Sok fórumozónk készít képet, amire rászerkeszti eddig használt telefonjait. Ez adta az ötletet, hogy megírjam saját telefonos történetem, melybe beleszőttem a mobiltechnológia fejlődését is. Nem kis ügyeskedések árán sikerült visszaszereznem a cikkírás idejére eddig használt összes telefonomat. Igyekeztem sok-sok információval, és illusztrációval megtölteni ezt a telefonos múltidézést. Egyik mobil matuzsálem kijelzőjét még mikroszkóppal is fotóztam és mellé tettem a ma csúcsot képviselő QHD megjelenítőt, érdekes látványt nyújt múlt és jelen találkozása.

Valamikor 2001 januárjában döntöttem el, hogy belépek a mobilosok táborába. Sokat gondolkodtam milyen díjcsomaggal indítsak, választásom a Westel (ma T-Mobil) Marathon csomagjára esett, ami egy éven keresztül minden hónapban 10 perc telefonálást, és tíz SMS-t kínált. Akkor még hálózaton kívülre 100 forintért lehetett telefonálni, belülre pedig 50-ért, de rég is volt. Itt egy szórólap az akkori választékról, mai szemmel már megmosolyogtató a lista legtöbb telefonja.

 

Nokia 3210

A fenti listáról választottam ki első telefonom, a Nokia 3210-et, ami a világ második legtöbbet eladott telefonkészüléke címmel dicsekedhet, 160 millió legyártott példánnyal. Ma bármely mobilgyártó cég fejlesztőmérnökeinek fél karját adná az ilyen értékesítési adatért.

A szürke szépségért kicsengettem a majdnem harmincezer forintos vételárat és már élvezhettem is a mobiltechnológia áldását. Néhány nap alatt sikerült kiismernem nagy tudású szoftverét. A Marathon díjcsomag által biztosított havi tízpercnyi telefonálási időt ügyesen beosztottam. Monokróm kijelzője 84×48 pixelből állt, amellyel képes volt grafikai megjelenítésre is. Itt van mindjárt a Snake játék, ami tulajdonosának rengeteg izgalmas percet tudott szerezni.

Készülékháza, anyagminősége, gombjainak elhelyezése, kiváló volt, egyszerűen nem lehetett belekötni. Szoftvere viszont csapnivalóan volt megtervezve, minden logikát nélkülözött. Egy idő után kifejezetten utálni kezdtem, így elhatároztam amint lehetőségem nyílik rá, megszabadulok tőle.

 

Nokia 7110

El is érkezett ez a pillanat, egy barátom megvette tőlem a 3210-est, én pedig olcsón hozzájutottam második telefonomhoz a Nokia 7110-hez.

Ez maga volt a tökély, kijelzője már 96×65 pixelből állt, görgető gombot is kapott, a szoftverét pedig tökéletesre csiszolta a Nokia. Kijelzőjének egyetlen képpontját felnagyítottam, és mellé tettem a QHD felbontású LG G3 pixeleit. A képre kattintva indul a bemutató.

A gombjait borító flip egyetlen érintésre kipattant helyéről, ezzel volt fogadható a hívás. Nagyon emlékeztetett a Mátrixban látható Nokia 8110-es telefonra, amit Neo (Keanu Reeves) használt a film elején, így igazi cyber-életérzést is kaptam mellé.

A színváltós festéséről már ne is beszéljek, az volt csak az igazi, néha zöldnek, máskor pedig inkább barnának mutatkozott.

Sebessége és tudása már megfelelt az ízlésemnek, így jó darabig nem kívántam megválni tőle. Mégis csak fél évig használtam, mivel jött a következő csábító.

 

Nokia 7650

2003 nyarán megakadt a szemem egy színes kijelzős szappantartó formájú telefonon, ami már fényképezni is tudott. A következő képen balra mozgatva az egeret, kinyithatjuk, jobbra mozgatva visszacsukhatjuk a telefon billentyűzetét.

