Az Android ingyenességének és nyíltságának köszönhetően a piac ugyancsak átrendeződött, ma már jól használható készüléket gyártani nem csak a nagyok kiváltsága. Az okostelefonok között már megjelentek a távol-keleti kis cégek olcsóbb termékei. Nagy szerencse számukra a zöld robot rendszerének létezése, hiszen ha nem lenne, még mindig csak MTK-platformos, duál SIM-es készülékeket árulhatnának kicsi pénzért. Tabletet gyártani manapság “menő”. Képzeljük el, hogyan festene ezzel a rendszerrel… Na jó, inkább ne. Az Android nagy mértékben hozzájárult a használhatóbb gépek elkészítéséhez, az alacsony ár megtartása mellett. Tehát adott az operációs rendszer és adott a kínaiak gyártási buzgalma. Ennek eredményeképpen elkezdték különféle táblagépek duzzasztani a kínálatot. Rendkívül előnyös tulajdonságuk, hogy pimaszul olcsók, és mivel a Google operációs rendszerét futtatják, nagy meglepetések nem érhetik a vásárlót, hiszen nagyjából ugyanazt hozza mindegyik androidos kütyü, már ami a tartalmat illeti.
Jelenlegi tesztalanyom egy ilyen készülék, a Concorde Tab 7.1 tablet, amelyet kíváncsian vettem kézbe.

 

 

Mit nyújthat ilyen áron? Érdemes-e megvenni, és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem.
Azonban az élet nem állt meg, pár nappal később kaptam egy másik hasonló tabletet  is, amely ugyan még nem kapható, de kb. egy hónap, és elérhető lesz a boltok polcain, és mondhatni korszerűbb hardvert és szoftvert (1,2 GHz-es proci, 512 MB RAM, Android 2.3)  kapott, mint elődje, a véleményemet az ezzel történő összehasonlítás figyelembe vételével alkottam meg.

De ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza az egyes számú versenyzőhöz, név szerint a Concorde Tab 7.1-hez!

 

 

 

 

A külső, tartozékok:

A készülék közepes méretű dobozban érkezett. Ez előny volt, pláne mikor vissza kellett csomagolnom, és nem küldtem el melegebb éghajlatra a tervezőket, mert a tartozékok elrendezése egyszeri és megismételhetetlen, mint mondjuk a HTC-nél.  A dobozról még annyit, hogy rendkívül igényes kivitel, idegen a távol-keleti csicsás csomagolásoktól. Meg is tudtam, miért, ugyanis a forgalmazó cég tervezte és készíttette.  Nagyon erős a ConCorde Telecom marketing- és PR-tevékenysége. Az esztétikus dobozon kívül igényes termékfotó, magyar használati útmutató, honlap, és napi rendszerességgel figyelt fórum áll rendlkezésre, amelyben minden kérdésre nagyon gyorsan válaszolnak a cég alkalmazottai.

 

 

 

 

 

De térjünk vissza a csomagolásra! A karton két szintre van osztva, felül lakott a tablet, alul pedig a járulékos elemek, nevesítve: egy töltő – itt még nem dívik a “legós-töltő” (USB-kábel+adapter), egy rendes adaptert kapunk –, mini-USB adatkábel, USB-szűkítő, és egy tok. Ez utóbbi olyan, mint egy kis határidőnapló, műanyag, Android felirat díszeleg rajta, és a tabletet négy gumcsíkkal lehet belerögzíteni. A táblagép belsejébe helyezve találunk egy stylust is.  Tehát kiegészítőkkel jól elláttak minket. 

Ami a táblagépet illeti, méret szempontjából a hétcolosok közé tartozik. Így egy hét próbálgatás után azt gondolom, ez egy jó méret annak, akinek kicsi a PDA. A tízcolos táblák talán kényelmesebbek célzott feladatok ellátására, de mindennapos használatra megfelelő egy héthüvelykes gépezet is.

 

 

 

 

Az előlap nagy részét a kijelző foglalja el, amely WVGA felbontást kapott. Azt hinné az ember, hogy mennyire pixeles lesz ez a képpontsűrűség ekkora méreten, de mégsem (gondoljunk csak a régi 14 colos monitorokra és a régi videókártyákra). Nem zavaróan szembetűnő, rendben van ez így. Ráadásul akinek nem olyan jó a szeme, hogy a bolhabetűket kiböngéssze, annak kimondottan jól is jön a kisebb felbontás nagyobb képátlón.

