Már egy jó ideje használom a Folio 100-at, és úgy gondoltam elég ismeretanyagot halmoztam fel, hogy bemutassam, hogyan is néz ki, mire használható, mely trükkökkel lehet még tovább fokozni az élvezeteket. A 10,1 hüvelyk képátmérőjű táblát a Toshiba 2010 év végén dobta a piacra nagy reményekkel. Természetesen az iPad konkurense szeretett volna lenni akkor, mint minden táblagép.

A megjelenéskor látható volt, hogy igyekezett a gyártó minél alacsonyabban tartani az eladási árat, kb. 120.000 HUF volt a kezdeti értéke, manapság 50-60.000 Forint körül már hozzá lehet jutni egy új készülékhez.

Tesztem több részből fog állni, mert a bemutatáson kívül rootolni is fogjuk, valamint használható ROMokat is be fogok mutatni a későbbiekben.

 

Mindenekelőtt megemlíteném, hogy sajnos ez idáig nem sikerült semmilyen módszerrel megoldanom a képernyőmentést, ezt kérem, vegye figyelembe a Kedves Olvasó! Másik érdekesség, hogy a felvételeket Google Nexus One kamerájával készítettem, így egy picit ezt is tesztelhettem, hogy hogyan viselkedik erős, közvetlen napfényben, illetve milyen képeket készít.

 

 

Szép nagy dobozban kapjuk kézhez vásárlás után a gépet, az ember azt hinné, hogy tele van mindenféle kiegészítővel.

 

 

Ha kézbe fogjuk, láthatjuk, hogy nem csak nagy, hanem vastag is a kincsesláda. Még izgalmasabb!

 

 

Elkezdjük a kicsomagolást…

 

 

… és elsőnek magát a táblát találjuk meg.

 

 

Ha kiemeljük a kis papírkeretével együtt, akkor végre rálelhetünk a tartozékokra is…

 

 

… ami nem más, mint egy töltő, egy képernyőtisztító kendő, egy útmutató és egy garancialevél. Igen, sajnos ennyi.

Amit mindenképpen érdemes egyből beszereznünk: egy mini USB kábel a kommunikációhoz – persze itt mondhatnánk, hogy arra ott a WiFi, de addig el is kell jutni -, egy SD kártyát a ROOThoz (egy 500 MB-os megteszi, ha nem szeretnénk bővítésre is használni) és érdemes a kijelző rossz betekintési szöge miatt egy dokkolóba beruházni, ami 15.000 HUF körül van.

 

 

Valójában nem dokkolóval van dolgunk, hanem egy TV KIT-tel. Találunk rajta HDMI kimenetet, három USB-t és van távirányítója is.

 

Térjünk át a készülékre! Ha szemből nézzük, láthatunk rajta egy 1.3 megapixeles elülső kamerát, négy érintőgombot, két hangszóró kimenetet és egy kijelzőt :).

 

 

 

Rögtön felfedezhetjük az első hibát. A képernyő panel alsó része kidomborodik, nincs egy síkban a keretpanellel. Úgy néz ki ez típushiba, de a működést nem befolyásolja. Több felhasználó is visszaigazolta, hogy náluk is ilyen a kijelző.

 

 

 

 

Ha oldalra fordítjuk, izgalmas dolgokat találunk rajta:

 

 

Szemből a bal oldalát vizsgáljuk most meg. Itt láthatjuk a töltő bemenetet, a 3,5″-os jack hang és mikrofon helyét, a HDMI-t, az USB-t és a mini USB-t. Ez utóbbi hármat egy műanyag fedő takarja. Tesztem második részében pontosan meg fogjuk vizsgálni, hogy milyen lehetőségeink vannak ezekkel a perifériákkal.

 

 

 

Mindezek mellett az SD kártyaolvasót találhatjuk.

 

 

Tekintsük meg az ezzel átellenes oldalt.

