2018, 04 24, 22:43:48

Szerző Téma: A lélek pátyolgatása - kedvenc versek, idézetek, videók, dallamok  (Megtekintve 85915 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Baszkupapa

  • Hozzászólások: 854
  • Nem: Férfi
  • Miszter Röpcsibácsi
    • Röpcsis videók
  • PDA: Samsung Galaxy S7 Edge
  • PDA ROM: 7.0
Dsida Jenő: Lámpagyújtás

Emlékszem: hűvös őszi est volt.
A felöltőmet összehúztam
a babrálgató nedves szélben:
Az ég óriás nagy ködös bolt
reám hullott didergetőn –
Emlékszem: hűvös őszi est volt.

És akkor láttam a homályban,
amint villó fényeke szánt át
s a kéken alvó hosszú uccán
sorra gyúlnak a villanylámpák
köd-űző meleg mosolygással.
Szép volt az akkor a homályban.

Aztán gyúltak a kicsi házak
sortüzes ablak-villanással,
nézték, figyelték léptemet –
Bentről zongora, víg varázsdal
öntött, sugárzott lelki fényt
és kacagtak a kicsi házak.

Szerettem volna csókot adni
a fáradt őszi embereknek.
Szívem kigyulladt, mint a lámpák
s vártam, hogy mind-mind megremegnek,
ha rímbe robban ez az érzés.
Szerettem volna csókot adni.

Élet voltam és fiatalság,
kié a nóta és a csók,
akitől menekül az ősz,
s akinek forró kis kacsók
haján és szívén motoszkálnak:
Élet voltam és fiatalság.

S azóta dalos pajtásokkal
a kis lámpákat sokszor nézzük –
Vagy bölcselkedő szóra hangol,
vagy szerenádra édesít
reánk csorgó friss égi mézük
és dalolunk a pajtásokkal,

gyújtogatjuk a szíveinket.
…És ha mi egyszer hazatérünk,
jön majd helyünkbe ezer új más…
A föld sohse lesz nóta nélkül,
mert ködbe-fázó őszi estén
örök törvény: a lámpagyújtás.

Szatmár, 1926. augusztus

Nem elérhető Baszkupapa

  • Hozzászólások: 854
  • Nem: Férfi
  • Miszter Röpcsibácsi
    • Röpcsis videók
  • PDA: Samsung Galaxy S7 Edge
  • PDA ROM: 7.0
Radnóti Miklós: Razglednicák

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.

Cservenka, 1944. október 6.

3

Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács, 1944. október 24.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.