Megkésve bár, de megérkezett szerkesztőségünkbe a Sony Ericsson újabb zászlóshajója. Az XXLGSM vállalta magára a PDA nyúzópróbára való feláldozását, így hát megpróbálunk megfelelni ennek az elvárásnak, és részletesen megvizsgáljuk mit sikerült alkotnia a Svéd-Japán vegyes vállalatnak. A Sony Mobile BRAVIA Engine kijelzőt megkukkantjuk közelebbről, körbejárjuk a készülékházat, megfigyeljük az apró, de sokatmondó részleteket is. Remélem a teszt segítségére lesz azon vásárlóknak, akik éppen megfontolás tárgyává tették megvételét.

 

A Sony Ericsson ügyesen kormányozta üzleti szekerét egészen addig, amíg piacra nem dobta 2008-ban az Xperia család Windows Mobilos változatát (X1).

Jó minőségű hardvert alkottak, a készülékház bővelkedett a fémek használatában, a processzor is a kornak megfelelő volt. A szoftveres optimalizálással viszont hatalmas bakot lőttek, a GUI lelassította az 528 MHz-es processzort, ez nagyot rontott a kezelési élményen. Majd megismételték a melléfogást egy újabb Xperia taggal (X2), végül feladták a próbálkozást, hisz anyagilag nem hozta meg számukra a várva-várt sikert. Ekkor fedezték fel maguknak az Androidot, felismerték a benne rejlő lehetőségeket így csatlakoztak a Google csapatához. Megtartották az Xperia családnevet, de már Android operációs rendszerrel kezdték gyártani készülékeiket. Az első tag az X10-es lett, itt már sejthető volt, hogy a megfelelő irányba indult a fejlesztő gárda. Fél évvel korábban a HTC még kiadta Windows Mobillal a HTC HD2-őt, amely meghozta a kivénhedt oprendszer utolsó sikerét, rengeteg elfogyott belőle, sőt a típus még ma is közkedvelt termék a piacon. A Samsung is kijött saját elgondolásával az Omnia II-vel, ezen is Windows Mobile figyelt, de már mindenki érezte, hogy nem a jövő útja ez, s ideje lesz sávot váltani. Az X10-es megjelenésekor a fórumok az előbb említett készülékek felfedezésével voltak elfoglalva, így az újonc kicsit háttérbe szorult. Ilyen furcsa légkörbe érkezett az X10-es, szép dizájnnal, erős hardverrel, viszont egy régi 1.6-os Androiddal, amelynek frissítésével is eléggé elmaradtak.

Mérsékelt sikert ért el a jövevény, de a Sony Ericsson csapata nem adta fel, előkerültek a kisebb olcsóbb típusok is fejlesztői tarsolyukból. Az X10 minit már nagyobb lelkesedéssel fogadták a vásárlók, végre az Xperia család eladási grafikonja megindult az ég felé.

Sajnos ezekből is kimaradt a legújabb Android, csak az 1.6-osra tellett, s hosszú ígérgetések ellenére sem frissítették 2.1-esre. Ár-érték arányban, viszont sokat kínáltak, ezért a piac jóval elnézőbb volt velük, mint a zászlóshajóval. A cég tudta, hogy sürgősen színpadra kell lépnie egy újabb Xperia „családfővel", mely végre beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ennek a fejlesztésnek végtermékét (Arc) fogom most tesztelni. Az angolból fordított név valóban telitalálat, mivel tényleg ívesen hajlított hátlapot kapott a PDA, ami egyedivé teszi megjelenését. Ezért a külalakért felelős tervező csapat megérdemel egy nagy piros pontot. Nézzük körbe a forgatós flash segítségével ezt az érdekes tervezési bravúrt. Az egér segítségével magunk forgathatjuk meg, ha viszont a lejátszó gomb fölött tartjuk az egérkurzort, akkor folyamatosan forog.

Csomagolás:

Zöld-fehér dobozban érkezett az Arc, felülre a készüléket tették, alá pedig bepakolták a tartozékokat. Sajnos fülhallgatót nem kaptam hozzá, így annak minőségéről nyilatkozni nem tudok. A dobozban HDMI kábel sincs, így nem tudtam kipróbálni mit is tud az Arc TV-re kötve.

Tartozékok:
– fülhallgató (gyárilag azért jár hozzá)
– Dokumentáció
– Hálózati töltő
– Adatkábel
– MicroSD kártya (8GB)

Külcsín:

A tervező kollektíva jó munkát végzett, végre egy különleges formájú, egyedi megjelenésű készülékház kerülhetett a kezembe. A PDA piac uniformizált világában felüdülést nyújt egy ilyen tervezési ínyencség. Nagyon elegáns, hajlított hátával mélyfekete előlapjával. Egy kis trükköt alkalmaztak a vékonyság elérésére, csak a készülék közepén mérhető a 8,7 milliméter, a többi része jóval vastagabbra sikeredett.
Az összeszerelés minősége jó, az illesztések pontossága kiváló. A készülék felső széle és a kijelző üvege közötti rés csak 0,178 milliméter, ami nagyon szép teljesítmény, eddigi méréseim szerint csak a Samsung Galaxy S tudta megelőzni a maga 0,118 milliméterével.

