Végre sikerült befejeznem a HTC Desire HD tesztelését. Izgalmas egy hetet töltöttünk együtt, igyekeztem alaposan kivesézni minden jó, és rossz tulajdonságát. Remélem tesztemmel tudok segíteni a PDA vásárlás előtt állóknak, a könnyebb döntés érdekében.

 

 

Külső felépítésében a HTC HD2 utódjának látszik, a készülék aránya, kijelzőjének mérete inkább mutat rokonságot a winmó élharcosával, mint névadó elődjével. A Desire HD nehéz időszakot választott a debültálásra, kiélezett versenyhelyzet közepébe csöppent. Régi-új trónkövetelő a Windows Phone 7 próbál nagyobb szeletet kihasítani a PDA piac óriási haszonnal kecsegető tortájából. A redmondi óriásnak fel kell kötnie a nadrágot, mivel pont az hiányzik operációs rendszerükből, amit az Androidos célközösség legjobban kedvel: a személyre szabhatóság szabadsága.

Csomagolás:

A HTC repertoárjában megmaradt a környezetbarát aprócska tartódoboz, amelyben kevés a hely, és ez meg is látszik a benne lévő kiegészítők szerény mennyiségéből.

A tartozékok listája rövidke, ahogy azt már megszokhattuk HTC-től. Jó lenne, ha végre belátná a gyártó, hogy az ilyen prémium kategóriás PDA-hoz illene csomagolni még néhány fontos apróságot (pl. autóstartó, autóstöltő, tok). Most pedig csöppenjünk vissza a valóságba, alant következik a soványka tartozéklista.

– Szinkronkábel
– Akkumulátor
– Dokumentáció
– Hálózati töltő adapter
– Sztereó headset

Külcsín:

Első látásra a készülék elegáns hatást kelt a szemlélőben, jelentős súlyából (164 gramm) érezhető, hogy hanyagolták a műanyagok használatát, csak néha bukkan fel itt-ott műanyag kiegészítő. A teljes ház egyetlen alumínium tömbből készült, hasonlóan a HTC Legendhez. Valóban egyben van a készülék, rendszeresen használom tesztjeimben a recsegés-ropogás kifejezést: na ennél a készüléknél nyugodtan száműzhetem ezt a fordulatot. Néhány milliméterrel hosszabb, szélesebb, és vastagabb (123X68X11,8), mint a HD2.

Ebből következik, hogy aki már „tepsifonnak" érezte Leót (HD2) is, az jobb ha nem vet szemet a HTC újdonságára. A mérnökök úgy őrizték meg az egykezes használat lehetőségét, hogy pontosan olyan magasra helyezték a kijelzőt, mint a HD2-ét. Így a megjelenítő feletti rész valamivel hosszabb lett, ujjunkkal mégis elérjük a képernyő legtávolabbi pontját is.
Lekerekített formáját nagyon eltalálták, sokkal kellemesebb a fogása, mint a HD2-nek. Szépen belesimul kezünkbe, és a kellemes teflonos, gumírozott borítás a minőség érzetét kelti. Készítettem néhány mikroszkópos képet az összeszerelés közeli részleteiről, a mozgó körökre kattintva juthatunk el hozzájuk.

Észrevettem, hogy a kijelző felső széle, és az alumínium ház között majdnem fél milliméteres (0,411 mm) rés van, ami nagyon gyűjti a koszt.
A hátlapot borító anyag nem gyűjti az ujjlenyomatokat, ellentétben a kijelző üvegével. Arról aztán kenyeret lehetne kenni, olyan mértékben tapadnak meg rajra a zsíros ujjnyomok. A HTC körülnézhetne a zsírtaszító anyagok piacán, és javíthatna elegáns készülékén ezzel a különleges kencével. Annak azért örülök, hogy karcálló üveget kapott a kijelző, és a kapacitív technológiáról sem mondott le a HTC. Patience fórumtársnőnk kérésére készítettem multitouch tesztet is, négy helyen érzékelte az érintést, ami nem rossz eredmény, bár a Samsung Galaxy S ötöt is el tud csípni.

A kijelző méretével elégedett vagyok, a 4.3 inch (109 mm) tökéletes navigálásra, filmnézésre, netezésre, játékra, olvasásra. A felbontása (480X800) is megfelel a mai kor követelményeinek. A HTC az S-LCD technológiát választotta kijelzőjéhez, mivel az AMOLED megjelenítők beszerzése problémákba ütöközött. Mikroszkóppal készítettem összehasonlító felvételeket a HTC Desire AMOLED, a HTC HD2 LCD, és HTC Desire HD S-LCD kijelzőjéről.

