A Speedshop jóvoltából egy hétig vendégeskedett nálunk a Toshiba legújabb, kereskedelmi forgalomban is kapható táblagépe, a Thrive, vagy álnevén az AT100. A japán gyártónak korábban már volt egy próbálkozása ezen a piacon, méghozzá a Folio, ám az nem aratott osztatlan sikert, sőt, a legtöbben ellene voltak. Sajnos az óta a fejlesztés is teljesen leállt arra a készülékre a gyárban, így már csak az XDA-s fiúk foglalkoznak a készülékkel. Inkább újragondolták Toshibáéknál az egészet, és megpróbáltak egy remek készüléket alkotni. Hogy ez mennyire sikerült, és mennyire nem, azt a tovább gomb megnyomása után megtudjátok.

A készüléket egy igen nagy dobozban kaptam meg. Mint ahogyan azt az előzetesben is írtam, semmi nyoma nem volt a mostanában divatos minimalista megoldásnak, habár sajnos semmi nem indokolta az ormótlan kartonozást, ugyanis a tartozékok között csupán a papírokat, egy töltőt és egy adatkábelt kapunk. Fülhallgató, SD kártya, tok vagy bármi más nincsen, csupán egy kis füzetke, hogy milyen tartozékokat tudsz beszerezni hozzá a gyártótól. Én inkább a kisebb csomagolás híve vagyok.

A dobozt kinyitva rögtön a Thrive 10.1 colos IPS kijelzője fogad bennünket, melyet kiemelve kapjuk a papírokat egy tálcán. Miután azt is kivettük a dobozból, akkor találjuk meg a töltőt és a szinkronkábelt.

Na nézzük, hogy is néz ki ez az óriás:

Nem véletlen neveztem óriásnak, ugyanis ahogy a doboznál sem, itt sem törekedtek a vékony és könnyed készülék előállítására. Méreteit tekintve 272×175 mm méretű, és 15 mm vastag, amihez 771 grammos súly társul. Mondhatni igen vaskos és nehéz lett.

Szemből nézve a készülék tetején kapott helyet egy kis króm foglalatban egy 2 megapixeles előlapi kamera, mellette a mikrofon, valamint a kamera segítségére lévő fényerő mérő. Jobb felső részén három kis LED van a hozzá tartozó piktogramokkal. Fentről lefelé sorrendben a következők: Bekapcsolás/értesítés, töltés, WiFi/Bluetooth állapot. Kissé lejjebb találjuk még a fényérzékelőt, mely az automata fényerő-szabályozást szolgálja.

 

Ha megfordítjuk a készüléket, akkor a tetején az előlapi kamera mögé épített króm keret folytatását találjuk, ami egy 5 megás kamerát ölel körbe. Középen szintén króm Toshiba felirat, ám ezeken kívül semmi más nincsen. A hátlapról még annyit, hogy egy műanyag lapka, ami sajnos nem fekszik fel tökéletesen a készülékre, középen könnyen be lehet nyomni. Négy irányba berecézték (szép magyar szó), ami volt, akinek tetszett, volt, akinek nem. Ami biztos, hogy semmilyen karc nem látszik meg rajta (persze ne késsel ugorjunk neki)

A készülék bal oldalán középen a dokkoló csatlakozóját találjuk. Tőle két oldalt pedig a sztereó hangszórók kaptak helyet. Jobb oldalon felül a power gomb, alatta a hangerő-szabályozó található. Alatta egy tolókapcsoló van, amivel a képernyőt zárhatjuk le, ha nem szeretnénk, hogy az döntésre elforduljon. Számomra zavaró volt, hogy a power gomb nem pont az azt jelző LED alatt van, és sokszor keresgéltem a sötétben az elején, hogy megtaláljam azt. Rossz pont. Legalul viszont egy hosszúkás nyílás van. NA ide lehet bepattintani az SD kártyát. Ismétlem, SD-t, nem microSD, hanem végre egy rendes, kártyaméretű kártyát. Én személy szerint örülök neki.

A készülék alja igazi Kánaán. Találunk itt mindent, mi szem-szájnak ingere, méghozzá egy USB (!!) portot, HDMI kimenetet, miniUSB-t, 3,5mm-es jack csatlakozót és a töltő anya részét. Ami miatt szomorú voltam, az az USB, ugyanis mint utólag kiderült, csak FAT és xFAT fájlrendszert támogat, NTFS dolgokból semmit nem ismert fel.

Felül szintén találunk egy tolókapcsolót, mely igazából nem is kapcsoló, hanem a hátlapot zárja le. Kell is neki, ugyanis eltávolítható, és akár mindenféle extra színűre is kicserélhető a feketés-szürkés lapka. Kissé nehéz ugyan leszedni, feszíteni kell rendesen (meg is ijedtem először, hogy eltörtem valamit), de ha lepattant, akár még az akkumulátort is kicserélhetjük (ami amúgy  2030 mAh-es), akárcsak az elődben. Ez mindenképpen pozitív.

Készítettünk néhány összehasonlító képet a méreteiről egy Toshiba Folio, Samsung Galaxy Tab, Nexus One és egy Acer Liquid társaságában. Jó nézelődést

Hardverek terén igazából nincsen különösebb oka szégyenkezni a kicsikének (vagy inkább a nagynak), ugyanis egy Tegra2 250-es SoC duruzsol a gépház alatt. Ez tartalmaz egy magonként 1 gHz-es processzort, valamint egy GeForce ULP grafikus egységet. Ezekhez társul 1 GB RAM, valamint 8/16/32 GB háttértár. Nálunk a 16 gigás verzió járt, amiből viszont sajnos csak közel 11 GB-hoz volt hozzáférésünk. Hogy a többi hova lett, nem tudom. Kijelzője egy 10 colos IPS panel 1280×800-as felbontással, amiben sikerült kijavítani az előd egyik legnagyobb hibáját, a silány színeket és szörnyű betekintési szöget. Nos, ennek a készüléknek erre nem lehet panasza. Betekintési szöge nagy, színek szépen megjelennek, a kijelző megfelelően érzékeny. A multitouch képes kijelző egyszerre négy érintést képes egyidejűleg érzékelni. Ezen felül természetesen megtalálható benne egy a-GPS, WiFi, Bluetooth, de sajnos 3G modemet hiányolnunk kell.

Az AT100-on a robotos rendszer 3.1-es Honeycomb rendszere fut, többnyire magyar nyelven, ám azért még több helyen is megmaradt az angol. Állítólag elérhető már a 3.2 is, ám frissítésnél csak a 3.1-nek egy frissebb változatát ajánlotta fel, amit fel is dobtam rá. A táblagépekre optimalizált Androidot most nem fogom külön elemezni, mivel gyakorlatilag ezen az alap rendszer van, és azt már korábban itt (Galaxy Tab 10.1v teszt) bemutattam.

Néhány screenshotot azért mutatok, hogy mégis hogyan néz ki. A japán cég megtartotta a kékes felületet, még a szoftveres navigáló gombok is a gyáriak maradtak. A régi, felső értesítési sáv alulra került, és ha valami esemény történik, már nem az egész sávon szerepel, hanem egy kis ikon mutatja, hogy például emailünk érkezett. Arra rányomva a jobb alsó sarokban felugrik egy kis ablak, ami már részletesebben kifejti, hogy mi is az. Ami viszont újítás a Galaxy Tab-en bemutatott rendszerhez képest (ott még a 3.0 futott), az az, hogy végre a kirakható widgetek mérete megváltoztatható, így akár a naptár, vagy az email widgetet akár egész képernyőre kihúzhatjuk, és így lényegesen több információhoz juthatunk hozzá, valamint végre az utolsó alkalmazások listája görgethető, nem csak öt fixet kapunk. Ezen felül további érdemi változás nincsen.

Kapunk viszont jónéhány saját alkalmazást a Toshibától. Ezek a következők:

App Place:  A Toshiba saját alkalmazásboltja, ám sajnos hiába regisztráltam wifin keresztül, majd online módban is, sehogy sem engedett belépni, pedig mindig visszajelzett, hogy a regisztráció sikeres volt. Így ezt nem tudom értékelni.

Book Place: Elektronikus könyvesbolt, ahol vásárolni, letölteni és olvasni is tudunk. Mindenképpen pozitív.

Könyvek: E-könyv olvasó, amely a Book Place olvasójánál természetesebb módon adja vissza a könyveket, kvázi a lapozás valóban lapozásnak tűnik, nem csak arrébb húzzuk a képet.

File Manager: Fájlkezelő. Külön tudjuk kezelni benne az SD kártya tartalmát, a belső tartalmakat, valamint a csatlakoztatott USB-s eszközt is.

Kaspersky Tablet: antivírus alkalmazás, de csak próba verzió

LogMeIn: Távoli asztalelérésért felelős appocska.

MOG Music: Ez egy kompakt kis média lejátszó alkalmazás. Lenne. Ám ezt se sikerült életre keltenem. Mindig csak lejátszotta az intro videóját, majd kilépett, pedig elvileg van benne zenebolt, videó lejátszó és ilyesmik.

Toshiba Media Player: Szintén egy kis multimédiás központ. Egy helyen tudjuk kezelni a videóinkat, zenéinket, képeket, streamelt dolgokat.

Service Station: Gyakorlatilag a rendszer, és a Toshiba által készített appok frissítéseit lehet itt menedzselni igen egyszerűen. Megnyitod, rögtön kidobja, hogy van-e elérhető frissítés. Ezután csak rábökünk, és telepíti magától. Semmi egyéb dolgunk nincsen vele.

Ezen felül kapunk még néhány kártyajátékot, Printer Share-t, amivel vezeték nélküli hálozaton keresztül lehet nyomtatni, Need for Speed Shift próbaverziót, Start Place, mely hírolvasó alkalmazás, és a Quick Office HD változatát is.

Multimédia terén viszont már nem annyira rózsás a helyzet. Zenei téren még viszonylag jól szerepel a készülék, kihangosítva igen hangos, nem is annyira dobozos, de azért távol van egy középkategóriás hifitől. Fülessel már lényegesen jobb a helyzet, és az SRS támogatásnak köszönhetően a beállításokban egy külön menüpont foglalkozik azzal, hogy a lehető legjobban testre szabjuk a hangszíneket. Így ez egész jól sikeredett.

Filmezés terén már szomorú voltam. HD és Full HD filmeket meg sem próbáltam lejátszani, ugyanis egy sima 480-as avit is már kissé beszaggatott. Ez a filmnek főként az elején volt észrevehető, idővel hozzászokik az ember szeme, és akkor már fel sem tűnik, és végülis zavartalanul néztem végig azt a majdnem két órás filmet, amit felraktam rá. De ha már itt beszaggat, akkor a többinél tuti. Hangzással itt sem volt gond, köszönhetően a feljebb említett beállítási lehetőségeknek.

 

Fényképezés. Nos, igen. Hiába az 5 megapixeles hátlapi, 2 megapixeles előlapi kamera, ha nem foglalkoznak vele kellőképpen a gyártás során. A gyári kameraszoftvert kapjuk, mely mondhatni el van látva azért néhány beállítási lehetőséggel, de a képek azért közel sem tökéletesek (mondjuk ki az, aki egy ekkora masinával fog fotózni). A fotók zajosak, alacsony a dinamikatartomány, sokszor elmosódottak, és a kromatikus aberrációval sincsen tökéletesen kibékülve. De a videó legalább HD-ban vesz fel, habár a kép néha szétesik. A képek sorrendje a következő: normál, 8x zoom, makró, normál, előlapi kamera képe, normál, makró, normál.

{youtube}BY4UPvfFi64&NR{/youtube}

A Youtube kliens még mindig a legeslegjobb a honeycomb-on az összes rendszer közül, beleértve a PC-s rendes változatot. Annyira el lett találva a kezelése, felülete, hogy ennél jobbat nem lehet csinálni. Mondjuk szerintem azért az egyik nézet erősen hasonlít a Safari böngésző hasonló nézetére, de majd az Apple bepereli érte a Google-t is (vicc volt).

Böngészője a gyári böngésző, ami viszont iszonyat jól használható. Egyszerre 16 ablakot nyithatunk meg, és nagyon gyors. Amikor megvettem a Galaxy Tab 7-est, akkor arról is azt gondoltam az Acer után, hogy nagyon gyors. Nos, a Thrive kenterbe verte. Kb. 3-4 mp előnye volt.

A GPS jól működik, de csak akkor használható navigálásra, ha valamelyik szoftvert megvásároljuk a Marketből, vagy a Google Maps adott térképrészletét előre letöltjük otthon WiFi-n, mivel ugye sajnos nincsen 3G modem benne. A jelet gyorsan megtalálta, és jól tartotta, nem volt gond vele.

Készítettem néhány benchmark tesztet is. A Quadrant Standard 1709 pontot adott neki. A Linpack egyszálas esetben 30.195 MFLOPS, többszálas módban pedig 48.315 MFLOPS-ot adott. Az Antutu 4639-el jutalmazta versenyzőnket.

 

Üzletemberek annyira nem fognak örülni, hiszen sajnos semmilyen üzleti szoftvert nem ad a Toshiba a készülék mellé, így muszáj alternatívákat keresni. Egyedüli plusz lehet nekik az e-mail kliens, ami viszont jól használható, kihasználva a hatalmas képernyő nyújtotta előnyöket, akárcsak a GTalk, ami viszont csak nekünk, geekeknek jó, más úgyse használja. Ami viszont mindenkinek jó lesz, az a naptár

Feldobtam még két programot a marketből, amik viszont nagyon tetszettek, mert tökéletesen kihasználták ők is a nagy képernyő által nyújtott lehetőségeket. Ezek a Friendcaster és Tweetcaster. Az első a facebook dolgainkat vezérli, a másik a Twittert. Igaz, még csak béta progiról van szó, így akadnak benne kisebb hibák, de nagyon jó lesz. Aki Honeycombot használ, azoknak ajánlom figyelmébe.

Összességében a Toshiba a Folio után egy remek készüléket hozott létre a Thrive személyében, ám még mindig nem tökéletes (talán az IFA-n bemutatott már az). Túl nagy, túl nehéz. Hiába a viszonylag erős hardverek, még így is akad néha az animáció, akár még a lapozás is. Multimédiában a zenén kívül gyenge, és igazából semmi egyedit nem nyújt a rendszere, mivel a gyári Honeycombot dobták fel rá. A sok plusz program mindenféleképpen pozitív, de sajnos ennyi pénzért (16 gigás verzió 150.000 körül mozog) inkább veszek valami mást. Ilyen áron, ilyen problémákkal sosem lesz versenyképes, ahogyan az előd sem lett az.

PDA Fan Club