Kivettem az anyaszült meztelen szürkés árnyalatú telefon az ajándék tasakból, és ami elsőre megfogott, hogy milyen könnyű lett ismételten. A képeken szörnyen néz ki a hátlap azzal a sok lyukkal, de a valóságban egy nagyon kellemes tapintású anyagot hoztak össze. Hála a hátlapnak elég masszívan meg lehet markolni és nem kell attól tartani, hogy kiesik a kezünkből, annak ellenére, hogy kissé megnőtt a mérete.

Nosza rajta, be kéne üzemelni, hogy lássuk mit is tud. A hátlap alatt szépen össze van rendezve minden. Az akkumulátor elég hosszúkásra nyúlott, mely felett egybe építették a SIM kártya foglalatot és az SD kártya helyet. Alapvetően ez nem lenne egy rossz megoldás, de ami nem tetszik benne, hogy nincs olyan mechanika, ami segítene kivenni belőle a kártyákat. Úgy tűnik nekem, hogy ez mostanában divat lett. Sajnos. A hátlap kevésbé hajlékony, mint az elődök. Mint mondottam a telefon némileg vízálló, amit egy gumi csík hívatott ellátni a hátlapra ragasztva. Nagyon vigyázzunk, hogy jól összepattintsuk különben úszott a garanciánk. J Amennyiben eddig nem bajlódtunk nagyon a körömvágással egy S5 vétele után már nem lesz gondunk vele, ugyanis az USB csatlakozó fedelét elég nehéz lesz kinyitni még körömmel is. Apropó, megint kapunk USB 3.0-at, igaz, ha használni is szeretnénk, akkor minden egyes bedugáskor be kell kapcsolnunk azt. Most, hogy végre sikerült mindent a helyére pattintani és lezárni, végre bekapcsolhattam a készüléket. A kijelző megint fenomenális lett. Szép éles, kontrasztos és a színek is kimagaslóak. Kár, hogy csak ilyen kevés számú telefonban használnak AMOLED kijelzőt.

Némi állítgatást követően már üzembe is állítottam a telefont. Bekapcsolás után mindig figyelmeztetett, hogy ellenőrizzem az összes nyílását, hogy jól zártam-e le. Persze ekkor még csak nem is sejtette, hogy mi fog később történni vele…

Annyi év után a Samsung megváltoztatta a jól megszokott érintő gombok funkcióját, így elég szokatlan volt használni. A bal oldali gomb lett a programok közötti gyors váltás előhívója. Ha egy kicsit furfangosabbak vagyunk, akkor hosszan nyomva előugrik a régi menü funkció is. Egyébként a kijelzőn is megjelenik a menü, persze, hogy jobb felül, nehogy elérhessük egy kézzel isJ Ha már változtatásokról volt szó, meg kell még említenem azt, hogy számomra még egy fontos dolgot kivettek. A régi Samsungokon hosszan nyomva a kikapcsoló gombot, felugrott egy gyors menü, melyben a leállítás és újraindításon kívül még az adatforgalom ki/be-kapcsolása volt lehetséges. Ez egy hasznos és kényelmes funkció volt abban az esetben, ha valaki egy kis energiát szeretett volna megspórolni, most viszont ez eltűnt és helyette egy vészhelyzeti módot tettek be. Ha valakit sokszor elrabolnak, akkor ez egy hasznos funkció, egyébként meg tök felesleges… Szerencsére az értesítési sávon lévő gyors gombokat testre lehet szabni és oda kitehetjük az adatforgalom kapcsolgatását. Pozitívumként annyit, hogy most már nem kérdez semmit a ki vagy bekapcsoláskor.

Én, mint lelkes híve az újdonságoknak, első körben az ujjlenyomat érzékelőre kattantam rá. – Csak nem lehet olyan rossz – gondoltam magamban. Sok helyen írták, hogy némileg pontatlan és nehezen ismeri fel az ujjakat, ha nem megfelelő irányban és szögben húzogatjuk. Látszik, hogy ezt is kétkezes használatra tervezték. Úgy néz ki Samsungéknál senki nem utazik busszal, ahol is nem árt néha az egyik kezünkkel kapaszkodni is. Magyarán szólva matematikai képtelenség, hogy két kézzel nyomogassuk a telefon, mikor csak egy kezünk szabad. Ezért megpróbáltam a lehetetlent, az egy kezes feloldást. Ehhez a hüvelykujjamat állítottam be, mint felismerendő azonosítót. Sikerült! Egy darabig élveztem is a dolgot. Sajnos csak fentről lefele húzással lehetséges a felnyitás, pedig praktikusan fordítva lenne előnyös. Másik probléma, ha egy kicsit nedves az ujjunk és jobban tapad az érzékelőhöz, ekkor ugyanis az istenért se hajlandó felismerni azt.