Szép, valósághű képet jelenít meg, jellemzően élénkebb színeket mutat, mint a hagyományos LCD, példának okáért az emberi arcbőr színárnyalatait életteli módon jeleníti meg. Készítettem két videót, a HD2 és Desire HD kijelzőjének összehasonlításáról. Betekintési szögeiben, színeiben, nagyon hasonlít a két PDA megjelenítője. Az első videóban látható, hogy az S-LCD az emberi bőrt eredeti valójában jeleníti meg.

A második összehasonlító videó linkje.

Hardveres nyomógombból három van az Ászon, hangerő fel-le, és a Power kapcsoló. Nagyon hiányolok a fényképezőgéphez egy exponáló gombot, következetesen kihagyja újabb termékeiből a fejlesztő. Androidnál már megszokott, home, menü, keresés, vissza gombok megvannak, ezek nem mechanikusak, hanem érintésérzékelővel vannak ellátva, beépített háttérvilágítással, és rezgő visszajelzéssel megspékelve. Előnyös dolog, hogy nem állnak ki az üvegfelületből (mint a HD2-nél), így könnyebb az üvegfelület tisztítása. Az előlap felső részén található a visszajelző led (szokásos funkciókkal: töltés-piros, lemerülés-villogó piros, feltöltöttség-zöld, üzenet érkezése-villogó zöld). A hangszórórács ezüst színe nekem nem jön be, jobban tetszett volna feketében, de ízlések és pofonok…

A Desire HD legérdekesebb része a hátlap, vonalakkal szabdalt felülete a kamera „dombocskával" különös látványt nyújt.
Nyolc megapixeles kamera, és a két ledes villanó kapott itt helyet, melléjük pedig a hangszóró került, ami sajnos még mindig nem sztereó. Szerencsére a villanóról nem mondtak le a HTC mérnökei, amit nagyon tudok díjazni. A fényképezőgép lencséje elé karcálló üveget helyeztek, és fél milliméterrel beljebb is csúsztatták, kétszeresen vigyázva a készülék elektromos szemére.

Az akkumulátorfedél a jobb szélen lévő vékony műanyag csík. A SIM és memória kártyát takaró fedlap alul helyezkedik el. Különös megoldás, hogy az akkumulátort, és a kártyákat külön helyre tervezték.

Az akkufedél ilyetén megoldása meghiúsítja a megnövelt kapacitású akkumulátorok behelyezését, mert a rendelkezésre álló hely nem növelhető. Erre nem tudunk vastagabb hátlapot tenni, mivel egyben van a készülékház.
Egy kis hanyagságot is elkövettek az akkumulátor bevezetőnyílásánál, elfelejtették lesorjázni a szélét, így összekarcolja az akkumulátor felületét, amikor ki-be rakosgatjuk.

Az alsó részen lévő hátlappal megjártam, mert egy alkalommal amikor lecsúsztattam, kitolta helyéről a microSD kártyát is. Érdemes levételkor a két szélén fogni ujjunkkal, akkor talán nem esik meg ez a baleset. A másik, ami nem tetszik, túl nagy a rés (0,349 mm) a fedlap és az alumínium készülékház között.

Baloldalon a hangerő fe-le gomb árválkodik, itt túl sok látnivaló nincs.

Ennél unalmasabb már csak a jobb oldal lehet, mert ez teljesen üres. Milyen szépen is mutatna itt egy exponálógomb…
Alul a mikrofon mellett a 3.5mm-es fülhallgató kimenet található, és a már elterjedtnek tekinthető microUSB (5-pin micro-USB 2.0) csatlakozó.

Tetejére került a Power gomb ezüst kiszerelésben, sajnos nincs eléggé kiemelve a felületből, így nehéz kitapintani kapcsolgatáskor.