 

Az érintőpanel… meglepő (legalábbis számomra) módon rezisztív. Persze a ceruzából gondolhattam volna, de ez mégis valahogy akkor tudatosult bennem, mikor elkezdtem nyomogatni, és nehezen reagált, ráadásul a beépített programok között található kalibrálás is. Mikor felocsúdtam a csodálkozásból, akkor gondolkodtam el, hogy rezisztív kijelzős Android nem is volt még nálam. Hát ne is nagyon legyen… Nyilván ez némileg csökkenti az előállítás költségeit, mégis feketepontot érdemel, hiszen az ember azt gondolná, ezen már túl vagyunk.

A zöld robot rendszerében ugyanis pont a 2.1-es verzió óta elterjedt az ún. multitouch, a több ujj érintését is kezelő megoldás, amelyet azóta is előszeretettel használunk sokféle alkalmazásban. Ehhez képest most jönnek ezek a low-end táblagépek (a ZTE-nek is van egy nagyon hasonló paraméterekkel ellátott masinája), ahol leporolták a nyomást érzékelő technológiát, gondolván, hogy jó lesz az a népnek ennyi pénzért. Ebben nem igazán értettünk egyet, dehát ki vagyok én, mást nem tehettem, csak jól kinyilvánítottam a nemtetszésemet ebben az írásban.

 

 

 

 

 

A megjelenítőn kívül találunk még két egész gombot is elöl. Az egyik a menüt csalogatja elő, a másik pedig kétállású, baloldalon a vissza, jobboldalon pedig a home funkciót tölti be. A készülék bal oldalán semmi érdemlegeset nem találhatunk. A jobb élen található a hangerőállító gomb. Az alsó élre került a legtöbb dolog, mégpedig a mini-USB bemenet, a HDMI-aljzat, 3,5 mm jack-csatlakozó (headset nincs a csomagban, de így olyan fülest csatlakoztatunk, amilyet csak akarunk), a microSD nyílása (ezt kikapcsolás nélkül is  lehet cserélgetni), mellette az 5V-os adapter helye, és végül a bekapcsológomb. Ezt még leírni is sok volt, de tulajdonképpen nincs zsúfoltság, minden kényelmesen elfér. Fényképező nincs se elöl, se hátul.

 

 

 

 

Az anyagminőséget tekintve nincs panaszra okunk, elég jól egyben van a készülék és masszívnak tűnik, nem kelt olcsó hatást.

 

Kínai szokás mindenfélét belezsúfolni a készülékekbe, aminek a fele nem működik normálisan. Itt tulajdonképpen semmi sem felesleges, a HDMI kimenet kellemes meglepetés a rezisztív kijelző utáni ámulatból felocsúdva. Az USB adapter szintén különleges, mivel SIM kártyát nem tudunk a tabbe tenni, ezért ezt egy ilyen eszközzel oldották meg a mobilinternet kérdéskörét. Ebbe a szolgáltató USB stickjét dughatjuk. Sajnos egyelőre egy bizonyos típust (Huawei) támogat szoftveresen a gépezet, de ez az, amelyiket például a magenta színű telefonvállalat is használ.

 

 

 

Kellemesen nosztalgikus érzés töltött el, amikor megláttam a “jó öreg” Android 2.1 faleveles élő háttérképét a kijelzőn. Persze ez kissé undok megállapítás, hiszen vannak jelen esetben meg nem nevezett gyártók (nem akarok ujjal mutogatni a Sony Ericssonra), akiknél örvendünk annak, hogy egyáltalán az Éclaire-re frissíthetünk.  Ehhez a hardverhez egyébként korrekt a 2.1.

Az operációs rendszer egyelőre angol nyelvű vagy néhol kínai, ja, és senkit ne lepjen meg első indításkor, hogy ilyen írásjelek tűnnek fel, két gombnyomással át lehet állítani a lokalizációt a legelső képernyőn. Jó hír viszont, hogy már készül a magyarított ROM frissítés, amely javításokat is fog tartalmazni a készülék még megbízhatóbb működése érdekében.