Következő újdonság a pulzusmérő volt. A program előre figyelmeztet, hogy ne nagyon mozogjak, és ha lehet még levegőt is alig vegyek, mikor mér, de azért sikerült a művelet. Összehasonlításképpen párhuzamosan egy komolyabb műszerrel is mértem a pulzusomat és valóban szinte ugyanazt az értéket kaptam eredményül. A lényeg, hogy pontos a műszer, bár gyakorlati hasznát nagyon nem láttam.

Mindig is az egyik kedvenc részem a kamera volt a Samsung-okban. Elég jó minőségű képet vagy videót lehet velük készíteni és hála az XDA-nak még némi tunning potenciállal is rendelkeznek. Lassan már 1,5 éve nyúzom az S3-at és azóta rengeteg videót készítettem vele. Ha valaki pár évvel ezelőtt az mondja, hogy telefonnal fogok videókat készíteni, akkor kiröhögtem volna. Azóta fordult a kocka és szinte minden napos tevékenységé vált nálam, hogy videót készítek a telefonnal, főleg a lassan egy éves kislányomról. Néha a fényképezés nehézkes az állandóan mozgó tárgyakról vagy jelen esetben személyről.

Vehet az ember belépő vagy közép szintű videó kamerát, majd később rájön, hogy igazából nem is azt az eredményt kapja, amire vágyik, másrészt sosincs nálunk, amikor igazán kéne. Sok kamerán hirdetik, hogy Full HD-s a felbontása. Ez önmagában elég kevés, tapasztalatom szerint sokat számít az is, hogy milyen az érzékelője (hogyan bírja a sötétebb helyeket) és az is, hogy milyen kodeket és bitrátát használ a videó tömörítéséhez. Az S5 Full HD mellett 4K videó rögzítésre is képes. Kicsit ugyan vitatott, hogy mi fogunk kezdeni a 4K-ban felvett videó anyagokkal, mert lejátszás során még komolyabb számítógéppel is korlátokba ütközhetünk. Nálam a 4 magos AMD 3,5 GHZ-en éppen hogy le tudja játszani a telefonnal készített videókat. Valószínű nem a hardver maga a bűnös inkább a még eléggé szűk szoftver támogatás, ami lehetővé tenné, hogy hardveres gyorsítással menjen a lejátszás. Persze lehet, hogy csak én nem értek még hozzá. No de térjünk vissza, hogy milyen is az S5 kamerájának a minősége. Szép képeket készít, a telefonok kategóriájában az egyik legjobb minőséget. Jók a színek és részletesek a képek. Az esti képek már kissé zajosak, de ez megszokott ennyi megapixel (16 megapixel) mellett egy telefonnál. A videókra szintén nem lehet panasz, 1080p-ben hozza a szokásos Samsung minőséget, vagyis elég verhetetlen, míg 2160p-ben szinte brutális. Sajnos itt is 5 perc a felvételi korlát. Kicsit utána olvastam a dolognak, hogy vajon miért van ez. Konkrét választ nem találtam. Note 3 esetében próbálták feljebb tornázni az 5 percet, ami sikerült is, de ezután beleütköztek egy erősebb korlátba, ami azt jelentette, hogy egy videó 4 GB-nál nem lehetett nagyobb. Ezt nem a FAT32 fájlrendszer korlátja okozta, mert belső memóriára rögzítve se lehetett nagyobb.

A Note 3-nál már kiéltem magam 4K videó rögzítésben, így itt valami újat kellett kitalálnom. Sokan kipróbálták, hogy a telefon mennyi ideig bírja ki víz alatt, legalább fél óráig. Ebből adódott az ötlet, hogy inkább az akváriumot videózzam le, mint egy vizes edényt. Ezen alkalommal viszont nem kívülről készült a felvétel, hanem a víz alatt. A látszat ellenére a halak köszönik szépen jól vannak. A telefon is 🙂

Sajnos a videó lejátszás már nem ilyen fényes. A készülékkel készült videók lejátszása nem okozott gondot, azzal nincs is gond, de ha valaki arra számít, hogy a letöltött sorozatait vagy videóit a telefonon néz, nagyot fog csalódni. Most már az AC3 hang se támogatott, hát még a DTS. Ha valaki nem tudná, hogy mi ez, akkor elmondom. A netről letöltött filmek és sorozatok többségének AC3 kódolású a hangja, főleg a magyar hangsáv. DTS már ritkább esetben fordul elő és inkább csak Angol vagy más idegen nyelv esetében van. Természetesen beszerezhető olyan videó lejátszó is, ami képes ezekkel is megbirkózni.

A hátlap belsején futó gumi megakadályozza, hogy ne jusson el a víz a létfontosságú részekhez, mint akksi vagy SD és SIM kártya. Vízbemerítés után azért érdemes némileg megtörölgetni a belső részeket is, miután óvatosan lefejtettük a hátlapot. Az idő múlásával valószínű ezek a tömítések elhasználódhatnak, főleg az USB fedél. A Samsung ajánlásával a telefon csepp és porálló ezért hosszú távon nem érdemes búvárkodáshoz használni.

Most, hogy szinte minden újdonságot átnéztünk, maradt még egy, a telefon teljesítménye. Új telefonhoz új felület is jár, amit a Samsung biztosított is. Az új Touchwiz verziója alapjában véve sokat fejlődött az elmúlt években. Sebességben van is ami meghajtsa, mert valljuk be azért a 4*2,5 GHZ nem kevés. Gördülékenyen fut minden, egészen addig, míg nem kezdünk el egyre több programot használni, ekkor ugyanis a 2 GB memória elég korlátozó tud lenni. És akárki, akármit is mond, hogy így meg úgy a Kitkat-nek elég akár 512 MB RAM, no, itt nem. Persze ez nem az Android hibája inkább a Samsungé. Rengeteg program fut a háttérben néha fölöslegesen is. A számomra nem szükséges programok többségét le tudtam tiltani, de még így se lett elég. Indulás után kb. 900 MB a szabad. Az elég is lenne, de pár órás használat után csak 200-300 MB marad. Szerencsére van egy dedikált gombunk, amivel könnyedén átlátjuk a futó programokat és be is zárhatjuk őket. (Most már tudom, miért lett megcserélve a menü gomb J) Normál felhasználás mellett senki nem fogja észrevenni, hogy kevés a memória, mert nagyon gyors a telefon, ha viszont megnyitunk 4-5 weboldalt és még fut egy két program a háttérben, ne lepődjünk meg, hogy a „régebben” használt oldalakat újra kell majd töltenie a telefonnak.

Ismét egy dicsérni való dolog, az az akkumulátoros üzemidő lett. Akármennyire is nyúztam a telefont, nap végére még bőven volt benne szufla. Ez nálam azt jelenti, hogy reggeltől estig, ami kb. 14-19 óra folyamatosan üzem. Használat közben be volt kapcsolva a WIFI vagy a 3G, a Bluetooth is folyamatosan üzemelt a Gear Fit miatt. A kijelző legalább 3-4 órát ment és 30-60 perc hívásom is volt közben, sőt egy kis játék is belefért.

Apropó játékok. A Smash Hit nevű játékot próbáltam ki. Az első meglepetésem az volt, hogy milyen jól szól a hangszóró. Brutálisan jól. (persze telefon mértékkel). Maximum hangerő mellet se torzított miközben a tenyeremben éreztem a basszus dübörgését. A grafikus mag is kitett magáért, mert szaggatásmentesen futott végig a játék.

Egyik este hazaszállítás közben megnéztem a GPS tudását is, nem okozott csalódást, mint ahogy az eddig Samsung-oké sem. Szépen úton tartotta a pozíciót (off road navigációval mérve, google maps térképpel).

Az S5 társaként volt alkalmam kipróbálni a Samsung legújabb okos óráját is a Galaxy Gear Fit-et. Maga az óra egy igazán impozáns darab, amit főleg sportoláshoz terveztek, de mindennapi használatban is megállja a helyét. Ez az első okosóra, ami hajlított AMOLED kijelzőt használ. A hátoldalán még egy pulzusmérőt is találtam.

A Samsung boltjából gyorsan le is töltöttem a hozzá való programot. Érdekesség, hogy az óra TIZEN operációs rendszert futatott és nem Android-ot. 3-szor újra is kellett indítanom, mert kifagyott a lelkem. Máskülönben szépen tette a dolgát. Anno a Sony első okosórájával volt dolgom. Nem hagyott bennem mély nyomokat. Kényelmetlen volt, bonyolult volt a kezelése és gyorsan le is merült. Ellenben a FIT-tel, ami egy kellemes eszköz. Kapcsolódás után beállítottam milyen üzeneteket küldjön át. A legtöbb program, ami üzeni tud a telefon értesítési sávján, az az órára is átküldhető. Sőt, az SMS-eket el is lehet olvasni. A rezgő motor is elég erős volt ahhoz, hogy észrevegyem. 3 napos használat után még volt benne szufla, így feltételezhetően 3-4 napig simán kibírja aktív használat mellett is.

Végezetül egy kis értékelés az S5-ről. Remek párost alkotnak a FIT-tel együtt. Az áruk viszont kicsit borsos. 200-230 ezer körül lehet hozzájutni hivatalosan, függetlenül. Szerencsére más forrásból már jóval kedvezőbb az árcédula. Átlagos felhasználónak, akinek tervezték egy tökéletes telefon, hard core userek meg várják meg, hátha kijön belőle egy felturbózott változat.  🙂