Folytassuk a már megkezdett sorozatot, van még itt fogalom bőven, amit érdemes kitárgyalni. A cikkekben sok helyen láttok majd angol kifejezéseket, ezeket tanuljuk meg, mert gyakrabban találkozunk majd velük, mint a magyar megfelelőjükkel.
Indító
Az indító, vagy más néven launcher az az alkalmazás, amelyik fogad minket a készülék bekapcsolásakor. Ha a telefon lelke az Android, akkor az indító a test, a külső megjelenés, az alapértelmezett felület. Neve onnan származik, hogy minden tevékenységet a telefonunkon innen kezdeményezünk.
Két nagy részből áll, az egyik a kezdőképernyő (homescreen), a másik pedig az alkalmazáslista, az app drawer. Az utóbbi az egyszerűbb eset, mivel egy rácsba rendezve itt találjuk a telepített alkalmazásainkat, innen (is) tudjuk őket elindítani.
A kezdőképernyő igazából nem egyes szám, mivel több található belőlük, melyeket jobbra-balra csúsztatással érünk el az indító felületen. A képernyő úgy működik, mint a számítógépünkön az asztal (desktop), csak épp nem egy van belőle, mint általában a Windowson, hanem több. Ide ki tudjuk rakni a gyakran használt alkalmazásaink indító ikonját, valamint különféle aktív tartalmakat (widgetek – erről később). A kezdőképernyőnek van háttere, ez lehet statikus, azaz egy szimpla kép, vagy lehet dinamikus, mozgó jelenség, amelyet élő háttérképnek (live wallpaper) neveznek. Az élő háttérképek nem feltétlenül automatizmusok, vannak olyanok, amelyek kölcsönhatásba lépnek a környezettel, vagy velünk, például ha megérintjük a képernyőt, akkor ott fodrozódik a vízfelület.
Minden nagy gyártónak megvan a maga sajátos indító felülete, mint például a HTC-nek a Sense, vagy a Samsungnak a Touchwiz. Ezek a kódnevek ugyanakkor nem pusztán az indítót jelentik (bár azon érhető tetten legegyszerűbben a különbség), hanem a megjelenítő felületet, a dialógus ablakokat, gombokat, stb.
Tekintettel arra, hogy az indító az, amit a legtöbbször látunk a telefonunkon, fontos az, hogy minden igényünket kielégítse. Márpedig a gyári indítók ezt nem teszik meg. Nagyon jól, egyszerűen használhatóak és beállíthatóak, mégis van számos funkció, amely kényelmesebbé teszi a működést, mégsincs benne. Szerencsére, mint azt már tudjuk, ott a Google Play Áruház, ahonnan indítók is százával letölthetőek. Olyan kényelmi funkciók, mint például az érintési gesztusokkal végzett műveletek általában ilyen egyedi launcherekkel érhetőek el.
Widget
Rengetegszer használt kifejezés, a “magyar” fordítása, a modul sem épp a legjobb, ezért tanuljuk csak meg, használjuk az eredeti nevén. A widgetek olyan aktív tartalmak, amelyek a launcher bármely oldalára kihelyezhetőek, és gyors információelérést biztosítanak anélkül, hogy magát az adott szülőalkalmazást megnyitnánk. Az összes interneten történő kommunikációra/hírolvasásra szolgáló alkalmazás rendelkezik widgetekkel, így a legfrissebb hírek, a leveleink kivonatai, a facebook falunk, az időjárási információk, vagy épp bármi az alkalmazásba belépés nélkül azonnal olvasható a kijelzőn. A widgetre kattintva általában elindul az adott alkalmazás, de léteznek olyanok is, amelyek anélkül tesznek lehetővé interakciót, így magából a widgetből tudunk például naptárbejegyzést hozzáadni, vagy épp retweetelni egy üzenetet. A widget rendszer az Android egyik legnagyobb erőssége, így vétek nem kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
Redőny
A vicces magyar névre hallgató alkalmazás (igen, ez is egy külön alkalmazás!) a kijelző felső részét (tableteken az alsó sávot) elfoglaló vízszintes sáv, az értesítési sáv. Számos névre hallgat, notification/system bar/tray és ezek kombinációi, de a lényege az, hogy itt találjuk a rendszer visszajelzéseit, azaz akkumulátor töltöttségi szint kijelzését, az órát, esetleg dátumot, a térerő és adatforgalom ikonjait, valamint bal oldalon pedig az értesítéseket, a futó alkalmazások ikonjait. Ha megfogjuk a rendőnyt, és lehúzzuk az ujjunkkal, további lehetőségek tárulnak fel előttünk. A felső részben vannak általában (készülékfüggő) a gyorsbeállító gombok, amelyekkel ki-be lehet kapcsolgatni például a Wi-Fi, vagy BlueTooth modult, adatforgalmat, képernyő elforgatását, stb. Amennyiben ezeket testre lehet szabni a készüléken, a készülék kijelző beállításai között fogjuk megtalálni, ahol kiválogathatjuk, miket szeretnénk ott látni, mire van szükségünk. Ha hosszan nyomunk ezeken a gombokon (ICS és újabb romokon), az egyenesen az adott funkcióhoz visz minket a készülékbeállításokban.
A redőny kapcsolói alatt van az értesítési sáv, amit előszeretettel használnak az alkalmazásaink. Itt látjuk, ha levelünk jött, vagy SMS, nem fogadott hívásaink vannak, vagy éppen frissültek az appok a playről. Általában itt az adott üzenetet jobbra-balra húzással kitörölhetjük az értesítések közül, ha meg rákattintunk, az adott alkalmazásba visz minket, pl SMS esetén az üzenet megnyílik.
Gesztusok
Az érintőképernyő előnye a gombokkal szemben, hogy nem csak ki/be állapotot tud érzékelni, hanem összetett mozgásokat is. Gyakorlatilag gesztus (gesture) minden simító mozdulat, amelyet a képernyőn teszünk. Amikor a gesztus csak egy egy irányú simítás, tehát jobbra/balra/fel/le (right/left/up/down) irányba mozgatjuk az ujjunkat, azt gyakran csak csúsztatásnak (swipe) nevezzük. A gesztusokat képesek felismerni az alkalmazások, vannak amelyek csak egyszerűeket, vannak amelyekkel akármit tudunk összetett gesztusokkal vezérelni. Erre szintén található számtalan app a playen, nekem a kedvencem a GMD Gesture Control, amiben teljesen testre tudjuk szabni ezta működést, és megadhatjuk, hogy például ha három ujjal fentről lefelé végig simítunk a képernyőn, akkor lezárja azt.
Zárképernyő
A zárképernyő (lockscreen) ismerős már mindenkinek, akinek valaha volt bármilyen mobiltelefonja, az androidon is pont ugyanarra szolgál, azaz a véletlen érintések elkerülésére, illetve kód használata esetén adatvédelemre. A lockscreen ugyanakkor szintén egy sokat látott felület, ezért számos információ megjelenítésére is alkalmas, illetve a legújabb androidon már ennek is vannak lapjai, amelyeken különféle widgetek helyezhetőek el. A képernyő feloldás módja többféle lehet, alapértelmezetten általában vagy egy gombot kell elmozgatni valamilyen irányba, vagy simán csak végighúzni az ujjunkat a képernyőn. A biztonságosabb változatok a PIN kóddal vagy feloldómintával (pattern lock) védett zárképernyő. Az előbbit nem ecsetelném, az utóbbi egy 3×3-as pontrácsot takar, amiben megadhatjuk, hogy mely pontokat kell összekötni ahhoz, hogy feloldja a zárat. Ezt a lehetőséget a készülék zárképernyő beállításai között találjuk, javasolt a beállítással egyidejűleg azt is megadni, hogy ne rajzolja ki a mintát a képernyőre, miközben feloldjuk, mert ha valaki meglátja, akkor nem lesz már nehéz dolga, ha illetéktelenkedni akar.
Gombok
A készülékeken általában 3-4 fizikai és 2-3 érintő gomb található.
Bekapcsoló (power) gomb
Hangerő gombok
Funkciója általában egyértelmű, bizonyos appoknál (pl. kamera, ebook olvasó appok stb.) egyéb funkciókat is elláthatnak, mint például a zoomolás vagy a lapozás.
Home gomb
Nem minden készüléken található meg fizikai gombként, ha igen, akkor az a kijelző alján középen található. Rengeteg funkciója lehet, alapvetően rövid nyomásra az indítóképernyőnkre visz minket, hosszú nyomásra pedig az előzőleg használt alkalmazások listáját jeleníti meg, így a legegyszerűbb váltogatni az alkalmazások között.
A menü gomb
Érintőgomb, nem fizikai, általában 2-3 vízszintes csík a jele, és minden alkalmazásban az opciókat, lehetőségeket hozza elő.
Vissza (back) gomb
Elméletileg az Android irányelvek szerint kivétel nélkül mindig az előző megjelenített oldalra kellene vinnie minket, sajnos ez nem így van, mivel az alkalmazások külön is tudják kezelni. Egyelőre eléggé hektikus emiatt a működése, szóval senki nem lepődjön meg, ha a megnyomása után nem az előző képernyőt látja, egyszer majd csak kijavítják. Azért nem annyira rossz a helyzet, az esetek 95%-ban jól működik.
További cikkek a témában:
Android kezdőknek – Fogalmak #1