Olyan különlegesnek számított, hogy a Tomb Raider filmben, mint technikai kellék szerepelt, Lara Croft (Angelina Jolie) ezzel telefonált az egyik jelenetben.

Ez a csupa képernyő dizájn már akkor is tetszett, kialakítása nagyon hasonlít egy mai PDA-hoz. Még dokumentációjának csomagolása is különleges volt.

Kijelzője 2,1 hüvelykes, 4096 színt jelenített meg, és 176×208 pixelt tudtak ilyen kis területre zsúfolni gyártói, ezzel elérte a 130 ppi képpont sűrűséget. A mai telefonok 534 ppi képpont sűrűsége mellett már kevésnek hat, de akkor ez volt a csúcs. Processzora 104 MHz-es ARM9, mellé kaptunk 4 MB belső memóriát, amin egy mp3-as zeneszám fért el, valamint közelítés érzékelője, és infraportja is volt. Végre komoly telefonos operációs rendszerrel találkozhattam, ez volt a Symbian OS v6.1, Series 60 v1.0 UI-val. Programokat, játékokat tudtam telepíteni rá, amelyekből rengeteg volt elérhető. Futott rajta a ZX Specrum mikroszámítógép emulátora, és nyomógombjain még játszani is lehetett vele. Ennek örömére készítettem akkor saját hátteret, ami szintén különleges dolog volt az idő tájt.

Akkoriban a telefonok nagy része csak jawa alapú progikat futtatott, amelyeknek minősége elég gyenge volt, a 7650 saját szoftverei grafikailag jóval fejlettebb generációt képviseltek. Bluetooth kapcsolat segítségével még Snake csatát is vívtunk egyik barátommal.

A 7650-es, a Nokia első fényképezős telefonja volt, ami akkor különleges szolgáltatásnak számított. Beépített fotómasinája 640×480-as felbontású képeket tudott készíteni, ma már előlapi fénylesőnél is ciki ez a felbontás. Minősége csapnivaló, a képek szélei homályosak voltak, mivel műanyag objektívet használtak hozzá. Az időpillanat megörökítésére azért alkalmas volt, egy őszi kirándulásról készítettem a következő képet.

A telefonos iparban elég kezdetleges volt még a fotó hardver, de végre elindult egy kis fejlődés. Sokáig élveztem a Skandináv technológia e vívmányát, s amit csak lehetett, kihoztam a szoftveréből. Tovább is birtokoltam volna, ha nem jelenik meg a piacon a GPS technológia. Sajnos itt meg kellett válnom a Nokia termékektől, a mamutcég rettenetesen belassult, azt hitte diktálja a tempót, pedig ekkor már csak hátul kullogott fejlesztéseivel. Portfóliójában egyetlen GPS chippel ellátott készülék sem szerepelt, így másik gyártót kerestem, amely navigációs modellel rendelkezett. Ebben a kategóriában alternatívát egyetlen nagynevű telefongyártó sem tudott kínálni, kénytelen voltam ismeretlen vizekre evezni. Hosszas keresgélés után is csak két PDA akadt a piacon, ami ötvözte az okostelefon és navigációs funkciót.

 

ETEN G500

Az egyik a Mio A701-es, a másik pedig az ETEN G500, hosszas latolgatás után a G500-as mellett döntöttem, mivel abban beépített rádió is volt.

