A Huawei nevet már rengetegen hallották. A kínai gyártó ide haza főleg az olcsóbb készülékeiről volt híres illetetve a mobil kommunikációs megoldásairól. Csak nagyon ritkán volt szerencsém ilyen készüléket használni, mert ritkán nézelődtem az alsó és közép kategóriában telefonok után. A Huawei a Honor márkanévvel egy újfajta értékesítési módszert szeretne bevezetni Európában, így a készülékei nem függetlenül vagy szolgáltatónál lesznek kaphatóak, hanem interneten keresztül lehet majd megrendelni őket. Nálunk az Extreme Digital forgalmazásában kaphatóak. Szeretnénk köszönetet mondani a hazai Honor képviseletnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a készüléket egy gyors teszt erejéig.

Külső

A szokásos külső csomagolás leírását most mellőzöm, mert csak egy USB kábelt és egy töltőt kaptam hozzá. Nekem ez is bőven elég volt. :)) Első kézbevétel után kellemes benyomást keltett bennem a telefon. Jól eltalálták a formáját, mert könnyed és könnyen egy kézben tartható. 5 colos mivolta ellenére nem vészes a mérete se. Bár némileg hosszabb (139,6*69,7*7,5), mint a Samsung S4, ettől függetlenül a szögletesebb élek és a vékonyabb kivitel lehetővé teszi, hogy stabilabban tarthassuk. Az előlap java részét az 5 colos kijelző tölti ki, mely felett ott fészkel az előlapi kamera, hangszóró, jelző LED és pár érzékelő (távolság és fény). A kijelezőt természetesen Gorilla Glass 3 fedi. Megfordítva a készüléket a hátlap finom mintázata rajzolódik ki. Több rétegből állították össze, melyet végül egy üveggel fedtek le. A 13 megapixeles kamera mellett egy Dual Flash található. A hangszóró bal oldalt alulra került nem túl szerencsés elhelyezésben, mert asztalra letéve rendesen veszít a hangerejéből. A kialakításból adódóan a hátlap nem szedhető le és az akkumulátor se cserélhető.

Szerencsére a Micro SD bővítésről nem kell lemondanunk, mert egy műanyag fedél mögé bújt el a micro SIM kártya társaságával a jobb oldalon. Felette a bekapcsoló gomb és a hangerőszabályzó gombok foglalják el jogos helyüket. Semmi extra, de jól használhatóak. A másik oldalon csak az IMEI és széria számot tartalmazó matrica terpeszkedik. Pár napos zsebes használat után elkezdett pöndörödni, így jobban jár a leendő tulajdonos, ha átragasztja valahova máshova.

A készülék elő és hátlapját kivéve masszív, de közepes minőségű műanyagból készítették. A körbe futó ezüstszínű sáv hamar kopásnak indulhat, amint az némileg látszik a SIM takarón. A Honor tetejére tették a 3,5-es Jack csatlakozót, az infraportot és a másodlagos mikrofont. Alulra már csak a szabványos 2.0-ás Micro USB csatlakozó maradt.

Belső

A készülék kellemesen vékonyra sikeredett, mindössze 7,5 milliméter vastag. A tömegére se lehet panasz, a 130 gramm nem számít túl soknak. Az 5 colos kijelző IPS technológiával készült és Full HD (1080*1920) a felbontása. A színek élénkek és a betekintési szögei is elég jók. Ami igazán érdekes a készüléknél az a felhasznált központi egység, mert ugye a legtöbb okos telefon vagy a Qualcomm Snapdragon-jait használja vagy az Mediatek 4-8 magos megoldásait. A Samsung veszi még a fáradtságot, hogy saját mobil processzort készítsen. A Honor üdvöskéje is saját készítésű CPU-t használ. Becsületes neve HiSilicon Kirin 920 lett. Ez egy 8 magos megoldás, mely 4 db 1,7 GHz-en ketyegő A15 magot és 4  db 1,3 GHz-en ketyegő A7-es magot tartalmaz. A CPU mellé betették a Mali T628MP4 GPU megoldását. Hasonló GPU üzemel egyes Samsung készülékekben is, igaz ott MP6-os konfigurációban. A GPU maximum 600 MHz-en üzemelhet.

 

Mindezen adatok tudatában a készülék egy erős középmezőnybe sorolható a teljesítménye szempontjából. Örömmel tapasztaltam, hogy 3 GB RAM-ot pakoltak bele, ami jelentősen látszik a teljesítményén. Indítás után kicsivel több, mint 2 GB szabad! A készülék átlagosan melegedett és ez a meleg szépen eloszlott a teljes hátsó felületen. Használat közben folyamatos volt a használat, akadásokat nem tapasztaltam. Memória igényesebb alkalmazások használata után ugyan néha újra töltötte a kezdőképernyőt, de ezt elég gyorsan tette meg, így nem volt zavaró. Hozzám a 16 GB-os változat jutott el, amiből kb. 11 GB áll rendelkezésre, ha ez nem lenne elég, akkor bővíthetjük 64 GB-ig Micro SD kártyával is.

Hálózat terén se szerepel rosszul, mert maximális sebessége 4G hálózaton akár 300 Mbs is lehet. A WiFi támogatja a b/g/n szabványt. A Dual Band-nek köszönthetően egyaránt tud 2,4 GHz és 5 GHz-en is üzemelni. A tarsolyban van még a Bluetooth 4.0 is. Az infraporthoz alapból nem kaptunk programot, de utólag sikerült letöltenem egyet és azzal már remekül üzemelt. Sőt még tanítható is volt.

