SmartWatch2 – a kiválasztás, a megvásárlás és az együttélés története

Szerző:

logo

Mivel a készüléket saját használatra vettem, ezért az egész tesztet (már amennyiben lehet annak nevezni) úgy írtam meg, hogy miért is erre a modellre esett a választásom az amúgy egyre szélesedő okosóra kategóriában. Már régóta vágytam egy okosórára, csak nem tudtam eldönteni, hogy miért is van rá szükségem, és hogy mire szeretném használni. Alapból imádom az órákat, ezért nem volt kérdés, hogy lesz-e egy okos is.

A kiválasztás

 

Nos, kezdjük is az elején. Eredetileg a Motorola MOTOACTV-val szemezgettem, mert csábító volt az Android, illetve a Motorola maga. Mindig is szerettem a márkát, azonban a márkák közül nálam mindig is a Sony volt a fő kedvenc, így szűkült a kör és a Samsung aktuális órája ki lett lőve a sorból. Utána jött az anyagi része, vajon mennyit szánnék rá, az amúgy szűkös keretből? Nehéz kérdés, mert az elmúlt fél évben több fontos változás volt az életemben, amelyek miatt nem tudok nagy összeget elkülöníteni semmire, tehát a keret nagyjából 50 darab ezresre szűkült, így ki lett lőve sajnos a MOTOACTV is. Maradt azért még így is választék, szám szerint három.

motoactv sony_smartwatch
pebble sony_sw2

A versenyzők: Sony SmartWatch, Sony SmartWatch2, Pebble

Ez a három kütyü már az elfogadható árkategóriában van, a legolcsóbb az SW1, de őt a külcsín miatt kilőttem, mert nem tetszik, túl fiatalos (tiniknél szerintem előnyben lehet), jobban szeretem a komolyabb, felnőttesebb kinézetű órákat, ami minőségi hatást kelt. Szándékosan hatást mondtam, mert szerintem ebben az árkategóriában nem lehet olyan jó minőséget előállítani (vagy mégis, de erről később). Tehát maradt két versenyző. A Pebble és a SmartWatch2.

Itt jött az adatok szerinti végső döntés

 

Igaz, hogy csábító a Pebble az üzemidő miatt, és amiatt hogy közösségi erőből jött létre, VISZONT, nem szeretem az e-ink kijelzőket, illetve számomra elvárás volt, hogy érintőképernyős legyen az óra (elvárható szerintem 2014-ben). Tehát a győztes a SmartWatch2. Már csak meg kellett volna venni.

A megvásárlás

 

Mindig szoktam a Facebook-on nézegetni a Sony oldalát, és ott bukkantam rá az akciózgatásokra, és örömmel láttam, hogy a SmartWatch2 2014. február 20-án 45.000Ft helyett 35.000Ft-ba kerül. Hurrá, itt a nagy alkalom, hogy jó vételt csináljak, és megszerezzem az igényeimnek (és titokban vágyott) megfelelő órát. Csakhogy éppen nem állt rendelkezésemre semmi zseton, kimerítettem az e havi keretet, így szomorkodtam, amit persze a párom észrevett, és mondta hogy – „úgyis mindjárt itt a szülinapod, és látom hogy nagyon szeretnéd, úgyhogy megkapod ajándékba”. Ugye milyen imádnivaló?

Az akciós nap előtti napon felhívtam a hozzám legközelebb eső Sony Centert, hogy van-e. Mi volt a válasz? Nincs, 3 hete rendelték meg az akció miatt a készletet, de a Sony importőr nem szállította még le. Sebaj, felhívom a következőt, ott is ugyan ezt a választ kapom. Végül felhívtam az összes budapesti Sony Centert, mindenhol ugyan ezt a választ kaptam. Elkeseredtem, nem kicsit, nagyon. Kétségbeesésemben felhívtam egy ismerősömet, aki GSM boltban dolgozik, hátha van nekik. Hát nincs, DE! hívjam fel a Speedshop-ot, nekik mindenük van. Felhívni ugyan nem tudtam őket, de személyesen, az utcáról besétálva a legközelebbi üzletükbe, előrendelés nélkül leemelték a polcról, kifizettem, és már enyém is lett vágyaim tárgya.

Együttélés

 

Amikor hazaértem, rögtön ki is bontottam (elég nehéz volt), bekapcsoltam. Ami 1 másodpercig tartott. Ámultam, hogy lehet ilyen gyors egy összesen 180Mhz-en pörgő ARM Cortex-M4 processzorral megáldott kütyü? Nem ehhez vagyok hozzászokva. Általában amíg egy eszköz nálam beindul, addig szoktam körbenézegetni, de itt nem is volt időm. Maga az óra minőségi hatást kelt, elegánsnak mondható, sőt szerintem az is. Jól néz ki, tetszik a fém keret a kijelző körül. A bekapcsoló gomb (ami kicsit lötyögősre sikerült) és az egész óra a 2013-as Xperia formavilágot tükrözi. Viszont, az árához képest nagyon jól össze van rakva! A kijelző alatt található a három érintőgomb, amik a gyártó Androidos készülékeiről ismertek. Szerintem nem felesleges, sőt jó hogy van.

DSC_1016
Jól olvasható háttérvilágítás nélkül is

A Kapcsolat felállítása a telefon és az óra között kb. 10 percig tartott, hiába volt NFC a Sony Xperia S-ben. Aztán egyszer csak megtalálták egymást NFC-n keresztül (hülyén nézhettem ki, ahogy simogatom a két kütyüt egymáshoz), és már életre is kelt az óra. Üdvözlöm a Sony-t, hogy a saját eszközei ilyen nehezen kapcsolódnak egymással. Az óra akksija félig volt feltöltve (vagy félig lemerülve? jó kérdés), és így 2 napig bírta nekem, úgy, hogy azért nyomkodtam elég rendesen. A kijelző hozza az általam elvártakat, háttérvilágítás nélkül is tökéletesen leolvasható róla az idő, köszönhetően a transzflektív technológiának. Számomra a kijelző minősége, és pixelsűrűsége is megfelelő, nem volt elvárás, hogy 43523452352ppi legyen.

A kijelző egyébként 1,6”, 220×176 felbontású. Szerintem így is egész jól használható. Az érintőpanel szuper, kellően érzékeny, megkockáztatom, hogy ilyen érzékeny panellal még nem is találkoztam a Motorola Defy óta. Mert annak is király volt ám! Alapból az órát mutatja a készülék, a bekapcsoló gomb egyszeri megnyomásával a háttérvilágítást kapcsolhatjuk be, ha pedig még egyszer megnyomjuk, a menübe léphetünk. A menürendszer szintén csillagos ötös, gyors, nincs késedelem az érintés és a reakció között. Egyszerűen villámgyors! Egyedül az alkalmazások megnyitása tart egy kicsit tovább a megszokottnál, de hangsúlyozom, ez egy kisméretű okosóra! Az ikonok ugyanolyanok, mint azt a gyártó Androidos telefonjain megszokhattuk. Eltévedni nem lehet a menüben, ugyanis csak a főképernyő van, amin az alkalmazások ikonjai találhatóak.

DSC_1023
A kijelző szerintem pont megfelelő egy okosórához

Alapból elég szegényes a kínálat, még a hívások kijelzéséhez szükséges app sincs előre telepítve, ezért így alapállapotban az óra tényleg csak óraként funkcionál. A telefonra letölthető SmartWatch2 programon keresztül lehet letölteni a legalapabbnak mondható appokat, amiket a Sony készített. Ha már „komolyabb” programokat szeretnénk futtatni, ahhoz a Play Áruházba kell belépnünk. Hál’ istennek jelenleg (február végén) elég sok az órához készült program, viszont sajnos ezeknek kb a 80%-a fizetős, és számomra nem is olcsóak. Szoktam vásárolni a Play-ről programokat, olykor 1000Ft-ot meghaladó összegért is, de kicsit sokallom, hogy a SmartWatch2-höz, tehát egy órához való program 200-400, vagy akár 800Ft is lehet. Könyörgöm, egy óráról van szó. Vannak ugyan ingyenes programok, például számológép, de gyakorlatilag használhatatlan, ugyanis az összeadáson és kivonáson kívül a szorzás és osztás már csak a fizetős verzióban elérhető. Ezért is sokallom ezeket az összegeket egy óra alkalmazásért, mert gyakorlatilag piti dolgokért kérnek el akár 800Ft-ot is. Szerintem a reális ár az órára való alkalmazásokért 100-200Ft lenne MAXIMUM! Lépjünk is ezen tovább, mert ez lehet, hogy csak számomra nagy probléma. A programokat az óráról letörölni úgy lehet, ahogy feltettük rá, a telefonon keresztül. Ugyanúgy, mintha a telefon alkalmazásait törölnénk, tehát a Beállítások-Alkalmazások menüjéből. Az elgondolás jó, viszont sokkal ésszerűbb lett volna, ha magán az órán lehetne törölni az appokat.

A kamera vezérlési funkció bár hasznos tud lenni néha, de én komolyabb dolgot nem tudnék elképzelni vele annál, mint hogy ne a tükörben telefonnal a kezünkbe pózolva készítsünk remek vakus profilképet a közösségi oldalakra, vagy esetleg titokban homemade pornót készítsünk magunkról és a barátnőnkről, aki korábban nem egyezett bele abba, hogy levideózzuk. 

Miért is volt szükségem okosórára? Azért, mert autószerelő vagyok, és sokszor gondot jelent, ha szerelés közben csörög a telefonom, ezért mindig annyira némítom le, hogy még rezegni se rezegjen. Ennek viszont az a hátránya, hogy az ismerőseim és a családom sosem tud elérni napközben, mert nem veszem fel, mivel nem hallom, és még rezegni sem rezeg. Viszont szükséges, mert nincs is annál idegesítőbb, mint amikor az ember bele van merülve egy munkába, nagyon koncentrál, és kizökkenti a telefon, pontosabban nem a telefon, hanem az, hogy elő kell venni megnézni, hogy ki hív. Nekem legalábbis probléma, mert iszonyatosan feledékeny vagyok, és egy ilyen kizökkentés komoly problémát jelenthet. Ebben segít nekem az óra, mivel ha teljesen le van némítva a telefon, az SW2 akkor is rezeg (nem is gyengén), és elég csak kinyújtanom a kezemet, hogy a melós ruha alól előbukkanjon az óra, és lássam, hogy ki hív, és eldöntsem, hogy fontos-e beszélnem vele, vagy sem.

DSC_1015
A gumiszíjas változat számomra kényelmesebb

Maga az óra viselése jó, kényelmes, meg se érzem, hogy rajtam van, mert könnyű, és hála a gumiszíjnak, nem dörzsölődik ki a csuklóm. Apropó gumiszíj. Már 2 nap használat után a matt fekete szíj egy-két helyen elkezdett fényesedni, ami igencsak fekete pont a Sony-nak.

Miért nem Androidos okosórát vettem? Egyrészt azért, mert magasabb árkategóriában vannak, ami jelenleg számomra megfizethetetlen (annyiért már egy jó telefont lehet venni), másrészt azért, mert teljességgel feleslegesnek gondolom, hogy egy óra Androidot futtasson. Felesleges jaszkarizás, és több hibalehetőség. Amire nekem kell az SW2, arra tökéletesen megfelel. Ez nem jelenti azt, hogy másnak nincs szüksége rá.