Elég nehezen szántam rá magam a cégváltásra, addig csak Nokia telefonjaim voltak, az ETEN pedig egy ismeretlen tajvani gyártó volt, amiről semmit sem tudtam. Annyira szerettem volna navigációs telefont, hogy kockáztattam, és 2006 júliusában megvettem. A döntésem azóta sem bántam meg, mivel itt fertőződtem meg az okostelefon-vírussal, ami úgy tűnik gyógyíthatatlan. Nagy előrelépés volt eddigi telefonjaimhoz képest, az első érintőképernyős telefonom, bár akkor inkább PDA-nak neveztük, mivel ezeknél a készülékeknél nem a telefonálást helyezték előtérbe, inkább a szoftverhasználatot preferálták. Belsejébe egy Samsung S3C2440 400 MHz-es processzor duruzsolt, 64 MB RAM és 128 MB ROM társaságában, miniSD kártyával akár 4 GB-ra is fel lehetett bővíteni tárhelyét. A memóriakártyájára rengeteg filmet és zenét lehetett felpakolni, így médialejátszónak is kiváló volt. Kijelzője 2,8 hüvelykes, 320×240 felbontású, ami 143 ppi pixelsűrűséget jelent, és 65 ezer színt tudott megjeleníteni. Az ETEN szoftveres téren is nagy változást hozott számomra, mivel Microsoft Windows Mobile 5.0 PocketPC operációs rendszert futtatott. Előző telefonjaimhoz képest ez a szoftver hihetetlenül rugalmas volt, szinte minden paraméterét meg lehetett változtatni.

Olyan sok tanulnivaló volt a WindwsMobile-lal kapcsolatban, hogy elindultam fórumot keresni, és a PDA Mánián kötöttem ki, ahol sok információt osztottak meg egymással a lelkes fórumozók. Ekkor kezdtem saját tapasztalataimat is leírni a közösségnek. Az ott tanultakat felhasználva, belemertem turkálni a registry-be, kezelőfelületét ízlésemre alakítottam, és ehhez még jött az óriási szoftverkínálat. Komplett irodaként működött, a Word, Excel, PowerPoint, és a PDF dokumentumok megjelenítése sem okozott számára gondot. Rengeteg tárhelye révén az ETEN alkalmas volt hordozható zenelejátszónak is. Első ROM frissítésem is ezen a telefonon hajtottam végre, ami izgalmas volt akkoriban, mert gyakran készültek téglák a drága telefonokból. Legnagyobb erőssége a SiRF III GPS chipset, amely kiváló hardvere volt korának, internetes kapcsolat nélkül is képes volt gyorsan jelet fogni. Ehhez még hozzá jött az IGO 2006 magyar navigációs szoftver, amely tökéletesen futott a vason, térképe pedig egészen részletes volt.

A vágyott célt elértem, egy eszközbe került a navigációs rendszer, a telefon, és a médialejátszó is. Egyetlen hibájának gyenge processzorát tudnám felhozni, emiatt a filmeket át kellett konvertálnom kisebb felbontásúra, hogy ne diavetítésnek tűnjön a lejátszás. Megszerettem az egérmozizást, így fontos szempont lett számomra a filmlejátszás minősége. A lassú PC-ken a konvertálással sok idő ment el, ezért kényelmetlenné vált ez a művelet.

 

Samsung Omnia – 2008 augusztus

Ekkor figyeltem fel a Samsung által bemutatott Omnia 1-re, amelynek már 624 MHz-es procija és 3,2 hüvelykes 400X240-es felbontású kijelzője volt. A következő képen az Omnia és az LG G3 ikonjai kerültek egymás mellé.

Folyamatosan követtem minden blogot, ami a készülékről szólt, majd hamarjában meg is rendeltem. Egy koreai szürkeimportból származó 16 GB-os példányhoz jutottam hozzá, ami itthon elég ritka volt, inkább a 8 GB-osak futottak. Készülékháza sokkal kecsesebb volt, mint a robosztus G500-é.

Processzora már elég gyors volt ahhoz, hogy az akkori filmek 720×576-os felbontásával akadás nélkül megbirkózzon, valamint a TCPMPlayer lejátszóval még a feliratokat és az AC3-as hangokat is képes volt lejátszani.

Egyetlen hibája a rettenetesen gyenge GPS jelfogás volt, szoftveres trükköket kellett bevetni, hogy rábírjuk a normális működésre. Fotómasinája 5 megapixeles CCD-t kapott, és a kiváló minőség mellé még rengeteg beállítási lehetőség is rendelkezésre állt. Akkoriban készítettem erről egy videót.

