Szerkesztőségünkbe az elmúlt héten egy különlegesség érkezett a Speedshop jóvoltából, melyet ezúton is nagyon köszönünk. A készülék nem éppen egy erőműnek készült: lényege a két SIM-kártya egyidejű kezelése. A G1315 használata során találkoztam jó megoldásokkal, de sajnos problémás részekkel is.

A készülék egy picike fekete dobozban érkezett, melyen a készülék márkája és típusa olvasható. A doboz fedelét felnyitva egyből a telefonnal nézünk farkasszemet. Termetes darab, plasztik borítással, de erről kicsit később. Ha a készülék alatti kartonfedelet is felnyitjuk, akkor néhány műanyag tasakot látunk, melyekben különböző kábelek tekergőznek: Fülhallgató, USB kábel, és az ehhez járó töltőfej. A felhozatal olvasása után gondolom senkit sem ért hatalmas meglepetés, hiszen mostanában a készülékek doboza ezt a felhozatalt rejti. A fülhallgató egy sima darab (nem agybadugós), minősége igencsak gyenge, halk és a hangzás is furcsa. Nyilván ezt a modellt nem a zenemániásoknak találták ki. Az USB kábel olyan mint az összes többi akárcsak a töltőfej.

A dobozt félrerakva végre alaposabban megcsodálhatjuk a telefont. Az előlapot a 3,5″ méretű kijelző foglalja el, amely kapacitív technológiájú. Felbontása 320×480 képpont, ami ebben a méretben nagyon „szőrös” hatást kelt. Kicsit a Sony PSP-met idézte fel bennem. A betekintési szög elég nagy, bár a mai színvonaltól kicsit elmarad. Némi csíkozódást is felfedeztem a kijelzőn. A színei sem a legszebbek, amit valaha láttam, de nincs ezzel baj, hiszen nem a felső szegmensbe tervezték. Az alatta található gombok is érintősek, és szintén kapacitív technológiát vonultatnak fel.

A kijelző felett a szenzorok (távolságmérő, fényerő szabályzó), a telefonhangszóró és egy ledes visszajelző található. Ezek remekül működnek, az állapotjelző LED-et külön kiemelném: végre jó helyre rakta valaki. Alapvetően három szín mutatására képes: piros, kék, zöld. Néha képes ezeket együtt is felvillantani, ami leginkább véletlen történik meg azonban nagyon jól néz ki. A virtuális túrát a készülék tetején folytatom. Itt a bekapcsoló gomb, és egy 3,5-ös Jack dugasz található. A bekapcsoló gombról annyit mondanék, hogy a megnyomása igen nehézkes, ami főként azért gond, mert a kijelző feloldása is ezzel történik. Ez a bizonyos nehézség jellemzi a többi hagyományos gombot is.

A PDA oldalain a szokásos felhozatalt találjuk: hangerő gombpáros, micro SD slot. A telefon alján a mikrofon és a Micro USB csatlakozó üldögél.

A bekapcsolás során egyből egy Gsmart logó fogad minket, ami csilingel, villog, fénylik, ahogy ezt szokás, majd a nem túl rövid boot folyamatot követően egyből szembesülünk az egyedi funkcióval: két SIM. A készülék ugyanis kéri mind a két SIM kódját, feltéve, hogy behelyeztük őket a helyükre.

A kódok beütése után a Gigabyte saját fejlesztésű launcherét láthatjuk és csodálkozunk: engem elfogott a Windows Mobile érzés. A dizájn igencsak furcsa, a középpontban nem a minimalista dizájn van némi csillogó felülettel, hanem egy múlt évtizedi túlzsúfolt szisztéma. Az Androidnak a 2.2-es Froyo művésznevű változata fut a készüléken. Azt kell, mondjam, hogy ez nagyon érződik is, hiszen a G1315 lelkét jelentő 528MHz-es processzor mondhatni „ősrégi”, de így sem annyira rossz az összkép, mint amire a specifikációs táblázat alapján számítana az ember. Egészen élhető a sebessége, azonban az alap Launcher cseréje szinte nélkülözhetetlen, mert egy Launcher Pro sokat dob a sebességén.