Az anyagok minőségével nem is lenne baj, műanyagból megkapta a legjobb változatokat. A készülékről készítettem egy rövidke kis videót, ahol részletesebben is meg lehet nézni a szépen kivitelezett formát.

A fémeken viszont erősen spórolt a gyártó, konkréten a készülékház sehol nem tartalmaz egy darabka fémet sem. Egy ilyen kategóriájú PDA már igényli a nemesebb anyagok beépítését is. Mindezek ellenére egy nagyon szépen megtervezett, és kivitelezett termék lett az Arc-ból. Szélességét (63 mm) nagyon eltalálták kényelmesen tenyérbe fogható, hosszúságra (125 mm) már kissé sok, alig lehet elérni a bekapcsoló gombot. Liszt Ferencnek is nehezére esne ennek a „billentyűnek" a megnyomása, pedig Ő híres volt hosszú ujjairól. A hátoldalon lévő íveltség viszont ergonómiailag tökéletes, kellemes fogást biztosít.
Egymás mellé raktam néhány PDA-t, hogy könnyebben el tudjuk képzelni tesztalanyunk külső méreteit (Samsung Galaxy S, HTC Desire, HTC HD2).

Látható, hogy az Arc végei elég vastagok, nem tér el méreteiben régebbi társaitól.

A 117 grammos teleppel számolt súlya, már a pehelykönnyű készülékek csoportjába sorolja az Arc-ot, erősen kiütközik a „nemes" anyagok hiánya. Amikor megkaptam a tesztkészüléket tüzetesen felmértem állapotát, megdöbbenve tapasztaltam, hogy valószínűleg egy leejtés miatt sérülések tarkítják bal felső sarkát. Szerencsére működésében nem okozott gondot a csúnya szépséghiba. Készítettem néhány mikroszkópos képet a sérült részről.

Mikroszkópos flash segítségével pedig, bejárhatjuk a készülék épen maradt felületeit is.

Az előlapon ott a proximity szenzor, a fényérzékelő (szoftveresen nem paraméterezhető), a három mikrokapcsolós nyomógomb, amelyek az Xperia családtól megszokott formában jelennek meg.

A készülék kijelzője (4,2 inch, 854X480 pixel, multitouch, ledes háttérvilágítás) unikumnak számít, mivel Sony Mobile BRAVIA Engine megjelenítőt építettek a vékonyka képernyőborító alá. Ez a technológia a Super LCD-k birodalmához tartozik, meglepően szép színvilágot képes megjeleníteni, az alacsony betekintési szögekre viszont nagyon rosszul reagál, az alábbi kép is jól mutatja.

Erről videó is készült, szintén a Samsung Galaxy S Super AMOLED-jét használtam referenciának.

Az AMOLED kijelzőket sajnos nem éri utol kontrasztban, és a tökéletes fekete szín megjelenítésében sem. Az IPS kijelzők néhány változatánál élénkebb, szebb színmegjelenítést produkál, és azokhoz hasonlóan érzékeny az alacsony betekintési szögekre is. Készítettünk egy flasht melynek segítségével összehasonlíthatjuk az Arc, a Samsung Galaxy S, és az LG Optimus 2X kijelzőjének egy részletét, 203X nagyításnál.

A Sony Mobile BRAVIA Engine megnevezés mögött aktívan dolgozó kijelző vezérlés bújik meg, mely folyamatosan igazítja a megjelenő tartalomhoz a kontrasztot, képzajt, élességet, de még a színeket is. A színek megjelenítésében ez a módszer nyújtja az egyik legjobb eredményt az összes LCD technológia közül.
Annak érdekében, hogy kevésbé legyen érzékeny az erős kültéri fényekre, megszüntették a kijelző, és annak üvege közötti légrést, így csökkentve a fényvisszaverődés jelenségét. Céljukat valóban sikerült elérniük, mivel erős kültéri fényben is jól látható marad a képernyőtartalom. A készüléket a Galasy S társaságában beraktam fényszimulátorba, és videót is készítettem az eredményről.

A kijelzőt takaró védőüvegről sajnos nem lehetett túl sok információt beszerezni, egy biztos nem GorillaGlass-ról van szó. Sajtóhírek szerint, ásványi üveggel védik a kijelzőt, mégis gyárilag telepített védőfólia takarja, mintha a Sony Ericsson  nem bízna saját kijelzőjének sérthetetlenségében.