 

 

Még mielőtt elkezdenénk örülni, hogy hardveres lockról van szó, sajnos nem. Ez a hátlapot zárja, így nem tudjuk eltávolítani, csak ha “nyitjuk a lakatot”.

 

 

De, ha a nyitást említettem, akkor maradjunk is ennél egy kicsit, és szedjük le a hátlapot!

 

 

 

Az akkumulátort nagy fehér négyzetként láthatjuk a fedőlap eltávolítása után.

 

 

 

Szedjük ki az akkumulátort, úgy, hogy a két rögzítő patentet állítsuk “nyitva” állapotba. Itt szeretném megjegyezni a Folio eme előnyét, az eltávolítható fedlapot és a cserélhető akksit. Természetesen az akkumulátor eltávolítása után nem vesztünk adatot.

 

 

 

 

Több felhasználónál, így nálam is néha furcsa elektromos jelenségek történnek. Megbolondul a kijelző vezérlés, vagy az egyik hardvergomg nyomkodja önmagát. Az XDA-n azt tanácsolták, hogy az akksi és a fenti képen látható lyukacsos lemez közé tegyünk egy sima papírlapot az elektromos parajelenségek elkerülése érdekében.

 

 

 

Ennyit a belsőségekről, most térjünk vissza a felszínre, és vizsgáljuk meg a kimaradt két hosszabbik oldalt, hogy itt milyen dolgokra lelhetünk.

 

A tetején található a power és a hangerő szabályzók.

 

 

 

Ezen a részen a volume gombok mögött a képernyőn láthatjuk a power/akksi jelet, mely alatt egy többszínű LED világítónk van (narancs kör). Az általam próbált összes ROMnál kizárólag a töltöttséget jelezte fehér, zöld és narancs színekben. A felső résznél a kamerához közel találjuk a beépített mikrofon nyílását (piros kör) és az infra portot (zöld kör)!

 

 

Ugorjunk a készülék alsó részéhez! A hangszóró kimeneteken kívül ezen a részen találjuk a gumitömítéssel óvott TV KIT csatlakozó részt.

 

 

 

 

 

 

Processzor: A Folio 100 erőssége a kétmagos NVIDIA Tegra 250 nevű processzor, ami a ma ismert kernelek segítségével – bizonyos ROMoknál – 1500 MHz-ig húzható. Quadrant mániákusok előnyben

 

 

Kijelző: Egy négyujjas multitouch LCD kijelzővel van dolgunk. 10.10″, 600 x 1024. Automata fényerő-szabályozással

Dimenziók: 281 x 181 x 14 mm, 760 gramm

Akkumulátor: 2030 mAh, Li-ion

Tárolás: 16 GB belső tárhely, amiből 1 GB-ot leszed a ROM, az alkalmazások számára

Memória: 512 MB RAM

OS: 2.2 Toshiba verzió.

Nem hivatalos, használható ROMok: Honeycomb 3.0.1, Gingerbread-Cyanogen 2.3.5, Foliomod 2.2

Kommunikáció: Bluetooth 2.1 +EDR, WLAN (802.11 b/g/n), infra

Bővítés, periféria: 1 x HDMI®, 1x miniUSB, 1 x USB 2.0 (client és hub), SD/MMC Card Reader (max. 32 GB-ig). Tehát bővíthető SD/MMC kártyával, USB stick-kel, külső winchesterrel.

Egyéb: Teljes Flash támogatás (valamint: HTML, HTML5, XHTML), accelerometer, 1.3 megapixel webkamera, beépített mikrofon

 

Az alap szoftver támogatásait nem részletezném, mert a tesztem második részében rá fogok mutatni, hogy a Toshiba-féle 2.2 egyből cserére szorul. A második rész végén fogom az értékelést is elvégezni, hisz akkor a hardver mellett a szoftverekről is képet fogunk kapni, egyéb dolgok mellett.

 

Végezetül tekintsünk meg néhány képet a méretarány kedvéért: