Mindig irigykedtem azokra a külföldi portálokra, ahol egyre-másra jelentek meg valós (vagy annak vélt) tuti kémfotók a nagy gyártók legújabb készülékeiről. Sose értettem, hogy valaki CSAK ÚGY sétál az utcán, ül a buszon, vonaton, és egyszer csak ott terem előtte a féltve őrzött titok, mindenki álma, a Szent Grál, amiről hallani ugyan már lehetett, de élő ember még nem látta. Vagy ha véletlenül meg is látta, akkor rövid időn belül fékezett a háza előtt valamely titkos három betűs szervezet lesötétített autója és ő másnap már nem ment a piacra a farhátért, pedig a Csirkés Feri félretette neki, hogy a hétvégére megfőzhesse a kutyájának. Végül pedig az UFO hívők egy újabb titokzatos eltűnést jegyezhettek fel a bizonyítékaik közé.

És tessék, ma velem is megtörtént! A két szememmel láttam egy olyan készüléket, amelyik a típusszáma szerint még a hírekben sem szerepelt soha.

Vigyázat, a cikkben termékmegjelenítés látható!

Munkából hazafele beugrottam egyik nagy áruházunkba és mivel persze pont azt nem tartanak, ami nekem kellene, így dolgom végezetlenül lézengtem a pultsorok között. Először a mosógépekhez mentem, ahol a minőséget firtató kérdésemre megtudtam az eladótól, hogy a mai készülékektől már ne várjak hosszú élettartamot, mert már mindenki a távol-keleten gyártat. Példának a Samsungot hozta fel, akik egész Dél-Koreáig vitték el a gyártósoraikat. Ennél a pontnál úgy gondoltam, hogy ma már több információt nem szeretnék megtudni a háztartási gépekről és valami más látnivaló után nézek. Így hát elindultam a szórakoztató elektronika felé. Ám ettől se dobódtam fel túlzottan, mert nagyrész a karácsonykor kifosztott pultok látványa fogadott. Továbbhaladva már-már túlmentem az unalomig látott okostelefonokon is, mikor egy dühös vevő hangja visszafordított, aki éppen számon kérte az eladón, hogy egy közel két éve bemutatott telefon miért nincs a kínálatban, pedig annál jobbat még nem gyártott a Nokia. Hát igen, a retró korát éljük.

És akkor egy hang, mint a szférák zenéje, úgy csendült föl a fülemben, hogy irányt mutasson:

„Nézz oda! Nem oda te szerencsétlen! Odaaa! Jobbra! Még! Följebb! Azttt a csipás….!!! Még egy kicsit följebb! Na végre. :(”

És akkor egyből megláttam.

Ott volt. Beleégette a retinámba a meglepetés és a piros figyelmeztető fény: T I T O K

Ami mellett valószínűleg már tudatlan vásárlók ezrei sétáltak el egyetlen legyintéssel, hogy „Á, ez nagyon drága”, mert nem tudták, hogy a csodát látják, a koreai cég leges legjét, a Samsung GT-19100 Galaxy SIL-t!

Megszokhattuk, hogy egy készülékcsaládban a típusszámmal mindig megpróbálják a gyártók kifejezni egyrészt a folytonosságot és egyben, hogy az újdonság milyen világrengető újdonságot takar. De erre általában elégnek bizonyul egy tízes vagy százas helyi értékű szám megváltoztatása. Egy ekkora, egy tízezres ugrás legalábbis valami földi csodát kellene, hogy szimbolizáljon.

A specifikációkból látható, hogy a készülék alapvetően megegyezik a Samsung GT-i9100 Galaxy S II-vel. Az újdonságot a SIL (SEAL) jelölés rejtheti, melyet még nem sikerült teljesen megfejtenünk. A három rejtélyes (mondhatni rejtjelezett) betű akár a készülék feketeségére és egyedi hangjára is utalhatna. Ugyanígy jelentheti a szélsőségesen hideg időjárás tűrését és a mélytengeri víz- és nyomásállóságot is. Utóbbi esetben a Samsung legújabb nagykapacitású, zsír alapú energiatároló és gyorsan utántölthető technológiája is lelepleződne, ahol a pletykák szerint a konnektoros elektromos táplálás helyett néhány élő hering odavetésétől is újult erőre kap a készülék. Ezt a fejlesztést különösen a PDA Fan Club északi sarkköri szekciója követeli egyre hangosabban, mivel az iglukban és az úszó jégtáblákon továbbra is késik a vezetékes elektromos hálózat kiépítése.

Végül nézzük meg a leleplező fotót a készülékről, amely a kémfotóktól megszokott módon elég gyatra minőségben készült. Bevallom kicsit kapkodva készítettem, mert a nokiás pacáktól felhergelt eladó csúnyán nézett rám, hogy mit fényképezgetek az ő szeretett áruházában.

Hát igen, már megint nem kerülök be a történelemkönyvekbe a nagy felfedezők közé, mint élő legenda. Mint a képen is látszik ez is csak egy mezei SGS2. A nagy titok pedig a “Belépés csak személyzetnek!” feliratú ajtó mögött keresendő, ahol egy túlképzett infómókus – aki valószínűleg nemrég még a bevásárlókocsikat visszatologató lelkes kis csapat frontembere volt -, nem volt képes normális adatlapot nyomtatni hozzá. Pedig még egy felsőfokú végzettséget adó 15 perces nyomtatókezelői tanfolyamot is elvégzett, majd ledoktorált toner cseréből.

Aztán a papír kikerül az osztályra, a szerencsétlen eladóknak meg a legkisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy ilyen apróságokkal foglalkozzanak, mikor nekik az energiájukat a retró készülékek beszerzésére kell fordítani a kedves vásárlók kívánságainak kielégítése érdekében.

Végül mindenki megnyugtatására közlöm, hogy engem nem fognak elrabolni az UFO-k.