 

 

 

Android 1.6 utánérzetű app-drawert kapunk, azt a “kihúzhatósat”. A figyelmeztetéseket tartalmazó tálca alapvetően olyan, mint gyárilag, annyi kivétellel, hogy a jobb szélre felkerült két hangerőállító gomb, amit ennek köszönhetően bárhol elérhetünk (van a készüléken fizikai hangerőgomb is, tehát értelmét nem nagyon látom).

 

 

 

 

Vásárlás előtt az első kérdések között szokott szerepelni az, hogy jó, de mit tud az adott termék? Nos, a Concorde Tab mindenre képes, amire az Android 2.1 operációs rendszer. Pont ez az az aduász, amely az alacsony költségekkel dolgozó vállalatok körében is népszerűvé teszi az Androidot. Csak a “vasat” kell megépíteni, a többi a rendszer dolga. Van, aki bütyköl egyéni felületek kialakításával, hát ennél a tabletnél ilyesmiről szó sincs, a gyári Eclaire teljesít rajta szolgálatot. Az viszont teljesen normálisan, még az élő háttérképek is működnek rajta. A Google-szinkronizáció minden részlete, valamint szinte az összes beépített alkalmazás használható. Ebből a szempontból tesztalanyunk nem különb egy nagyranőtt androidos PDA-nál, mert semmilyen különleges tabletre célzott szolgáltatás nem jár hozzá.

 

Az alapprogramok mellé kapunk előre telepítve néhány alkalmazást, mégpedig: feladatkezelő, amivel a programokat zárogathatjuk be memóriafelszabadítás céljából, iReader az e-könyvek olvasásához, Documents2Go a doksik kezeléséhez, Media Browser, amely kábé a galériával egyenértékű, Calibrate, amellyel a csodálatos érintőpanelt lőhetjük be pontosan, filekezelő, és még néhány kínai alkalmazás, amikről nem sikerült kitalálni, hogy mik lehetnek azok.

 

 

 

A billentyűzet is a megszokott, a nagyméretű kijelzőnek köszönhetően jó nagyok a betűk. Itt említenék meg egy eléggé orbitális hiányosságot. Fentebb már volt szó róla, hogy a Tab 7.1 kijelzője rezisztív technológiával készült. Ez a szövegbevitelnél sem túl üdvös, ugyanis nagyon kell figyelni, hogy jól megnyomjam az adott gombot, ráadásul az írást ez nagyon lelassítja és a hibaszázalékot is növeli, arról nem is beszélve, hogy eléggé idegesítő. Persze ilyenkor felvillan az, hogy ácsi, ez egy 35 ezer forintos készülék, nagy csodát nem kell várni, de tényleg elképzelésem sincs, kinek juthatott eszébe ezt az érintőpanel-fajtát használni egy tábla PC-ben, mikor a legtöbb androidos gép kapacitív érintőképernyőt kap, és a rendszerben nem egy funkció igényli, akár az Eclaire-ben is.

 

Eléggé kritikus vagyok, tudom, és talán túlzásnak tűnhet ennyi szót fecsérelni arra, mennyire kényelmetlen így használni a készüléket, de sajnos ez van. Komplex felhasználói élmény eléréséhez egy ekkora átmérőjű képernyőre nem felel meg a rezisztív kijelző. Kisebb PDA-knál, támogató tulajdonságokkal (pl. gördítősáv) még elmegy, de egy 7 colos tabletnél, akármilyen kedvező is az ára, szerintem nemigen fér bele, hiszen mire is használunk egy ilyen készüléket, ha már nem egy 3-4 colos okostelefont vettünk helyette? Böngészésre, játékra, filmnézésre, olvasásra…

 

 

Megkapjuk a beépített böngészőt, az oldalak szépen betöltődnek, a tördelés rendben van, a nagy kijelzőn remekül lehet(ne) nézelődni, ám a készülék elég lassan reagál, gördíteni pedig a fenti okokból kifolyólag szinte lehetetlen, folyton rányomtam közben valamilyen linkre. Egyszerűen nem voltam képes végighúzni az ujjamat egy ekkora felületen úgy, hogy valamilyen kóbor-hivatkozást ne nyitott volna meg. Erre nagyon oda kell figyelni, anno a WinMo-n ehhez ott volt jobboldalt a gördítősáv, hát itt ez sincs. A kétujjas nagyítás ebből adódó hiányát nem rovom fel, mert ez más, nevesebb gyártóknál is megesik, a képernyő alján a + illetve – gombokkal lehet közelíteni illetve távolítani a képet.

 

 

 

 

Nézzük, hogy a játékok esetében hogy áll a Tab 7.1 szénája. Az átlagosnak mondható hardverének köszönhetően komolyabb mókák nem futnak rajta rendesen, viszon a Marketben elérhető különféle logikai, ügyességi dolgokkal el lehet ezen is szórakozni, a nagy kijelző miatt tényleg előny.

 

 

 

 

Kiemelném a mostanában nagyonis “menőnek” számító Angry Birds-öt, amelyet természetesen erre a készülékre is letöltöttem. Menni megy, lassúnak sem lassú, viszont a grafikája hibádzik néhány helyen, ahol széttörnek az elemek, sok helyütt csak fehér négyzetek látszanak. A másik sarkalatos gond szintén visszakanyarodik a megjelenítő rezisztív mivoltára, ugyanis sok játék, köztük a mérges madarak is támogatja a multitouch-ot, ráadásul itt hasznos is lenne nagyítani/kicsinyíteni, és ezt sehogy máshogy nem lehet megoldani, mivel a játék készítői közül senki nem gondolt rá, hogy ilyen hiányosság jelentkezhet.

 

 

 

 

 

Ami a filmnézést illeti, ott kellemes csalódás ért, ugyanis az átlagos felbontású videókat legújabb felfedezettemmel, az MVideoPlayerrel akadásmentesen viszi teljes képernyőn (az YX Playerrel úgy szaggatott, hogy csak na). Arra érdemes ügyelni, hogy a készülék hátulját valamennyire hagyjuk szabadon, mert a hangszóró ott található, és úgy jobban lehet hallani mindent. A HDMI kimenet hab a tortán, TV-n is élvezhetjük a tableten lejátszott filmeket.

 

 

 

 

 

 

Mint már mondtam, e-könyveket is vígan olvashatunk a hozzá kapott program segítségével, erre is jó a nagy megjelenítő.

Zenét is hallgathatunk. A hangszóró elég hangos, a zenelejátszó az eltéveszthetetlen androidos beépített cuccos, ekvalizer nélkül. Volt már szó róla, hogy nem kapunk a készülékhez fülhallgatót, így a sajátjaimmal próbáltam ki, közepes hangminőséget produkál, aki nem annyira audiofil, annak biztosan meg fog felelni.

 

 

 

 

 

Ezen a téren nem szenved csorbát a készülék, hiszen amit az Android nyújt (naptár, e-mail, exchange, dokumentum-szerkesztés és még sok hasznos program, amit a Marketből letölthetünk), az az átlagos mindennapi használathoz elegendő. A nagy kijelző csak partner ebben. Aki megszokja a kényelmetlen billentyűzetet, az remek elektronikus határidőnaplónak, jegyzettömbnek, szervezőnek használhatja a Tabet. Ehhez jól jön a tokja is, amelyben nyugodtan szállíthatjuk, biztonságban van a készülék, és nem is néz ki gagyin benne.

 

 

Erről sokat nem regélhetek, ugyanis alapvetően wifi (802.11 b/g) vevőveltudunk internetet csiholni a masinába. Ráadásként jöhet szóba a tartozékként mellékelt USB-host kábel, amelyhez tudunk mobilinternetes USB-sticket csatlakoztatni, így a 3G is elérhetővé válik.

Telefonálni nem lehet vele, sajnos a Bluetooth is kimaradt (ez furcsa, nem nagyon látni ilyet manapság, a headset és egyéb autós tartozékok csatlakoztatása miatt hiányozhat), valamint GPS chip sem került a készülékbe. Ez utóbbi is fájó pont annak, aki szívesen használta volna PNA helyett az autójában navigációra a nagy kijelző miatt.

