Az első tapasztalatok:
A Nexus- hoz fogom hasonlítani , mivel már fél éve nyúzom.
Nem sokkal nagyobb, mint az N1, sőt pár perc használat után már föl sem tűnik hogy nagyobb. A készülék fogásán érezni, hogy műanyag, precíz pontos illesztések, nem recseg, nem ropog. Az N1-et kézbe véve érezhető hogy van a kezünkben valami, nem csúszott, nem keltett műanyaghatást, és a hátoldalán nem maradtak meg az ujjlenyomatok. Az S kicsit más, a hátlapon, és a telefonon körbefutó kereten megmaradnak az ujjlenyomatok, bár a mintás hátlapon ez nem feltűnő. A kijelző viszont nem gyűjti annyira, ezen meglepődtem. Végre egy olyan készülék, amit ha leteszek az asztalra az nem billeg.
Bekapcsolva a készüléket, sokkal gyorsabban használatra kész, mint az N1.
Biztos sok embernek tetszett a Samsung saját kezelőfelülete, de én nem tartoztam ezek közé, O2-n sem használtam soha, bár elég sokat fejlődött, és a fejlődés csak a javára vált. Gyorsan megnéztem benne az újdonságokat, de a szívem visszahúzott az N1-el már kitaposott ösvényre, megkerestem és fölraktam az általam használt és szeretett ADW-t. A programokat is eléggé személyre szabta a Samsung, aki használt O2-t vagy arról szeretne váltani, ismerős dolgokkal fog találkozni (telefon, névjegy, üzenetek, naptár, óra, fényképező …stb.). Pár dolog kicsit fura volt, lehet hozzászoktam, ill. elkényelmesedtem Cyan munkáitól, és már nem is emlékszem a gyári 2.1-re, remélem mihamarabb elkezdenek a szakácsok főzni, és jobbnál jobb késztermékek kerülnek ki a kuktákból. A „vas” megfelelően teszi a dolgát, gördülékeny, és akadás mentesen lehet lapozni a menüben, a képek között.
A multimédiás képességekben a HTC és az N1 mérföldekkel a Samsung mögött jár.
Akadásmentes a divix lejátszás, amihez az N1-nek kb. fél évre volt szüksége, de még most is csak béta az állapota. Hangerő problémákkal nem küzd az S, lényegesen hangosabb kihangosított állapotban, mint az N1, bár olyan mintha dobozból szólna. Fülhallgatót csatlakoztatva elérhetővé válik egy 5.1-es hangzás, annyira nem estem tőle hanyatt, mint anno mikor meghallottam az O2-t a WOW HD hangzással.
A kijelző: mint már említettem nem gyűjti az ujjlenyomatokat. Az N1 és S kijelző között látványos a különbség, nem oly nagy mint anno volt az O1 és O2 között, de látványos. Véleményem szerint nem sokkal jobban látható erős napfényben, mint az N1, bár filmeknél van olyan állítási lehetőség, amikor erős napfényre optimalizálja a fényerőt, de ez sem jelent drámai javulást. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nekem nagy problémáim eddig sem voltak az erős napsütésben.
A wi-fi nagyon hasonló az N1-hez, különbséget nem venni észre, bár ehhez kicsit több idő kellene.
A GPS: nos, egy kicsit haloványan produkál, nem fog olyan gyorsan könnyedén jelet az eldugottabb helyeken mint a Google saját készüléke, de jobb mint az O2-volt.
Ami viszont nagyon hiányzik:
Egy aprócska kis fényforrás, ami jelzi a töltést illetve a feltöltött állapotot. A nem fogadott hívásokra, üzenetekre, levelekre figyelmeztető fényjelzés, nagyon praktikus dolog, csak rápillant az ember a készülékre és a villogó színből már tudja is mit mulasztott el az utóbbi időben. Az N1-el elég sokat használtam a vakut, mint zseblámpát, itt sajna ez nem lehetséges.
Ami nem tetszik benne:
A puzzle szerű képernyőfeloldás elmulasztott hívások, ill. üzenetek után. Az érintőgombok csak akkor világítanak, ha az ember hozzáér. Az csak a megszokás kérdése hogy az N1-hez képest fordítva vannak az érintőgombok, azt viszont sajnálom, hogy nem került kereső az érintőgombok közé, nagyon szerettem és hasznos is volt, bárhol lehetett keresni egy érintésre.
Az N1 induló szabad memória 80-90 megával több volt, bár mint tudjuk az Andoridnál ez nem bír olyan nagy jelentőséggel.
