Másfél év Jelly Beannel a háta mögött a Google úgy döntött, hogy eljött az idő, és az Android ― 4.4 ― megérett egy újabb édességalapú becenévre. De még mennyire! A Google 2013 szeptember 3-án a Nestlé és a Hershey közreműködésével bejelentette a legújabb Android verziót, a 4.4 KitKat-ot. A megjelenés puszta ténye nem volt meglepő, hiszen az új Androidról már több hónapja szivárogtak az információk, azonban az mindenkit meglepett, hogy 5.0 és “Key Lime Pie” helyett végül 4.4 és KitKat lett a verzió neve, mely 2013 Október 31-én a Nexus 5 készüléken debütált először.
A KitKat véleményem szerint a legnagyobb update az Ice Cream Sandwich 2011-es megjelenése óta. Igaz, a Jelly Beanben felbukkant a Project Butter, meg a Google Now, de ezeken felül nem sok előrelépés történt. A 4.4 nemcsak egy új, csiszoltabb, átgondoltabb felhasználói felülettel gazdagodott, hanem elhozott olyan, a motorháztető alatti jelentős változásokat is, melyekkel először nemhogy nőtt volna a verzió rendszerigénye az előzőhöz képest, hanem egyenesen csökkent, miközben a teljesítmény nőtt. Ezeken felül új funkciókat és frissített applikációkat is kaptunk természetesen.
A KitKat ― legalábbis abban a formájában, ahogy azt a Google LG által gyártott Nexus 5 készülékén meg lehet tapasztalni ― az eddigi “legguglibb” Android verzió. A launcher, az üzenetkezelő app és a tárcsázó is mind “guglizálva” lettek, és a Google Now olyannyira előtérbe került, hogy ezáltal a platform egyik fő jellegzetességévé vált. Hogy a 4.4 ― mely a közeljövőben többi gyártó készülékén is feltűnik ― mennyire lesz nyers és Google-centrikus, még a jövő zenéje, azonban akárhogy is legyen, csak profitálni lehet az új frissítésből.
 |
| Frissítések várható megjelenései készülékek és gyártók függvényében |
2010-ben jelent meg a Honeycomb-mal a mai felület ősanyja, a “Holo” névre keresztelt UI. Az akkoriban csak tableteken futó grafikus kezelőfelület a telefonokon 2011-ben az Ice Cream Sandwich megjelenésével vált elérhetővé. A Google azóta csak apró simításokat végzett rajta, a rendszer képe most a 4.4-es kiadással sem alakult át drámaian. A kék szín dominanciája megszűnt, szinte teljesen kiűzték a rendszerből (egy-két kapcsoló maradt kék, amikor aktív az adott beállítás). Sokkal szebb, és egységesebb lett a kezelőfelület. A felhasználói felület legtöbb eleméhez hozzányúltak a fejlesztők, apró módosítások szinte minden ponton felfedezhetőek. Az egész olyan, mintha nyakon öntötték volna egy flakon hipóval. Szinte teljesen kifakult, és nem csak az ikonok. Igaz ez a képernyőn lévő gombokra és az értesítési sávra is.
“OK Google” ― A Google Now a launcher szerves részévé vált, amit egyet balra görgetve is elérhetünk már, így gyakorlatilag külön lapként tekinthetünk rá. Hasonlít a HTC által a Sense 5-ben bemutatott BlinkFeedre, csak itt a Google a főszereplő. Az “OK Google” parancs után akár diktálhatjuk is neki, mit szeretnénk, sajnos azonban egyelőre csak amerikai angolul. (Nexus 5 és Moto X esetében nem kell nyitva lennie a Google Now-nak, mivel a hangutasítás főképernyőről is, utóbbi készülék esetében alvó állapotban is működik.) Easter Eggben sincs hiány; a Google mérnökei humoros kedvükben lehettek, mikor úgy döntöttek, hogy a hangaktivációt ráprogramozzák az “OK Jarvis” utasításra is. Filmes gegből talán a “Beam Me Up Scotty!” (Sugározz fel Scotty!) a legjobb, melyre azt válaszolja, hogy sajnálja, de nincs elég energiája hozzá: “I can not do it, Captain. I do not have the power.”.