Az üzemidő nagyon jó, pláne a Gear-hez képest! Mint feljebb írtam, félig feltöltött akksival kaptam, és 2 napig bírta. Nagyon gyorsan töltődik, bár én nem a gyári kábelével töltöm, hanem a telefonom EP800 típusú töltőjével. Kereken 30perc alatt teljesen feltöltődött (igaz, egyszer levettem 5percre a töltőről). És ahhoz képest, hogy számításaim szerint nálam kb 4-5 napot fog bírni egy töltéssel, a 30perces töltési idő nem sok. A dobozban (ami szerintem szép) nincs sok minden. Maga az óra virít benne, majd az óra és az alatta található fedél eltávolítása után a dobozban még található egy rövidke microUSB kábel, és a dokumentációk. És ennyi. De nem is kell több, ugyanis az óra nem képes zenelejátszásra, nincs rajta 3,5 jack, csak egy bekapcsoló gomb a jobb oldalán, és egy fedéllel takart microUSB csatlakozó. A fedél azért szükséges egyébként, mert az óra IP57 minősítéssel rendelkezik. Ennek ellenére félek vízbe tenni, ugyanis fórumokon találtam borzalmas képeket, amiken beázott, foltos kijelzők voltak, valamint állítólag hajlamos az érintőpanel elválni a készüléktől. Nos, ezeket egyelőre nem tapasztaltam. Egy pici vizet már kapott és bírta, de nem hiszem, hogy sokszor fürdetném, ugyanis a véleményem az, hogy egy óra nem arra való, hogy azzal fürödjünk. Én legalábbis mindig leveszem magamról, már csak higiéniai okokból is.

DSC_1003
Kényelmes viselni

Összegzés

 

A Sony-nak sikerült egy olyan készüléket összehoznia, ami jól néz ki, könnyű, egyszerű a kezelhetősége, jó a viselése, nem kényelmetlen, és gyors. Ebben az árkategóriában szerintem verhetetlen, és kihagyhatatlan vétel annak, akinek szüksége van ilyen kütyüre, amivel vezérelheti a telefonját. Nekem szükséges volt, megkönnyíti a mindennapjaimat, és a legfontosabb, hogy azt tudja, amire nekem szükségem volt, se többet, se kevesebbet! És szerintem mindent így kéne kiválasztania az embereknek, de sajnos a gyártók azt akarják belénk nyomni (sikerrel), hogy nekünk a legerősebb, legnagyobb telefon és óra kell. El kell dönteni, hogy mit szeretnénk csinálni az adott eszközzel, mire szeretnénk használni, mennyit ér nekünk. Mert higgyétek el, a gyártóknak nincs igazuk!

És a valódi összegzés: a SmartWatch2 egy kellemes, jól használható készülék, a kis hibáit leszámítva tökéletes!

2 hozzászólás a cikkhez

  1. Arpad Fuzy szerint:

    Hogyne lenne! Nekem is ilyen órám van, és egy csomó időt, és kényelmetlenséget megspórolok azzal, hogy ha naptár bejegyzés, vagy bármilyen más esemény történik, akkor nem kell elővennem a telefont, hanem csak ránézek az órára és már tudom, hogy mi van. Minden, azaz minden, értesítést, amelyet a telefon meg tud jeleníteni az Android értesítési területén, az átkerül az órára is úgy, hogy kiválaszthatom, hogy mely értesítéseket szeretnék megkapni. Pl. nem érdekelnek a közeli wifi hálózatok, vagy a játékok által küldött értesítések, de érdekel a többi sok minden. Amikor frissít az android egy programot. Amikor nem fogadott hívásom volt, vagy sms-t, vagy facebook, vagy hangouts, vagy bármilyen üzenetet kaptam. A telefont már csak akkor veszem elő, amikor esetleg válaszolnom kell egy-egy üzenetre, és akkor nem, ha éppen a telefonom csilingel, de csak egy naptár bejegyzést jelez, vagy éppen a kedvenc tv műsorom kezdődik.

  2. Darkcomet szerint:

    Amúgy gyakorlati haszna van egy ilyen kütyünek?

Vélemény, hozzászólás?