Végre elfogadható minőségben tudtam fotózni, képeiből már a családi albumba is tudtam előhívatni.

Nem a fotózási képessége miatt mérföldkő az életemben a Samsung Omnia. Fontosabb, hogy ekkor indította be Patience fórumtársnőnk az i900 Eoldalt, amelybe rengeteg tudnivalót gyűjtött össze a telefonról. Addigra olyannyira kiismertem új telefonom, hogy cikkekbe gyűjtöttem tapasztalataimat, amelyeket Patience kirakott az I900 Eoldalra. Nemsokára, a PDA Mánia oldalán összegyűlt egy csapat lelkes ember, akik szerették volna addigi tapasztalataikat minél több emberrel megosztani. Ez a csoport hívta életre 2009 januárjában a PDA Fan Clubot, amelynek a Samsung Omnia lett a múzsája, mivel eredetileg ennek a telefonnak készült az oldal. Aztán az idő múlásával újabb és újabb telefonoknak nyitottunk topikot, és meglepetésünkre hihetetlen gyarapodásnak indult a fórumlétszám.

Ma már közel hetvenezer regisztrált tagot számlál fórumunk, a felgyülemlett hasznos információk pedig minden betérőnek kiutat nyújtanak a mobilvilág útvesztőjéből. A kis kitérő után ugorjunk vissza az Omniához, elévülhetetlen érdemei ellenére is újabb telefont szerettem volna, mivel a gyenge GPS vételt már nehezen toleráltam.

 

HTC HD2 2009 – november

Sokat gondolkodtam melyik telefon legyen az utód, mígnem megjelent a HTC HD2, amely azonnal megfogott. Etalonnak számító készülékháza még ma is példaértékű lehetne néhány mobilgyártó cégnek. Pácsonyi barátommal erről a telefonról készítettünk először forgató animációt. Forgassuk meg a készülékházat az egér segítségével.

Megjelenítőjének méretére (4,3”) mindenki azt mondta, használhatatlanul nagy, valószínűleg az akkor nyilatkozók, most öthüvelykes kijelzőjű telefont használnak. Senki sem sejtette, hogy a megjelenítők ilyen mértékben növekednek a jövőben. Processzora 1 GHz-es, kijelzőjének felbontása pedig 800×480-as, ami sajnos csak hagyományos TFT, így minősége nem túl jó, viszont kapacitív technológiát kapott a kijelző vezérlés. Aki egy kis nosztalgiára vágyik, elolvashatja egy év használat utáni tapasztalataimról írt akkori cikkemet, itt.

A HTC HD2, a rom mániások kedvence lett, szinte minden operációs rendszert elfuttatott (Windows Phone 7-8, Windows 95, Android), köré gyűltek a legjobb rommerek. Még jelenleg is a PDA Fan Club egyik legaktívabb fórumát tudhatja magáénak, ami nem semmi öt éves korához képest. Két évig birtokoltam a HTC Leót, többször is kísértésbe estem egy-egy újonnan megjelent telefon miatt, de valami kivetnivalót mindegyikben találtam.

Samsung Galaxy Note 1 – 2011 november

Aztán belépett a képbe az első Phablet, a Samsung Galaxy Note, amelynek minden paramétere magasan verte a jó öreg Leót. Egyedül készülékháza nem vetekedhetett a HTC üdvöskéjével. Forgassuk meg a készülékházat az egér segítségével.

Ezt a telefon méretet nekem találták ki, nagysága ellenére lehet vele egy kézzel telefonálni, és óriási kijelzője tartalomfogyasztásra is kiváló. Akkor csábított el véglegesen, amikor magyarországi bemutatóján kézbe vettem, mintha csak nekem tervezték volna. A PDA Fan Clubra készítettem róla tesztet is, amelyet itt olvashattok. Az Óriási, 5,7 hüvelykes HD AMOLED (1280X800) kijelző, a kétmagos 1,4 GHz-es processzor, és az 1GB RAM azonnal elcsábított. Ott volt még az S-Pen, ami újszerűen közelítette meg a képernyőre írást. A toll próbájáról akkor egy kis videót is fabrikáltam.