 

 

3500 mAh-ás telep került a gépbe. Én akárhogy is néztem, egy napnál tovább nem bírta ki egy töltéssel. Bár mint tudjuk, a wifi-használat eléggé fogyaszt. Viszont azt is megfigyeltem, hogy időnként fel-felvillan a kijelző akkor is, ha a készülék nyugalmi állapotban van. Nem nagyon tudtam mire vélni, lehet, hogy valamelyik háttérben futó alkalmazás idézte elő, mindenesetre biztos vagyok benne, hogy ez nem volt jó hatással az üzemidőre. Reméljük, hogy az ígért szoftverfrissítés javulást hoz ebben is.

 

 

 

És most jöjjön egy kicsit rendhagyó befejezés, ugyanis a teszthét végén érkezett hozzám még egy Concorde tablet, a 7.1 leendő utóda, technikailag és szoftveresen is sokkal fejlettebb kiadásban. A részletekben nem merülök el, mert ezen még minden béta állapotban leledzik, és csak nagyjából egy hónap múlva kerülhet a boltok polcaira, mégis megéri róla már most beszélni.

 

Alapvető hasonlóságukat nem lehet letagadni, de azért mégis különböznek. Az utód ezüst színű, kellemesebb műanyagokból készült, mint a 7.1. A gombok elhelyezése is más, a készülék előlapjára csak egyetlen kerek gomb került, amely jelenleg a vissza funkciót tölti be. Az oldalán ugyanúgy megvan az a nyomóka, ami a másiknál a hangerőszabályozáshoz használatos, azonban itt a home-menü páros kapott helyet. Nem kényelmetlen, de kissé furcsa, ráadásul videózás közben nem lehet állítani a hangerőt, csak ha elővadásszuk a programban. Ez természetesen még változhat a végleges készülékben.  Ami ránézésre is plusz, az a 2 megapixeles előlapi kamera, amely videótelefonáláshoz is használható. A hátuljára nem került optika, ám ezt a tabletek esetében logikusnak érzem, mert elég murisan tud kinézni, mikor egy ekkora valamit lobogtatunk a kezünkben fotózás céljából.

 

 

 

 

 

Ami nagyon erőteljes többlet ebben a készülékben, az első körben a kijelzője, amely ugyan méretében és felbontásában megegyezik a Tab 7.1-gyel, ám kapacitív technológiával működik. Ez már igen! De a belső tekintetében is igazi csemegének számít az ezüst Concorde-testvér. A processzora ARM-7 architektúrán alapuló, 1,2 GHz-es erőgép, amely felhozza a tábla PC-t a mai trendekhez. A memóriával sem spóroltak, 512 MB DDR3 RAM került bele. Belső tárhely itt is van, 4 GB. Mindezt megfejelték Android 2.3 Gingerbread operációs rendszerrel. Ez is teljesen gyári, egyedi felület nélkül, mégis sokkal korszerűbb, mint a 7.1-en futó Eclaire. Bluetooth és GPS sajnos ebben sincs.

 

 

 

 

Hogy mit nyújt ez a masina a valóságban? Neteztem rajta, néztem filmet, játszottam Asphalt 5-öt, és azt kell mondanom, maximálisan elégedett voltam. Minden akadásmentesen futott rajta, kényelmesen lehet böngészni, támogatja a multitouch-ot (két érintési pontot érzékel legfeljebb), igazán nagyszerű, öröm volt használni.

 

 

 

 

Az Asphalt 5 mókát megörökítettem egy videó formájában is, nem ér nevetni, két kézzel is béna vagyok ebben a játékban, nemhogy eggyel.

 

 

 

Ami a legmeglepőbb, és most mindenki kapaszkodjon meg, ez a készülék 50.000 forint körüli áron lesz kapható! Ezt nevezem én tuti vételnek (még ha nem is a TV-Shopban vagyunk most). Mivel volt szerencsém látni a nagyon is közeli leendő utódot, így a Tab 7.1 értékelése kicsit még lejjebb csúszik, hiába rendkívül kedvező az ára. Az elavult technológia miatt én nem igazán ajánlom, inkább gyűjtenék egy kicsit az új változatra, amely a mai elvárásoknak megfelelő, remekül használható táblagép lesz.

 

 

 

 

 

 

A készülékeket a ConCorde Telecom biztosította. Köszönet érte!