Az alap Androidba számos helyen belenyúltak a Gigabyte mérnökei. Ezek a módosítások főként azért történtek, hogy a két SIM kezelése megvalósulhasson. Így kaphatunk új tárcsázót, amely már a régi Gigabyte készülékekben is bevezetésre került. Használatának elsajátítása körülbelül két percet vesz igénybe, aminek elteltével rájövünk, hogy mik is azok a betűk bal oldalt. Ezek a betűk segítik a keresést pont úgy, ahogyan a régebbi GPS-ekben. A névlistámban nem szerepel sok név (kb.60), de ennek a görgetése is szaggatott, amiben az alkalmazás és a hardver is egyaránt ludas. Ha valakit kiválasztunk a listából, és hívni szeretnénk, akkor a készülék megkérdezi, hogy melyik SIM-ről kívánjuk a hívást indítani. A SIM-eknek külön nevet, sőt külön csengőhangot is beállíthatunk, ami nem csak, hogy jópofa, de még hasznos is.

Quadrant sem volt képes lefutni, míg a Neocore egy 3,2-es értéket dobott, úgy, hogy futás közben érdekes színeket produkált, valamint az eredetileg egyenes felületek hajlottak össze-vissza nem kicsit afterparty hatást keltve 😀 Ezt meglátva semmilyen játékot sem telepítettem a készülékre, hiszen nem erre találták ki. Az is furcsa volt számomra, hogy a digitizer (érintőpanel) tesztjét futtatva arra döbbentem rá, hogy bizony akár öt ujjat is képes egyszerre követni! Nem akad össze, nem fordul át, rendkívül pontos! Ez nálam egy hatalmas piros pont!

Ha az iménti tényeken túltettük magunkat, akkor vessünk egy pillantást a multimédiás képességekre. A készülék hátulján található kamera 5Mp felbontású, ehhez még LED-es vaku is jár, ami láttán felcsillant a szemem. Az elkészített képek minősége azonban hamar letörte a kedvemet, ugyanis elmosódott, életlen, rendkívül érdekes színű képeket készített a G1315. Nagyot csalódtam, pedig reméltem, hogy ez egy erős pontja lesz. A vaku hatására tejfölös ködben úsznak a képek. Szeretném azt írni, hogy a zenehallgatás terén sokkal jobb a helyzet, de csak annyit mondok, hogy jobb. Az alap zenelejátszó program számomra minden telefonon az első, amit cserélek, szerintem elég sokan vannak még így ezzel. Puritán, nem is annyira jó, de engedjétek meg, hogy erről ne essen több szó, hiszen ez a program teljesít szolgálatot a legtöbb Androidos készülékben. Az viszont már kicsit nagyobb baj, hogy a hangszóró halk. De nagyon halk. Jó, nyilván nem ezen kell zenét hallgatni, de akkor is többet várna az ember. Fülhallgatót csatlakoztatva már sokat javul az élmény, itt ugyanis a hangerővel semmi baj sincs. A minőség nem kitűnő, de ezt akkor veszi észre az ember, ha pont előtte hallgatott egy jobb minőségű audio chippel ellátott eszközön zenét. A gyárinál sokkal komolyabb fülhallgatóval is kipróbáltam, de azzal is érezhető volt a különbség. Ez azonban nem zavaró. Folytatásképp jöjjön a galéria. Valamilyen okból kifolyólag a régi verziót kapta meg a készülék, szóval ez nem a mostanság megszokott 3D Gallery. Szomorú, és számomra érthetetlen, habár ezt is tudjuk a Marketből pótolni.

A GPS-szel nekem nem adódott gondom, de nem is használtam sűrűn. A WI-FI is remekül működik, habár az erőssége nem kiemelkedő, azért teljesen szuperül operál. Az akkumulátorral kapcsolatban egy érdekes problémát találtam, miszerint a töltöttség jelző vagy lefagy, vagy csak rosszul van megírva a drivere, de nem egyenletesen merül, hanem lassan merül 53%-ig, majd csak azon kapjuk magunkat, hogy visítozik, hogy éhes. Ez így nincs rendjén.

Hogy kinek ajánlanám a készüléket? Azoknak, akiknek sok telefont kellett eddig magukkal hurcolni, nem technológia mániások, de belekóstolnának az Android világába, akiknek az elérhetőség, és a telefon funkció a legfontosabb. Ez az üzleti felhasználókhoz áll legközelebb, azonban az akkumulátor érdekes merülése miatt nekik sem ajánlhatom teljes szívből. Ha a következő modellnél egy kicsit jobban odafigyel a Gigabyte, akkor csinálhat egy olyan készüléket, ami remek, azonban ezt a processzort már el kellene felejteni.