Forgassuk meg a készüléket, hogy képet kaphassunk térbeli formáiról:

Nézzünk körül a hardver, és a szoftver háza táján:

A HTC nem totojázott, Andoidból a legújabb fejlesztést, a 2.2-es Froyot applikálta fel a Desire HD-ra. Így már lehetővé vált, hogy az SD kártyára is menthessük programjainkat, ami kifejezetten helytakarékos megoldás. A processzora az 1 GHz-es Qualcomm QSD 8255, a HD2-ben is megtalálható QSD 8250-es továbbfejlesztett változata. Grafikus processzorának sebességét is feljavítottak, fogyasztását csökkentették, ez kisebb melegedéssel kellene hogy járjon, de én pontosan az ellenkezőjét tapasztaltam. Valószínűleg az alumínium készülékház vezeti ilyen jól kezünkhöz a hőt. Kifejezetten pörgős tempót képes diktálni a szoftvereknek, pici megtorpanásokat leszámítva nagyon jól teszi a dolgát. Minden videó felbontással megbirkózik, még a 720p-s HD filmek sem okoznak gondot neki. Igyekeztek a HTC-nél valami új ötletet is bevetni hardveres téren, ez a hot boot. Amikor lekapcsoljuk a készüléket a Power off gombbal, és újra indítjuk a PDA-t, két másodperc alatt bebootol. Ez nem semmi, az már biztos, de azért van itt egy kis turpisság is a dologban. Abban az esetben, ha kivesszük az akkumulátort, és ezután indítjuk újra, akkor már eléri az 55 másodpercnyi bootolási időt. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a HTC kifejlesztett egy mély hibernálási állapotot, ami viszonylag keveset fogyaszt. Egyik éjszaka lefekvés előtt teljesen feltöltöttem az akkumulátort, kikapcsoltam, majd reggel ébredés után az akku kijelző 99 %-ot mutatott. Ebből leszűrhetjük, hogy igazából ez egy mélyalvási állapot, aminek minimális fogyasztása azért van. Azok tudják hasznosítani, akik éjszakára kikapcsolva tartják készüléküket. Következzék egy videó a gyors bootról.

Megszabadulhatunk ettől a bootolási módszertől, ha a Beállítások/Alkalmazások/Gyors boot mellől kivesszük a pipát, így újra miénk lehet az egy perces boot idő.

Memóriából 768 MB RAM, és 1,5 GB ROM áll rendelkezésünkre, Android programok esetében ez már megfelelő mennyiség. Külső memóriakártyával (microSD) javíthatunk a helyzeten, 32 GB-ig bővíthetjük a készüléket.

Lássuk milyen szoftverek, segítenek bennünket:

Előre telepítve kapjuk az Adobe Readert, számológépet, Quick Officet, MP3 Trimmer, zseblámpa stb. A legfontosabb közösségi portálokhoz hozzáférünk, azokat szinte mindenhová beágyazták a Sense felületébe.
A Desire HD Sense újításairól már írtam egy cikket, így azt gondoltam praktikusabb, ha linkelés helyett inkább kisebb módosításokkal beszabom ide a nagy tesztbe, így minden információ egy helyre kerül.
A HTC Sense újabb lépést tett a felhasználók kegyeiért. Jelentősen javult a kezelhetősége, és a sebessége. Lefutattam a Quadrant Advanced tesztet, és nagyon szép eredményt hozott: 1936

Valóban gördülékenyen, akadás nélkül nyílnak meg az ablakok. Örvendetes tény a magyarítás megléte, végre kis hazánk is bekerült a támogatott országok csoportjába. Itt-ott előfordul fordítási hiba (pl. emberek helyett enberek), ennek ellenére azt kell mondjam, jól sikerült magyarításról van szó. Aki próbált már műszaki szöveget fordítani, tudja milyen nehéz anélkül honosítani egy szót, hogy ne váljon nevetségessé, idegenszerűvé.
Az egyszerű rendszerüzenetek is magyar nyelven jelennek meg, ilyen a Bluetooth be vagy kikapcsoláskor előtűnő üzenő csík is.

A beállításokat is sikerült magyarul megjeleníteni, még a magyarázó szövegeket sem hagyta ki a fordító.

A HTC újított egy kicsit, összerakott egy erős szervert (HTC HUB), rakott rá néhány háttérképet, csengőhangot, skint (felszín) egy-két szolgáltatást (pl. ellopott telefon keresés), és kiajánlotta az új Sense tulajdonosoknak.

Bejutva a HTCSense.com-ba kicsit azért csalódottak leszünk, mert egy kezünkön meg tudjuk számolni a felületeket (skin), csengőhangokat, ébresztőhangokat, widgeteket. Jó-jó ne legyünk telhetetlenek, de azért kicsivel többet is dolgozhattak volna a HTC-s fiúk az ajándék virtuális „tartozékok" elkészítésén. Remélem a próbaüzem lejártával, teletömik a szervert rengeteg okossággal.
Ez itt a „jelenet" (furcsa szó, de a HTC így fordította), ami előre beállított Sense menü oldalakat ad hobbihoz, utazáshoz, szabadidőhöz, és amit legjobban kedvelünk el is menthetjük.

A felszínekből (skin) is van néhány ajándékba:

Letöltöttem pár jelenetet, widgetet és háttérképet a kíváncsiság kedvvért. A widgetek között találhatunk jegyzettömböt, kockadobót, és a kedvencem a „mikor hívtad utoljára a Mamit". Ennek annyi a feladata, hogy jelezze mikor beszéltünk utoljára Anyukánkkal, és figyelmeztessen rendszeresen, ha esetleg hosszabb ideig elmulasztottuk a lejelentkezést.

Felnéztem az asztali számítógépemről is a HTCSense.com szerverére, itt megtalálhatjuk, felszinkronizált telefonszámainkat, üzeneteinket. Egy kicsit más formában választhatunk a widgetek, felszínek (skin), háttérképek, csengőhangok közül, és egy gombnyomással el is küldhetjük azokat készülékünkre. Elveszett telefonunkat egy világtérképen követhetjük nyomon, segítvén a rendőrség dolgát a megszerzett információkkal. Akár le is tilthatjuk használatát, így nem kell fűhöz-fához rohangálnunk a PDA védelmében. Képesek vagyunk megcsörgetni a PC-ről telefonunkat, így pl. megtalálhatjuk lakásban elbújt kedvencünket.

Következzék a Sense-en esett változásokról még néhány szó. A hét menüképernyő sorrendjét úgy kevergethetjük, mint a kártyalapokat. Ezt megkönnyíti a legkedvesebb beállítás megvalósítását.

Az alap widget készletből több mint hetven áll rendelkezésre, és még ehhez hozzárakhatjuk a HTC HUB-ról letölthető néhány darabot is.

Végre itt vannak az egygombos funkciók is, bekapcsolhatjuk egy ujjmozdulattal a Bluetooth-t, WiFi-t, mobil internetet, repülő üzemmódot stb. Ezzel megtakaríthatjuk külső programok igénybevételét.

Widget formában is megjelent a könyvolvasás lehetősége. Nagyon látványosan néz ki, és nemcsak olvasásra, regisztráció után könyvletöltésre is ad lehetőséget. Saját könyvek betallózására nem találtam lehetőséget, így sajnos azokat csak külső program segítségével tudjuk elolvasni. Remélhetőleg hamarosan igazítanak rajta, hogy teljes értékű olvasó program legyen belőle.

A gyártó gondolt a telefonról PDA-ra váltók adatainak szinkronizálására is, kifejlesztettek erre egy jó megoldást. A program neve Adatok mentése, amely régi telefonunkról segít megszerezni telefonszámainkat, naptári bejegyzéseinket. Saját készülék adatbázissal rendelkezik, a ma elterjedt telefonokat ismeri, így hamar át tudjuk varázsolni adatainkat újonnan szerezett készülékünkre.

A készülék megvásárlásával kapunk ajándékba egy a Midomihoz hasonló Sound Hound nevű programot. Mikrofonba dúdolhatjuk a keresett dallamot, és már mutatja is a szám címét, lemezborítóját

Következzék egy rövidke videó az új HTC Sense felületéről:

A GPS helyzet:

A GPS chip jól működik, gyorsan „holdra ugrik", s a megfogott jelhez nagyon ragaszkodik. A Desire HD-n több programmal is navigálhatunk. Kapjuk a Google Mapset, és van egy előre ROM-ba sütött navigáció is, a Route 66. Ehhez tudunk letölteni magyar térképet, és navigátor hangnak férfi és női is jár hozzá. A programot harminc napig használhatjuk ingyen, az idő lejártakor fizetnünk is kell, Európa 50 Euroba kerül, saját régiónkat is megkaphatjuk valamivel olcsóban. Térképeket és egyéb tartozékokat a Location program segítségével tölthetünk le. A navigálás megkezdéséhez az Autópanelt kell elindítani.

Ezen belül a navigáció ikont megnyomva betöltődik a térkép, és a megtervezett útvonal. Grafikailag nem igazán tetszik a program, de a térképlefedettsége nem is olyan rossz, a letöltött női hang is egészen kellemesen szólal meg.

Digitális iránytű is került a készülékbe, praktikus iránytű programokat lehet hozzá telepíteni a Marketből, és mehetünk geoládázni.

Multimédiás áttekintés:

A HTC többször is ígéretet tett arra, hogy javít fényképezőgépei minőségén és szolgáltatásain. Valóban látszik, hogy megpróbálták felvenni a versenyt a konkurenciával.
A fényképezőgép nyolc megapixeles (3624X1952), automata fókusszal, és két LED-es villanóval szerelték. Be tudjuk állítani az élesítés helyét a képen, csak rá kell böknünk a kívánt területre a kijelzőn, és már fókuszál is. Állíthatjuk a kontrasztot, élességet, színtelítettséget, fehéregyensúlyt, arcfelismerést, ISO értékeket (100-800), widescreen módot (5:3), és GPS koordinátákat kapcsolhatunk képeinkhez. A lenti videón körbejártam a beállításokat.

Következzenek a tesztképek, a kép alatti linken megtekinthető a többi is.

„Itt van az ősz, itt van újra,"

Tesztképek gyűjteménye.

A kamera képes HD (720p) felvétel készítésére. Az Acer Streamnél jelentősen szebb felvételeket lehet vele készíteni. Színhelyesen jeleníti meg a témát, kevésbé szaggat, és a „lila köd" effektet is megúsztuk. Amikor nincs nálunk kamera jó szolgálatot tehet, csodát azért ne várjunk tőle. Két rövid videót készítettem, az elsőt nappal szemben indítottam, kíváncsi voltam mit kezd az ellenfénnyel, egészen jól megoldotta.

A második teszt videó linkje: itt

Úgy gondolom a HTC-nek sikerült betartania ígéretét, és jobb minőségű fényképeket, videókat készíthetünk, mint régebbi gyártmányaikkal.

A beépített médialejátszóval megtekinthetjük képeinket és videóinkat. Képnézegetésnél használhatjuk a kétujjas nagyítást, és akadozás nélkül lapozgathatunk a képek között. Teszt videónak egy 720p-s felvételt használtam, Dolby Mobile hangkódolással ellátva. A filmrészletet a beépített lejátszó akadás nélkül vitte. Sokféle videó formátumot lekezel, sajnos ezek közül hiányzik a DivX. Íme a lejátszható állományok kiterjesztése:
3gp, .3g2, .mp4, .wmv (Windows Media Video 9), .avi (MP4 ASP and MP3), .xvid (MP4 ASP and MP3).
Filmanyagainkat, képeinket, zenéinket átküldhetjük HD minőségben, olyan TV-re, amely ismeri a DLNA (Digital Living Network Alliance) szabványt. Ezzel a Desire HD komplett multimédiás központtá avanzsált.
Sajnos filmjeinkhez csak a gyári lejátszóval tudjuk bekapcsolni a Dolby Mobile, és SRS WoW hangeffektusokat. DivX-es filmeknél nélkülöznünk kell a térhangokat, mivel a gyári médialejátszó nem boldogul ezzel a formátummal, a külső forrásból származó lejátszók pedig nem tudják bekapcsolni az effekteket.
Eddig két készüléknél próbáltam ki a Dolby Mobile technológiát, és úgy gondolom, nem olyan nagy durranás, valamivel teresebb érzetet kelt, és sokkal több mélyet nyom a hangsávba. A két hangeffektet sajnos csak vezetékes fülesre tudjuk kitenni, így a Bluetooth fülhallgató tulajdonosok számára nem elérhető ez a szolgáltatás.

Kedvenc zeneszámainkat a Sense Playeren hallgathatjuk meg. Zenei hangminősége jó, a lejátszó ismeri az albumkezelést, ID3 tag-et, és minden segítséget megad az igényes zenehallgatáshoz. Itt menüből kapcsolhatjuk be a Dolby Mobile-t és az SRS bővítményt. Hangszínszabályzó sajnos nincs, de előre beállított hangképeket (pl. jazz, latin, pop) azért kapunk. A gyárilag csomagolt headset minősége megfelelő, ennek ellenére ajánlom egy komolyabb darab beszerzését. Mondanom sem kell, a bluetooth-os fülesemmel is gyönyörűen együttműködött.

Szerencsére a rádiót sem kell nélkülöznünk, érzékenysége rendben van, RDS be van építve, automatikus hangolás után indulhat is a zene.

Irány az internet:

Adatkommunikációnál sem vall szégyent az Ace, minden megvan amire szüksége lehet egy PDA tulajnak: GPRS, EDGE, 3G, HSDPA, HSUPA, WiFi-ből ismeri a b / g/ n szabványt, Bluetooth-ból a 2.1-es került bele. Használhatjuk a Desire HD-t WiFi routerként is, így megoszthatjuk az internet hozzáférésünket bárkivel. USB kábel segítségével modemként is működik. Kétujjas nagyítás rendben van, a képernyőre tördelés szintén, görgetés szépen, folyamatosan működik, a G-szenzor pedig röccenés nélkül forgatja fekvő pozícióba a böngészőt.

Egy alkalommal szükségem volt egy hosszabb szöveg egy részének kiollózásra, és erre a másolás-beillesztés (copy-paste) funkciót használtam. Nagyon jól kidolgozott módszert fejlesztettek ki erre a célra, egészen hosszú irományokat is kijelölhetünk minden gond nélkül. Tartsuk a másolni kívánt szövegen az ujjunkat, ekkor felugrik két kijelölő piktogram, és egy nagyító. A nagyító funkció hasznos, mert ennek segítségével tudjuk pontosan kijelölni a kívánt részt.

A böngésző nyújtotta számomra a legnagyobb meglepetést, nagyon gyorsan tölti be az oldalakat, mindenféle tartalommal megbirkózik, görgetési tempójához a villámgyors jelző illik a legjobban. YouTube videót, és Flash animációt egyaránt megjelenít, az animációs gif-et pedig olyan gyorsan pörgeti hogy szinte köveni sem lehet. Akinek fontos a netezés, és sokat lóg a hálón annak kiváló társ lehet a Desire HD. Ezen a rövid videón próbáltam megörökíteni kiválóságát:

Telefonáljunk egyet:

A telefon rész hangminőségével elégedett vagyok, nem torzít, nem zajos, térerő gondjaim nem voltak a készülékkel. Egy hiányosság azért akadt, egy napig használta a tesztkészüléket fórumtársam, Biker, és neki több alkalommal is problémát okozott a telefonálás közbeni másik hívó fogadása. Három alkalomból  háromszor hiúsult meg, hogy átvegye a párhuzamosan bejövő hívást.

Megvannak a fontos telefonos funkciók, a híváslista, blokkolt hívók, gyorstárcsázás, csoportokat hozhatunk létre, egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere.

Telefonáláskor a proximity szenzor lekapcsolja a képernyőt, amíg fülünkhöz emeljük a Desire HD-t. Ezen kívül még három hasznos kis szolgáltatás is rendelkezésünkre áll, szép magyar fordítással körítve:

Üzemidő:

Az akkumulátora szégyenletesen gyengére (1230 mAh) sikeredett, ekkora képernyőhöz és ilyen nagy fogyasztású processzorhoz ez nagyon kevés. Ennek ellenére viszonylag jól szerepelt.

Feltöltöttem 100%-ra az akkumulátort, és reggel fél ötkor neki kezdtem a nyúzópróbának. Listát készítettem mire is használtam, és mennyit?

– 70 perc zenehallgatás bluetooth fülessel
– 90 perc filmnézés
– 30 perc internetezés WiFi kapcsolattal
– 10 perc telefonálás
– 30 perc navigáció

Délután fél ötkor már jelzett, hogy 15%-ra esett vissza a töltöttség, és azonnal konnektorra van szüksége. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi az aksi, nem is olyan rossz eredmény született.
Ennek alapján, azt gondolom, hogy egy napot kihúz átlagos használat mellett, de este mindenféleképpen fel kell tölteni. Nem árt hozzá kocsiban, munkahelyen, táskában töltőt tartani.

árszó:

Itt van egy készülék, aminek összeszerelési minősége példás, sebessége nagyon jó, szolgáltatásai rendben vannak, szoftveresen megkapunk szinte mindent, amire szükségünk lehet. Atom stabil, fagyást, belassulást nem produkál, megfelelően kezeli a multimédiás tartalmakat. A sok jó tulajdonsága ellenére mégis azt gondolom, hogy igazi jelentős újítást, eredeti ötletet nem hozott, nincs benne semmi olyan extra, amivel vetélytársai fölé tudna kerekedni.
A tesztem címét így módosítanám a tapasztaltak tükrében, a HTC Desire HD egy az ászok közül.

A tesztkészüléket a biztosította számunkra. Köszönjük.