Előbukkanó főképernyők ― Alapból csak egy lapja van a főképernyőnek a 4.3-as Androidban lévő öttel szemben, azonban könnyedén végtelen mennyiségű lappal bővíthetjük képernyőink számát. Ha egy programot kihúzunk a lap jobb szélére, akkor megjelenik egy új lap, melyre átmozgathatjuk az adott alkalmazást. Hátulütője ― de megszokható ―, hogy ilyen formában üres lapokat nem tudunk létrehozni, mert amint kitöröljük az utolsó elemet egy lapról, a lap is megszűnik. Másik probléma, hogy mivel a Google Now a sor bal szélén van, így az alapértelmezett képernyő mindig az első lesz, és ezt nem lehet megváltoztatni. Amennyiben megszoktuk, hogy a középső lapunk az alapértelmezett (ami amiatt is hasznos, mert ekkor látjuk a gördülő hátterünk közepét), és nem akarunk változtatni, kénytelenek leszünk váltani valamilyen alternatív launcherre.
A méret a lényeg ― Dizájn oldalról megvizsgálva rögtön szembetűnő (pár újrarajzolt ikon mellett), hogy a 4.4-ben mennyire megnőttek az ikonok a korábbiakhoz képest. Sokkal egyszerűbb így átlátni a telefont, és kezelni is könnyebb így a készüléket.
Az áttetszőség az új fekete ― A felső értesítési sáv, valamint az alsó navigációs gombsor végre áttetsző lett, (részben) felhagyva a Gingerbreadben bevezetett feketével. Nem mindenhol, de ahol számít, ott igen. Végre a háttérképünk az egész képernyőn átnyúlva terpeszkedhet. Az “Immersive Mode”-nak köszönhetően a fejlesztőknek lehetőségük nyílt száműzni a programjukból a navigációs és értesítő sort, így az egész képernyő nyújtotta média-élményben lehet részünk.
Gyorsabb multitasking ― A négymagos processzorokra optimalizált rendszer mellett a multitasking gyorsabb, mint valaha. A háttérben futó alkalmazások a korszerűsített környezetben kevesebb energiával és memóriahasználattal tudnak működni, aminek köszönhetően több erőforrás jut az aktív alkalmazásokra, sokat gyorsítva a rendszer általános működésén.
Chromium WebView ― A Chromium WebView segítségével a fejlesztők könnyebben készíthetnek web alapú tartalmakat a felhasználók nagy örömére. Az Android 4.4-ben bővebb a HTML5, CSS3 és JavaScript támogatás a korábbi verziókhoz képest. A meglévő tartalmakat könnyedén, minimális optimalizálás után frissíteni lehet a 4.4-es rendszerre.
Alacsony memóriaigény ― A KitKat egyik legfontosabb műszaki újdonsága a lecsökkentett memóriahasználat, a Project Svelte. Pontosabban 512 MB RAM elegendő a rendszer megfelelő futtatásához. Ez a már négy éves elmúlt Galaxy S, avagy a jelenlegi belépő szintű okostelefonok hardverének felel meg. Az alacsony memóriahasználatnak mindenki örülhet, mivel eltolhatja a 4 gigabájttal szerelt telefonok piacra dobásának időpontját. Ez két dolog miatt lehet fontos: Egyrészt később kell átállni x64-es platformra, másrészt a modern okostelefonokban a rendszermemória a képernyő és processzor után a legnagyobb fogyasztónak számít. Nem mindegy, hogy 2, 3 vagy épp 4 gigabájtnyi kapacitásnak megfelelő memóriamodult kell folyamatosan árammal ellátni. Igen nagy programozói munka áll az alacsony memóriahasználat mögött. Állítólag a Google butított Nexus 4-et osztott ki a fejlesztőknek motivációképpen, melyeket 512 MB memória használatára korlátozott, lekapcsolt a négyből két magot, és a processzormagok órajelét lecsökkentette 800 Mhz-re. A zárthelyi feladat nem volt más, mint használhatóvá tenni a telefont. Az első feladat az alap rendszer memóriahasználatának csökkentése, a második a Google-alkalmazások karcsúsítása, a harmadik pedig a meglelő memória esetén jelentkező kritikus lelassulások szofisztikált kezelése volt anélkül, hogy a felhasználói élmény rovására menjen.