Végül engedtem a csábításnak, és megvettem a Note 1-et, első Androidos telefonomat. Az Android operációs rendszerrel már találkoztam, a HD2 segítségével többféle változatot is kipróbálhattam. Tehát nem az ismeretlenbe érkeztem, viszont minden Windows Mobile programom helyett találnom kellett Androidos alternatívát, szerencsére hamar összeszedtem a teljes készletet.A Note 1 szoftverének optimalizálása nem valami jól sikerült, itt-ott belassult, a tárcsázó vagy éppen az S-Jegyzet betöltődéséhez több másodpercet kellett várni. Ennek ellenére egy generáció megvásárlását kihagytam, mivel az utód a Note 2 nem hozott olyan újításokat, amiért érdemes lett volna váltanom. A phablet kategóriát ez a telefon teremtette meg, azóta szinte minden magára valamit adó mobilgyártó kijött saját változatával, idén még az Apple is beszállt a versenybe.

Samsung Galaxy Note 3 – 2013 november

Aztán megérkezett a Note 3, aminek hardvere már jelentősen felülmúlta az első Note-ot. Forgassuk meg a készülékházat az egér segítségével.

Négymagos 2,4 GHz-es proci hasít benne, a 3 GB-nyi RAM is került mellé, kijelzője FullHD AMOLED (1920X1080), USB3-as csatlakozó szállítja adatainkat, és készülékházának minősége, és dizájnja is egészen jó lett. Felkeltette érdeklődésem, így tesztelésekor igyekeztem felfedezni előnyeit és hátrányait, amit itt olvashattok.

Jó tulajdonságaival meggyőzött, ezért megvettem. Sokat finomítottak az S-pen hardverén és a hozzá tatozó szoftvereken is, optimalizálták a TouchWiz felületét, simán, szinte akadás nélkül fut. Az egykezes használathoz kisebbre lehet venni a megjelenített felületet, így könnyedén elérhető bármely ikon a nagyméretű kijelzőn. A mini kijelző mérete szabadon állítható a 3,34 és 5,7 hüvelykes tartományban. A következő képen a Note 3 3,7 hüvelykes, a mellett álló Omnia pedig 3,2 hüvelykes átlójú képet jelenít meg. A következő képre kattintva váltogathatunk a teljes és kicsinyített kijelző között.

Szélességét csökkentették, így biztonságosabban kézben tartható, hátlapjának bőrutánzó felülete pedig a háromnegyed év igénybevételét is kiállta. Akkumulátoros üzemidejével is nagyon elégedett vagyok, az egy napot a legerősebb terhelés mellett is kihúzza, amit eddig egyetlen okostelefonom sem tudott. A Note széria annyira a szájam íze szerint készül, hogy nagy valószínűséggel a jövőben is ennél a kategóriánál maradok. Sajnos a többi gyártó még nem jött rá, hogy az S-Penre és a hozzá tartozó szoftveres környezetre is szükség van egy tökéletes phablet létrehozásához.

 

Összegzés:

Múltidéző telefonos utazásunk a végéhez érkezett, tizenhárom évet jártunk be, visszaemlékezhettünk egy kicsit a mobiltechnológia múltjára. Mára a telefon életünk szerves része lett, mindenhová követ bennünket, szórakoztat, segít a tanulásban, hordozza emlékeinket fénykép és videó formájában. Néhány telefonra örömmel és nosztalgiával gondolunk vissza, de vannak olyanok is, amelyeket legszívesebben elfelejtenénk. Ez a kapcsolat mobileszközünkkel már-már személyes, hisz mindent tud rólunk, és probléma esetén azonnal segítségünkre siet.