A hátlapi résznek az ívelt forma adja a különleges megjelenést. Itt találjuk a kamerát, a ledes villanót, Sony Ericsson logót, a hangszórót, aminek hangerejével elégedett voltam, viszont a mélyek egy kissé hiányoznak belőle.

A hátlap alatt találunk egy 1500 mAh-ás akkumulátort, amivel egy napot kihúzhatunk. A memóriakártyát sajnos csak az akksi kivételével tudjuk cserélni. Itt helyezkedik még el a másodlagos mikrofon is, ami jelentősen javítja a telefonos beszélgetések hangminőségét. A hátlap olyan vékony, hogy akár egy cigarettapapírral is versenybe indulhatna a vékonysági díjért. Amikor helyére pattintjuk, nincs tökéletesen alátámasztva, így egy picit recseg nyomogatásra.

Baloldalra került a szabványos 3.5 milliméteres fülhallgató csatlakozó aljzat.

Jobboldalra microUSB csatlakozó, a hangerő fel-le gomb, és az általam, sok készüléknél hiányolt fényképezésnek dedikált exponáló gomb található. Fényképezésre telitalálat ez a gomb, mivel nyomáspontja tökéletes, félig lenyomva élesít, teljesen lenyomva exponál, mint a normál fényképezőgépeknél.

Alján ott az elsődleges mikrofon, és egy kis szíjbújtató nyílás, ha esetleg valaki „pingpongütővel" a nyakában szeretne járkálni a nagyvilágban.

Tetején a microHDMI csatlakozó aljzat, és a power gomb került elhelyezésre. A bekapcsoló gombot túlzottan besüllyesztették, így egy kézzel nagyon nehezen lehet elérni. Egy kis könnyebbséget jelent, hogy a home gomb használható a bekapcsolásra, így csak a kikapcsoláskor kell ügyeskednünk.

Néhány szó a hardverről:

A processzor 1 GHz-es Qualcomm MSM8255, amely a MSM8250-es továbbfejlesztésének eredménye. Csíkszélessége kisebb, így csökkentették fogyasztását, és hődisszipációja is jelentős mértékben javult.

Grafikus processzorból az Adreno 205 teljesít szolgálatot, ami jelentősen sikeresebben dolgozik, mint elődjének GPU-ja. Memóriából 512 MB RAM és ugyanennyi ROM áll rendelkezésünkre, ebből 287 MB hozzáférhető. Örömmel vettem volna még esetleg vagy 16 GB belső tárhelyet, de az sajnos kimaradt. A hardver nagyon szép sebességgel futtatja az Android 2.3.2-es operációs rendszert. Azok a készülékek, amelyek ugyanezzel a procival rendelkeznek, és a 2.2.1-et futtatják, akadozóbb teljesítményt nyújtanak. A benchmark tesztek eredményei átlagosak, a Quadrant 1624 pontot hozott, a NeoCore pedig 59,1 fps-t produkált. A multitouch teszten maximálisan 4 érintést érzékelt a kijelző felülete. Nagyon megbízható, jól kiforrott processzort használ az Arc, de az újabb vetélytársak már szorítják kifelé a piacról.

Zárszó:

A Sony Ericsson Arc külső megjelenésében különleges, processzora viszont, ma már nem tartozik a legújabbakhoz (hasonlóan a HTC mostanában megjelent termékeihez). Mostanság a prémium kategóriás PDA-k közül inkább a kétmagosak érdeklik az embereket. Áraikkal nem szálltak az egekbe, így azok is szívesebben vesznek ilyet, akik soha nem fogják kihasználni tudását.
Egy kicsit megkésve érkezett a Sony Ericsson Arc, a fejlesztők most megpróbáltak helytállni szoftveresen, és a legújabb Androidos operációs rendszert használták fel (Gingerbread), de a hardveres továbblépésre nem gondoltak. Mindeközben a többi gyártó nekiugrott az erősebb hardverek fejlesztésének, és egy kicsit hanyagolták az operációs rendszert (Motorola Atrix, LG Optimus 2X). A Samsung az egyetlen, akinek sikerült az erős hardver, és a legújabb operációs rendszer egészséges keverékével színre lépnie, ennek képviselője a Samsung Galaxy S II.
Nehéz lesz érvényesülnie ilyen ellenfelekkel szemben, erős vetélytársakból akad rendesen a műszaki boltok polcain.
Azoknak ajánlom az Arc-ot akik szeretik az exluzív megjelenést, a megbízható gördülékeny szoftverezettséget, a kis súlyt, és nagy rajongói a Sony Ericsson gyártói csoportnak.

A tesztkészüléket az biztosította számunkra. Köszönjük.