NFC-vel a jövőbe ― Az NFC Host Card Emuláció segítségével a smart cardok emulálása már nem olyan körülményes, mint korábban, így új lehetőségek nyíltak a megjelent új keretrendszernek köszönhetően, mely szükséges volt a “Tap To Pay” funkció megvalósításához.
Infrával a múltból ― Az infraport natív támogatást kapott, és ezzel a lépéssel visszahozták a mindennapjainkba a telefonokból egyébként 8-10 éve eltűnt funkciót. Igaz nem fájlátvitel már az elsődleges célja, hanem a különböző háztartási eszközökkel való kommunikáció, de mindenképpen jó viszontlátni. A készülékgyártók már egy ideje pakolnak IR-t a csúcskészülékeikbe, de eddig a saját programozóiknak kellett úgy beleírniuk az Androidba, hogy az működjön is.
Adaptive Playback ― A HTTP-n keresztül közvetített adaptív streaming formátumok, mint az Apple HLS (HTTP Live Streaming), az MSS (Microsoft Smooth Streaming), az Adobe HDS (HTTP Dynamic Streaming), az MPEG-DASH (Dynamic Adaptive Streaming over HTTP), mára igen népszerűvé váltak. A Google Android operációs rendszerrel kapcsolatosan azonban az adaptív streaming formátumok használatával mindig sok probléma adódott. Ezek közül sikerült többet megoldaniuk a Google mérnökeinek, így a pufferidők csökkentek, és az alacsonyabb árfekvésű készülékek esetében is jobb média lejátszást sikerült biztosítaniuk az adaptív playbackkel. Automatikusan képes a felbontást a rendszer az adott internetkapcsolat minőségétől függően beállítani.
Viszlát Dalvik, üdv ART ― Az Android 4.4 egyik nagy újítása az ART (Android Runtime) futtatókörnyezet és az AOT ütemező (AheadOfTime) bevezetése, melyre lehetőségünk adódik átváltani a Dalvikról a fejlesztői beállítások alatt. Az új runtime sokat gyorsíthat készülékünkön, hiszen nincs szükség JIT-re (JustInTime), mert ART alatt a Dalvikkal ellentétben nem egy program futtatásakor kell átalakítani a fájlt futtatható állománnyá, hanem már a telepítéskor futtatható kóddá alakulnak. Kicsit több helyet foglalnak így a programok, de sokkal gyorsabban indulnak, meg töltődnek be. Vélhetően az ART teljesen leváltja a Dalvikot a közeljövőben.
Nyomtatás ― Akár a gyári Galéria vagy QuickOffice programot használja az ember, lehetősége nyílik közvetlenül a nyomtatónak küldeni képeket, dokumentumokat a “Cloud Print” funkciónak köszönhetően, mellyel az adott tartalmakat hálózaton keresztül (a Google Print szabványt támogató nyomtatók vagy néhány HP típus segítségével) kinyomtathatjuk, vagy fájlba (PDF formátumban) menthetjük. A folyamat igen egyszerű, mindössze néhány másodpercre van szükség, hogy megtalálja a telefon a közelben lévő kompatibilis eszközöket, utána már adhatjuk is meg a nyomtatási beállításokat.
Tárhely ― Az új rendszeren előre telepítve elérhető a “Drive” felhőszolgáltatás kliense. Nagy hangsúlyt fektetett a Google a “Drive“-ra, hogy az elsődleges fájlkezelő, dokumentum készítő és tárhely szolgáltatás legyen. Megjelent egy opció, mellyel az elmentett tartalmakat más programokkal is meg tudjuk nyitni, például a QuickOffice segítségével. Habár sok minden nem változott a Google Drive-ban a 4.4-es frissítéssel, az egész feltöltés és médiakeresés jelentősen gyorsult, ezáltal még könnyebb hozzáadni és törölni dokumentumokat.