Rendszer

A Honor 6 alapból Android 4.4.2 futat. A felülete erősen hasonlít az Iphone-ok ikon elrendezéséhez, ebből következik az is, hogy az App Drawer-t (Program listát) is mellőzték, így minden feltelepített program a kezdőképernyőre kerül ki. Szerencsére mappákba is lehet rendezni őket. A felület egyébként könnyen kezelhető és remekül reagál az utasításainkra.

A felső értesítősávot két részre osztották, a bal oldalán jelennek meg az értesítések, míg a jobb oldali fülön a gyors gombokat találhatjuk. Kisé zavaró volt, hogy jobbra-balra kellett lépkedni közöttük, amikor meg szerettem volna nézni egy régebbi értesítést. A gyorsgombokkal egyébként miden rendben volt, az alap dolgokon kívül találtam pár hasznosat is, mint a zseblámpa, a Suspend button (a képernyő bármely pontjára kitehető navigációs gombok), a képernyőmentés gomb vagy a 4G kapcsoló.

Számítógépre dugva a készüléknél kiválasztható, hogy az SD kártyát Mass Storage módban is felismerje. Már a Sony esetében is láttam ezt a módot, ami rendkívül hasznos tud lenni a fájlok kezelése közben. Ebben az esetben ugyan le kell mondjunk róla, hogy lássuk a gépen a telefon belső memóriáját és a készülék se látja a Micro SD kártyát, viszont cserébe a PC-n úgy látszik, mint egy normál kártya olvasó. Aki használt már MTP-s telefont az tudja, hogy ez miért jó. Lehetőségünk van arra is, hogy a szokásos MTP módot válasszuk. Nálam ez a rendszer megérdemel egy piros pontot.

Szintén egy érdekesség, hogy Android 4.4.2 alatt a telepített programok root nélkül nem képesek írni a külső SD kártyára. Ez sok esetben problémát is okozhat. Szerencsére a Honor esetében erre is gondoltak és lehetővé tették, hogy bármelyik program írhasson a memória kártyára. Nem volt root-olva a készülék. Remélhetőleg ez a funkció nem csak a teszt készülékben van benne. Még egy piros pont.

A kezelő gombok szerintem bőven elfértek volna a képernyő alatt is, így viszont értékes területet vesznek el a kijelzőből. Az új trendnek köszönhetően a menü gomb helyett itt is az APP váltó gombot találjuk.

A Galéria sajnos alapból nem kezeli a Picasa fotóinkat, ami fájó pont lehet azoknak, akik használják ezt a szolgáltatást, az olyanoknak, mint én.

Apró figyelmesség, hogy az FM rádió nem maradt ki.

GPS terén a tesztelt navigációval gyorsan talált műholdat és pontosan követte az útvonalat.

A készülékről szóló kijelzőn pontos leírást kapunk arról, hogy milyen processzor használ a masina mennyi a memóriája és mekkora a felbontása. Apró dolgok ezek, de mégis hasznosak.

A teszt eredmények alapján ugyan nem kerül a készülék a felső ragadozók közé, de nincs mit szégyenkeznie. Igazán az olyan tesztekben szerepel jól, amik ki tudják használni a több mag által nyújtott lehetőségeket.

Kedvenc játékom (Smash Hit) maximum részletesség mellet apróbb akadozásoktól eltekintve hibátlanul futott.

Az akkumulátor 3100 mAh, nálam ez maximum két napig volt elegendő erősebb használat mellett.

Videó és fényképező

A hátlapi kamera egy 13 Megapixeles Sony által gyártott BSI szenzoros egység. Önmagában a kamera modul semmit nem ér, ha az utó feldolgozó szoftver nem jó. Ebben az esetben vegyesek voltak az érzéseim, míg fénykép készítése esetén teljesen elfogadhatóak voltak az eredmények, videó esetében a minőség pocsék volt.

A fényképeket 16:9-es arányban készítettem. A napos idő miatt a zajosodás minimálisan jött elő és a képek elég részletet megőriztek. Éjszaki lámpafény mellett 1250 ISO állított be a fényképező. A részletesség ebben az estben már nem volt túl jó, de ehhez képest nem látszik a képen a bemozdulás.

 

Becsületére legyen mondva, hogy készíthető 20 képkockáig sorozat felvétel teljes felbontásban durván 1 másodperces időközzel, ami nem rossz.

Videózás esetén a részleteket nagyon elmossa a szoftver, hiába a viszonylag magas 23 Mbit/sec-es rögzítés. Másik probléma, hogy hajlamos volt a beégésre a kép. A fókuszt az ujjammal tudtam pozícionálni, ezután a kép eléggé besötétedett. Sajnos nem találtam rá módot, hogy rögzítsem a fókuszt. A Full HD felbontás a maximum, amit elő tudunk csalogatni. Szoftveres stabilizálásra is van lehetőség.

Az előlapi kamera 5 megapixeles. Minőségre erősen mossa a részleteket, de egy videó hívás erejéig vagy egy Facebook-os selfie-hez még elegendő.

Végszó

Jó volt végre kézbe fogni egy kínai modellt, amit nem túl hatalmas, de hardverileg elég jó. Pozitívum a 3 GB ram is. Sebesség és használat tekintetében egy rendkívül jó készüléket kapunk. Sajnos a videózás nem az erőssége, de ezen a későbbiek során egy szoftverfrissítés segíthet. Anyaghasználat tekintetében az elő és hátlap kitűnő. Az oldala kicsit már gyengébb minőség, de ezért az árért elfogadható. Mint második telefont simán bevállalnám. Az Edigital-nál 105 ezer forintért lehet a miénk. Nem tűnik így olcsónak, de ha azt vesszük, hogy egy S5 Mini és egy Z3 Compact kevesebbet tud és drágábbak, akkor máris nem vészes az ára.

Értékelés:

The Honor was mine!