Tavaly novemberben jutottam hozzá a HD2-höz, a majdnem fél év alatt összegyűlt tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. Azoknak ajánlom ezt a cikket legfőképpen, akik most készülnek PDA váltásra, és a listán ott figyel a Leo.
Nagy izgalommal vártam a HTC zászlóshajóját az akkor még Leo néven futó csúcs kütyüt. A megvétel napjára már az összes YouTube videót megnéztem, amit a témában látni lehetett.
Az internet legmélyebb bugyraiból (pl. orosz honlap) is előkapartam a legkisebb információ morzsát, amit a készülékről tudni lehetett. A kicsomagolást, a HTC Sense felületet, a hardveres gombok elhelyezkedését, a készülék sebességét, és sok dolgot úgy megismertem rajta, mintha már a kezembe tartottam volna. Az elsők között sikerült hozzájutnom egy példányához. Kicsomagolás után megtermett készüléket tartottam kezembe, ami ennek ellenére légiesen vékony, ezzel ellensúlyozva a „tepsi" hatást. Képernyőjének méretét megdöbbentően nagynak találtam a Samsung Omnia I után. Akkor lepődtem meg amikor bekapcsoltam, és (800X480, WVGA) megfigyelhettem a kijelzőt működés közben is. A legkisebb jelet, betűt is gyönyörűen, kontrasztosan jelenítette meg. Betekintési szögei nem túl jók, ennek ellenére tökéletesen elégedett voltam vele, mivel egérmozis hajlamaimat kielégítette minden tekintetben. Jelenleg PC-n használt általános méretű DivX-es filmeket akadás nélkül lejátssza. A hátulra tett hangszóró, viszont nem aratott nálam osztatlan sikert, hangja kifejezetten szegényesen szól, még ma sem vagyok elájulva tőle.
A külcsínnel és összeszereléssel kapcsolatos gondolatok:
Az anyagválasztás majdnem tökéletes. Három felületborító anyagról beszélhetünk.
Edzett üvegfelületekről, teflonos gumírozott részekről, és az „ál szálcsiszolt" alumíniumról. Mindezen anyagok jelenlegi állapotáról készítettem néhány fényképet.
Edzett üvegfelülete kiállta az idők próbáját. Egyik hibájának tartottam (a vásárlás előtt) a védtelen kamera üveget, féltettem a karcolásoktól és mindenféle mechanikus sérüléstől. Ez a félelmem nem volt megalapozott, felületén azóta sem találtam egyetlen karcot, vagy sérülést. Ezen a képen is látható, annak ellenére sem sérült, hogy kidomborodik a készülék hátlapjából (17X nagyítás):
A kijelzőt fedő edzett üveg valóban elbírta a fél év strapáit, eddig egyetlen karcot se sikerült rávarázsolnom a felületére. Igaz a fórumon egy esetben olvastam karcolásról, de az illető farzsebében hordozta a PDA-t. Tapasztalatim jók a kijelző felületével kapcsolatban, megfelelően csúszik, és jól vezethetjük rajta ujjunkat. Az erről kialakult vélemény már egyénenként változhat, sokan azért raknak rá fóliát, mert csúszik, vagy jobban koszolódik (zsírosodik) a felület nélküle. Zsírmegkötéshez valóban nagyon ért az üvegfelület, egy ilyen készülék ujjlenyomatgyűjtő helyszínelők álma lehet. Jó lenne már végre egy zsírálló anyag erre a célra, elég fárasztó az állandó tisztogatás. Itt egy kép az „ujjlenyomatosoknak", még az izzadságmirigyek nyílása is jól látható a (72X) nagyított felvételen:
A karcállósági tesztet kipróbáltam, egy tapétavágóval és ollóval is teszteltem az edzett üveg minőségét. Nem sikerült megkarcolnom, mint ahogy azt a YouTube-ra feltett videókon is láttam.
Az érdekesség kedvéért készítettem egy „portrét" a kapacitív képernyőn elhelyezkedő apró lyukacskák egyikéről (215X):
A felületek gumírozott részei elegáns matt hatásúak, és zsírra nem túl érzékenyek. Kifejezetten jól tapad kézbe és ellenáll a koptató hatásoknak. Erős leválást, töredezést eddig nem tapasztaltam rajta. Anyagáról egy közeli kép:
Következzen ezen felületek közül a „gyenge láncszem", az alumínium hátlap. A cikk elején megtiszteltem az „ál szálcsiszolt" jelzővel, amit ki is érdemelt. Első látásra úgy látszik, mintha valódi lenne, de nem az. Egy erős különleges felületi anyag borítja, csak mintázat, és nem valódi csiszolás nyomok díszítik. Ennek következménye, hogy sérülékeny ez a réteg, lepattogzik erősebb igénybevétel esetén. Az én készülékem szinte mindenhol (munkahely, otthon, táska) szivacsos alátéten pihen, és mégis találtam rajta egy apró sérülést. Láttam olyan hátlapot is, amit teljesen elrondított a felvált réteg hiánya. Íme a saját készülékem felületi hibája (szerencsére nagyon apró, bár 215X-os nagyításnál már elég jelentősnek látszik):
A készülékház összeszerelésére nem lehet panaszom, nem recseg-ropog, nem nyeklik- nyaklik, stabil merev a tartása. A HTC igényesen összerakta a masinát, majdnem minden illesztés tökéletes. Hátlapja olyan szoros, hogy szinte művészet azt lebontani róla. Külön videós segédletet tettek fel a netre a könnyű hátlap levétel kedvéért.
Egyetlen illesztési hézag lett túl nagy, és így könnyen összegyűjti leváló DNS anyagunkat (bőr, haj, korpa). Készülékházának felső széle, és az edzett üveg találkozásánál található. A képen is látszik, poratkák paradicsoma ez a rés, itt aztán jól eltáplálkozhat akár egy teljes atka família is (215X):
A PDA csatlakozói ( MicroUsb, Jack aljzat) még nem koptak ki a napi használat során, így azokkal eddig semmi problémám nem volt. Nyomógombjai sem produkáltak bántó idegesítő hibát. A reszet gomb fedél alá rejtését nem igazán díjazom. Általában felrakok mindenféle nevenincs programot, és állandó kísérletezgetés alá vonom a készüléket. Elég sokszor kell a lefagyott készüléket hardveresen reszetelnem. Igaz normál használat közben, amikor csak a jól bevált gyári programokat installálom fel, hosszú ideig nem kell reszet gombhoz nyúlnom.
A LEO szoftveres belakása:
Az Omnia I. után kissé szokatlan volt a Sense felülete, de hamar átvészeltem a kisebb nehézségeket. Az SPB Mobile Shell után korlátozva éreztem magam, de hamar megérkeztek a javítások pl. a CoOkie’s Home Tab.
Cikk a programról: itt
A Sense-et rövid idő alatt sikerült ízlésemre formálni. Nagy kedvenceim a fekete és a fehér, ezt a színösszeállítást alkalmaztam saját kezdő felületetem létrehozásához. Sikerült is megszereznem hozzá minden tartozékot. Most ilyen a kezdőképem:
A HTC Sense nem különösebben kedveli a Bluetooth fülhallgató tulajdonosokat. Annyira „ránő" a füles vezérlőgombjaira (start, stop, hangerő), hogy a Sense Player-en kívül mást nem is hajlandó vezérelni. Abban az esetben, ha zenét hallgatok a Core Player-rel, és szeretném megállítani egy rövid időre, na ezt nem támogatja. A füles állj gombját megnyomva, elindul a Sense Player, és párhuzamosan a Core Player-rel elkezdi teljes hangerővel nyomni a zenét. Így ahhoz, hogy a Core Player-t vezérelhessem minden alkalommal, elő kell vennem a PDA-t, és azon elvégezni a szükséges műveletet. Ezt a tulajdonságát kifejezetten utálom, és sajnos eddig erre még nem találtam javítást sehol.
A HTC legnagyobb erőssége a háttértámogatás, nem is annyira a cég általi támogatásra gondolok itt. Igazi segítséget a háttérben dolgozó lelkes XDA-developers csapatától kapunk. Elkötelezett HTC párti felhasználók, élen járnak a készülékek hibajavításában, és az új használatot megkönnyítő ötletek megvalósításában. Itt aztán minden fent van amire egy komoly HTC tulajnak szüksége lehet. Új felületek a Sense-hez, indító ikonok minden mennyiségben, kis segédprogik (pl. egy gombos bluetooth) amelyek nélkül bosszantó lenne a PDA használata. Tehetséges szakácsok munkálkodnak a gyári ROM-ok fnomhangolásán. Játékvezérlő alkalmazás, és multitouch képernyő vezérlő programok is növelik a letölthető kincsek mennyiségét. A TCPMplayer-hez ujjbarát kezelő felületet készítettek, és emellé még a feliratokkal is elboldogul.
A lehetőségek kifogyhatatlan tárháza áll rendelkezésünkre, és ez igen erősen esik latba amikor gépvásárláson törjük fejünket.
Szerencsére eddig jól bevált programjaimtól (pl. Ubook, Core Player, stb. ) nem kellet megválnom, ez is az oka, hogy nehezen váltok az Android rendszerre.
Ubook olvasó progival akár több ezer zipbe tömörített könyvet is olvashatok kicsomagolás nélkül. Az Adobe Reader alapból a készüléken van és még a képernyőre tördelést is be lehet állítani egy kis regbuherával. Ez a kijelző méret olvasásra született, és ez nem túlzás. Elővettem egy régi könyvet a polcról, kikerestem e-könyv formátumban is (Ken Follett – Egy férfi Szentpétervárról). A könyvre rátettem a LEO-t és lám meglepődve tapasztaltam, hogy soronként több karakter látható a PDA-n, mint a „hagyományos" könyvön. Igaz, ez azért van mert ez a betűtípus 0.2 mm-rel kisebb (megmértem).
Képregény rajongóknak sem kell nélkülözniük kedvenc hőseiket, mert ekkora képernyőn jól olvashatóak a szóbuborékok. Akinek ez mégis nehézséget okoz, annak találták ki a ComicReader képregény olvasót. Egyszerűen rákoppintunk a szóbuborékra, és nagyított állapotban fogja megjeleníteni azt. Ebben a méretben már „öregebb" szemmel is olvasható lesz a felirat.
Filmnézésre is megfelel, a hardver és a szoftverek tekintetében egyaránt. Majdnem minden filmes formátummal megbirkózik, a TCPMplayer segítségével még a feliratos filmek sem jelentenek neki akadályt.
Részletes cikk a teszteredményekről: itt
Játékok viszonylag kis mennyiségben találhatóak a Windows Mobile-hoz, és a minőségük is elég gyengécske. Ezen a problémán is sikerült felül emelkednem az FPSECE PSONE emulátorának feltelepítésével. Ezzel az egyszerű huszárvágással kb. 6000 játékhoz jutottam egy csapásra, mivel a PS ONE-t elhalmozták „szeretetükkel" a játékkészítők. Régi kedvencem a Tomb Raider sorozot újra játszását megindítottam azonnal. Ennél már csak az volt nagyobb öröm, hogy sikerült egy MSI bluetooth-os GamePad-et illesztenem a Leo-hoz, és így már valódi játékkonzollá avanzsált.
A részletekről olvashatsz: itt
Akkor sincs nagy baj, ha nincs nálam a hardveres játékvezérlő, mert a képernyőn bekapcsolható a virtuális multitouch D-pad.
További tudnivalók a témában: Itt
Irodai alkalmazásoknál az Office csomag nem nyerte el a tetszésemet. Az EXCEL nem kezeli valami túl jól nagyobb méretű adatbázisaimat. Így kénytelen voltam váltani a Soft Maker Office-ra, ami majdnem minden PC-s funkciót ismer. Azóta is ezt használom, ha komoly adatbázissal van dolgom.
Gondolatok a hardverről:
A HTC mérnökei mindig bajban voltak a driver-ek megalkotásával (pl. Kaiser teszt). A SnapDragon proci 3D-s képességeit sem sikerült teljesen kiaknázniuk. Erre készült egy kis program az XDA-n, amely sokat javít ezen hiányosságokon. Innen letölthető:
http://forum.xda-developers.com/showthread.php?t=592663
A processzor sebessége nagyon rendben van, nem akadozik, gyorsan, gördülékenyen viszi a szoftvereket. Egyszerre több komoly alkalmazást képes futtatni, erről a témáról régebben készítettem egy kis cikket: itt olvasható.
A memóriát jól be lehet osztani, nálam még mindig egy régi ROM van fent, és kb. 60 program telepítése után is van 90 MB szabad helyem.
A reszetelésnél megfigyeltem egy kis furcsaságot. Abban az esetben, ha töltöm és sokszor reszetelem egymás után (5-8 alkalommal) akkor néhány újraindulás után előfordul, hogy lefagy, vagy repülő üzemmódba lép. Természetesen azt nem tudom, hogy ez egyedi hiba, avagy más készülékek is produkálják ezt a jelenséget. A fórumon eddig ilyen jellegű hibára még nem panaszkodott senki.
A fényképező résszel nem vagyok túlzottan elégedett. Igaz a HTC már lekommunikálta az fényképezés minőségének javítását, de ez az idő még nem jött el náluk. A készülék megvásárlása után jött az első csalódás, nagy homogén felületeknél (ég, fehér felületek, stb) rózsaszín köd lebegett a fénykép közepén.
Szerencsére egy javító patch-el a HTC valamennyire szétoszlatta a Barbie életérzést képeimről. Véleményem szerint a Samsung ebben a témában jóval előrébb jár, szolgáltatás és minőség tekintetében is (pl. Omnia I).
A kapacitív kijelző érdekes téma, hisz van aki túl érzékenynek tartja, ezért erre is készült javítás az XDA-n. Egy ideig nálam is fent volt de, megszoktam a kapacitív kijelző kezelését, és ezután már leszedhettem a javítást. Jelenleg már odáig jutottam ezzel, hogy a következő PDA-m csak ilyen technológiával felvértezve kerülhet a tulajdonomba.
Részletes cikk a kapacitív kijelzőről: itt
A navigációs chip nálam bevált, nem tapasztaltam az IGO 8-nál nagyfokú késéseket valódi pozíciómhoz képest. A jelfogás gyorsaságával és a jelérzékenységgel problémám nem volt, sőt az Omnia I körülményes jelfogása után kifejezetten jónak ítélem azt. A túrázásra alkalmas Navigon is megfelelően elfut rajta, így indulhat a geoládázás. Pontosabb keresést segíti elő a HD2 hardveres iránytűje, ami együttműködik a Google Maps-el.
Részletes cikk a témáról: itt.
A beépített WiFi-router szolgáltatás rendszeresen használom, amikor a Notebook-hoz szeretnék internet hozzáférést biztosítani.
Távoli asztal eléréshez külön beépített program (Remote Desktop Mobile) szolgál, rendszergazdák előnyben.
Leírás: itt.
Összefoglalva, a félév használat során nagyon bosszantó külső esztétikai sérülést, és az összeszerelés minőségében kivetnivalót nem találtam. Hardvere sem produkál olyan hibákat, lassulásokat, amivel ne lehetne együtt élni. A LEO nálam jól teljesített e röpke fél év alatt, ezért úgy érzem jól döntöttem amikor az "oroszlánra" esett választásom.
A készülék finomhangolásában örömmel segít mindenkinek a PDA FAN CLUB lelkes HTC HD2-es közössége:
Legutóbbi hozzászólások