Email vs. Gmail ― Már régóta esedékes volt a gyári Email kliens ráncfelvarrása, így a 4.4-gyel érkező új verziót boldogan fogadhattuk. Több új funkció bekerült, melyek közül sok ismerős lehet a Gmailből, például a beérkező leveleket is jobban tudjuk már kezelni. Beérkező levelek kezelhetőségében a Gmaillel egy szintre került. Ha több fiókunk van, akkor azokkal sokkal jobban képes bánni, mint a Gmail hasonló szituációban. Sajnos nem mindenhol sikerült javítani. A képek kezelése és megjelenítése még mindig hagy kívánnivalót maga után.
SMS integráció ― Az új verzióból hiányzik a jól megszokott üzenetkezelő, azaz a Messaging app. SMS-ek küldésére alapból Hangouts csevegőszoftverre kell támaszkodnunk. Sajnos az adott kontakthoz tartozó SMS-eket és egyéb üzeneteket külön folyamra bontja, és nem fűzi össze őket, ahogy pl. az iMessage. A listában is kétszer jelennek meg a beszélgetéseink, egyszer az SMS-ek, egyszer a Gtalkos üzenetek. Az egyes üzenetfajták között a névre kattintva válthatunk (telefonszámonként és nevenként ugye külön-külön szál van). Üzenetküldésre összességében ugyanolyan jól használható, mint a régi üzenetkezelő.
Helyzetmegosztás ― Minden Hangoutson keresztül küldött üzenet képes használni az új helyzetmegosztás (location sharing) funkciót. A szövegsor jobb oldalán található helyzetmegjelölő ikon megnyomásával megadhatjuk, hogy hol vagyunk, és elküldhetjük a pontos helyet a másik fél számára. Pontosabb meghatározáshoz ― amennyiben nem manuálisan akarjuk megadni a helyzetünket ― érdemes a GPS-t bekapcsolni.
Videohívás ― Sok minden ezen a fronton sem változott, azonban több apró módosításra sor került, mely könnyedebbé teheti a mindennapokat. Ilyen például a videohívás és szöveges üzenetküldés közti problémamentes váltás. Ehhez mindössze meg kell nyomni a hívás közben az üzenetküldés ikont a képernyő tetején.
A Tárcsázó ― Igen komoly változáson esett át a tárcsázó, mely szinte minden szegmensében megújult. Az új grafikus felület mellett a funkcionalitása is jókorát bővült. Az alkalmazást elindítva az utoljára hívott személy van legfelül, alatta egy sorban a csillagozott személyek, majd lejjebb a leggyakrabban hívottak, a lista folyamatosan frissül. A másik újdonság az intelligens számfelismerés (Caller ID). Képes megtalálni az összes olyan cég vagy intézmény telefonszámát, amely a Google Maps adatbázisában szerepel. Automatikusan párosítja a hívott, vagy hívó felet a közeli szolgáltatásokkal, így a számot bepötyögve, vagy a hívást fogadva ― idegen szám esetén is ― az adott intézmény nevét jeleníti meg a program, így szinte mindig tudható, hogy ki hív. A szolgáltatás kivételesen Magyarországon is hibátlanul működik. Nagy örömömre, hiszen hihetetlenül hasznos funkció, akár taxi keresésre, akár pizza rendelésére használja az ember.
A Google úgy döntött, hogy eljött az ideje egy nagyobb faceliftnek, és rendesen átdolgozta a rendszert. Funkcióiban az Android még mindig messze a többi mobil operációs rendszer előtt jár. Az Android hardverigénye az Android 4.0 és 4.1 (Project Butter) megjelenésével nagyon elszállt, a 4.4 arra koncentrált, hogy visszatérjen hardverszinten két lábbal a talajra. A memóriahasználatot visszafogó Svelte, az új kamera-, nyomtató és állománykezelő keretrendszer, és az új ART futtatókörnyezet mind egy új éra előszelét jelzik. A KitKat, mint minden rendszer csak annyira tud jó lenni, amennyire a rá írt alkalmazások. Az új fejlesztői opciók kihasználásáig a 4.4 csak felszínen nyújt érdemben többet, mint a korábbi Android verziók. A Google letette egy új generációnak az alapjait, innen már csak a fejlesztőkön és hardvergyártókon múlik, hogy mit hoznak ki belőle.
